Sterbinszky
Ernõ:
Kísértetek
és kísértõk A
fogyó hold
Csonka
hangja Egy elpusztult nap
csonka éjnek köves
sírján
csak egy hang,
egy- porhamvat eszik
hangú ének. s
tüzet kíván
Szörny
teteme a palackba zárt
a medernek és
megcsapolt,
kísértõk
közt az a tegnap telt,
én lehetek... ma
fogyó Hold.
Nézd
te drága! Kicsi ujjad fut
Nézd
kedvesem, végig rajta,
vízbe
fulladt felszakadt krátert
a meztelen, zársz
magadba,
Vérbe
ömlik és magadba zár
kék patakunk, a
jelenlét,
elbújt a hang, s
magamba zárod
mi maradtunk! az Ûr
hevét.
Látod,
békák Keret a semmi,
sincsenek már, benne
egy kép,
csak egy brekeg melyben
egy keret
s bosszút
kíván. magába lép.
Csonka
hangok,
csonka rémek,
csonka rémtõl
csonkán félek,
Csonkán
kúsznak
csorba cseppek,
vissza-kérlek-,
vissza gyertek!
Korai ajándék
Nekem
adta magát egy reggel,
Talán majd ebédet
is kapok,
Hajnal dere a fûrõl
felkel,
S én ködnek
tagadva megfagyok.
Míg
a Nap nem áll delelõre,
Egy rét arctalan
szobra leszek,
Régi vándor
halk pihenõje,
Durva látvány
az embereknek.
Legelészõ
csordákat figyelek,
Gyepet rágok én
is, keserût;
Mindent számon
kérõ kisgyerek
Simogat, anyja már
kimerült.
Kies
ágyam szélét karmolom.
Otthon, otthonom, édes
haza,
Nedves párnám,
puha paplanom
Védje rejtekem
üvegfala.
Csapott
hozzá illó rózsavíz
Szûzen sárga
hínár halmokat,
Láttam, ahogy
mindent tovavisz
Egy hullám, egy
tajték gondolat.
Nedves
párnám... Ázott mentsváram,
Vak festõm
utolsó vázlata
Fatörzsek
kéregillatában
Egy tó bomlott
hangját hallgatja.
Felkelt,
marokkal zúzza nyakam,
Tép, cibál
nappalom,
Felhördülök,
még éjszaka van,
S hátradõlve
tovább álmodom.
Élet és
tudomány
Koncz
Lajos:
II. János Pál az
ezredforduló útján
"Téged
választott ki a Gondviselés, hogy az Egyházat
átvezesd az új évezredbe. Vállalnod
kell!" Ezt súgta
Wyszinski bíboros 1978. okt. 16-án lengyel honfitársa,
az 58 éves Karol Wojtyla krakkói bíboros-érsek
fülébe, amikor az a pápaválasztó
konklávén a legtöbb szavazatot megkapta, de
döbbenten visszariadni látszott a feladat vállalása
elõl. És amikor
végül is magára vette a roppant felelõsséget,
pár nap múlva székfoglaló beszédében
már õ kiáltotta a bátorítás
szavait a Szent Péter téren a hatalmas tömegnek és
a világnak: "Ne féljetek!" ...
Krisztus velünk van... Csak tárjátok szélesre
a kapukat Krisztus fogadására!"
És erre a
bátorításra ugyancsak rászorult a világ,
igaz, neki magának is szüksége volt rá és
a jövõ reménységének
bizalmára. Az akkor még kettészakadt világ
keleti tömbje, amelybõl az új pápa is
elhivatott, annak is szovjet és bolgár "hivatalos"
vigyázói megérezték benne a veszélyt,
a potenciális ellenfelet, aki esetleg még vesztükre
is lehet - titokzatos erõk birtokában. Egyébként
az utolsó szovjet vezetõ, maga Gorbacsov is úgy
nyilatkozott, hogy II. János Pál nélkül nem
rendült volna meg a berlini fal és nem omlott
volna össze a szovjet birodalom. Ezért rendeltetett meg a
török terrorista merénylete a Szent Péter
téren (1982. máj. 13.). És az atyai barát
súgása és a Máriának való
teljes odaadás ("Totus Tuus!") segített a
rettenet óráiban is,
ahogy késõbbi vallomása elárulta: "Egy
kéz irányította a golyókat, de a másik,
titokzatos kéz (az anyai) vigyázta a golyók
útját, nehogy életfontosságú
szerveket roncsoljanak". És ez a bizalom és
hivatástudat erõsítette, ahányszor
betegség támadta
meg vagy mûtõasztalra került, és segített,
ahányszor megtörten,
roskadt, hajlott vállakkal, bicegve, reszketõ kézzel,
betegen és megfáradva is járja a világ
útjait, az ezredfordulót elõkészítõ
zarándokként...
A
"Nagy Jubileum elõkészítése
Keményen és
hûséggel behajtja elsõsorban sajátmagán
a programot, amit "A harmadik évezred közeledtével"
c. apostoli levelében már 1994. nov. 10-én az
egész egyház
számára meghirdetett a "Nagy Jubileum Éve"
elõkészítésére. Az akkori 5 évbõl
kettõt egy általánosabb megalapozásnak
szánt, majd a mostani 1997-i esztendõ Krisztusnak volt
szentelve. A hátralévõ 2 év végül
a Szentháromság két másik személye
köré fonja a szorosabb felkészülés
feladatát, a hirdetni- és tennivalókat.
Ezt
a hatalmas, 5 éves programot, sõt már a 2000.
évbõl is bizonyos terveket (pl. Szentföld, Róma
és a helyi egyházak mint színhelyek) hallatlan
optimizmussal és bizakodással hirdette meg, és
bizonyára ebben is része volt a nagy Testvér
súgásának. Most már csak azért
kell imádkoznunk, hogy Wyszinski
kardinális jó prófétának
bizonyuljon, és a Szentatya valóban megérhesse a
jubileumi esztendõt. És annak megünneplésével
és 5 éves elõkészítésével
föltegye a koronát apostoli életére és
már mostanig is korszakalkotó életmûvére.
