Különös felfedezést jelentett be a texasi San Antonio orvosegyetemének kutatója, Leoncio Garza Valdes: mikroszkóp alatt vizsgálva a Giovanni Riggi, ismert olasz szindonológustól „ nem hivatalosan” kapott, a lepelbõl származó fonaldarabokat, észrevette, hogy biológiai eredetû - gombákból és baktériumtelepekbõl álló - bevonat fedi az elemi szálakat. A „bioplasztik ” réteget nem is sikerült a szokásos tisztító eljárásokkal eltávolítania. Sõt: Garza Valdes azt állítja, hogy a három radiokarbon laboratórium által használt oldat kárt tett ugyan a vizsgált lepeldarabok cellulóze anyagában, a szóban forgó szerves szennyezõdést azonban nem távolította el. A „baktérium-patina” keletkezéséért fõleg a „ leobacillus rubrus” felelõs, mely életfolyamataihoz a levegõben lévõ szenet használja fel, és még a vasat is képes oxidálni.

A patina - állítja Garza-Valdes - természetes képzõdmény az õsrégi anyag egyébként stabil felszínén; vastagsága 1 és 500 mikron között változik. Évszázadok észrevétlen tevékenységére volt szükség, míg az összefüggõ bevonat kialakult. Mára már, a baktériumoknak köszönhetõen, a torinói halotti lepel rostjait ez a sûrû rárakódás fedi. A lepel 1988-ban mért radiokarbon kora a valóságban „ az ereklye C 14 tartalmának és a rostok baktérium bevonata C 14 tartalmának keverékére vonatkozik.”

A patina kiteheti a lenfonalak tömegének hatvan százalékát is; érthetõ, hogy az a jelentõs mennyiségû - és a lenvászonnál minden esetre fiatalabb - „ bioplasztik” nagymértékben meghamisította a datálás eredményét. Garza-Valdes azt is közölte, hogy megtalálta a rostok anyagát adó cellulóze és a baktériumpatina szétválasztásának módját, ami egy jövõbeni radiokarbon kormeghatározás esetén lehetõvé teszi e zavaró tényezõ kiszûrését.

És lõn nagy csodálkozás a „radiokarbonisták ” körében! Erre õk nem - jobban mondva: erre sem - gondoltak! Õk csak mértek... - De hát akkor milyen alapon jelenthették ki, hogy méréseik eredménye 95 %-os biztonsággal helyes, az eredmény végleges, a téma egyszer s mindenkorra le van zárva, ép ésszel nem lehet tovább fenntartani a lepel hitelességének hiedelmét!?

Losonci Miklós

Petõfo tájköltészetének világirodalmi léptéke

Hegy-síkság, tenger, folyó, erdõ - a táj alapkategóriái az egész földkerekségen. Az ember közvetlen környezetének szépségeit ragadja meg, az avatja a létbe érkezõket költõvé, festõvé, muzsikussá. Horatiust a Soracte szólította meg, Hokusai a Fudzsijámát festette, Szárján az Ararátot, a Moldva hullámait Smetana figyelte, Shelley a tenger üzenetét gyûjtötte, Richard Wagner is, Weber nemkülönben az „ Óceánárja” fönségében. Debussy és Monet a parthoz ringatózó csöndes tengert gyûjtötte zenévé, festménnyé, Swinburne az óceán dübörgését, Goethe a „ Vándor éji dalában” a hegyek megszállottja volt. A végtelen erdõ zúgását Paál László, Beethoven és Vajda János értette meg igazán, Repin a Volga kanyargó titokzatosságában ragadta meg az emberi sors mélységeit. Apollinaire és Ady a Szajna sugallatait rögzítette, a forróság fölé emelkedõ Kilimandzsáró méltóságát Hemingway gyûjtötte novellává, a Mississippi robajlását Grofé hallotta meg a zene ritmusában. Stefan George a tengerbõl kiemelkedõ sziget urának képzelte magát, Mallarmé a „Tengeri szél ” sóhajait, sikolyait kottázta, Vajda János az Alpok bûvöletében emlékezett szerelmére. A Tátra Csontvárynak és Adynak adományozott mestermûveket, a tó rejtelmeit Lamartine fokozta költészetté, Berzsenyi Dániel immár Egry József elõzeteseként a keszthelyi öbölben a Balaton kozmikus sugárzására döbbent. A táj a mûvészeknek nemcsak magát a tájat jelenti, hanem személyes sorsukat is, így Poe felejthetetlen alkotása, a Lee Annácska Babits magyarításában „ A tengerpart bús mezején” föllángoló és hamvadó szerelem sûrítménye, Carducci is a tengerárba hulló csillagok nosztalgiáját fedezi föl az emberi szívben. A táj élményt okoz, és gondolkodásra ébreszt, a világirodalom nagy tájversei életszemléletet és bölcsességet rendeznek, ápolnak tudatunkban, gyönyörködést keltenek és fölismeréseket okoznak.

