Vagy nem tudván titkát betűnek,
magányos asszony annak küldte,
ki summás sorsát messze tűrte:
urának küldte levél helyett?
Én nem tudom, valahogy így volt,
így indult el e dús virágzás,
mint ki tavasszal ifjú fát ráz
és szirmát szórja a föld felett.

Aki elkezdte, régen porlad,
de a szép, mi belőle termett,
mint a fény és dal, egyre terjed,
vágyat és kedvet szinezőn,
felszállt, ím a kövesdi tájról
s mint mesében tündérek kertje,
millió öltésben hullámzik szerte
ez a tündöklő matyó mező.