Egy kis körültekintés

A fõtéren állunk; ismét fölvette korábbi nevét, melyet Szent Lászlóról kapott. A plébániatemplom, a "nagytemplom" mûemlék a XVIII. századból. Egyik kápolnája a bordás boltozatú XV. századi templom fennmaradt szentélye. Falazatán Takács István búcsújárását ábrázoló freskója látható.

Mûemlék jellegû építmény a plébánia-lak, ugyancsak a XVII. században épült, s fõ nevezetessége: a koronaszoba. Nem is szoba, cella, kamrácska inkább. 1806. márciusában, midõn a Szent Koronát, mely Munkácsról elmenekíttetve - tízlovas hintóval - 19-én érkezett Mezõkövesdre, s pihent is meg e tetõk alatt egy éjszakára. Mindezt a korona latin nyelven egy emléktábla vésetében el is mondja, méghozzá hexameterben. Íme: TECTIS JACUI PEREGRINA QUONDAM QUIEVI - MDCCCVI.

A tõzsgyökeres kövesdi csupán a "szentek"-nek nevezi azt a Mária-szobrot (hivatalos névmegjelölés), amely a tér közepén található. A szoborcsoport valójában három szentet ábrázol. Szent Istvánt, Szent Domonkost, a kolduló rend megalapítóját, aki gyógyító tevékenységet is kifejtett, valamint Nepomuki Szent Jánost, Prága érsekét, aki - többek között - a haldoklók védõszentje is volt. A két utóbbi szent eme ismérveit azért volt indokolt megnevezni, mivel a szobrokat - mint a fölirat tudatja - az 1778-as szörnyû pestis betegség elmúltával emelték még ugyanezen esztendõben.

A Matyó Múzeum bejáratánál mintegy háziasszonyként Kis jankó Bori mellszobra üdvözli a látogatót. A múzeum a Közösségi Ház földszintjén lévõ helyiségeiben tárja a közönség elé a matyó múlt színes emlékeit viselettörténeti és népmûvészeti és népmûvészeti kiállításain.

A nagyteremben korhûen berendezett matyó otthon tárul elénk, a népviselet jellemzõ formáit, a hímzések történeti sorrendjét tanulmányozhatjuk fényképekkel és magyarázo feliratokkal.

A folyosón a város múltját bemutató eredeti okiratokat, fényképsorozatokat találunk a matyó községek népviseletérõl.

A Közösségi Házzal és a Matyó Múzeummal szemben a tér tulsó oldalán találjuk a Városi Galériát. Itt még magasabb rangú fogadtatásban van része a látogatónak, mint az imént a Matyó Múzeum bejáratánál. Az épület elõtti kicsi parkban nem csekélyebb személlyel van találkozása, mint a város hajdani jótevõ királyával, Hunyadi Mátyással. Ércbe merevedett arccal tûnõdik, valaha földjét maga is megjárta városán, népén.

A Galériában megismerkedhetünk a mai matyó hímzéssel és a város szülöttének, Takács Istvánnak (1901-1985) mûvészi tevékenységével. Bár a kivételes tehetségû és óriási munkabírású festõmûvész, mint országos hírû templomfestõ már fiatalon túlnõtt a népi kereteken, s országszerte mintegy százötven templom õrzi mûveit freskókon és oltárképeken, de ezen túl is, életmûvének másik felében mindvégig megmaradt szülõföldje bûvöletében: ennek tanúi a matyó élet zsánerképei, jellegzetes alakjai, régi házak, utcarészletek. Ám, ami jellegzetesen népi ihletés minden mûvében, az egyháziakban is, az a bámulatos színgazdagság, színeinek eleven ereje, sajátosan "matyó" koloritja.

A matyó népmûvészet termékenyítõ hatását talán még meggyõzõbben, több oldalról is tükrözi Dala József (1901-1985) a másik elsõ generációs mûvész életmûve. Õ ugyanis idegenbõl, a Dunántúlról szakadt ide, mint a gimnázium rajztanára. Ám aztán egész hosszú életében rabja maradt a matyó élet vonzásának.

A galéria egyik kiállítóterme a világhírû matyó hímzés önálló életét mutatja be. A mai emberek lakásában, ruházatában számtalan alkalmazása ismeretes.

