Vers, próza | Murawski Magdolna |
Ezredvégi fotográfia - szelencébe zárva | |
Látjátok, feleim, ilyenek voltunk. Nézzetek reánk úgy ezer év után. Emlékeink e szelencébe zárva - most és mindörökké ilyenek lehettünk. Pereg a történelem vagy amit úgy hívnak. Már a hetedik generáció is rommá lőtte egymást... Már a dédek - ükök is bosszút álltak régen... Ugyan miért is? Hát csak úgy. Minek az okokat fürkészni folyton? És különben is kit érdekel? A permanens háborúk korszakán csupán darabszámok léteznek ócska kis statisztikák: x számú ember és százszor annyi lőszer és megannyi ház fejenként tucatnyi árva (ha a természetes gyermekeket is számba vesszük) csupán az atomjaikra hullott kertek és mezők no, és az elhagyott, szétlőtt udvarok ahol éhező állatok csellengenek már bőgni üvölteni is elfelejtenek csak néznek és üres tekintetükben ott honol ama Felfoghatatlan már szólni sem kíván a Kimondhatatlan... Halomra lőtt gazdáik lelke közöttük bolyong az ebek olyankor vadul vonítanak majd jön egy újabb elvadult osztag utánuk bűnben erőszakban fogant csecsemők üvöltenek és nincs bocsánat nincs többé feloldás kézfogás már a tulajdon Istenét se tiszteli senki csupán káromolni tudja... És puffogó szólamok röppennek fel az égre - förtelmes emberi lövegek-: - Istenem, hol vagy? Mért nem teszel már csodát? - Pedig ott piheg szívednek mélyére zárva aprócska láng gyanánt de a jól szigetelő emberi förtelem csak hat egyre hat valamerre. Államfők paroláznak gyűlik a papírszemét és ki hisz már bármiben? és ki nem szarja le ma éppen mit ratifikáltak ha holnap ugyanúgy lőni fognak és csupán fegyverarzenál-építményben gondolkodhatunk...? Peregnek újra néma századok E gyorsfényképet íme most egy dobozkába zárjuk. Rajta ez áll: Ne illess engemet legalább ezer évig! S ha egyszer idő múltán megteszed ugyan mivel fogsz szembesülni? Te is csak azzal mint jómagam Márait lapozgatva, jó fél évszázad távolán át?: Nincs új a nap alatt mert nem is lehet... Látjátok, feleim, ez itt a földi Inferno egyik bugyra... Ez itt a Reménytelenség Földje... Mert mindennapjaitokból kipusztul a költészet és halott birkák csupán a fű emlékét legelészik de mindezen még mindig rajta az Aktuális Történelem pecsétje: Everything is O.K. ... is O.K....is O.K. ...
|
Előző | Tartalom | Következő |