Vers, próza Murawski Magdolna
Ezredvégi fotográfia - szelencébe zárva


Látjátok, feleim, ilyenek voltunk.
Nézzetek reánk úgy ezer év után.
Emlékeink e szelencébe zárva
- most és mindörökké ilyenek lehettünk.
Pereg a történelem
vagy amit úgy hívnak.
Már a hetedik generáció is rommá lőtte egymást...
Már a dédek - ükök is bosszút álltak régen...
Ugyan miért is?
Hát csak úgy. Minek az okokat fürkészni folyton?
És különben is kit érdekel?
A permanens háborúk korszakán
csupán darabszámok léteznek
ócska kis statisztikák:
x számú ember
és százszor annyi lőszer
és megannyi ház
fejenként tucatnyi árva
(ha a természetes gyermekeket is számba vesszük)
csupán az atomjaikra hullott kertek és mezők
no, és az elhagyott, szétlőtt udvarok
ahol éhező állatok csellengenek
már bőgni üvölteni is elfelejtenek
csak néznek és üres tekintetükben
ott honol ama Felfoghatatlan
már szólni sem kíván a Kimondhatatlan...
Halomra lőtt gazdáik lelke közöttük bolyong
az ebek olyankor vadul vonítanak
majd jön egy újabb elvadult osztag
utánuk bűnben erőszakban fogant csecsemők üvöltenek
és nincs bocsánat
nincs többé feloldás kézfogás
már a tulajdon Istenét se tiszteli senki
csupán káromolni tudja...
És puffogó szólamok röppennek fel az égre
- förtelmes emberi lövegek-:
- Istenem, hol vagy? Mért nem teszel már csodát? -
Pedig ott piheg szívednek mélyére zárva
aprócska láng gyanánt
de a jól szigetelő emberi förtelem
csak hat egyre hat valamerre.
Államfők paroláznak
gyűlik a papírszemét
és ki hisz már bármiben?
és ki nem szarja le ma éppen mit ratifikáltak
ha holnap ugyanúgy lőni fognak
és csupán fegyverarzenál-építményben gondolkodhatunk...?
Peregnek újra néma századok
E gyorsfényképet íme most egy dobozkába zárjuk.
Rajta ez áll: Ne illess engemet
legalább ezer évig!
S ha egyszer idő múltán megteszed
ugyan mivel fogsz szembesülni?
Te is csak azzal mint jómagam
Márait lapozgatva, jó fél évszázad távolán át?:
Nincs új a nap alatt
mert nem is lehet...
Látjátok, feleim, ez itt a földi Inferno egyik bugyra...
Ez itt a Reménytelenség Földje...
Mert mindennapjaitokból kipusztul a költészet
és halott birkák csupán a fű emlékét legelészik
de mindezen még mindig rajta az Aktuális Történelem pecsétje:
Everything is O.K. ... is O.K....is O.K. ...

Előző Tartalom Következő