/II. János Pál életében egyébként
már volt és beteljesedett egy fantasztikus prófécia,
amikor a hatvanas években a stigmatizált P. Pió
kapucinus atya - nemsokkal halála elõtt (1968. szept.
23.) a "jövõ pápájaként"
köszöntötte õt mint látogatóját./
Ez a pápa szinte
lélegzetvételt sem
enged meg magának pápasága kezdetétõl.
karizmatikus misszióját teljes önátadással
teljesíti, ami különösen külföldi
apostoli útjaiban
nyilvánul meg. Eddig 80 ilyen útja volt (egymillió
km-t meghaladó teljesítménnyel), s ezekbõl
a legtöbb döntõen lelkipásztori célú
(a "világ plébánosaként"
szervezi és animálja a népek üdvösségének
munkáját, szolgálatát), de sok egyéb
erkölcsi és evilági jellegû feladatban
is igyekszik segíteni az emberiség jobb életét,
pl. a béke szolgálatával. Ez az esztendõ
szinte rekordnak számít teljesítményével:
Cseh- és Lengyelország mellett (ápr. 25-27. és
jún. 1-10.) a kritikus és nehéz látogatást
jelentette Szarajevóban (ápr. 12-13.) és
Libanonban (máj. 10-11.) és további kettõt
Párizsban és Dél-Amerikában. Ez utóbbiak
a legszorosabban kapcsolódnak
az ezredforduló lelkipásztori elõkészítéséhez,
ezeket részletesebben ismertetjük.
Párizsi
"ifjúsági világtalálkozó"
A párizsi út
az ifjúsági Világtalálkozó záró
napjaira lett megszervezve (aug. 21-24), és 4 napos találkozót
jelentett a Szentatyának a szívéhez
legközelebb állókkal, a fiatalokkal.
1985-ben õ kezdeményezte a legelsõt, és e
mostanit úgy minõsítette, hogy "rendkívüli
és gondviselésszerû jelentõsége van
a közeledõ Szentévre tekintettel".
Ha
az ifjúságé a jövõ és a jövõ
- az ifjúság, az egyház számára
is, akkor sorsdöntõ jelentõsége van
csakugyan annak, hogy a fiatalok hogyan éreznek, milyen
affinitást mutatnak az egyház iránt. Ezt a
Szentatyánál jobban senki sem tudja. Illetve a francia
újságok jelentõs része (baloldaliak,
liberálisok) azt vélték, hogy õk jobban
tudják, mert jobban ismerik a fiatalokat és különösen
a francia fiatalok "felvilágosultságát".
Ezért meglehetõs kritikusan és magabiztosan,
hûvös gúnnyal írtak, jósolgattak az
ügyrõl, majd fogadták az elsõ napokban
a hívõ ifjúság "invázióját"
a fõvárosban. Ahol még ma is található
"Lenin út" és "Sztálingrád
metróállomás", ahol virul a kommunista párt
és sorvad az egyház. Mert való tény, hogy
Franciaországban csak minden tizedik fiatal "kötõdik"
az egyházhoz, csak 46%
hisz Istenben és az utóbbi 40 évben a francia
egyház híveinek 23%-át elveszítette. Ez
is tükrözõdött a sajtó fölényében,
mikor "a találkozó elsõ napján
karikatúra szellemeskedett azon, hogyan verik be a püspökök
pásztorbotjukkal a fiatalokat a templomokba.
De egy nap múlva már csak az esti TV-híradó
idétlenkedett a tömegbõl kiemelt egy-két
szerelmespár
bemutatásával. A harmadik napra aztán megadta
magát a fõváros." (Balázs püspök
beszámolója, aki a magyar csoportot vezette a
Találkozón.) A világhírû
Figaro-újság végül is leírta a
bûnbánatot is magában foglaló szót:
"triomphe"; "A pápa gyõzött",
"Millió fiatal és õ, õ, õ."
Valóban a pápa-látogatás pünkösdi
vihar és kegyelem-áradás lett Franciaország
számára a század végén. És
mikor a rejtélyes "sikerre" keresték a
választ, végül is két dolog vált
különösen nyilvánvalóvá: a
pápa személyes varázsa,
karizmatikus egyénisége ma is megvan, amely az
öregségen és törõdöttségen
is újra meg újra áttört és
érvényesült, és - ami még jobban
meglepte az újságírókat - az
ifjúság Isten-keresõ hevülete.
"Krisztus
az út, igazság és élet"
Különösen
megragadó volt és aligha tudná bárki a
tíz megkeresztelt fiatal meghatottságát leírni,
akik 5 világrész képviseletében - a
keresztség és bérmálás
szentségében részesülve a párizsi
éjszakában - lettek az egyház tagjai a
székesegyházzá változott longchampi
lóversenypályán. Egy 24 éves francia
tengerész-katona - a Szentatyától megkeresztelve
- nem tudta visszatartani a könnyeit, és milliók
sejthették meg (újra) a képernyõk
villogásában, mit jelent kereszténynek
lenni. Mert ugyan mi másról beszéltek volna e
képek a gyertyák fénytengerében, ha nem
az Egyházba és
Krisztusba vetett hitrõl és annak
örömérõl?! Ahogy a Szentatya záróbeszédében
ki is fejezte: "Uram, kihez mehetnénk Rajtad kívül?
Az örök élet igéi Nálad vannak. És
Te nemcsak beszélsz az örök életrõl,
de Te magad vagy ez az élet, az út, igazság és
élet". A másnapi záró szentmisén
ugyanazon a helyszínen a milliós létszámot
túlfeszítõ tömegtõl körülvéve
500 püspökkel és 6000 pappal misézett
a pápa, 160 ország küldöttei imádkoztak
együtt. "Egyház, a te imáid mint ezeréves
tölgyek zúgása, és zsoltáraid mint a
végtelen óceán lélegzetvétele"
(Gertrud v. le Fort).
