| Vers, próza | Apor Elemér |
| Rákóczi, a Habsburg-ház és egy egri harangöntő mester | |
|
|
|
Súlyos árnyékok bolyongtak a vár vén kövei közt, királyok és lantosok, hadvezérek és költők és írók árnyai adnak itt találkozót az utódok emlékezetében, s ha egyszer valamely csoda folytán valóban találkoznának, a történelem nagy alakjainak szava verné fel a vár piacának csendjét. I. Istvántól az utolsó fejedelemig, akik meglakták, vívták, vagy védték a várat, amíg vár volt és nem rom. Az utolsó fejedelemig, Rákócziig.
Szűkszavúan emlékezünk róla, s azt is ritkán. Pedig egyike volt azoknak a kristály jellemeknek, akik mindent kockáztatva szálltak szembe a magyarságot bekebelező nagy osztrák birodalmi gondolattal, amelyből később a német világbirodalmi gondolat agyréme megszületett.
Két tárgyi emlék is köti össze őt Egerrel.
Egyik a barátok harangja.
Rákóczi 1703 júniusában, tehát 16 évvel Egernek a töröktől való visszahódítása után lépett az ország területére Lengyelországból, ahová osztrák rabságból szökött. A Habsburg-ház elnyomó és gyarmatosító politikája miatt elnyomott nép seregestül állt zászlaja alá, s a kurucok nemsokára "sáncot vontak" a vár körül. A német és rác várőrség időnként kirohant, s ilyenkor véres csatározások folytak, de a vár védői mihamar visszahúzódtak, a feldühödött kuruc ostromlók pedig a várost pusztították, különös gonddal az egyházi javakra, annál is inkább, mivel még igen sok volt köztük az új hitű protestáns (Akkoriban még nem csitultak el egészen a vallási villongások). Így kizaklatták ideiglenes lakóhelyükről azt a néhány ferencesrendi barátot, akik elsőkként telepedtek meg a török kivonulása után.
A barátok panasszal fordultak a fejedelemhez, aki így intézkedett: Mi Fejedelem, Felső Vadászi Rákóczi Ferenc, nemes Sáros vármegyének örökös Feő Ispánnya, etc. Adgyuk tudtára mindeneknek, az kiknek illik ez mi levelünknek rendiben, hogy megh tekintvén Tisztelendő Páterek szegény állapotját, az tőlünk való kívánságot méltónak ítélvén, minthogy Eger városának elpusztulása miatt Eger Residentiájokban való lakásokat nem continuálhattyák, mígh Isten Eger várát kezünkbe nem adgya, adtuk és engedtük, Hevesi Fiskális Detrik házát Rezidentiájául úgy, hogy a Páter presidens, más Páter és Fráter Társaival a fenth nevezeth ideigh imperturbata benne lakhasson kegyelmes Protectionk alá vévén. Parancsollyuk azért lovas és gyalog Hadi Tiszteinknek, nem különben más egyéb Hiveinknek, és Hadainknak, mind közönségesen, mind pedigh személy szerént, hogy megh nevezett Páter Franciskánusoknak az megh írt Fiskális házában se személyekben, se semmi nemű bántások ne legyen; külömben ha valakik cselekedni merészelnek, nemcsak animadversionkat (ellenszenvünket) sőt kemény büntetésünket el nem kerülik. Kelt Miskolcz városában levő Táborunkban, die I-a Februarii, Anno 1704. F. Rákóczi. (A latin nyelvű oklevél valószínűleg egykorú fordítása).
Persze, a vár meghódítására még várni kellett. Leopold császár küldött ugyan egy várkapitányt gróf Zinzendorff személyében s ez a csudálatos egérke nevű hadvezér október 16-án parasztruhában be is osont a várba, de Leopoldus ennél az egynél több katonát nem tudott küldeni, mivel hadai el voltak foglalva a spanyol örökösödési háborúban, ahol a Habsburg-ház komoly érdekei forogtak kockán.
1704. március 7-én megérkezett Rákóczi is az egri táborba Kassáról, tizenhárom ágyúval és öt kisebb mozsárral s a következő napon elkezdte törni a falakat. Csak éppen kevés volt a puskapora. Emlékirataiban ezt írja: "Lőszer hiányában kevés reményem maradt Eger birtokába juthatni, megbíztam tehát Forgáchot, hogy a várparancsnokkal valamiképpen találkozzék s beszélje rá a megadásra. E szándék szerencsésen végrehajtatott s abban egyeztünk meg, hogy a német helyőrség minden ellenségeskedés nélkül marad négy hónapig a várban, a város piacáról vásárolván eleséget, s ha ezen idő alatt a német hadseregtől segítség nem érkezik, oda hagyandja a várat."
A vár 1704. december 16-án megadta magát. Nosza, a barátok is visszaköltöztek a hevesi ügyvéd házából és első dolguk volt felkeresni a fejedelmet, hogy megköszönjék támogatását. Rákóczi akkor Kassán tartózkodott.
A fejedelem - a ferencesek házi naplója szerint egy 16 mázsás harangot ígért egri kolostoruknak, melyet a presidens felügyelete alatt azonnal elrendelt ott, Kassán megöntendőnek s még azon évben elkészülvén, a következő feliratokat tüntette elő: első oldalon a feszület, átellenben Szűz Mária, aztán a ferences rend jelvénye, majd Rákóczi címere ezzel a felirattal:
HaeC CaMpana Donat Vr a serenissimo Principe Francisco Rákóczy (stb.).
A szövegben előforduló nagy betűkből kiolvasható évszám: MDCCV. 1705.
A templom akkor még nem volt kész, ezért az egyik csonka toronyra haranglábat ácsoltak, s arra függesztették a fejedelem ajándékát: "Eger népének örömrivalgása között elhelyeztetvén." Aztán jött a pestis, a "mirigyhalál". Rákóczi szerencsecsillaga lehanyatlott. A harang még 135 esztendeig zengett, aztán "tetemes hasadást szenvedett és 1840-ben újjáöntötte Bernecker Mátyás egri harangöntő mester 678 forintért. Hanem most különös dolog történt. Hajh, Rákóczi, hajh, Bercsényi! Mátyás mester ráöntötte a harangra Szent József alakját is. Amiben nem lett volna semmi hiba, hiszen a názáreti ács a családfő tisztét töltötte be a családban. De József egyúttal a Habsburg-ház védőszentje volt, s ha Mária Terézia 16 gyermekére gondolunk, nem is eredménytelenül. S hogy semmi kétség ne legyen, vajh milyen minőségben jelent meg a harangon József, Mátyás mester ezt a szöveget remekelte alá:
Virágozzék trónunk háza örökké, érdemeidért.
Szegény bujdosó fejedelem bizonyára megfordult rodostói sírjában.
Mert ez legalább akkora történelmi illetlenség volt, mint száz ével később Habsburg József Ferencet beválasztani a Petőfiről elnevezett társaságba.
| Előző | Tartalom | Következő |