| Közélet | Bánhegyi B. Miksa |
| Van-e bencés kultúra, avagy a kultúra egyenetlensége | |
|
|
|
|
A Bencés Diákszövetség egri szervezetének megalakulásakor elhangzott előadás |
A Szent Benedek-i "Ora et labora" jelmondatot szó szerint nem tartalmazó, de gondolatát teljes egészében magában hordozó Regula akaratlanul is elindított egy európai kultúrát. Ez a tény senki által sem tagadható, elismert dolog. A római birodalom bukása után az addig nagyjából egységes kultúra kezd más formákat is magába olvasztani. A következő évszázadokban, amikor sztyeppei népek özönlötték el Európát, ez a Regula egy olyan írási és olvasási kultúrát őrzött meg, ami ezeknek a népeknek a műveltségében nem volt megtalálható.
Mi volt ez a bencés kultúra? A Regula napi több óra olvasást írt elő, s ezek szerint a bencés monostorok könyvtáraiban legalább annyi könyvnek kellett lennie, ahány szerzetes volt. A Regula előírja, hogy az apátnak vigyáznia kellett arra, hogy a szerzetesek magántulajdont ne birtokoljanak, s a magántulajdonként elrejtett tárgyak között szerepel az írótábla és az íróvessző. Ez mai fogalmaink szerint számítógépnek felel meg. Nem az apát volt tudományellenes, hanem a szerzetesek részéről túlzásba vitt tudományosság ellen kellett fellépni.
A középkori nevelés az írországi bencés kolostorokban indult el. Nagy Károly alatt jött az a rendelet, ami minden európai kolostor számára a bencés Regula használatát írta elő. Ez volt az a Karoling reneszánsz, ami a kolostorokat tette a művelődés központjaivá, méghozzá azokat a kolostorokat, amelyeket csak a Benedek-i Regula alapján engedett berendezni, de ugyanakkor visszanyúlt a klasszikus műveltséghez is.
Ezek a tényezők adták, hogy a VIII-XI. századtól Európában egy igen magas szintű műveltség indult el. Olyannyira, hogy megint tiltásra lett szükség: Aninani Szent Benedek megtiltotta, hogy a szerzetesnövendékek együtt tanuljanak a világiakkal. Azért volt erre szükség, mert túlságosan nagy méretet öltött a világiak monostori iskolázása. A bencések találtak erre is megoldást: két iskolát hoztak létre, egy schola interna-t a szerzeteseknek és egy schola externa-t a világiaknak. Erre jó bizonyítékként szolgál a Sankt Gallen-i monostor felépítése és az ottani levéltárban talált adatok.
A XI. századig nem volt lehetőség máshol tanulni, csak szerzetesi, vagyis bencés iskolákban. Ezután indultak be először a székesegyházi, káptalani, majd a XIII. századtól a polgári iskolák.
Szent László levele 80 pannonhalmi kódexről beszél, melyek között már olyan értékek is voltak, mint Cicero beszédei, Lucanus költeményei vagy Cato mondásai, sőt megvolt két példányban Donatus "Latin Nyelvtan"-a is. Csak akkor lehetett szükség két példányra, ha ezt iskolában használták. Szent Gellért legendájából tudjuk, hogy amikor megalapította a püspökségi iskoláját, iskolamestert kért a bencés monostorból. A pécsi misekönyv egy szekvenciája szerint Szent István "viros litteratos", vagyis tanult férfiakat hívott Magyarországra.
Mit is jelent egyáltalán a kultúra szó? A latin colo, colere, colui, cultum, "művelni" igéből származik. A földműveléstől kezdve minden művelés kultúrának nevezhető. A bencéseknél az írás-olvasás mellett jelen volt a földművelés is, hiszen a Regula tanúsítja, hogy a monostorokban volt kert, föld és malom. A középkor elején igen hamar megjelent a gyógynövénytermesztés, ami szinte automatikusan magával hozta a patikát is. A kolostori kultúrából sok műveltségi ág származott. Megtalálhatók a Regulában kereskedelmi kultúra nyomai is, hiszen a kézművesekről szóló fejezet végén olvasható "UIOGD - Ut in omnibus glorificetur Deus - Hogy mindenben dicsőíttessék az Isten", figyelmeztet arra, hogy ha valamit eladnak a kézműves szerzetesek termékeiből, akkor adják olcsóbban, mint a világiak.