De azért maradt és
mindig marad kérdés is. Ahogy a La Croix, katolikus
lap merte felelõsséggel kérdezni: "A
fiatalok rajongtak és tapsoltak a pápának. De
vajon az általa hirdetett isteni normákat is magukévá
teszik?" Hatalmas ujjongás fogadta a Szentatya
bejelentését, hogy még az õsszel
egyházdoktorrá avatja Lisieux-i Szent Terézt,
az Isten-keresõk védõszentjét,
a mindössze 100 éve elhunytat. Igen, valahol errefelé
van a megoldás. A világnak szentekre van szüksége,
világító jelekre, nagy felkiáltásokra,
meghökkentõ
tanúkra, újabb és újabb Terézekre
- Kalkuttában és mindenfelé, hogy a
köznapok gyalogjáró emberei is nyomukban
"krisztusibbak", vagyis keresztények legyenek...
Családok
válsága és megújulási programja
És alig másfél
hónap múlva (okt. 2-5) Párizs után új
helyszínen, tízezer km-rel távolabb látjuk
már a Szentatyát, a hatalmas Brazília földjén,
Rio de Janeiróban. Ott is egy világtalálkozó
adta a keretet és alkalmat az evangelizációs
útra: a Családok II. Világtalálkozója,
amely intézményt ugyancsak a Szentatya indított
el. Mert az ifjúság után ez a második
fontos terület, ami a figyelem középpontjában
kell legyen. Azért így is jelentette be, hogy "arra
a roppant kihívásra kívánja irányítani
a világ figyelmét, amit ma a családok válsága
jelent". És az sem véletlen, hogy ezt éppen
abból a városból teszi, ahol annyira kiáltó
az ellentét "a féktelen
gazdagság és a mérhetetlen nyomor között".
Jelentõs mértékben e szomorú és
botrányos helyzetnek a
következménye, hogy a világ legkatolikusabb
hatalmas országában az együttélõ
párok 80%-a nem tud házasságot kötni, és
7 millió a sorsára hagyott, utcán tengõdõ,
család nélküli gyerekek száma, akik a
bûnszövetkezetek vagy a halálbrigádok szabad
prédái. És ahol a nõk százezrei
kénytelenek alávetni magukat a sterilizáció
kényszerének.
E problémák
tárgyalását világviszonylatú
áttekintésben végezte a pápa érkezését
megelõzõ 3 napon a teológiai-pasztorális
kongresszus, amelyen 190 ország 2500 szakértõje
vett részt. A Családok Pápai Tanácsának
bíboros elnöke nyitó beszédében
intonálta a drámai helyzetet, amelyben a család
Isten-alkotta intézménye van; "pedig ahol
veszélyben a család, ott veszélyben az ember és
az emberiség jövõje is." A Harvard Egyetem
jogprofesszora, az amerikai
küldöttség vezetõjeként
megállapította, hogy "felelõtlen,
öngyilkos összeesküvés folyik a
család ellen világviszonylatban, miközben a
közvélemény
alszik." A professzornõ néven nevezte az
összeesküvõk vezetõit is, elsõsorban
az ENSZ világszervezetét, melynek szervei
összefonódtak a hatalmi lobbykkal, kormányokkal, s
az Európa Unió országaival is. A Világbank
pedig - veszélyben érezve a népszaporulattal
pénzügyi érdekeit, "ahelyett, hogy igyekezne
kiküszöbölni a szegénységet, kiküszöböli
a szegényeket."
Népszerûsíti és gyakoroltatja az
eutanáziát azokkal szemben, akik terhet jelentnek a
társadalomnak. Milliárdokért fogamzásgátló
szereket ad el a harmadik világnak, ahelyett,
hogy gyógyszerekkel látná el õket. A
gazdag országok pedig csak olyan feltétellel nyújtanak
hitelt, és segélyezik a szegényebb országokat,
ha ezt az agresszív család- és gyermekellenes
politikát vállalják. (Pontosan ez történt
nálunk is 1994-95 fordulóján a Bokros-csomag
"megrendelésével"). Így a Szentszék
szinte teljesen magára marad az emberi
jogok és családok védelmében - az
emberiség jövõje biztosításában.
Ez utóbbira van utalás a Világtalálkozó
mottójában is: "A család ajándék
és elkötelezettség, az emberiség reménye."
A pápa fogadása
és tömegek ujjongása persze itt is "diadalmenetté"
emelte az ünnepi órákat, ráadásul a
latinos, dél-amerikai temperamentummal még felfokozva.
A brazil futball fellegvárában, a Maracana-stadionban
és a város hatalmas parkjában több mint
kétmillióan vettek részt a pápa két
szentmiséjén. És a Szentatya beszédeiben
a leghatározottabban elítélte
a "teremtõi család-modellel szembeforduló
"modern" tendenciákat. "Aki a család
ellensége, az Isten ellensége... A család az a
kiváltságos hely, ahol kibontakozhat az egyén
személyes és társadalmi képességeivel...
A családokra a legfõbb veszélyt
a nõk hátrányos sorsa és
megkülönböztetése, a homoszexuális
párkapcsolatok társadalmi legitimálása,
az abortuszok és a válás jelentik" -
hirdette.
Keresztény
családok tanúságtétele kell !
Megindító és
tanulságos volt az is, ami a világ legkülönbözõbb
országaiból érkezett házaspárok
tanúságtételében
hangzott fel. Úgyhogy nemcsak a Szentatya tanított,
hanem a világiak, a házasságban élõk
megélése és tapasztalata is szóhoz
jutott, köztük igazán
megrendítõ vallomások a családi élet
örömeirõl, boldogságáról, de
nehéz keresztjeirõl, a fájdalmas sorsokról
is. A tanúságtévõk sorát egy 3
gyermekes názáreti család nyitotta meg, akik egy
szentcsaládot ábrázoló ikont nyújtottak
át a Szentatyának. Megrendült csönd,
elfojtott zokogások kísérték egy 3 éve
boldoggá avatott olasz
asszony két leányának vallomását,
fõképp mikor a kisebbik elcsukló hangon sírta
a mikrofonba: "Drága Édesanyám,
köszönöm Neked, hogy saját életed
feláldozásával engedtél engem a világra
jönni!" A pápa magához hívta,
megölelte és homlokon
csókolta az elárvult testvéreket. Párizsi
reminiszcenciákat idézett egy idõs hölgy és
leányának tisztelgése a Szentatya elõtt.