Petõfi Sándornak szent helye a magyar Alföld. Megismételhetetlen természeti valóságában és a halhatatlanná teremtõdõ költeményében. A mû Pesten íródott 1844 júliusában. A Kárpátok kontinentális méretû térség. Ez a land art kép az indító. Fokozatosan, észrevétlenül csökkenti a léptéket: Alföld, Duna-Tisza köze, Kiskunság, ménesek tág legelõje, tanya, gyík. Egyedülálló ez a könnyed szûkítés. Mindezt egy villanás alatt, az országon áthúzódó hegylánctól máris a fürge gyík mikrokozmosza, monumentalitás után azonnal a bensõség ragad meg. Petõfi káprázatos, de közben melegíti szívünk. Nem is vesszük észre kincseit, csak a csodát. Ha azonban utánajárunk feszült gondolkodással költõi tárháza adományainak, ismeretlen világba toppanunk, aminek létezésérõl sejtelmünk se volt. Arról, hogy a lovak dübörgõ száguldásánál a tér egy nyugalmas pontján kövér gulya delel, a gyorsaságot mozdulatlanság váltja fel. Egyetlen költeményben a mozgásnak számtalan változata érzékelhetõ, sas röpte, a költõ maga is leonardói vágyakkal fölszáll a magasba a repülés hamarosan bekövetkezõ próféciájaként, a vadludak suhanása tölti be az esti szürkületet, gyíkok pihennek mozdulatlanul a rekkenõ hõségben. A búza, a növényi természet is ringatózik, a királydinnyés homokban „ visító vércse” is fészkét keresi. Rejtett, nagy ellentét boldogít, a ménes robajlása, a tanyák csöndje. A vers fõszíne a zöld, fekete, tarka, szürke, kék - ezúttal a piros árnylatokat nem hívja vendégségbe.

A mû íve összetett. Egyrészt a nagy mérettõl indul el a látvány sejtjéig, a gyík pihenéséhez, innen újra tágítja a képet, a látványt látomássá, immár az égbolt kozmikus nagyságrendjéhez, miközben a dübörgést fölváltja a csönd, a monumentális megrendüléstõl rezdülés alatt a belsõ békéhez érkezik, a lét gulliveri valóságától az otthon melegségéig. Már itt motoz Petõfi szellemiségében, hogy az Alföld nyitott táj, szüntelenül nagyobbodik bennünk, csak nyíló kapuja megannyi: zsombék, árvalányhaj, szamárkenyér, felhõ, gémeskút, smaragd - de nincs záruló ajtaja - a szabadság az igazság.

Mi a világirodalmi csúcs e költeményben? Az, hogy a táj és Petõfi azonos önmagával. Maradéktalanul. Nincs hiánya, többlete, Indító energia a vers. Legkisebb egysége a gyík, ezt a motívumot Szabó Lõrinc a tücsökben úgy törpésíti, hogy áradó, végtelen „ Tücsökzene” lesz belõle, melynek párhuzamos XX. századi fakadása Korniss Dezsõ „Tücsöklakodalma ”. „ Az Alföld” töretlen egység, háborítatlan egészség Petõfi fogalomrendszerében, rajt Medgyessy Ferenc magvetõjéhez és hortobágyi bikájához, mely szintén e nem ismételhetõ varázs-síkság testesülése. „Az Alföld ” versszimfónia. Beethoven X. szimfóniáját Petõfi írta meg a zene átköltésével lelke-szelleme törvényeivel, függetlenül. Látnoki erõvel és tisztasággal. A vers szimfonikus jellege a Kárpátok, Duna-Tisza köze, Kiskunság, tanya, égbolt-finálé tételekben hullámzik, gyorsul, lassúbbodik, dörög és elcsöndesül. A vers felejthetetlen hamvasságához tartozik az a tény, hogy „Az Alföld” az elsõ nagy lírai csúcsa a költõnek, amikor Petõfi elõször Petõfi.