Ezt a változatosságot, fejlõdést két fõ típusban tárja elénk a kiállítás: a régi, lényegében piros "ómatyó" formájában és a századforduló óta kedvelt színpompás tarkaságában. Érzékelteti a zömmel keresztszemes tardi és a sajátos színezésû szentistváni hímzést is.

Az épületben található állandó kiállítások: a Mezõkövesdrõl elszármazott képzõmûvészek városnak ajándékozott mûalkotásaiból rendezett tárlat, Takács István és Dala József képeinek bemutatója, valamint az Iskolamúzeum.

A fõtéren található végül az 1870-ben épült hajdani Korona szálloda és étterem, mely ma a Matyó Népmûvészeti és Háziipari Szövetkezetnek ad otthont.

A Szent László tértõl búcsúzva, utunkat a Mezõkövesd hajdani arculatát leginkább õrzõ városrész, a matyó fõváros "rezervátuma" felé vesszük. A településrész szerkezete és egyes épületei másfél, két évszázad távlatából hitelesen õrzik a matyóság építõ tevékenységét az anyag a szerkezet és a forma összhangját, az egykori életformát, a terület hangulatát. A festõi "Hadas" terület az apró telkekkel, a szabálytalanul kanyargó utcákkal, közökkel kis teresedésekkel sajátosan mezõvárosias. A terület szívében a "Táncpajta" körül tájházak, védett népi épületet láthatók. Az 1954-ben elhunyt kiváló népmûvész Kis Jankó Bori otthonában emlékszobát rendeztek be. A "százrózsás íróasszony", Kis Jankó Bori néni híre bejárta a világot. Csodálatosan tudta írni a matyó rózsákat, keze alól népmûvészeti remekek kerültek ki. Múzeummá alakított lakóháza idegenforgalmi látványosság. Nemcsak népi építészeti remekmû, hanem a régi szegényparaszti életforma hiteles dokumentumaként is érdeklõdésre tarthat számot.

Sorra látogathatjuk az "õsmag"-ban még meglapuló "faluképi jelentõségû" lakóházakat, amelyekben mûködõ fazekas-, szövõ-, csipkeverõmûhely, kézi festésû konyha- és szobabútorok, hímzõ alkotások tekinthetõk meg.

Ódon levegõjük talán még ma is õrzi a hajdani családi-közösségi élet melegét...

Mezõkövesd másik látványossága az Eötvös út 32. szám alatt található Mezõgazdasági Gépmúzeum.

Egyedülálló gazdagságú, Európa-szerte ismert mezõgazdasági és technika-történeti gyûjtemény, alapítója Hajdu Ráfis János. A több, mint százötven darabból álló erõgépegyüttes /traktorok, gõzgépek, lokomobil és stabilmotorok/ széles választékban reprezentálja a motortechnika századelejei fejlõdését és alkalmazását az egykori mezõgazdasdágban. A motorikus erõgépeket, múlt századbeli lovasjárgányok, egykor malmokat hajtó vízkerék és vízturbinák egészítik ki. Ugyanitt látható a kisparaszti gazdaságokban alkalmazott gépi berendezések, eszközök sokasága: cséplõgépek, darálók, kendertörõk, magtisztítók, szecska- és répavágók, vízszivattyúk. Kiállításra kerültek az egykori lófogatú talajmûvelõ, vetõ- és szállítóeszközök, mezõgazdasági kéziszerszámok, s nagy jelentõségû a népi kovácsmívesség munkáit tartalmazó kovácsoltvas-gyûjtemény is.

A kiállításhoz csatlakozó ólaskert az egykori matyó paraszti gazdaságok emlékét õrzi.

Ha az idelátogató vendég ideje engedi, megtekintheti a Szomolyai úti "Kõkép"-et, mely a XVII. századból származik, török határjelzõ kõ volt a maga idejében.

Ennek párját fellelhetjük a temetõ árnyas fái között, az 1848-49-es szabadságharcban, a kápolnai csatát követõen elhunyt honvédtisztek sírjainak közelében.

Ritkaságnak számít, ezért méltán érdeklõdésre tarthat számot a város gimnáziumának fõhomlokzatán lévõ, eredeti állpotába visszaállított mozaik koronás címer is.

Elõzõ oldal