Annak a nagy orvos-tudósnak felesége és leánya
voltak õk, akinek párizsi sírjánál
a pápa lerótta kegyeletét, mert barátot
és bajtársat vesztett benne a legalizált
abortusz elleni küzdelemben. (A
gesztus miatt egyébként a francia kormányfõ
és a liberális sajtó durván tiltakoztak!)
Együttérzõ taps és ünneplés
fogadta annak az olasz, híres énekmûvész-házaspárnak
a szavait és sirató énekét,
akiknek egyik leánykáját pár éve
elrabolták, és azóta semmi hír sincs
róla. Sorsuk megannyi tragédiától sújtott
család fájdalmát jelenítette meg... Végül
még egy megható jelenet: ott volt az ünnepi
szentmisén és a Szentatya magához ölelte a
világ legidõsebb
asszonyát, a 126 éves Maria do Carmót, aki az
utolsó olyan személy Brazíliában, aki
fiatal lány korában még megtapasztalta a
rabszolgasors embertelen nyomorúságát.
Most élete legboldogabb órájának mondta,
hogy szent Ferenc napján a Szentatya
kezébõl áldozhatott...
"Tartsd
meg Isten szentatyánkat!"
Okt.5-én,
vasárnap délben köszönt el a Szentatya
Riótól, a milliós zarándok-tömegtõl,
a brazil néptõl, azzal az imádságos
kéréssel, hogy "Colcovado hegyének
magasából áldja meg Krisztus ezt a nagy
országot, kontinenst és a világot, áldja
meg az emberiség minden családját, és
azok hordozzák ezt az áldást, és
tartsanak ki egész életükben Krisztus ezen
ölelésével". (A kép a riói öböl
jól ismert hatalmas Krisztus-szobrára utal, amely
kitárt karjaival magához öleli és megáldja
a világot.) Utolsó szavaival a pápa kifejezte
reményét és meghívását,
hogy Rómában 3 év múlva újra
találkozzanak, és meghirdette a Jubileum 2000. évére
a III. Világtalálkozót a családok számára
is, miként az ifjúságnak Párizsban.
Végezetül
csakugyan nem lehet hõbb kívánságunk és
kérésünk, mint - a gondviselésbe
vetett bizalomra hagyatkozva - imádkozni a pápai
himnusszal: "Tartsd meg Isten Szentatyánkat, Krisztusnak
helytartóját", az ezredforduló nagy
apostolát, aki szent meggyõzõdéssel
a fordulótól várja a világ lelki
megújulását.
*
Farkas Andrásné:
Rendhagyó megemlékezés
Oltai Rudolf (1912 -1997)
Nemrég
vette át a gyémántdiplomát - adta hírül
az újság. Otthon, a lakásán. A közölt
fényképrõl nem ismertem rá. Akkor tudtam
meg, hogy beteg. Nemsokára - utólag értesültem
róla -, hogy eltávozott körünkbõl,
örökre. Õ, az örökifjú.
TF-et
végzett, majd egy éves ösztöndíjjal az
USA-ban tökéletesítette tudását.
1937-tõl a ciszterieknél tanított - a férjemet
is VIII-os korában -, majd a "Keri"-be
került, ahogy akkor becézték a Közgazdasági
Szakközépiskolát. Onnan is ment nyugdíjba.
Közben - ahogy az iskola egyre
jobban elnõiesedett - megszerezte elõször a magyar
tanári, majd az angol tanári oklevelet is. Hogy a
gyors- és gépírás tanítására
mikor szerzett képesítést, arra már
nem is emlékezem.
Mi,
a nõvéremmel 1948 õszén kerültünk
az iskolába. Az akkori igazgató - Ebergényi
Tibor - a szokásnak megfelelõen minden tanártársunkhoz
elvitt levizitelni. (Milyen jó szokás is volt! Nem
ártana, ha ebben a rohanó, elidegenedett
világban újraélesztenék
ezt!) Mindenki, Rudi és a felesége, Lili is nagyon
kedvesen fogadtak. Beszéltek a városról, az
iskoláról, magukról, érdeklõdtek
felõlünk - megkönnyítették a
beilleszkedésünket.
Hogy milyen
testnevelés órákat tartott,
azt nem tudom, mert a fiúknak tartotta és oda nem
mentem órát látogatni. Az eredmények
azonban magukért beszélnek. Az õ tanítványa
volt többek között Pócsik Dénes olimpiai
bajnok, Géczi Pista Fradi-kapus.
A magyar
irodalmat nagyon szerette tanítani,
mert õ is nagyon szerette az irodalmat. Az irodalom
ellensúlyozta azt az erélyt és szigort, ami a
testnevelés velejárója. Valójában
nagyon érzékeny alkat volt. A tanítványai
rajongtak érte, majdnem úgy, ahogy a fiatal tanárokért
szokás, pedig akkor már közeledett a
nagypapakorhoz.
Angolt az
iskolában viszonylag keveset tanított, mert
iskolatípusunkban megszüntették
a második idegen nyelv oktatását. Az 1966-ban
érettségizett osztályok voltak az utolsók,
amelyek még két idegen nyelvet tanultak, a késõbbiek
a rendszerváltásig csak oroszt tanulhattak. -
Angoltudását és a gyors- és gépírást
is nagyon jól tudta hasznosítani a mellékkereset
érdekében. Arra szükség is volt, mert két
lányát és feleségét kellett
eltartania.
