AZ EMBERKERESKEDŐ


- Jó napot!
- Önnek is.
- Nem érdekli egy vénasszony?
- Parancsol?
- Nem venne egyet? Mondjuk ezt itt a vállamon. Olcsón adom.
- Ne haragudjon, nem értem.
- Mit nem ért? El akarom adni a mamát.
- A mamát?
- Ja...anyuka ne fészkelődjön már, elzsibbad a vállam. Szóval kell, vagy nem? Nincs gond vele, alig eszik, még szobatiszta, lekvárt is főz. Érdekli?
- Maga a szülőanyját árulja?
- Azt hát, hányszor mondjam még el? Külföldi maga, vagy mi? Sprechen sie deutsch?
- Belföldi vagyok, csak megdöbbent, hogy az anyját árulja.
- Nincs ebben semmi furcsa. Nem érdemes tartani. Kicsi a nyugdíja. És kell a szobája a fikuszoknak.
- Ennyi?
- Na, jó bevallom, egy kicsit horkol is. Orr polipja van. De ez ne riassza vissza.
- Maga nem normális.
- Nézze, ha a vénlányra nincs gusztusa, megértem. De van két zsenge kölköm is. Jól neveltek, nem tetvesek, és ha mindkettőt megveszi árengedményt is adok.
- Tőlük miért akar megszabadulni? Ők is horkolnak?
- A feleségem unja őket. Ujjakat szeretne.
- Ujjakat?
- Igen, egy kis sárgát meg egy feketét. Azok mennének az új ülő garnitúrához. Tudja a feleségem lakberendező, van szeme az ilyesmihez.
- De hát, mit kezdenék velük?
- Nem pedofil véletlenül?
- Hogy képzeli?
- Jól van na, csak reménykedtem. Családja van?
- Még nincs.
- De szeretne, nem?
- Persze.
- Ideális. Megveszi az anyámat, a két gyereket, meg mondjuk a húgomat feleségnek, és máris családos ember. A fenébe is, már bánom, hogy elpasszoltam a fatert az állatkertnek. Mekkora biznisz lett volna...
- Az állatkertnek? Mire kellett nekik a maga apja?
- Nem tudom, de kilóra vették meg.
- Elképesztő.
- Nem jártam túl jól, elég vékony dongájú volt az öreg, az árából csak a kocsit tudtam lemosatni. Az apósom, az igen, azzal megütöttük a főnyereményt, szép nagydarab ember volt. Egy vitorlásra adtam el tőke súlynak. Nekem köszönheti, hogy láthatta a tengert, meg cápákat, belülröl...
- Maga közveszélyes...
- Figyeljen. Ha nem kell az árú egészben, viheti szeletben is. Szervekkel is bizniszelek.
- Szervekkel?
- Persze. Akar egy új fület? Vagy egy agyat. Alig használt. Az anyósomé volt.
- Miért nem megy el egy pszichológushoz?
- Őket érdeklik az agyak?
- A magáé biztosan.
- Nézze én szeretem a viccet, csak nem értem, úgyhogy ne jópofáskodjunk itt egymással. Vesz, vagy nem vesz? Ez itt a kérdés.
- Tudja mit, megveszem az anyját. A nejem Esterházy tyúkhúshúslevest akar főzni, az meg öreg tyúkból jó. A maradék húst meg legfeljebb lefagyasztjuk.
- Tudtam, hogy végül üzletet kötünk. Parancsoljon, kettőezernyolc lesz.
- Tessék. Tartsa meg a visszajárót.
- Köszönöm szépen. Fogyasszák, fagyasszák egészséggel.
- Viszlát!
- Minden jót. Ez igen, ilyen egy igazi úr. Egy kicsit alkudozik, de aztán gavallérosan fizet. Ilyenkor bánja az ember, hogy anya csak egy van.

VÉGE


Vissza