Egy lexikon meghatározása szerint a kultúra az, "amit az ember szellemi és fizikai munkával létrehoz". A két munka egymástól el nem választható, ugyanis a szellemi munkához a fizikai munka is hozzátartozik: a liturgiához templom, a könyvekhez könyvtár, az iskolához épület kellett. A bencések napi olvasása és zsolozsmázása egyre inkább magával hozta a könyvkultúra fejlődését és magasabb szintre jutását.
A "colo" igéből származik a "kultusz" szó is, ami alapvetően istentiszteletet jelent, de ugyanakkor jelenthet bármilyen más tiszteletet is. Ha játszanánk a szavakkal, akkor mondhatnánk, hogy a kultusz a léleknek a kultúrája. A bencések kultusza elsősorban a liturgia. Ez az igazi "Kunstwerk". Wagnerről mondták, hogy ő találta fel a "Gesamtkunstwerk"-et, vagyis hogy az operában együtt szerepel nála minden zenei eszköz. Nem valószínű azonban, hogy van még egy olyan cselekmény, amiben minden annyira együtt él, mint a liturgiában: mozgás-, beszéd-, énekkultúra, liturgikus eszközök, liturgikus tér, amiknek az együttese során igazából megvalósul a "Kunstwerk". Azonban egy ilyen liturgia nemcsak a kultúra különböző ágait foglalja össze, hanem évezredeket is egybeolvaszt. Szoktuk énekelni a zsoltárokat, ami a zsidó nép csúcsköltészete a Kr. e. VIII-XI. századból, de ugyanakkor olvassuk a hellenista szellemvilágú Bölcsességi könyveket is. Helyet kapnak Szent Ágoston művei, a középkori Szent Ambrus-i, Szent Tamás-i himnuszok de újabban már Prohászkát vagy temesvári Pelbártot is említhetjük.
A kultúra egyenetlensége mellett beszélnünk kell a kultúra osztályozásáról is, hiszen van népi, művi, magasabb rendű, vallásos, világi, törzsi, nyugati, keleti kultúra. Ezek az európaiak, azonban a többi földrésznek is megvannak a saját művészeti értékei. Felvetődik a kérdés, a kultúrák között elkülöníthető-e a népi a nem népitől, vagy a vallásos a nem vallásostól?
Ha Bécsben végigmegyünk a Kunsthistorisches Museum földszintjén az egyiptomi és római rész legvégén megtaláljuk a Nagyszentmiklósi Aranykincset. László Gyula rámutatott, hogy hány kultúra ötvöződik itt egybe: kétfajta fő motívumot találunk, ami két különböző törzsi kultúra ötvöződik itt egybe: kétfajta fő motívumot találunk, ami két különböző törzsi kultúra egybeolvadását jelenti, de találunk rajta keresztet, valamint a görög betűkkel való írás mellett megvan a rovásírás is. Most ez melyik kultúrához tartozik?
A pannonhalmi Dávid apát valahonnan Északkelet-Magyarországról kapott egy levelet, ez az úgynevezett Cerbanus-levél, melyben egy bizonyos Cerbanus, megköszönve a pannonhalmi vendéglátást, elküldi a könyvtárnak két görög szentatya latinra fordított szövegét. Ezek a kódexek Pannonhalmán nem maradtak fenn, csak az osztrák és bajor monostorokban, mivel ezeket folyamatosan másolták. Itt is felvetődhet a kérdés, hogy ez most melyik kultúrához tartozik? Latin, görög, keleti, nyugati?
Szinte mindenki ismeri a "Fúj, süvölt a Mátra szele, / Ingem-gatyám lobog bele" kezdetű dalt. De azt már kevesen tudják, hogy ezt a bencés Czuczor Gergely írta, s ezt a népies költeményt a nép népdalként énekli azóta is.