Gyorsírás
tudását másként is hasznosította:
évtizedeken keresztül õ volt az érettségi
jegyzõ. Többezer volt diák bizonyítványában
megtalálhatók gyöngybetûi.
Kilenc
nappali tagozatos osztály osztályfõnöke
volt. Szeretett osztályfõnök lenni. Már
akkor is, amikor még nem volt osztályfõnöki
pótlék. Többször párhuzamos
osztályunk volt. Nagy volt a vetélkedés, hogy
melyikünk osztálya ér el jobb tanulmányi
eredményt, melyikünk tud tartalmasabb, örökké
emlékezetes osztálykirándulást szervezni.
Az érettségi
találkozókra - ha meghívták - mindig
elment. Nem véletlen, hogy
meghívták, nem véletlen, hogy elment. Az
érettségi találkozókon már nagyon
õszinték a volt diákok.
Az
élet rendje, hogy egyszer el kell menni. Õ, viszonylag
sokáig volt közöttünk. A búcsú
mégis fáj. A halált nem lehet megszokni. A végsõ
találkozásig csak az enyhít valamit, hogy
sokan szerették és sokáig fognak rá
emlékezni.
*
Murawski Magdolna:
Hány Isten van?
Minden
ember azon a nyelven dicséri az Urat, amelyen szülei
szólani tanították. Vannak ugyan több
nyelvet beszélõk is, akik ezt anyanyelvükön
kívül más nemzetek szavaival
is megtehetik, de ez az a bizonyos csendes kisebbség
(hazánkban a lakosság 2%- a). És vannak az
anyaországon kívül élõ kisebbségi
népcsoportok. Számukra még az áhítat
is csak egy kötelezõ államnyelven megengedett.
Istennel
való kapcsolatunk a legbensõségesebb belügyeink
közé tartozik. Hogy magunkban milyen nyelven szólítjuk
meg, azt senki nem ellenõrizheti. Ám vannak kimondott
és írott szavaink, melyeket az intézményesített
elmebaj avagy kisebbségi komplexumok
ellenõrzésük alá kívánnak
vonni. Emberi jogok? Lelkiismereti szabadság? Demokrácia?
Ugyan mit érnek ezek a szavak, ha belsõ tartalom híján
üresen konganak, és csupán valami
kirakatpolitikát szolgálnak, aztán legfeljebb az
igazság elkendõzésére alkalmasak...?
Valaha tilos volt
fennszóval dicsérni az Urat. A vallás gyakorlóit
jól szervezett titkosrendõrség
figyelte, és a retorzió soha nem maradt el. Manapság
divatos szóval diszkriminációnak lehetne
mondani, de hogy valójában mi is volt, arról
azok tudnának a legtöbbet
mondani, akikhez kegyesen leereszkedett a diktatúra egy-egy
párbeszéd erejéig. Börtönbüntetés,
hallgatózó-leskelõdõ-feljelentgetõ
szomszéd, elmaradt elõléptetések,
elutasítás a felvételi vizsgán az
egyetemen, jelentéktelen magánvagyon a rendszerváltás
idején, hátrányos helyzet üzleti
kezdeményezés esetén, lesüllyedt
egzisztenciák napjainkra... Ennyi a mérleg röviden.
Pár sorba beleférnek egész életek. Az
ellenoldal karriertörténetét
pedig egyszerûen megkaphatjuk, ha mindennek automatikusan az
ellenkezõjét vesszük alapképlet
gyanánt.
Minden uralkodó
osztály a maga kultúráját igyekszik
évényesíteni. Nincs ez másképpen
ma sem. Dühöng a nyelvi kultúra hiánya,
tombol a trágárság mindennapjainkban. Bárhová
nézünk, bárhová lépünk,
nyelvileg kulturálatlan megnyilvánulásokkal
találkozunk, és mindez
olyan távol van az Úr dicséretétõl.
A televízió viszi a prímet. Silány
Amerika-utánzat nyelvi fordulatok, rosszul kiejtett és
gyakran rosszul értelmezett szóátvételek,
a divat, a média-blabla szolgai utánzása,
eredeti szóhasználat helyett a halálos unalomig
ismételgetett frázisok, mûöröm
Hollywood-módra, sikolyok és füttyögetések,
eksztatikusnak tûnõ
megnyilvánulások, mikor csupán arról van
szó, hogy egyszerûen örülnek valaminek
és meg akarják tapsolni. Káromkodnak ránk
az országúton és a mindennapi forgalomban,
ha kell, ha nem, letegeznek, és az élet bármely
területérõl lett légyen is szó,
folyton ez a lelki és nyelvi kulturálatlanság,
melynek egyetlen mondanivalója van: Csak én vagyok az
Úr! Te viszont egy senki vagy! Átgázolok rajtad,
csak mert lehet, és mert neked nincs annyi eszed, hogy ez
fordítva legyen!
És ez az
egyeduralkodói szemlélet elérte azt, hogy Európa
helyett naponta Erópát kelljen hallgatnunk
rádióban és televízióban, hogy
azok, akiknek a nyelvi kultúrában leginkább
példát kellene mutatniuk, vasutas á-val
beszélnek, vidéki média esetén gyakran
pöszék és selypesek, netán raccsolnak,
hadarnak vagy hebegnek, vagyis rendre beszédhibásak.
Millió helyett következetesen milli-t mondanak, és
ez még csak a kezdet. Szemléletében
félelmetesen emlékeztet a századelõ
futuristáira, akik meghirdették a múlt
lerombolását és
egy új, gépi kultúra megteremtését.
És mi lett belõle? Mint minden romboló szándékú
törekvés, ez is a nihilbe torkollott. Nosztalgiával
gondolunk Gáti József beszédgyakorlataira
és Wacha Imre szónoklattanára, egyszóval
azokra az idõkre, amikor még komoly presztízskérdést
csináltak abból, hogy egy bemondó vagy egy
színész hogyan beszél és nem volt
szokás káromkodásokat kötõszóként
használni.