Amerre jár, megszenteli a tájat, a holdtölte alatt ballagó ökröket Uzd és Borjád között, de úgy, hogy hozzácsatolja föllángolását Erzsikéhez.

A négyökrös szekér 1845 szeptember végén ballagott Uzd és Borjád között teleholdnál, ahol Musset „ i” betûje hiányzott ugyan az égitestrõl, de a „ kalmár szellõk” borzolgatták a föllobbanó érzelmet a „megszakadt felhõk” ámulatában. Csillag a csodálat forrása ezúttal nemcsak Petõfinél, jóval elõtte is, általánosan:

„ Megyen már a hajnalcsillag lefelé”

Petõfinél csillagválasztó buzgalommal fogják meg egymás kezét, az a fénylõ csillag vezeti majd vissza Sassy Erzsikét oly sokszor a fûillathoz, az ökrök oly boldogítóan lassú cammogásához, mely élete csúcspillanat. Gyalogolni jó - mondta késõbb Móricz Zsigmond, amit elõtte a két nagy gyalogló, Csokonai és Petõfi megvalósított. Ez a helyes ritmus, a gyaloglás, hiszen csak ez a tempó képes biztosítani élõ, erjesztõ kapcsolatunkat fákkal, patakcsobogással, az autórobogás elveszejti bennünk a fénylõ idõtlenség, az idõõrzõ csillag rejtelmes szolgálatát, mely elvezet bennünket Megváltójához. A népdal csillaga ragyog a versben, Petõfi is összegyûjti a kincset, ami már létezik a nép ajkán, a nép lelki birtokában, és oly mértékben fokozza azt, ami éppen elegendõ a mû maradandóságához. A lelkület, a módszer Bartók és Kodály muzsikájában lendül tovább Petõfi példája, mértéke nyomán.

Carducci, Illyés Gyula, Rafael Alberti ökreinek ballagása Petõfi sétaritmusa is, ebben az ökör-rátalálásban õ a világirodalom egyik elsõ úttörõje, az õ nyomán, tõle függetlenül is sokan bukkannak a szekerezés fitymált Dárius-kincsére. A tájleírás ezúttal megnyugvást keltõ életszemlélet, nem is érlelt, de érett bölcsesség, a természetesség magaslata.

Megáll egyszer a cserebogárnál, máskor a harisnál, fölszikráztatja ezen apróságokat, megmozdítja csodájukat fölnagyítva a vers magaslatán. Helyi ízek, zamatok válnak általános érvényûvé a költészet általa teremtett régiójában. Így Kecskemét is - a táj, a város, a pusztaság a betyár és a ló fönségében ötvözõdik halhatatlanná:

Ómás pej a nyergös lovam, nem vöttem,

Szögénylegény szépszerivel szöröztem.

Csillagos a feje, kese a lába -

Mögeresztem, a szél sem ér nyomába.

Petõfi költészetébe hetvenöt város, település, az Alföld, Hortobágy, Duna-Tisza köze, Felvidék, Erdély, Dunántúl, Kárpátalja szórta kincseit, talán csak a Dunakanyar és a Balaton szépségét hagyta számon kívül.

Az évszakokat nem. A folyókat. Az erdõt sem. Remekmû „ A puszta télen”, különösen az a felejthetetlen betét, mely az alföldi festészet nyitánya, e sorokban nemcsak Petõfi összegezi lírai zsákmányát, Nagy István és Tornyai János látomásai kezdõdnek:

Leveles dohányát a béres leveszi

A gerendáról, és a küszöbre teszi,

Megvágja nagyjábul;

S a csizmaszárábul

Pipát húz ki, rátölt, és lomhán szipákol,

S oda-odanéz: nem üres-e a jászol?

