DALLAS. Woody Wright és csapata a dallasi University of Texas Southwestern Medical Centertôl már több, mint két éve kísérletezik a telomeron nevû enzimmel. Most végre sikerült nekik az áttörés. Az emberi sejtek DNS-láncáról az osztódások során mindig leválik bizonyos mennyiségû telomeron. Körülbelül hetven osztódás után a telomeron teljesen elfogy, s a sejt képtelen lesz a további osztódásra, meghal. Most azonban felfedeztek egy olyan gént, melyet újra aktiválva a sejtbe bejuttattak. Ez a telomeron-termelést újra beindítja, s ezáltal gyakorlatilag végtelen mennyiségû osztodásra lesz képes a sejt, halhatatlan lesz, s ráadásul nem is öregedik. Jerry Shay, a kutatócsoport tagja így nyilatkozott: "Ez egy igazi halhatatlanság-gén." Ez ugyan egy szenzációs felfedezés, ám vannak rossz oldalai is. Sôt, inkább csak azok vannak. Gondoljunk csak bele, ha senkinek sem öregednének a sejtjei. Ekkor a természetes halál már nem fenygetné, viszont ugyanúgy megalhatna egy autóbalesetben, vagy pedig élelemhiányban. Mégpedig pontosan ez a veszély fenyeget minket. Ha ugyanis az öregebb generációk nem halnának meg (pár kivétel, aki balesetben), és mindig új generációk születnének, akkor a Föld totálisan túlnépesedne. Ez pedig azt jelentené, hogy nem jutna mindenki számára tápanyag, a az aki nem tud hozzájutni, már nem ér semmit a telomeronnal, mivel éhen hal. A probléma csak oly módon lehetne megoldható, ha egy nemzetközi törvényt alkotnánk, melynek értelmében nem születhetne több gyerek. Ez azonban teljesen irreális, s végrehajthatatlan, mivel a jelenlegi technikai fejlettségünk korlátokat szab. Így például Afrikában sehogy sem tudnánk a terhességeket, s a további népességnövekedést megakadályozni, mivel a Fekete kontinens egyes tájain élô népcsoportok szinte teljesen el vannak szigetelve a civilizált világtól. Az egyetlen esélye az emberi fajnak a túlélésre tehát csak az lehetne, hogy még a bekövetkezô népességrobbanás elôtt el tudjon szabadulni anyabolygójától, s egy szomszédos bolygót kolonizáljon. A NASA mintha csak elôre megérezte volna, szondákat küldött ki Hold körüli pályákra, hogy feltérképezzék kísérôbolygónk víztartalékait, s közelükben bázisokat létesítsenek. Az emberi faj fennmaradásának érdekében tehát minden eszközzel az ûrkutatást, valmint az olyan tudományokat kell támogatni, amelyek az emberiség kozmikus fajjá lépését tudják elôsegíteni, mivel csak ezek tudják garantálni, hogy ne írtsuk ki saját magunkat... Az emberiség jövôje az itt leírtak tükrében várhatóan az alábbi módon fog alakulni: Az ember meghódítja a Marsot, a Vénuszt, majd a többi bolygót is, mivel szüksége van az élettérre. Az ember elvileg ugyan halhatatlan lesz, ám ideje mégsem marad, mivel annak érdekében, hogy az egyetlen létét fenyegetô veszélyt, a tápanyaghiányt elháratsa, a technológiát ôrült tempóban kell fejleszteni, nehogy éhen haljon. Ez fôleg akkor fogja elérni a kritikus pontot, mikor arra kényszerül, hogy elhagyja a Naprendszert. Önök most bizonyára arra gondolnak, hogy ez még nagyon messze van, s nem szükéges ennyire aggódni miatta, ám a jelenlegi népességnövekedést, és technológiai fejlôdést figyelembe véve az itt leírtak ötven éven belül meg fognak történni.