Írott
kultúránkban naponta találkozhatunk, ha csak
idézetek formájában is, a Mindenható
trónfosztásának egyértelmû mai
jeleivel. Istent ismét kezdik kis i-vel írni. Gyakran
idézik József Attilát, klasszikusainkat, akiknek
idejében még ez az írásmód
elképzelhetetlen volt.
Tiszteletlenségbõl teszik? Nem haladnak a korral? Vagy
megpróbálnak
kormányonként "visszarendezõdni"? Ki
tudja. Én csupán sejtem, hogy többnyire régebbi
kiadványokat használnak, mikor az idézeteket
onnan kiírják. Mennyire régieket?
Talán a 60-as évektõl fogva volt kötelezõ
ez az írásmód. A hozzá fûzött
magyarázatra pontosan már nem emlékszem, de
talán arról szólt, hogy Isten nem is létezik,
ezért nem kell õt nagybetûs lénynek
tekinteni. Igaz, eszerint kisbetûs írásmód
illetné meg Anna Kareninát, Jevgenyij Anyegint,
Pelagéja Nyilovnát és Madame Bovaryt, valamint a
világirodalom valamennyi
fiktív alakját, akiket "csupán" néhány
íróóriás fantáziája hozott
létre. Ezzel szemben csak szegény Nemecsek Ernõ
kapta meg a maga lefokozását. Igaz, õ is
méltatlanul.
Valahányszor
Isten nevét kisbetûvel írva látom, az a
gondolatom támad, hogy felteszek egy kérdést a
szerzõnek: szerinte hány Isten van? Mikor mi,
keresztények Istent mondunk, a buddhisták Buddhát
gondolnak, a muzulmánok Allahot, mások Jahvét
vagy Jehovát, Krisnát, Devlát vagy egyebet. De
mindnyájan arra az egyetlenegy "személyre"
gondolunk, aki a világot teremtette és a mi örömünkre,
meg a magáéra is, megtartotta. Egyistenhívõ
vallások szerint ebbõl a Szellemlénybõl
csak egy van. Akibõl,
amibõl egy van, annak a nevét a nyelvtan fogalmai
szerint tulajdonnévnek kell tekinteni. Tehát
nagybetûvel kell írni,
még ha nem is tiszteli az illetõ, aki emlegeti.
Sztálint, Kun Bélát ki tiszteli
manapság? Az õ nevüket mégsem jut eszébe
kisbetûvel írni senkinek. Az aktuálpolitika
figuráit pedig ne is emlegessük...
Vannak panteista vallások,
de amikor a trónfosztott Mindenhatót emlegetik, akkor
nyilván nem az ezek által tisztelt istenségekre
gondolnak. Jupiter, Minerva, Júnó, Diána és
Vulcanus , azaz Zeusz, Pallasz
Athéné, Héra, Artemisz és Héphaisztosz
neveit kinek jutna eszébe "nemecsekernõsen"
írni? S vajon meddig terjedhet még a kisember nagy
gõgje, hogy épp a Mindenség Urával óhajt
kikezdeni? Tudatlanságában elfelejti a nyelvtan
alapszabályait, le akarja igázni a természetet
és embertársait, miközben nem veszi észre,
hogy monumentális alkotásai, vagy amiket annak hisz,
csupán mértéktelen rombolások... lélekben
és természeti környezetben egyaránt.
Misóczki Lajos:
Dr. Puky Árpád
és a Mátra turizmusa
(1877.
július 1-én született dr. Puky Árpád,
Gyöngyös két világ háború
közötti polgármestere. Ismertetõnkkel a nagy
városbarát születésének 120.
évfordulójára emlékezünk. A
Szerkesztõ)
Amikor
dr. Puky Árpád 1919. november 8-án a gyöngyösi
képviselõtestület
elõtt megesküdött, hogy a ráruházott
polgármesteri feladatoknak híven és becsülettel
meg fog felelni, a Mátra idegenforgalma már ismert volt
az ezeréves Magyarországon. Akkor még aligha
gondolhatta bárki, hogy éppen dr. Puky Árpád
lesz az, aki hivatali
beosztásának köszönhetõen, esküjéhez
híven a Mátrát hazánk háború
utáni elsõ számú idegenforgalmi térségévé
fejleszti. Elõrebocsátom, polgármestersége
idején ez a térség a gyöngyösi Mátrát
jelentette, arra vonatkozott.
A Mátra
turizmusának újraindításával
foglalkozó, 1920. november 3-án tartott Mátra
egyleti tanácskozás körvonalazta elsõként
a térség és a hazai idegenforgalom ügyének
összekapcsolását, fejlesztésének
szükségességét. Az egylet ügyvezetõ
elnöke, Stiller János gimnáziumi tanár a
következõkkel hívta fel az egylet tagjainak
figyelmét: "Nem volt elég a háború
véráradó idõszaka. Tagjaink berukkoltak
(= katonaként a frontra mentek, M.L.) , és a kíváncsiak
(= turisták, kirándulók, M.L.) elmaradoztak.
Kinek is lett légyen kedve utazgatni? Akár ide,
akár a Mátra zöldkoszorús hegyeire.
Különösen a leégett városunkba...
Most mégis ezen a tájon szeretnõk felette nagy
buzgalommal tenni mindent. Hiszen országunk gyilkos
megcsonkításával (utalás a trianoni
békediktátumra, M.L.) a mi kedves Mátránk
maradt egymagában hegyvidéki kirándulóhelyünk."
Dr. Puky erre annyit válaszolt, hogy tõle telhetõen
mindent elkövet, hogy "a Mátra csonka hazánk
levonzóbb idegenforgalmi helye legyen".
A
polgármester legfõbb feladataként a város
újjáépítését jelölte
meg. Városrendezéshez
fogott, siettette a belváros romépületeinek
megújítását, utcákat nyitott, és
1926/28-ban kiépítette az ivóvízhálózatot.
