30 éve még a tudomány is komolyan vette a marslakók létezésének lehetõségét. A Marsnak van légköre, vize, és csak annyira hideg, mint az Antarktisz, sõt az egyenlítõjénél a hõmérséklet elérheti akár a 20 fokot is. Már az 1600-as években zöldes foltokat fedeztek fel az amúgy vörös bolygó felszínén távcsöveik segítségével a csillagászok. Ezek szerintük tengerek, vagy növényzettel borított kráterek lehettek.

  Ezeknek a marsi évszakokkal párhuzamosan változott a színe, és a formája is. A légnyomást a fénytörésbõl a földi ötödére becsülték, más mérésekbõl egy kicsit alacsonyabb érték adódott. A sarkokon látszott a jég. A hõmérsékletet a távcsõben a bolygó képére helyezett kis hõelemmel lehetett mérni. Nekikezdtek a bolygó távcsöves feltérképezéséhez. Csakhogy távol is volt, meg az õ légköre is zavart. Az elsõ foltot Huygens találta 1659-ben. 1858-ban a római Secchi rajzolta az elsõ igazi térképet. Azután 1877-tõl Schiaparelli kezdte el rajzolni a Marsot.

  Sajnos, rajzolni kellett, mert a levegõ örvénylése miatt a fényképezés ideje alatt minden elmosódott volna. Csupán 15 évenként, s mindössze néhány hétig látszik bolygószomszédunk a legjobban, mikoris a legközelebb kerül a Földhöz. Egy ilyen alkalommal Schiaparelli zöldes, sötét vonalakat látott, amelyeket olaszul "canali"-nak hívott. Angol fordítói ezt "canal"-nak írták. Ez angolul mesterséges csatornát jelent, a természetes csatorna "channel". Olaszul nincsen különbség a kettõ között. Így az angolnyelvûek azt gondolták, hogy Schiaparelli az értelmes életet is megtalálta.

  Percival Lowell amerikai diplomata fellelkesült, és az arizonai Flagstaffban csillagvizsgálót alapított a Mars vizsgálatára. Lowell idején számos új csatornát fedeztek fel, és ami még izgalmasabb volt: a csatornák keresztezõdésénél zöld foltokat. Tyihov orosz csillagász 1916-ban a pulkavói csillagvizsgálóban színszûrõkkel bizonyította, hogy a csatornák és a tengerek színe azonos. Általában azt gondolták, hogy a nedves helyen növõ növényzetet látják. Azóta sok ûrszondától kaptunk képeket és adatokat a Marsról. Szinte nem is hasonlítottak azokhoz, amiket a Földrõl láttunk.

  Sehol növényzet, sehol zöldes foltok, sehol egy csatorna, a légnyomás pedig 70 higanymilliméter helyett csak 6 volt. Mindenki tévedett volna? A Marson vannak tûzhányók, hegyek és völgyek, hatalmas folyómedrek. De a folyómedrek ma szárazak. És sehol semmi zöld. Általánosságban összesen 3 alakzat maradt meg a távcsöves térképekbõl: a sarki jégsapkák (szárazjég, nem fagyott víz), Nagy Szirtisz medence, valamint az Olümposz hegy. De hová tûntek a csatornák? Hová tûntek a tengerek? Hová tûntek a zöldeskék foltok, amelyekben növényzetet sejtettek? Nem tudjuk!

  A csatornákról azt hiszik, hogy csak optikai csalódások voltak, ami megeshet, bár néhányat annak idején le is fényképeztek. És hogyan lehettek a nagy zöldes-kék foltok optikai csalódások? Hogyan nézhette eddig mindenki zöldeskéknek a Nagy Szirtiszt, ha az sötétvörös? Fogalmam sincs; másnak sem lehet, különben már megmondta volna. Nem csoda, hogy néhány regényíró arra gondolt: a marslakók álcázzák magukat. A Mariner-9 megérkezésekor napokig porvihar tombolt, s az Olümposzon kívül semmi sem volt látható. A Mars-3 adása 20 másodperccel a leszállás után megszakadt, stb.

  Rejtélyes magyarázat a rejtélyre, de egy ábrával meg is cáfolhatjuk az elõzõ feltevést. Ezen az ábrán a mért marsi légnyomás látható; persze csak néhány évente mérték. 1963 táján hirtelen leesett, de ez még az elsõ Mars közelébe érõ szonda elindítása elõtt volt. Tehát nem a rakétáinktól megijedt marslakók festették sivatagira a bolygójukat, hanem mi mértünk korábban hibásan. Tisztázásra 1976-ban elküldték a két Viking-szondát, amelyek elemezni tudták a talajt, baktérium-féle életet keresve. Egy mûszer szerves anyagot keresett, és nem talált.

  A Viking-szondák azonban a Hold-talajban találtak szerves anyagot, így tehát nem velük lehetett a baj. Egy másik pedig 3 különbözõ kísérlettel nézte, hogy a talaj le tud-e adni, s fel tud-e venni széndioxidot, ami a Mars légkörének 95%-át teszi ki. A földi talajban ezt a baktériumok végzik. A kísérlet eredménye pozitív volt. Azonban a széndioxid akkor is felszabadult, ha a talajt 90 fokra melegítették. A földi baktériumokat ez megölte volna. Egyenlõre arra gondolnak, hogy maga a talaj aktív kémiailag. Annyi biztos, hogy valamit nagyon nem értünk.