Képzeletét mozdítja a Duna, Szamos, Túr, Dráva, a Tisza is. Emlékezetes, ahogy a folyó áradását az õrült fékezhetetlen indulatihoz hasonlítja a megszemélyesítés vulkanikus fokozásában, szinte a tûz szenvedélye zuhog a föltartózhatatlan víz sodró hullámaiban - önnön ellentéte - , a költemény különös részlete már jel elõre Csontváry Mária-kútjának vízgyûjtõ korsóihoz:

Túlnan, vélem átellenben épen,

Pór menyecske jött. Korsó kezében.

Korsaját míg telemerítette,

Rám nézett át: aztán ment sietve.

Itt is, a Mû magaslati pontján emberré testesül a táj. Megihlette Petõfit az erdõ is:

Sötétzöld sátoros

Erdõben járok.

Kevély tölgyfák alatt

Szerény virágok.

A fákon madarak,

Virágon méhek.

Ott fönn csattognak, itt

Lenn döngicsélnek.

Tájszemléletet e ponton a bensõség pontosságát emeli az esztétikum magasságába, hiszen a madarak csattogását, a méhek döngicsélését nem észrevételezte együtt sem Beethoven a Pastorale szimfóniában, sem Paál László, sem Respighi, ez a kincs kizárólagosan Petõfi birtoka.

A remekmû órája, amikor a barátság a táj együtthatóival válik nem felejthetõ képsorrá. Mindez a „ Levél Arany Jánoshoz” c. költõi episztolában válik látomássá a kedvesen incselkedõ évõdés, tréfálkozás után, amikor a szabadság eszméje a ló nem korlátozható vágtájában testesül. Ez a Petõfi szabadság-himnusz kozmikus méretûvé terebélyesül - azonos értékû Beethoven, Verdi, Rossini szabadság-kórusaival, a Tell Vilmos-nyitány fergeteges lódobajával, s a végén a „ látkör nélküli tenger” mérete, intenzitása bejelenti Egry József mûvészetét:

Szétszakad a horgony, fut gályám, elmarad a part,

S ringat habkarján a látkör nélküli tenger,

És míg az orkán zúg, s a felhõk dörgenek, én a

Lant idegébe kapok, s vad tûzzel zengi el ajkam

Harsány himnuszodat, százszorszent égi szabadság!

Az „ Egri hangok” „ Egri bércek jó borát” említi, tájban ízeket, zamatot, de mának szóló szigorú üzenetet is tartalmaz, pangás helyett tetteket kér minden honfitól örök idõszerûséggel, 1998-ban is érvényesen, harmadik évezredet nyitó lendületet, értelmet, lelki tisztaságot veszekedés, terméketlen viták, harácsolás helyett tetteket:

Elvirúlt már a magyarnak

Tettvirágos tavasza!

Hosszú gyáva tespedésben

Pang, sínlõdik e haza.

Megjövend-e még az elszállt

Kikelet?

Lesz virány e régtõl puszta

Hon felett?

Petõfi kérdõjele ma is kérdés, nem késhet új, friss tettekben méltó válaszunk.

Elemeznünk kötelezõ Petõfi sorait:

Magyar vagyok. Legszebb ország hazám

Az öt világrész nagy területén.

Egy kis világ maga.

Természetesen nekünk, magyaroknak a legszebb, ahogy az észteknek Észtország, a skótoknak Skócia. Mégis, Petõfi megállapítása azért általános igazság, mert e hon, ahogy Arany János is sóhajtotta: „Isten maga telke” , hiszen a glóbusz egyik legváltozatosabb tája hegyekkel, folyókkal, síksággal, Hortobággyal, Balatonnal, Dunakanyarral, erdeivel; a mi országunk nemcsak lelkünk törvényei szerint szép, de tárgyilagosan, szinte természettudományos vizsgálat alapján is varázslatos, így Petõfi összegzése nem sérti, közelíti az igazságot.