Érdemeként írhatjuk, hogy már hivatali
elsõ öt évében a városfejlesztést
a turizmus felvirágoztatásának érdekébe
állította. Felismerte, a város és
a Mátra idegenforgalma nem kiegészítik egymást,
hanem elválaszthatatlanok egymástól.
Dr. Puky
nemcsak ígért, hanem tett is: 1925-ben bevonta a városi
idegenforgalomba a Vértanú utcai Vízgyógyintézetet,
megkísérelte a Csathó-kerti
gyógyfürdõ újbóli megnyitását,
1926. július 1-én felavatta a gyöngyösi
sportuszodát. Közremûködött a Parádi
Fürdõigazgatóság ügynöki
irodájának 1930. január 1-i megnyitásában,
melynek a városházán adott helyet.
Mint
a Mátra Egylet tiszteletbeli vezetõje,
egyengette az 1925-ben létesített Gyöngyösi
Sícsoportnak, illetve 1926. január 12-tõl a
Mátra Egylet Síszakosztályának
alapítását.
Dr.
Puky széleskörûen bõvítette a város
és az országos idegenforgalmi szervezetek kapcsolatát.
1922-ben szerzõdést kötött az
Idegenforgalmi és Utazási Vállalat Rt-vel,
amelynek értelmében megnyílhatott az Rt
gyöngyösi fiókirodája. Ennek hatókörét
a jogutód IBUSZ RT gyöngyösi
fiókirodája 1927-tõl a Mátravidékre
is kiterjesztette. A fiókiroda vezetõje, dr. Bakó
Oszkár tanácsos közremûködött a
polgármesterrel annak az - 1927. május 2-i rendkívüli
képviselõ-testületi tanácskozáson
elfogadott elõterjesztésének a kidolgozásában,
amely 1930-1940 között kijelölte Gyöngyös és
a Mátra idegenforgalmi fejlesztési feladatait. Látva
a gyöngyösi eredményeket,
az Országos Magyar Idegenforgalmi Tanács végrehajtó
bizottsága Sopron után a második országos
értekezletét 1929. június 27-én
Gyöngyösön tartotta. A tanácskozáson
elnöklõ dr. Puky Árpád is hozzászólt,
amelyet gyakran emlegetett, szólássá vált
mondatával fejezett be: "Legyen a Mátra a magyar
Semmering!"
A már
tekintélyes múltú mátrafüredi,
mátraházi és fõleg parádi
idegenforgalom mellett az 1933. június 7-én megnyitott
Kékes Szálló a gyógyidegenforgalmat is
bõvítette, és elindította a Kékes
lendületes turizmusát . Bár a Galya távolabb
esett Gyöngyöstõl, a polgármester annak
fejlesztését is szorgalmazta. A Magyar Hegymászók
Egyesülete 1921- 1925 között ("Egyeteliek")
felépítette a 140 fekvõhelyes menedékházát.
Az
1929-tõl kezdõdõ gazdasági válság
nem törte meg Gyöngyös és a Mátra
turizmusát. 1931. január 4-én a mátraházi
síviadal nyitásaként dr. Puky felavatta a
síugrósánc
rövidebb szakaszát. A Mátra Egylet rendezte
versenyen száznál több versenyzõ állt
a sáncra, a nézõk, azaz a vendégek száma
meghaladta a négyezret. Dr. Prém Loránd, a
kultuszminiszter képviselõje méltán
jelölte meg Gyöngyös és a Mátra
kiemelkedõ helyét a háború utáni
idegenforgalmi és turistaéletben: "Ma... a Mátra
turista szempontból a legkulturáltabb vidéke
országunknak. Máraház/a/ kiállja a
versenyt az Alpok turistahoteljeivel is, és így
államgazdasági szempontból olyan érték,
amely megakadályozza - úgymond - nyaralni és
üdülni vágyó honfitársaink millióinak
külföldre jutását". A Turisták
Lapja pedig kiemelte: "(Ilyen) tátrai nívójú
versenyt eddig még nem rendeztek Csonka-Magyarországon...
Beigazolódott, hogy Mátraháza és vidéke
alkalmas hasonló arányú versenyek
lebonyolítására, és ennek köszönhetõ,
hogy febr. 1-én és 2-án a magyar bajnokságokat
is itt fogják rendezni."
Fejlõdtek
Gyöngyös vendéglátó szolgáltatásai.
Panziói és szállodái közül a
Hungária Nagyszálloda nemzetközi
versenyképesség tekintetében is megállta
a helyét. Dr. Puky a helyi és országos
idegenforgalmi tanácskozásokat általában
itt tartotta: 1927. június 2-án az I., 1930. december
18-án a II. Gyöngyösi Idegenforgalmi Nap
tanácskozásait.
A város,
a Mátra és a hazai turizmus eredményes
kapcsolatát jelezte a Mátra 1931. szeptember 7-12.
közötti bevonása a Nemzetközi Turista
Kongresszus rendezvényeibe. Dr. Pukyt december 27-én az
Észak-Magyarországi Idegenforgalmi Szövetség
közgyûlésén
éppen a Mátra idegenforgalmáért kifejtett
tevékenységéért a három alelnök
egyikévé választották.
Dr. Puky az 1930-as
években valahányszor idegenforgalmi tanácskozást
tartott, vagy azon vett részt, hangsúlyozta: "Gyöngyös
a Mátra által fog fejlõdni!" Ez különösen
azoknak a városatyáknak szólt, akik féltették
a város jövõjét a polgármester
"túlzó" Mátrafejlesztésétõl.
Túljutva
a gazdasági válság évein, a mátrai
üdülõhelyek és Gyöngyös szállodái
és turistalétesítményei, szolgáltatásai
tovább fejlõdtek. Mátrafüreden 115
magánvilla fogadta a vendégeket. Mátraházán
a M. Kir. Honvédtisztek Nyugdíjalapja felépítette
a 130 vendégágyas Vak
Bottyán Honvédtiszti Üdülõt, a MÁV
Takarék Segélyszövetkezete a 90 ágyas
Vasutasok Üdülõjét. 1933-ban Mátraházán
1200 m-re hosszabbították a síugró
sáncot. Teniszpályát létesítettek
és benzinkutat nyitottak.
