Van-e élet a Világegyetemben a földin kívül? Jó kérdés. Biztosan. De míg ezt kivizsgáljuk, nagyon sok idõ fog eltelni. Maradjunk mi csak egyenlõre a jó öreg Naprendszeren belül. Ugyanis ez a része a világûrnek korántsem olyan unalmas, mint ahogy azt még nemrég hittük. Hogy mit értek ez alatt? Mivel a tudomány egyre jobban fejlõdik - még ha bizonyos találmányokat, felfedezéseket nem is hoznak nyilvánosságra - az idõ múltával mindig jobb betekinthetést nyerhetünk a mi csillagrendszerünkbe.

  Nem is olyan régen még a tudósok azt állították, hogy a Merkúr és a Vénusz túl meleg, a Mars és a Plútó pedig túl hideg az élet kialakulásához. A Jupiter, a Szaturnusz, az Uránusz és a Neptunusz pedig szóba sem jöhetnek, mivel nincsen szilárd kérgük. A dolog azonban nem ilyen egyszerû. A legjobb az lesz, ha szép sorjában megvizsgáljuk a Nap körül keringõ kilenc bolygót. Kezdjük tehát a Merkúrral. Bármennyire is erõlködöm, nem tudok egyetlen érvet sem felhozni az mellett, hogy az elsõ bolygón kialakult volna az élet, mivel ez tényleg túl meleg ahhoz, hogy a miénkhez hasonló élet létrejöjjön rajta.

  Azonkívül semmilyen olyan anyagot (víz, oxigén) nem fedeztek fel még sem a légkörében, sem a felszínén, ami pedig alapfeltétel lenne. De hát ki tudja? Ami késik, nem múlik. A belsejében még létezhetnek parányi mikroorganizmusok.

  Következik a Vénusz. Itt már tûrhetõbb ugyan a klíma, de még ez sem az igazi. A bajok ugyanis abból erednének, hogy a légkörében tömény savas felhõk keringenek. Ha egyszer elered az esõ... Azonkívül ez a bolygó se kifejezetten hûvös éghajlatú. Mivel a Naphoz elég közel van ez érthetõ is. Ám ezt a melegséget fokozza az üvegházhatás is a nagy széndioxidkoncentráció miatt.

  Mindenesetre ezen szélsõséges értékek ellenére is akadtak már ötletek arra, hogyan lehetne a Vénuszt az ember számára lakhatóvá tenni. De ez még csak a jövõ zenéje. A soron következõ bolygó a Föld lenne, de hát itt már tudjuk, hogy kialakult az élet. Azonban a Földnek van olyanja is, ami az eddig felsorolt két bolygónak nincsen. Mégpedig egy holdja. Sokan kérdezhetik, hogy most mirõl beszélek. Hiszen majdnem mindenki látta - ha koránál fogva csak felvételrõl is - a Holdraszállást. Tudják, mikor Loui Armstrong a következõ mondat kíséretében a Hold porába lépett:

  "Kis lépés egy embernek, de nagy lépés az emberiség számára." Hiszen az egy halott bolygó - mondhatnák. Igen, az, legalábbis a felvételek szerint. Mert hát ha például egy idegen civilizáció képviselõje a Szaharában szállna le a Földre, akkor õ sem feltételezné, hogy lakott bolygóra érkezett. Elgondolkodtató, hogy a nagy sikerû Hold-programot jó pár év elteltével beszüntették azzal a kifogással, hogy nincsen rá pénz. A NASA pedig igenis kapott volna pénzt - elég tetemeset méghozzá - a további kutatásokra. Nagyon sok embernek volt egy kiváltképp érdekes feltételezése, hogy miért tették.

  Mégpedig azért tették, mert rájöttek: a Hold nem lehet a miénk, ugyanis az már másoké. És ezt nem is minden alap nélkül feltételezték. Lehet ugyan, hogy "az igazság odaát van", de azért néha ki is szivárog valami információ a kiváncsiskodók számára. Így többek között olyan fényképek, amelyeken nem csak piramisok, hanem ûrbázisok is láthatók a Hold felszínén. Persze megvan annak az esélye is hogy ezek a bázisok földi eredettel bírnak, de ennek a valószínûsége nagyon csekély. Bár azért még nem zárható ki véglegesen. Azonkívül van még egypár megdöbbentõ információ Földünk kísérõjérõl.

  Például most nemrégen fedezték fel, hogy a déli pólusán jégsapka található, nem szárazjég, hanem fagyott víz. Ennek tudatában feltételezhetjük, hogy akár ki is alakulhatott ott az élet. Most következik egy nagy esélyes, mégpedig a Mars. Bizonyára sokuk számára ismeretesek azok a NASA-felvételek, amelyek a vörös bolygó felszínérõl készültek, és amelyeken többek között arcokat, piramisokat, valamint városok utcáinak körvonalait lehet észrevenni. Egy másik közismert bizonyíték a marsi életre a köznyelven csak Mars-metornak hívott kõdarab, melyet az Antarktisz jegében találtak meg.

  De ha õk maguk nem is, hát vannak holdjaik. És ezeknek a kérge szilárd. Az elsõ és legnagyobb gázóriás a Jupiter, melynek 16 holdja van. Ebbõl a tizenhatból a két legfigyelemreméltóbb a Ganymedesés az Európa. A legújabb kutatások eredményei arra a következtetésre vezettek, hogy a Ganymedes Jupiter-hold légkörében nagy mennyiségben található oxigén. Egy teória szerint az oxigén úgy alakult ki, hogy az ultraviola-sugarak hidrogénre és oxigénre bontották a hold felszínét borító jeget. Ezek szerint az égitestnek kialakulóban van, vagy már talán ki is alakult az ózonpajzsa.

  Ugyanis ha egyszer oxigén szabadul fel, akkor azt az UV-sugárzás ózonná alakítja át. Ezek után pedig már kialakulhat az élet. Ugyanúgy, mint ahogy az több milliárd évvel ezelõtt a Földön is megtörtént. Már ha egyáltalán a földi élet a Földön keletkezett. Szakértõk ugyanis megállapították, hogy a Földön egyszerûen nem volt elég idõ arra, hogy kialakuljon ilyen bonyolult élet. De ebbe most ne menjünk bele. Foglalkozzunk inkább a Jupiter egy másik holdjával, az Európával. Mint a Ganymedesen, itt is azt jelezte a Galileo-szonda, hogy oxigén van a légkörben, méghozzá ugyanolyan állapotban, mint a Földön.

  A felszínét jég borítja, de nem teljes egészében. A jég alatt ugyanis víz van, mivel a hold forró magja felolvasztotta a jeget. Gondoljunk csak bele: van oxigén víz és optimális hõmérséklet ahhoz, hogy létrejöjjenek szerves anyagok, majd komplexebb élõlények is. Ez volt tehát a Jupiter és holdjai. Az ezen kívül esõ bolygókról csak nagyon keveset tudunk a nagy távolság miatt, tehát nem tudunk érvelni se mellettük, se pedig ellenük.