1981-ben egy derült, szélcsendes napon a Fekete-tengeren egy kis bolgár teherszállító hajó segélykérõ jeleket sugárzott az éterbe. Ezeket a jeleket felfogta néhány hajó. A rádiókapcsolat egyszercsak hirtelen megszakadt a bajba került teherszállítóval. Egy mentõcsapat átkutatta a térséget, de csupán azt állapította meg, hogy a hajó a Fekete-tenger egyik legbiztonságosabb zónájában nyomtalanul eltûnt.

  1984-ben és 1985-ben négy közepes súlyú hajó és egy nagy görög halászhajó eltûnése keltett riadalmat a tengerészek körében. 1985 szeptember 15-én a napsugarak reggeltõl alkonyatig zavartalanul táncoltak a szelíden hullámzó tengeren. A parti megfigyelõ- és mentõszolgálat alkalmazottai azt hitték, hogy ez a nap eseménytelenül zajlik le, de nem lett igazuk. 19 óra 48 perckor jött ugyanis a Hyperos görög halászhajó üzenete: "veszélyben vagyunk! Nem tudom mi történik velünk." Ezután a hajó minden elõjel nélkül eltûnt a parti megfigyelõállomás radarjának képernyõjérõl.

  Azonnal riadóztatták a mentõszolgálatot. Miután a megfigyelõállomás közölte a Hyperos koordinátáit, két hajó azonnal a feltételezett katasztrófa színhelyére sietett. Egy panamai hajó fél óra múlva már el is érte a célterületet, de a rendkívül nyugodt tengeren nem találta meg sem a katasztrófa áldozatait, sem a hajó maradványait. A vízen még csak egy aprócska olajfolt sem úszkált. Szovjet és román repülõgépek hat napig szintén eredménytelenül kutatták a terepet. A Hyperos eltûnésének a titkát eddig még nem tudták megfejteni. A feltételezett katasztrófa helyszínén a tenger nem túl mély.

  Az alacsonyan szálló repülõgépek bizonyára észrevették volna egy elsüllyedt hajó maradványait. Az sem valószínû, hogy a gyenge tengeráramlások a súlyos rakományt a 20-30 kilométerre lévõ mélyebb vízig sodorta. A Curierul National címû napilap hétvégi melléklete szerint a nyolcvanas évek közepén alakult egy bizottság, amely megpróbált fényt deríteni az eltûnések okára. A vizsgálat eredményeit eddig nem hozták nyilvánosságra. Hat évi kényszerû hallgatás után a mentõcsapat néhány tagja nyilatkozott az említett újság egyik munkatársának, de nem járultak hozzá nevük közléséhez.

  A radarkezelõ így emlékezett vissza a rejtélyes esetre: "Bár azon a napon fáradt voltam, figyelmem egy pillanatra sem lankadt. A radarernyõn világosan követhettem két hajó mozgását. A Hyperos és a másik hajó normális sebességgel haladt. Egyszercsak döbbenten meredtem a képernyõre, mert a Hyperos hihetetlenül nagy sebességre kapcsolt. Pár pillanat múlva egyik rádiós kollégám berohant a szobába és tájékoztatott a görög hajó üzenetérõl. Alig 2-3 perc múlva a görög hajó végleg eltûnt a radarernyõrõl..."