Új
Hevesi Napló
Élet és tudomány | Szirmay László |
Történelmi leszármazottak | |
A mohamedánok, csakúgy, mint a kereszténység, vallási szakadársággal terheltek. De míg a kereszténység csaknem másfél ezredévet átvészelt komolyabb vallási és politikai következmények nélkül, addig a mohamedánoknál ez már csaknem a kezdet kezdetén jelentkezett, mivel a próféta utóda Omár Abu Bakr lett, nem pedig egyenes leszármazottja, Ali. Omár utódai az abasszidák (szunniták), 622 és 833 között óriási birodalmat alapítottak, mely az Indus folyótól a Pireneusokig terjedt, székhelyük Bagdad, vallási és politikai feje pedig a Kalifa volt. Harun al Rasid alatt a műveltség középpontja (Ezeregyéjszaka meséi), a művészet és tudomány igen magas fokán. Harun halálával (809) kezdődött Bagdad hanyatlása.
Ali követői, a síiták azonban nem tűntek el és 880 körül egy erős sííta mozgalom fejlődött Egyiptomban, az izmaeliták, székhelyük Kairó. Tőlük származik a Fatimide dinasztia, fénykorukat a történelem 937 és 1171 közé helyezi, ekkor politikai és katonai hatalmuk az egész Közép-Keletre kiterjedt.
Míg a szunnitákat vallási türelmesség jellemzi, nem úgy a síitákat. Az izmaelitáknak Kairóban egy hírhedt "hittérítő misszionárius szemináriumuk" volt, itt képezték ki válogatott tanítványaikat a hit tételeire, a hittérítés csínjára-bínjára: vita, érvelés, bizonyítás (dialektika); a legnagyobb titoktartásra, egymás felismerésére titkos jelek és jelszavak révén; a hit ellenségeinek megsemmisítésére, ha már rábeszélés útján nem megy, itt a mód: megközelítés, beférkőzés, majd legyilkolás, méreggel avagy tőrrel, amihez anatómiai oktatás is járult, az emberi test legsebezhetőbb részeinek kimerítő ismertetésével.
Ide jött két év tanulmányra Hasszán as-Sabbah 1071 körül, egy rendkívüli képességű fiatal perzsa, hogy később az Asszasszin Rend megalapítója legyen, e legfélelmetesebb orgyilkos szervezet, amit a történelem valaha is produkált.
Talán érdekes megjegyezni, hogy az izmaeliták még mindig léteznek, mérhetetlenül gazdagok, tevékenységük homályos, székhelyük India és legismeretebb volt főnökük: az Oxford Egyetemet végzett Aga Khan.
A Szeldzsuk törökök a Szir-Darja és Amu-Darja vidékéről nyomultak dél-nyugat felé. Tughrul bég (1038-63) elfoglalja Perzsiát. Fia, Alp Arszlán (Oroszlán) 1055 körül feleségül veszi a bagdadi kalifa lányát és evvel az abasszida (szunnita) mohamedánok pártfogójává válik, majd sikeresen harcol, az egyiptomi fatimidák (síiták) ellen. Alp korán szerencsétlenül hal meg, utódja, a fiatal Maliksah alatt indul meg a birodalom bomlása. Utána a szeldzsuk törökök lassan lelépnek a történelem színpadáról, de egyik törzsük az Ottomán, később hatalmas birodalmat alapít, amiből a mai Törökország még megmaradt.
Rövidesen, az idő 1070 körül, a szeldzsuk történelem három személy tengelye körül forog.
Az első: Nizam-el-Molk, szeldzsuk, a birodalom minisztere, bölcs, megvesztegethetetlen, igazságos, keménykezű, a birodalom és a nép javának fáradhatatlan munkása, célja, mint mondotta, olyan békét teremteni, ahol vallási és faji különbségek nélkül a "farkas és a bárány együtt ihatnak". Perzsia alatta érte el fénykorát, ahol rend és igazság uralkodott, a művészet és a tudomány virágzott. Műve: Siyasset-Nameh (A Kormányzás művészete) a mai napig a muzulmán irodalom gyöngye.
A második: Omár Khayyam, Nisapur szülöttje, a nagy Abu-Ali Ibn-Sina (Avicenna) tanítványa, polihisztor, költő, orvos, matematikus, csillagász.
A harmadik: Hasszán-al-Sabbah, perzsa, Kom városából. Ámbár Perzsia a szeldzsuk törökök révén szunnita, Kom a síita vallási türelmetlenek fő fészke, ahol a vallási rajongás gyakran a megszállottságig fajult.
A sors különösképpen hozta össze a három főszereplőt. Omár és Hasszán véletlenül találkoztak egy karavánszerájban. Ekkor Omár már országszerte elismert név volt, Hasszán csaknem frissen került ki a kairói "akadémiáról". Omár rögtön felismerte Hasszán rendkívüli műveltségét és képességeit, emez viszont adózott Omár hírnevének. Bajos azt mondani, hogy barátság fejlődött ki közöttük, kölcsönös elismerés igen, csakúgy, mint sportemberek között.
