Stephen Hawking, korunk talán legnagyobb elméje új hipotézissel állt elô. A sajtóban úgy jelent meg a dolog, mintha az ötlet vadonatúj lenne, pedig valójában már több, mint húsz éve feltételezik, hogy valójában e modell szerint történt a világ keletkezése. Na ennyit a sajtóról. De hát ez nem Stephen Hawking hibája, hanem csak a szakbarbároké, akik nem törôdnek azzal, hogy mit írnak le, csak a pénz meglegyen. Persze ez szerencsére nem általános jellegû törvényszerûség. Maga a teória arról szól, hogy az egész univerzum körülbelül tizenkét millió éve egy borsószem nagyságú anyaghalmaz volt, bár csak egy pillanatig, tehát a lehetô legkisebb idôtartamig. Ez felrobbant, s elkezdett tágulni. Az elmélet kimondja azt is, hogy az univerzum a végtelenségig tágul. Bár Hawking professzor teóriái általában mindig megállják a helyüket, azt csak a vak nem veszi észre, hogy most nem ez a helyzet. Elôször is kezdjük azzal, hogy miért pont borsószem-, és miért nem például babszem nagyságú volt az univerzum? Ez valahogy nem jó ebben a formában. Ráadásul azt lehetetlen ilyen precízen kiszámítani, ha az univerzum általános tágulását vesszük alapul, hogy egy centiméteres volt-e ez az anyaghalmaz, vagy talán két centis. Azonkívül pedig nem mondható ki - mivel semmivel nem támasztható alá -, hogy mért pont ilyen kicsi állpotból indulunk ki, miért nem egy kisebbôl, hiszen ezek szerint az is visszakövethetô. Egészen addig, míg el nem jutunk az abszolút nullához. Szerintem ezért induljunk ki abból, hogy kezdetben nem volt semmi. Ez tûnik a leglogikusabbnak, mert hát honnan is lett volna bármilyen anyag a világon? Ez azonban nem zsákutca - mint ahogy az elsôre tûnik -, mert a dolog kicselezhetô. Mondjuk azt, hogy az univerzum összes anyaga egy nulla dimenziós pontban koncentrálódott, aminek nem volt kiterjedése. Így ez tulajdonképpen semmi, ám mégis valami. Ezután j|tt a Big Bang. Ez a nulldimenziós állapot nem volt stabil és az anyag szétszóródott. Ám ekkor ez a robbanás nem csak egyszerû robbanás volt, hiszen akkor még nem is létezett semmiféle térbeli, vagy akár sík kiterjedés. Tehát az adott dimenzión belül nem léphetett fel egy robbanás, hanem új dimenziókat hozott létre, melyekben már robbanhatott. Tehát ezek szerint ez egy dimenziórobbanás, s az anyag nem csak az általunk ismert három dimenzióban terjed, hanem az ezek után kialakult magasabbakban is, hiszen a tágulás nem állt meg a harmadik dimenzió kialakulásával. Miért is állt volna meg? Hogy a mostanra létrejött dimenziók száma mekkora, még csak tippelni sem tudom, de biztosan jó pár. Ám most térjünk vissza a Hawking-elmélethez. Ô azt mondta, hogy az univerzum a végtelenségig tágul. Én sajnos ebben sem tudok egyetérteni vele. Hiszen ô saját maga mondta, hogy a nulldimenziós állapot (borsószem) csak egy pillanatig, azaz a legrövidebb idôegységig tartott. Ezek szerint kellett lennie valaminek elôtte is. Na de mi történhetett elôtte az univerzummal?
Következtessük most ez ki egyszerô logikai alapon. Tágulni nem tágulhatott, mivel egy adott mennyiségû anyagból tágulás folyamán nem alakulhat ki egy nulldimenziós anyaghalmaz. Ez ugyanis egy paradoxon lenne, hiszen ha van kiterjedése az anyagnak, s ráadásul még tágul is, akkor nem lehet belôle kisebb kiterjedésû anyag. Ugyanolyan sem lehetett, mivel azt mondja ki az elmélet, hogy csak a legkisebb idôegységig volt meg ez az állapot, s akkor az már több lenne. Az egyetlen megoldás tehát az maradt, hogy az univerzum a Big Bang, az ôsrobbanás elôtt szûkült. Ez megengedett lenne az eddigieket tekintve, sôt ez az egyedüli logikus megoldás. Ezek szerint az univerzum egy állandó tágulási-összehúzódási folyamaton megy keresztül, s egyszer majd megint eljön az az idô, amikor már nem tágul, mint azt jelenleg teszi, hanem megint elkezd összehúzódni, s végül ismét eléri a nulldimenziós állapotot, hogy egy óriási robbanással megint elkezdjen tágulni...