 |
AKI HÜLYE, AZ IS MARAD |
 |
|
avagy: Mi a büdös franc az a Télapó Akciócsoport? |
|
Egyszer volt, hol nem volt, volt néhány idétlen kamasz, akik amellett, hogy egy iskolában kínlódtak az érettségért,
éltek-haltak az abszurd humorért, (meg a groteszkért is) és úgy gondolták, hogy tök baró lenne, ha megalakítanák saját
társulatukat, lásson már csodát ez a vén sárgolyó! Természetesen az idő később igazolta, hogy hőseink tekintélyes önbizalma
„mocsárra épülő vár” volt, és csak magamutogatási hajlamban nőttek kortársaik fölé, de abban nagyon. Ám, a kocka
el volt vetve, az elhatározást végzetes tett követte és létrejött a Télapó Színház. Na, itt álljunk meg egy pillanatra... Jó, most haladjunk tovább. Hőseink alkotni kezdtek, vagyis saját kútfőből fakadó és másoktól lopott ötletekből, jeleneteket, dalokat, meg mindenféle kategorizálhatatlan „izéket” buheráltak össze, kellő teret hagyva a megírt szöveg elfelejtésére alapuló improvizációnak. Úgy tűnt (számukra), hogy minden adva van ahhoz, hogy birtokba vehessék a világot jelentő deszkákat, melyekhez -ha racionálisan gondolkodnak- esetleg asztalosként lehetett volna közük... A dilettáns (és lelkes) csapat eleinte szűkebb környezetében, konkrétan a Pesti Barnabás Élelmiszeripari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet színháztermében tevékenykedett, igyekezve híveket (közönséget) szerezni maguknak. Ez többé-kevésbé sikerült is nekik, hiszen diáktársaik közül sokan, nagyon szívesen vállalkoztak arra, hogy röhögjenek rajtuk... Sajnos a társulat tagjai a „humoros” jelzőt a „nevetségessel” gyakran összekeverték, így nem csoda, ha néhány előadás után, kezdték elhinni, hogy megfejelhetik azt a szintet, amit a honi abszurd élcsapatai - a Holló Színház és a L'art Pour L'art társulat - akkortájt képviseltek. Nem mellesleg, ebben az időszakban követték el negatív hőseink egyetlen, tényleg meglepő és mulatságos tettüket: leérettségiztek. Aztán telt múlt pl. a katona idő és delikvenseink rájöttek, hogy minőségi váltásra van szükségük ahhoz, hogy közönség bázisukat kiszélesítsék, ezért Télapó Akciócsoportra változtatták a nevüket, ezzel is jelezve, hogy történetükben új fejezet következik. A névváltoztatás persze nem járt sem tartalmi, sem minőségi változásokkal, a társulat továbbra is a „lelketlen amatőr” kategóriában folytatta áldatlan tevékenységét, hétmérföldes lépésekkel haladva, a totális ismeretlenségből az össztársadalmi lesajnálás felé. Ön- és közsorsrontó tevékenységük fontos állomása volt, hogy sikerült félrevezetniük, a Crazy Café nevű fővárosi vendéglátó-ipari egység jóhiszemű (lásd: naiv) tulajdonosát, és gyökeret ereszthettek a hely tenyérnyi színpadán, ahol aztán boldogan élték groteszk világukat, amíg az új üzemeltető (mentve a hely, még menthető renoméját) páros lábbal ki nem rúgta őket. De az Akciócsoport tagjait annyira sajnos nem lehetett zavarba hozni, hogy elcsukló hangon azt rebegjék: - Hölgyeim és Uraim! Eltűnünk végre az emésztőben, hiszen rászolgáltunk! Nem, ők addig kavartak, amíg be nem fogadta őket, a szebb napokat is látott Pince (ma Piccolo) Színház. Ismétlem: SZÍNHÁZ! Égbekiáltó, döbbenetes, szégyenletes tény, hogy a Télapó Akciócsoport neve két emlékezetes évadon keresztül, egy színház repertoárjában éktelenkedhetett! Akár egy túlérett pattanás Thalia nózián. Gyalázat! Bűn! Blaha Lujza forgott a sírjában, 1000 fordulat/perc, csak úgy füstölt! Öröm volt a tonnányi ürömben, hogy a második év végére, a társaságot összetartó kohéziós erő (a barátság) igen csak megfáradt, olyannyira, hogy a Télapó Akciócsoport atomjaira hullott szét. Halleluja! - tőrt elő, a hangképző szervek által keltett rezgés, ezernyi torokból. Még az ateisták is hinni kezdtek. De elkiabálták a dolgot, mert a csoport körüli kuss, vihar előttinek bizonyult! A tettestársak ugyanis rendezték soraikat és (akár a Jedi) visszatértek, és „újfent sokkolni kezdték a műértő és mű nemértő tömegeket”. A kultúr-horror új tetthelye a Kolibri Pince - a hajléktalan színjátszók Mekkája - lett. Az Akciócsoport tehát tovább gyalulta a bátor (vagy beteg) érdeklődők agyát, a gusztustalan versecskék, visszataszító jelenetecskék, gyomorforgató dalocskák és egyéb döbbenetes szellemi torzszülemények prezentálásával. Az egyetemes emberi kultúra elleni keresztes hadjárat tehát, teljes gőzzel zakatolt tovább, hetekig, hónapokig, az elkerülhetetlen végkifejlet felé. Na, kitalálják mi történt? Igen! Megint kirúgták őket! Király! És kérem szépen, ez be is tette utánuk a kaput, mondhatnánk: kaput. De ez nem igaz, mert aki azt hiszi, hogy az igényesség pálcát törhet az igénytelenség felett, az nem tudja mi az a Dáridó... vagy fogalma sincs az Akciócsoport csótányokat szégyenítő túlélési képességéről. A TACS számára ugyanis nem újdonság a „talajtorna”, fogtak már padlót jó néhányszor, de kiszámolni őket még senkinek sem sikerült. Legutóbb például a BÉLCHARME névre hallgató audio kazetta megjelentetésével bizonyították: aki hülye, az is marad! Szóval jobb ha mindenki beletörődik a megmásíthatatlanba, abba, hogy volt, van, és lesz is Télapó Akciócsoport. Nyelje le a békát mindenki. VÉGE |
