LAJOS ÉLETE
    AVAGY A METAMORFÓZIS


Lajos élete ma már nem tartozik az emberiség történetének feltérképezetlen, fehér foltjai közé. Hősünk 3 kiló 75 dekával született egy tavaszi napon, a Vidám Parkban, miután édesanyja (P. Lajosné született V. Mária) dodzsemje, előre megfontolt szándékkal, frontálisan ütközött V.Jónásné vidám budapesti lakos, hasonszőrű járművével. A kis Lajos a heves lökés hatására, egyszerűen kipottyant Mária pocakjából, és miután sikertelenül próbált meg visszamászni anyja rejtekadó méhébe, a dodzsemben csücsülve, olyan kétségbeesett arcot vágott, hogy ihletőjévé vált egy ritkán hallott közmondásnak is, mely így hangzik: „Olyan kétségbeesett arcot vág, mint a kis Lajos a dodzsemben!” Az apró jövevény érkezése, örömmel töltötte el a fiatal nőstényt, de mivel volt még néhány zsetonja, csak további, cirka 20 perces agyatlan száguldozás után volt hajlandó bevonulni egy közeli szülészotthonba, egyik kezében az újszülöttel, a másikban pedig egy adag vatta cukorral. Mária boldog volt, hiszen valóra váltak álmai, anya lett és a vatta cukorért sem fizetett, mert kukázta. Pedig nem volt mindig a szerencse leánya. Gyerekfejjel pl. Michael Jackson szeretett volna lenni, de helyette egy néger kisfiúra esett a választás. Serdülőként úgy tűnt, az alpinizmus kelti fel az érdeklődését, mivel ki volt éhezve a csúcsokra. Hiányzott a hím alája. De félreértették. Tanulmányai befejezése után, mint manöken szeretett volna karriert csinálni, de sajnos tanulmányait sohasem kezdte el. Mindössze egy országos muff szépségverseny területi döntőjébe tudott bejutni, ahol két és fél órás zokogás, fenyegetőzés és visítás révén, sikerült megszereznie a negyedik, kieső helyet. Ezen a színvonalas rendezvényen keltette fel, későbbi hites ura, P. Lajos figyelmét, aki mint a zsűri tiszteletre méltatlan elnöke funkcionált. Az idősebb Lajos legendás kan volt, brutális testi adottságairól csak annyit, hogy télen nyáron makkos cipőben járt... Máriába már első látásra belehabarodott, mint liszt a tejfölbe. Még az sem riasztotta el, hogy ágyéka választottja, finoman fogalmazva, nem volt éppen a szellem óriása. Köztudott volt például, hogy Mária évekig nem vásárolt W. C. illatosítót, mivel a vegyesboltban csak egy félét lehetett kapni, arra pedig rá volt írva, hogy marine... De P. Lajosnak nem voltak igényei csak ösztönei. Már süldő legény korában is mindegy volt neki, hogy hol elégíti ki alantas vágyait, a szeretetotthonban, a leányszállón, vagy a baromfi keltetőben. Deresedő halántékkal pedig már gondoskodni akart az utódokról, akik majd továbbviszik a P. nevet, és ha kell leugranak az éjjel-nappaliba sörért. A lényeg, hogy Lajos és Mária összejöttek. Szerelmük első gyümölcse egy teli koton, a második pedig a kis Lajos lett, akinek az érkezését a család hatalmas tivornyával ünnepelte meg. Volt ott minden, mint a búcsúban: pezsgő a nagykerből, vadhús a dögkútból, tabletták egy dealer-től, liliomtiprás, késelés és razzia. Aztán jöttek megint a szürke hétköznapok, meg az idézések. Lajoska szépen cseperedett, és hamar kiderült róla, hogy eszes gyerkőc, akit (apjával ellentétben) nem csak a személyi szám fog majd megkülönböztetni az emberszabású majmoktól. Két évesen pl. már tudta, hogy Zámbó Jimmy az Isten és, hogy az apu allergiás a komolyzenére, mert Liszt érzékeny. Tudta, hogy az ő korosztályára ferde hajlamú régiség kereskedők lesnek, mert azok a lurkók Lajos korabeliek. A kiegyensúlyozott gyermekkort azonban megzavarta egy kellemetlen esemény. A kis Lajos egy iskolaszüneti napon, éppen a korai magömlést gyakorolta, amikor az apja rányitotta az ajtót és azt mondta: - Ha befejezted Lajoska, akkor eridj, hozz egy Sportot, meg egy karton cigit, de gyorsan, mert már alig várom a tüdő rákot. Ifjabb Lajos szót fogadott, gyorsan ejakulált, aztán bringára pattant és addig tekert amíg rá nem döbbent, hogy elfelejtett gatyát húzni. A következő pillanatban alapjaiban rendített meg egy vasbeton villany oszlopot. A találkozást az oszlop átvészelte, viszont Lajos feje...pfúúú... A gondot tetézte, hogy nem volt olyan fotó amely alapján reprodukálni lehetett volna a gyerek vonásait. Szerencséjükre Pesten, a belvárosban praktizált egy ismerős sebész, Dr.Oetker, aki vállalta, hogy emlékezetből is összerakja Lajos arcát. A probléma csak az volt, hogy korábban mindössze egyszer találkoztak, egy jelmezbálon, ahol a kis Lali malac állarcot viselt. De kiút nem volt és a gyerek még örülhetett, hogy azon a bizonyos maszkabálon nem püspökfalatnak öltözött. Úgyhogy Dr.Oetker szikét fogott és belevágott. A műtét jól sikerült, viszont mellékhatásként Lajos jelleme is átalakult. Nincs rá jobb kifejezés: elmalacosodott. Eleinte ugyan még bűntudatot érzett, ha például makkal álmodott, de később magától is rájött, hogy nem látens homoszexuális, csak éhesen feküdt le. Ha a közeli gazdaság óljai felöl, ismerősnek tűnő szagokat hozott a szél, Lajos izgatottan fel-alá csörtetett az udvarban, és úgy érezte magát mint a kis földönkívüli Spielberg filmjében, csak ő konnektor orrával azt röfögte: - Lajos, haza! A szülők kétségek közt vergődtek. Az öreg Lajos egy felől szerencsésnek érezte magát, mivel malacuk volt, viszont a Sportot és a cigit még mindig nem kapta meg. Mária tanácstalanságán persze senki sem csodálkozott, hiszen ő olyan hülye volt, hogy példának okáért azt hitte, a tarajos gőte egy punk költő... Szerencsére a kis Lajos metamorfózisának akkor már híre ment, és többen jelezték, igényt tartanának a szolgálataira. Egyebek mellett játszhatott volna „A torkos malac benyeli” című animál sex filmben, és egy vágóhíd is átvette volna, napi áron. Végül a lehető legjobb történt vele, az állatkertbe került egy falka egzotikus coca közé. Ott hevert a tágas, napos kifutón és azt szerette volna mondani: - Újjászülettem, mint a bábja börtönéből szabaduló pillangó, vagy mint a rút kiskacsa, akit az idő gyönyörű hattyúvá érlel! De végül csak legyintett jobb mellső, szaros csülkével, és azt mondta: Röff! Röff!

VÉGE



Vissza