Amióta ismertté vált, hogy milyen kimeríthetetlen lehetõségeket kínálnak az örökletes információk, azóta robbanásszerûen magnõtt az érdeklõdés az új kutatási irányzat, a molekuláris biológia iránt. 1985-ben egy fiatal svéd tudósnak Svante Pobónak a világon elõször sikerült egy 2400 éves egyiptomi múmia szöveteibõl örökletes anyagot nyerni és azt elemezni. Pobo jelenleg a Müncheni Egyetemen általános zoológiát tanít, laboratóriumában csak egy régi lókoponya jelzi érdeklõdési területét.

  No meg az a sörösláda nagyságú berendezés, amely nélkül aligha születhetnének ilyen jelentõs tudományos felfedezések. A PCR-készülék ma már úgy hozzátartozik a molekuláris biológiai laboratóriumokhoz, mint az irodákhoz a fénymásológép. A polimeráz láncreakció különbözõ DNS-molekulák közül pontosan meghatározott "szeleteket" keres meg, és azokat néhány óra alatt milliárdszorosukra sokszorosítja. Nagy port vert Pobó legújabb felfedezése is. Az evolúciókutató szerint az ember sokkal fiatalabb, mint ahogyan azt a paleontológusok állítják. Szerinte a homo sapiens mindössze 270 ezer éves.

  A tudós olyan DNS-szakaszokat vizsgált meg, amelyek 38, különbözõ népcsoportot képviselõ férfi örökletes anyagából származnak. A PCR-analízissel lehetõvé vált ugyanis egy olyan DNS-szakasz összehasonlítása, amely a molekuláris biológia számára különösen tanulságos. Ez a mitokondrium-DNS, amely az evolúció során tízszer gyorsabban változik, mint a sejtmagban lévõ DNS, mivel a mitokondriumban a javítómechanizmus nem mûködik olyan jól. Minél nagyobb az idõeltérés két, közös õstõl származó lény között, annál nagyobb különbségek állnak be a mitokondrium "biológiai órájában".

  Ha az ember 270.000 évnél idõsebb lenne, akkor már sokkal nagyobb változásoknak kellett volna végbemenniük, mint ahogyan azt a legfrissebb genetikai tanulmányok mutatják. Allan Wilson, aki szaktekintélynek számít a mitokondriumok tanulmányozása terén, elkészített egy genetikai családfát, amely szintén egy téves elméletet helyesbít. A ma élõ népek mitokondriumanyagának összehasonlítása alapján Wilson arra a következtetésre jutott, hogy az emberiségnek közösek az õsei. Ádám és Éva sötétbõrûek voltak, az Édenkertet pedig valahol Afrikában kell keresni.

  Hogy hogyan alakult ki a különbözõ mutációkon keresztül a számos ma élõ nemzet, az kiderül a száraz DNS-adatokból. A kívülállók számára a komputerpapíron húzódó értelmetlen szürke vonalak a népvándorlások élõ nyomaivá alakulnak át a paleogenetikus szemében. A PCR-láncreakciót ma már a törvényszéki orvosok is is rutinszerûen használják. Mivel a genetikai analízishez elég egyetlen hajszál, vagy vércsepp, a bennük lévõ örökletes anyagok segítségével bárkit könnyen azonosítani lehet. A PCR feltalálója elnyerte a kémiai Nobel-díjat. Michel Smith is részesült ebben a megtiszteltetésben.

  Smith kifejlesztett egy eljárást, amelynek segítségével az egyes génszakaszok precízen elkülöníthetõk egymástól. A jövõben talán lehetõség nyílik majd a génterápiára, amely révén a mutáns kódok kijavításával a genetikus betegségek gyógyíthatóvá válnak. A molekuláris biológia óriási léptekkel halad elõre. Ki tudja mi jön még?