Parádon
1930-1937 között két panzió nyílt. A
leglátogatottabb tovább is a gyógyfürdõ
szállodája volt, amely mellett autóparkolót
és benzintöltõ állomást
létesítettek. A polgármester a reklámtevékenység
ösztönzésével is példát
mutatott. 1933-ban segítette a 100 oldalas Filléres
Mátra Kalauz (Pásztor József) és a 34
oldalas, térképes Mátra Tájékoztató
(Szûcs Gyula) megjelenését. A Mátra Egylet
1932-1936 között évenként meghirdette
a "Nyaraljunk itthon, a Mátrában!", 1936-ban
a "Hív a téli Mátra!" kampányát,
amelynek reklámköltségeit dr. Puky, illetve a
város fedezte. Külsõségekkel is
hozzájárult a turista rendezvények
tekintélyéhez. A nyaralási fõidényben
érkezõ kirándulók
elsõ nagy csoportját és a "filléres
vonatok" kirándulóit személyesen üdvözölte
a gyöngyösi vasútállomáson. Az újabb
MAVART, vagy MÁVAUT mátrai járatok indításakor
a gyermek utasoknak kifizette a menetjegyét. Nagyon
kedvelte a Mátra Vasutat, a kisvasutat, amelyet a mátrai
idegenforgalom egyik fontos eszközének tekintette. A
Pipis-hegyi vitorlázó
repülés ügyét az elsõ pillanattól
segítette. Az itteni repülõteret polgári
közforgalmú motoros gépek állomásává
akarta kiépíteni. és bekapcsolni a nemzetközi
légi közlekedésbe,
de errõl a közeli Horthy Miklós Állami
Tüdõbeteg Szanatórium igazgatója
lebeszélte. (Feltehetõ, az igazgató tartott a
zajártalomtól és a repülõgépek
folyamatos légszennyezésétõl.)
Sugallatára
1935. március 1-én megalakult a Mátrafüredi
Nyaralótulajdonosok
Egyesülete, április 15-én pedig a Mátrafüredi
Üdülõhelyi Bizottság. (1936-ban mindkettõ
újjáalakult.) Terve szerint a két bizottság,
valamint a Mátra Egylet és az IBUSZ kirendeltség
létrehozta volna a Mátrai Idegenforgalmi Bizottságot.
E bizottság leendõ
szerepét nem ismerjük, mert dr. Puky szándéka
nem valósult meg. Ellenfelei a hatalmaskodás hamis
vádját zúdították rá. Éppen
érdemeit marasztalták el, így az
idegenforgalomért tett erõfeszítéseit.
Támadták, mert 1934-ben - pénzhiányra
hivatkozva - nem rendezte meg a várossá
nyilvánítás 600. évfordulójának
ünnepségeit. Hiába fejtette ki dr. Bakó
városi tanácsnok a Gyöngyös város
rohamos fejlõdéséhez 1920-tól 1935-ig
címû hírlapi cikkében, mennyi mindent
köszönhet Gyöngyös és a Mátravidék
a polgármesternek. Ellensúlyozására 1935
nyarán és õszén névtelenül
írt röpcédulákon támadták õt
és intézkedéseit.
A
polgármestert nem törte meg a támadás.
Igaz, az idegenforgalom közvetlen irányításától
visszalépett, és az ügyek felelõsévé
ifj. Fazekas Józsefet, a Mátra Egylet titkárát
tette: 1937. január 1-én az IBUSZ helyi kirendeltségét
is vezetõ Fazekast kinevezte a Gyöngyösi
Idegenforgalmi Hivatal élére.
1937 a
gyöngyösi és a mátrai turizmus legsikeresebb
éve lett. Június 15-én megrendezte a város
a Mátra Egylet fennállásának
50. évfordulója ünnepi közgyûlését
és mûsorait, amelyeken 5000 turista vett részt.
Július 25-én, a III. Gyöngyösi Idegenforgalmi
Napon rögzítették a 600. városévforduló
rendezvényeit, középpontban a szeptember 19-26-ig
tartó Gyöngyös-Mátra
Hét mûsoraival. A hét színes plakátjait
az IBUSZ kilenc európai országba küldte szét.
Tanácskozások, kiállítások,
rendezvények élénkítették a hét
programjait. A jelzett idõben
16.600 látogató jött Gyöngyösre és
a Mátrába, továbbá 2020 külföldi.
A rövid felkészülés dacára a
Gyöngyös és a Mátravidék az
idegenforgalmi ellátás terén nemzetközi
szinten bizonyította, hogy megállja a helyét.
Az
1937. évrõl készített, dr. Pukynak
benyújtott jelentésében ifj. Fazekas azt írta,
hogy "évtizedek óta nem volt annyi
látogató, mint ebben az évben... Huszonnyolcezer
a lakosaink száma, és jöttek kirándulók
Gyöngyösre 40 ezren".
1941-ben
Magyarország is belépett a II. világháborúba.
Gyöngyös és a Mátra már 1938-tól
gyérülõ turizmusa megtorpant. A helyi
idegenforgalmat éltetõ Mátra Egylet taglétszámát
a katonai behívások leapasztották. Dr. Puky
Árpád figyelmét a háborús
közellátás nyomasztó gondjai kötötték
le, majd az ismét megújuló, személye
elleni támadások. Végül 1942. március
31-én otthagyta a polgármesteri széket.
Dr.
Puky - akinek a városért és a Mátráért
kifejtett munkáját és eredményeit csak
köszönhették a gyöngyösiek - az igaztalan
rágalmak pergõtüzébe keveredett. 1945 után
erkölcsi meghurcolása folytatódott annak ellenére,
hogy villanásnyi idõre ismét "kedvelt
földijei elé állhatott". Azonban cselekedni
már nem engedték. Hogyisne! Az illetékes
városvezetõk jónak
látták még az emlékét is
eltörölni.