Ebben a cikkban az "Ahol az idô visszafelé halad" címû cikk folytatására, azaz egy új világegyetemmodell felvázolására kerül sor. A elôbbi ott végzôdött, hogy a fekete lyukak óriási gravitációs mezejükbôl kifolyólag képesek egy téridô-nyilást létrehozni az ôsrobbanás során létrejött anyag- és antianyagvilág között. Az anyag és antianyag találkozásakor fotonokat hoznak létre, s így tulajdonképpen megsemmisítik egymást. Az a lényeg a dologban, hogy az eddigi cikksorozat által felállított teória szerint az antianyagvilágban a miénkkel fordított irányba telik az idô, így aztán ebbôl logikusan következik, hogy az antianyagvilág már az ôsrobbanás elôtt is létezett, és csakis elôtte. Legalábbis a mi lineáris idôfelfogásunk szerint. Ha azonban feltételezzük, hogy a fekete lyukak kapcsolatot létesítenek a két világ között, akkor azt is feltételeznünk kell, hogy a nagy gravitációs mezô az idôt is képes hajlítani, nem csak a teret. Máshogy ugyanis nem elképzelhetô a dolog. Ez azonban még így sem elfogadható. Legalábbis a tudomány mai állása szerint. Létezik ugyanis egy ok-okozati törvény, mellyel minden idôutazással foglalkozó egyénnek kellôképpen meggyûlt már a baja. Ennek köszönhetôen ugyanis állandóan paradoxonok jönnek ki, melyeket nem lehet feloldani. Példának okán tételezzük fel, hogy valaki megunta az életét, s öngyilkos akar lenni, de teljesen fájdalommentesen. Ez a képzeletbeli személy rendelkezik egy idôgéppel, s elhatározza, hogy visszautazik mondjuk ötven évet, s meggyilkolja a szüleit, mielôtt ô maga egyáltalán megszülethetne. Na, a paradoxon itt kezdôdik. Ha ugyanis meg sem születik, akkor nem is mehet vissza az idôben, hogy megölje elôdeit. Ennek okán tehát nem is ölheti meg ôket. Ebbôl eredôen azonban a mai tudomány teljesen kizárja az idôutazás lehetôségét. Ez egy teljesen rossz felfogás, hiszen egyrészt állandóan utazunk az idôben (elôre) (ezzel az álláspont meg is van döntve), másrészt pedig soha nem zárhatjuk ki semminek az esélyét (jelen esetben a múltba való utazását). Most pedig a következô pár sorban minden bizonnyal meg fog dôlni az utóbbi teória is. Az idôutazás ugyanis lehetséges a múltba, így például az ôsrobbanás elôtti idôbe is (magyarul az antianyagvilágba). Ha abban megváltoztatunk valamit, akkor az nincs kihatással a mi világunkra, a jelenünkre. Ott ugyanis, mint az már az elôbbiekben is olvasható volt, az idô a mi univerzumukban megfigyelthez képest ellentétes irányban halad. Az ok-okozati törvény itt már nem szabhatna korlátokat, attól teljesen függetlenül játszódna le a folyamat. Bár megváltozna az antianyagvilág jövôje, ez nem ütközne egyetlenegy fizikai törvénnyel sem. Van egy másik lehetséges hely is, illetve idô, ahova eljutva a múltba utazunk. Ez pedig egy párhuzamos univerzum lehetne. A párhuzamos univerzumokban az eddig felmerült teóriák szerint teljesen azonos eseménysorozat játszódik le, mint a miénkben, egészen addig a pontig, míg át nem lépünk oda. Ezzel már befolyásoljuk a történéseket, így tehát a párhuzamos univerzum meg fog változni a miénkhez képest. Ott megváltoztathatjuk a múltat anélkül, hogy az a mi világunk jelenére, vagy jövôjére bárminemû kihatással lehetne. De hol is vannak ezek a párhuzamos univerzumok? Véleményem szerint ezek a párhuzamos univerzumok nem helyileg különböznek a miénktôl, hanem az idôben helyezkednek el máshol, ám velünk azonos térben. Magyarul azt állítom, hogy ezek a párhuzamos univerzumok már elôttünk is léteztek. Természetesen ezekre is igaz volt az összehúzódási-tágulási periodikusság törvényszerûsége. Tehát már nagyon sok univerzum létezett a miénk elôtt, ám ezek összeszûkültek egy nulldimenziós térben. Ezek szerint ezekbe lehetséges lenne visszautazni. Ugyanis az ottani cselekedeteink már nincsenek kihatással a jelenünkre. A nulldimenzió ugyanis struktúra nélküli, így nem is lehet megváltoztatni. Tehát az ok-okozati törvény itt sem lép életbe, mivel teljesen mindegy, mi történt az elôtt, az újabb ôsrobbanás mindig azonos kimenetelû lesz. Így azonban feltételeznünk kell, hogy minden dolog, minden történés elôre meg van szabva. Ez elég érdekes, hiszen az ember ezek szerint nem rendelkezik szabad akarattal.