Amikor az 1500-as években magyarázatokkal ellátva kiadták a zsolozsma összegyűjtött himnuszait egy könyvben, belekerültek ebbe a magyar szentek himnuszai is, amik itt születtek Magyarországon. Megjegyzésként odaírták melléjük, hogy a szótagszám stimmel, a szokásos latin dallamra énekelhetők, de a versmérték nem egyezik meg a klasszikussal. Aki ezeket a himnuszokat írta latinul, az a magyar versmérték szabályait követte, ami a régi ősmagyar versütemnek felel meg.
Glatz akadémiai elnök úr Pannonhalmán elmondott beszédében hangzott el, hogy újra várja a magyar tudományos élet a szerzeteseket és az egyháziakat. 1648-50-ben az iskolák államosítása és a szerzetesházak feloszlatása idején katasztrófa következett be a magyar tudományos világban. Nemcsak azzal, hogy ezeket az embereket kivonták az oktatásból és a műveltség továbbadásából, a tudományos életből, hanem a magyar világi tudomány is rengeteget vesztett a több száz év óta rendszeresen gyarapított könyvtárak szétszórásával.
Mit adott a magyar bencés kulturális élet az országnak? Csak néhány példát említünk: A "Halotti Beszéd" olyan kódexben maradt fenn, ami teljes bizonyossággal egy bencés monostorban keletkezett. Pannonhalmán íródott a "Boldogasszony Anyánk", sőt egyes kutatók szerint az "Ah, hol vagy, magyarok..." kezdetű ének is, hiszen szóhasználatában és gondolatvilágában igen közel állnak egymáshoz.
Említést érdemelnek az 1837-es pannonhalmi sematizmusban olvasható rendtagok közül néhányan, akik komolyabb tudományos munkájuk által váltak ismertté: ekkor van Pannonhalmán Szeder Fábián, akinek a mezőgazdasági naplói kincsesbányaként szolgálnak a mezőgazdaság történetét kutatók számára, de ő volt az, aki először foglalkozott a palóc nyelvjárással. Pozsonyban tanít az akadémián Jedlik Ányos, Pesten van Czuczor Gergely. Bakonybélen él Briedl (Beély) Fidél, aki az első rendszeres pedagógiai író Magyarországon. Ekkor növendék Rómer Flóris, aki később művészettörténész, régész és növénykutató lett; valamint Kruesz Krisztosztom, későbbi kémikus és reform főapát, de növendék még Rónay Jácint is. Ők mind egy nemzedék bencései voltak. Ebben az időben a rendnek 25 doktora, négy akadémiai tagja volt, és egy valaki tagja volt a jénai ásványtani akadémiának. Egyetemi tanárok is szép számmal voltak köztük: Bognár Cecil, Erdélyi László; valamint "A magyarság táncai" című monográfia szerzője, Prikkel Marián, szintén bencés volt.
A Borossay által megírt matematika könyvcsalád könyveiből diákok évtizedeken keresztül tanultak, igaz, közben a bencések átdolgozták; de mintegy 50 évig ez volt "a" matematika könyv.
Egyházi méltóságra emelkedtek az ekkori rendtagok közül: Kreusz Krisztosztom, Vaszary Kolos, aki történelemkönyveiről is híres volt, illetve e században Serédi Jusztinián, aki az egyházjognak volt kiváló művelője.
Reméljük, a kultúra, az egyházi kultúra, amit a bencések képviseltek, újra megtalálja a helyét az egyetemes művelődésben. Az egyház, de minden vallásos ember beletartozik a magyar társadalomba, ezért az egyház kultúrája is beletartozik a magyar kultúrába, ami pedig az európai kultúra szerves része, s ez elválaszthatatlan az egyetemes kultúrától; ezért ismételten csak a kultúra egyetlenségéről beszélhetünk. Ha pedig így van, akkor állíthatjuk, ha valahol elhallgattatják az egyházi vagy bencés kultúrát, akkor az egész emberiség kultúrája szenved csorbát. Nem a bencés kultúrát fojtják meg, hanem az egyetemes kultúrát. Amikor pedig ezt fejlesztik, művelik, az egész emberiség válik teljesebbé, és ha ebben valami részük van a magyaroknak, a bencéseknek, arra büszkék lehetünk.
| Előző | Tartalom | Következő |