Történt, hogy Nizam, ismerve Omár képességeit és hírnevét, egy igen fontos, csaknem miniszteriális pozíciót ajánlott fel részére, kiválasztani a birodalom fontosabb állásaira képzett, nagy tudású, megvesztegethetetlen, hű és megbízható egyéneket (mondhatni, ez igen ritka összetétel). Omár, aki a tudományának és költészetének akart élni, ezt a fényes állást visszautasítja, de maga helyett Hasszánt ajánlja.
Nizam ezt el is fogadja, és ez rövidesen igen végzetes következményekkel jár. Hasszán elemében volt. Megismerte a birodalom vezető embereit, szervezetét és megkezdte síita romboló munkáját. Beférkőzött Maliksah és Nizam bizalmába, csak azért, hogy kijátssza őket egymás ellen. Idő múlva intrikáira rájöttek és halálra ítélték, de Omár segítségével megmenekült.
Hasszán bujdosik, de közben szervezkedik és térít, főbb emberek bizalmába férkőzik. Az országban ezalatt a titokzatos gyilkosságok és megfélemlítések napirenden vannak és mellesleg Hasszán jelentős anyagiakra tesz szert. 1090-ben, mikor üldözői már nagyon a sarkában vannak, az Elbursz helységbeli Alamutban megvásárol egy várat, amit bevehetetlen erőddé alakít, többévi víz és élelem tartalékkal. Itt alapítja meg az Asszasszin rendet, ami 166 évig a félelem és gyilkosságok fellegvárává válik.
Itt, Alamutban gyűjtötte össze Hasszán híveit, hogy ott évek szorgos munkájával és vasfegyelemmel a történelem legtökéletesebb orvgyilkosait képezze ki belőlük.
Hasszánt és híveit egyfajta vallásos meggyőződés uralta, ami a történelem folyamán bizonyos mértékig a kereszténységben is megtalálható: hogy az élet csak büntetés, minél többet szenvedünk a földön, annál több boldogságban lesz részünk a túlvilágon, hogy mindenki, aki nem ezen a hiten van, az ellenség, és minél többet pusztítunk el belőlük, annál több a jutalom a másvilágon.
Ezt az elvet Hasszán a végsőkig alkalmazta. Alamutban nők is éltek, gyermekeket is szültek, de az élet örömtelen volt, többek között zene és szeszes ital - halálbüntetés mellett - tilos volt. Igaz, Hasszán maga mutatott példát a törvények betartására, fiait lefejeztette, feleségét, lányait elűzte, hogy életét ezután némán, magányosan, gyűlölettől fűtve, a saját alamuti börtönében, a gyilkolásnak szentelhesse.
A kiválasztottak nevelése akadémikus rend szerint történt, az izmaeliták módszere szerint, talán még túlozva is. Első lépés a beférkőzés, ehhez nyelveket, tájszólásokat, helyi szokásokat kellett teljes tökéletességgel elsajátítani, és ahogy az alkalom megkívánta, a kiválasztott áldozat szokásait megismerni, majd színészi alakoskodással bizalmát megnyerni. A második lépés az áldozat megölése, ide tartozott a test anatómiája és a mérgek tökéletes ismerete. Ha nem méreggel, akkor tőrrel öltek, legbiztosabban néhány hüvelyknyire a köldök fölött.
A Hasszán-féle "akadémiában" a következő fokozatok voltak: "lasszek", az újoncok, "muzsib", a noviciátusok, és végül a "fidai", a halálra szántak, akiket a nagy feladatok végrehajtására képeztek ki. Gyakran a "fidai", egy sikeres gyilkosság után menekülés nélkül várta, hogy felkoncolják. Ezt még Marco Polo is úgy értelmezte, hogy ezek egy kábítószer, a "hasis" hatása alatt öltek, ebből származtatták az "asszasszin" szót, ami mai értelemben orgyilkost is jelent, de ez a perzsa "asszasszijun"-ból származik, ahogy Hasszán nevezte híveit, azok, akik hűek az (iszlám) alaphoz (iszlám fundamentalizmus?).
Hasszán zsenialitása nemcsak a végrehajtásban, hanem az előkészítésben is remekelt. A műsor: különbségek felismerése, azoknak ellenségeskedéssé való fejlesztése, végül is azok teljes kihasználása. Ebben a tekintetben csak az angol diplomáciában találunk hasonlót (Mintha nem ez folyna a Kárpát-medencében több mint egy évszázada).
A Szeldzsuk Birodalom sorsa megpecsételődött. Terken Khatum, az uralkodó Maliksah felesége, hogy a trónt kiskorú fia számára biztosítsa, Maliksah idősebb fia Barayuk ellenében, titokban szövetkezik Hasszánnal Maliksah és Nizam ellen. Nizam gyilkos tőr áldozata lesz és rövidre rá Maliksahot megmérgezik. Mint a görög drámákban, Terkent Nizam hű testőrei ölik meg. Itt esett áldozatul Djahne, Omár kedvese, Terken udvarhölgye, akihez Omár örökbecsű költészete fűződik.
Az iszlám történelme röviden és velősen így jellemzi ezt a korszakot: Omár megörökítette, Nizam kormányozta és Hasszán terrorizálta.
Omár költészete 1860-70 között jött divatba angol és francia kiadásokban, de Magyarországon is sok lelkes követője akadt.
Előző | Tartalom | Következő |