1988 szeptemberében az Inspire halászhajó épp a Cardigan-beli Cemmaes Head közelében tartózkodott, amikor egy tíz méter magas hullámnak ütközött és elsüllyedt. A katasztrófát a négyfõs legénység egyetlen tagja élte túl. Az 1989 júliusában tartott vizsgálat egyik fõ kérdése az volt, mi lehetett a hullám kiváltó oka. Csendes idõ volt, földrengést sem észleltek. Az Inspire legénységének egyetlen életben maradt tagja arra gyanakodott, hogy a hullámot egy tengeralattjáró kelthette.

  A Királyi Haditengerészet azonban megállapította, hogy a kérdéses hely 300 kilométeres körzetében tengeralattjárója nem tartózkodott. 1989 augusztusában két, a Barmouth-öbölben úszkáló lányt egy óriáshullám kisodort a tengerre, s mindketten odavesztek. 1985 februárjában a Mhari L. nevû halászhajó a Mané-sziget közelében halászott, amikor öttagú személyzetével együtt elnyelte a köd és soha többé nem került elõ. Egy Heinz Lipschutz nevû feltaláló azt állítja, hogy az ötvenes években olyan repülõgépet tervezett, amely képes volt a víz alatt is repülni.

  Szerinte ilyen jármûveket nem különösebben nehéz építeni. Ez magyarázatot adhatna az elõbbi megfigyelésekre. Számos elképzelés él ezeknek a szerkezeteknek az eredetérõl. Némelyikük nyilván tengeralattjáró. Ezeket azonban olyan titkos tervek részeként készítik, amelyekbe aligha lehet bepillantani. Ivan Sanderson felvetette, hogy talán létezik egy olyan, magasan fejlett víz alatti civilizáció, amely a szárazföldre még sohasem lépett, mégis a miénket messze felülmúló technológiával rendelkezik. Ezt a feltevést látszik alátámasztani egy több ezer éves babilóniai legenda.

  Eszerint hajdanán csillaglakó kétéltû lények bukkantak ki a tengerbõl, s a babilóniaiak mindazt amire civilizációjuk épült, tõlük tanulták. Az UUO-kra (Unidentified Underwater Object) adható harmadik magyarázat az, hogy ezek olyan földönkívüli jármûvek, amelyeknek az óceán mélyén van a támaszpontjuk - talán mert a szárazföldön túlságosan szem elõtt lennének.