- Jó estét kívánok! Kulturális magazinműsorunknak ma két vendége lesz de mielőtt beszólítanám egyiküket elmondanám, hogy
műsorunk megkezdése előtt kaptunk egy telefont...Ez volt az!
Nos első beszélgető partnerem nem kisebb személyiség mint az összehasonlító tudományok kandidátusa, a természettudományok
docense, a Tudományos Akadémia örökös tagja, az énekesmadarak légfegyveres gyilkosa és két galandféreg meleg otthona.
Dr.Proktitisz Hugó!
- Jó estét Magyarország!
- Üdvözlöm, kérem foglaljon helyet. Professzor úr, Ön híres arról, hogy hajlandó komoly áldozatokat is hozni a tudományért.
Egy alkalommal pl. betört a Honvéd Kórház hullaházába, és onnan is áldozatokat hozott.
- Ez igaz, de a bíróság felmentett, mivel igazolni tudtam, hogy az emberi fogyasztásra alkalmatlan holttestek,
kereskedelmi forgalomba nem kerültek. Csak a nekrofíliát tudták rám bizonyítani. Azt le is ültem. De a hozzátartozók sem
úszták meg a súlyos testi sértést. Hehe.
- Értem. Nos, még mielőtt elhánynám magam, szeretnék választ kapni egy olyan kérdésre amely azóta foglalkoztat, hogy maga
után mentem be a w.c.-re. Miért nem tudja lehúzni?
- Lehúztam.
- Dehogy húzta. Igénytelen állat. Én húztam le maga helyett.
- Anyád az igénytelen. Én lehúztam.
- Na ebből elég. Húzd el a csíkot kábel barát.
- De ha egyszer lehúztam.
- Akkor kétszer kellett volna. Na takarodjál. Kedves közönség, a reklám után folytatjuk!
REKLÁM:
Már kapható a könyvesboltokban Ate István vadonatúj kötete a „Názáreti Jézus és más mesék”, valamint Presszer Gábor műve,
a különböző nemi bajokat taglaló „Tőled kaptam, majd' meghaltam!”
Vegyék, vigyék, okuljanak!
- És most következzék műsorunk ma esti utolsó vendége akiről csak annyit, hogy bohém művészember aki hírnevét azzal alapozta meg,
hogy elkészítette több, már korábban klasszikussá vált némafilm mint pl. a "Patyomkin páncélos" az "Aranyláz" vagy a Kodak Color
Gold rádiós adaptációját. De megpróbálkozott a festészettel, a méhészettel, a színházi rendezéssel , később pedig a totális
passzivitással is amivel egyébként legnagyobb sikereit aratta. Hölgyeim és Uraim! Salvador Dániel a művész! Üljön le kedves Dániel.
- A barátaimnak csak Dani.
- Igen, szóval Dani...
- Igen szóval Dani, de van a nevemnek egy írásos változata is.
- Értem, de most már beszéljünk tartalmasabb dolgokról. Ahogy azt egy korábbi riportban elmondtad, művészé válásodban meghatározó
szerepet játszott nevelőapád, a néhai Dzsepettó...
- Igen, ha Ő nem farag belőlem embert, akkor menthetetlenül csak egy tuskó maradok.
- De miért az Ő feladata volt ez? Mi történt a szüleiddel?
- Apám sarki rendőr volt, északi-sarki. Anyám egy eszkimó nő volt, aki miután megellett engem, elhagyott minket. Megszökött
egy hajóssal, valami Igló kapitánnyal. Én nem hibáztattam őtet, hiszen apám csak egy zsernyák volt, a kapitány pedig
tenger-ész. Később a fateromat is elvesztettem, megpróbált igazoltatni egy jegesmedvét azaz állat. Brühühühü...
- Nyugodj meg Dani.
- Jó. Szóval ekkor vett magához Dzsepettó bá'.
- Ez bizony megható történet volt. Mindjárt sírok. De most mondhatnál néhány szót a munkáidról.
- Eredetileg újságírónak készültem, de sajnos egy alkalommal a szerkesztőségben megrázott az áram és leszázalékoltak, el is
ment a kedvem az egésztől.
- Megrázott az áram, hogyan?
- Asszem hírzárlat volt.
- Ekkor kezdtél el festeni.
- Igen, először bukott angyalokat festettem a falra, pedig sokan megpróbáltak lebeszélni róla: „- Te Dani, ne fesd már az
ördögöt a falra baszd meg!” Később pedig megpróbálkoztam a tojásokkal is.
- Ekkor készült két leghírhedtebb tojásfestményed a „Szülés szájon át” és a „Casanova a gyíkját idomítja”.
- Igen, de az érdeklődők csak néhány hétig csodálhatták tojásfestményeimet. Mert már kénytelen voltam megmosakodni...
- De nem csüggedtél, hanem megpróbálkoztál a színházzal is. És úgy tudom meglehetős sikerrel.
- Ja. Már első rendezésem a „Cukros bácsik inzulinra gerjednek” című posztnaturális drámám is pl. rengeteg széket vonzott.
- Székeket?
- Székeket. Furcsa de az előadásaim elsősorban a különböző ülőalkalmatosságok széles tömegeit vonzották, sőt szinte csak azokat.
- És ha szabad tudnom mi a legközelebbi terved?
- Öngyilkos leszek.
- Igen? Sok sikert kívánok hozzá. Köszönöm, hogy itt voltál, nyugodjál békében! Eddig tartott az Ecce Homo, had búcsúzzak Önöktől azzal: az.
VÉGE
|
