Napjainkban egyre inkább azt tapasztaljuk, hogy a különbözäô népek egy egység létrehozására törekednek. Legjobb példa erre az Európai Unió, s megemlítendô, hogy már az amerikai mása is tervben van. Eme egyesülés során jön létre a Kultúrafuzió. Sôt, több ennél, az egész emberiség egységesítése. S ez a folyamat a nyelvnél kezdôdik. Sokáig egy ilyen unió elképzelhetelen volt, mivel majdnem minden országban eltérô nyelveket beszéltek az emberek. Természetesen ez napjainkban már nem okoz semminemû problémát. Ez többek között a számítástechnikának tulajdonítható, hiszen a számítógépes programok legnagyobb része angolul íródik. Most változóban van ugyan a helyzet a programok terén, ugyanis a nagyobb operációs rendszerek már majdnem minden nyelven elkészültek. Az angol nyelv tudása, ismerete ennek ellenére elengedhetetlen a jövô generációi számára. Hiszen az Interneten az adatok legnagyobb hányada ezen a nyelven olvasható. Gondoljunk bele, hogy ez milyen változásokat idézhet majd elô globális szinten. Annyi bizonyos, hogy mindennek van egy hasznos oldala, példának okán az információáramlás gyorsulása, s leegyszerûsödése. Ha ugyanis csak egyetlen egy nyelv létezne a Földön, akkor nem kellene fordításokkal pazarolni az idôt. Arról nem is beszélve, hogy e folyamat során az adott szöveg teljesen más értelmet nyerhet, hiszen minden nyelvnek különbözik a szókincse. Márpedig napjainkban nem engedhetünk meg magunknak ilyen nagyságú idôkieséseket. Tehát szükségünk van egy egységes nyelvre, hogy a haladás lépcsôjén ismét egy fokkal magasabbra léphessünk. Azt hiszem, nem kétséges, hogy melyik nyelv lenne erre a legalkalmasabb. Kettô jöhetne szóba: az angol és a kínai (mivel ezek a Földön a legelterjedtebbek). A kínai azonban túlságosan bonyolult, s szerkezetileg sem lenne alkalmas arra, hogy világnyelv váljon belôle. Így aztán marad az elôbbi, amelyet bolygónkon szinte minden ember beszél valamilyen szinten. Ám ez egy hosszú folyamat, s magátél fog végbemenni. Talán nem is szabad erôltetni a dolgot. Ha azonban az emberiség valaha is egy egységet akar alkotni, szükségünk van ennek bevezetésére. A dolognak azonban van egy másik oldala is. Közös nyelv csak akkor alakulhat ki, ha közös a kultúra, az alaptudás, s a gondolkozásmód. Ez pedig már sokkal nehezebben elérhetô, mint az elôbbi. Bár már kezdetét vette, talán soha sem fog teljesen végbemenni a Kultúrafuzió. Csak akkor lenne lehetséges, ha egy új konkurrens bukkanna fel. Példának okán gondoljunk az ókori Hellászra. Akkor sok kicsi városállamból állt, melyek egymás riválisai voltak. Ma már teljesen más a helyzet. A mostani Görögországban már végbement a címben említett folyamat. Ma már egy egységet képez, hogy versenyképes legyen a többi ország ellen. Ez sejti szinten is példázható, ahol több billiónyi sejt alkot egy-egy élôlényt, pedig tulajdonképpen egy egysejtû is életképes lenne. Csak nem olyan fejlett, mint az elôbbi. Az emberiség tehát csak akkor érné el ezt a fázist, ha találkoznánk egy földönkívüli fajjal, mely szellemileg azonos, vagy magasabb szinten áll nálunk. Ez azonban csak a nagyon távoli jövôben követezhetne be (bár semmi sem biztos, lehet, hogy már holnap eljönnek a kis szürke emberkék). Gondolkodjunk más szinten. Sokkal valószínûbb, hogy a Föld egységesedésének nem ufonauták lesznek az okai, hanem saját magunk. Már több multinacionális cég is készített terveket, melyek a Holdon megépítendô épületek szerkezeti felépítését ábrázolják. Bár a gravitáció kérdése még nem teljesen megoldott, a dolog technikailag lehetséges már napjainkban is. Csak rengeteg pénzbe kerül. Az elsô épületek után bizonyára következnének a többiek is, s valamikor teljes városok alakulnának ki bolygónk kísérôjének felszínén. Ezeket pedig vállalkozó szellemû hajdani földi emberek népesítenék be. Ha ezeknek az embereknek tetszik a környezet, s ott maradnak, akkor egy-két generáció múlva különös dolgok történnek utódaikkal. A Hold jóval alacsonyabb gravitációjából adódóan az ott élô emberek sokkal magasabbá, s vékonyabbá válnának, mint földi rokonaik. Tehát tulajdonképpen egy új népcsoport jönne létre. Megszületik a legújabb konkurrens. A Föld most már a Holddal versenyez, s fordítva. Hiszen az emberben mindig is volt valamilyen nemzeti érzés, így mindig besorolta magát valamilyen csoportba. Teljesen mindegy, hogy az milyen jellegû. Lehet akár a városi fociklub, vagy a vegetáriánus szakácsok szövetsége, a lényeg az, hogy mindegyiknek van egy konkurrense, s ez ösztönzôen hat rá. A versenyszellem volt mindig is, ami az embert a haladás útján továbbvitte... Ezek után már tulajdonképpen létre is jöhetne az egységes Föld, hiszen van kihez viszonyítania, s mérnie magát.