Petõfi költõi értékrendjének állandósága és jellegzetessége abban mérhetõ le, hogy mûveinek olvastán, hallatán az elsõ benyomásunk is magától értetõdõ élmény, mely az elemzés során fölismeréssé deltásodik. Mûvei kimeríthetetlenek, minden újabb találkozás verseivel új kincset, nem tudott értéket jelent számunkra. A „Szeptember végén” már az elsõ találkozásnál nagy ajándékot jelent. Nincs vége azonban, csak kezdete az elragadtatásnak. Muzsikája belsõ hangzást kelt bennünk, echót, igen, ez a szerelem, mondja a vers olvastán ezer, százezer, millió ember. Tûnõdve elágazásain, felfedezzük, hogy ez a mû négy évszak összessége. Nemcsak az idõsík horizontális ívében, hanem a tér függõleges futamában, hiszen a kerti virágok tavasza, a zöldellõ nyárfa már a tél közeledtére int a havas csúcsokon. Mindez a Kárpátok hegyláncain azonos órában, egyetlen látványban pillantható, mind a négy évszak virág, falomb, hó testesülésében. Petõfi ezt az összetett látványt azonban a lelkület belsõ tájára irányítja, ifjú tavaszi szívének nyári lobogása, márciusi kikelete, õszt idézõ deres haja már a tél közeljövõje. A múló, szivárgó idõ. Megejtõ a költõ gyengédsége is, ahogy ölébe hívja Júliát. A harmadik versszak, ha felületesek vagyunk, szentimentálisnak tûnik. Nem az! Az özvegyi fátyolt még Monoron is az 1960-as években az asszonyok a fejfára tették; Petõfi nemcsak önnön érzelmét írja le, hanem a hûség és megrendülés tárgyban és mozdulatban kifejezett népszokását. Amikor Júliával a remekmû sebzõdésének idején együtt tartózkodtak Koltón, a költõ kinézett az ablakon, s megpillantotta a kanyargó Szamost, melyre csak annyit mondott: „Megfagyott villám”. E nagyszerû pillanat idõtlenné válik Petõfi mérhetetlen lelki, szellemi gazdagságában, de bármennyire utolérhetetlen ezen összegzés, nem fér el a versben. Ilyen hulladékok maradnak, ilyen forgácsok a formálás közben, melyek másoknak új forrást jelentenek az alkotáshoz.

Petõfi gyûjt, teremt, sugároz, hullajt.

Világirodalom Petõfi? A legnagyobb.

KÖNYVSZEMLE

Kaló Béla

Káli Sándor Miskolcon élõ költõ a Kelet Irodalmi és Társmûvészeti Egyesület gondozásában megjelenõ aszkétikusan karcsú verseskötete (fûszerezve néhány német nyelvû mûfordítással) egy filozofikusan tömör, ugyanakkor változatos alkotói ouvre kivonata. A Hazáig érõ fák ironikusan csöndes, „tavasz-futású” költõt mutatnak, groteszk látású lírikust, aki összességében „ lágyan” RADIKÁLIS, s emberien megértõ. Mert ilyenek vagyunk (esendõk, nevetségesek), s ilyen körülöttünk a természet is. De természet-ellenes ez?

„Ich liebe mich...” Persze szeresd felebarátodat is, mint tenmagadat, ha lehet, s az egyetlen élet persze, az jól kiaraszolható; az õszülõ humanisták tanácsára pedig éppenséggel ajánlatos odafigyelni. Hogy otthon legyünk valahol. Hogyan is: „Keresni kellene megint egy új hazát/ - hol atlétában és klottgatyában/ sportújsággal kézben egy új konyhában/ lelkünk lágyítaná a lábvizes lavór-/ hogy otthon lehessünk megint valahol!”

Káli Sándor nem bõvíti egyes borsodi költõk kánonját, hangja, témaválasztása nem a „ népiesch emlõkön” felnövõ lírikus-csoport manírjait, ideje-múlt modorosságait utánozza, látásmódja kamaszosabb, tágabb világú, könnyedebb. A vénülõ faun, az õszülõ Epikurosz álcája jól áll szerzõnknek, s verseinek hirtelen hangulatváltásai (s olykor kidolgozatlanságai) direkt a változatosságot, az emberi-lírikusi szerepjáték variálhatóságát modellizálják.

Három ciklusba rendezõdött a harmincegynéhány vers, öt versfordítással tarkítva (köztük két Christine Busta és egy Enzensberger-magyarítással); s itt nem is annyira a rendezõ elv a lényeges, mint a témaválasztás sokszínûségén is áttetszõ standard léthelyzet: egyfajta antik derû, magyaros mediterráneum.

Káli elsõsorban a játékos költõk csoportjába tartozik, még ha mondanivalója idõnként komorabb is a kelleténél. Rímvariációi töretlen harmóniára vallanak, magabiztosan és árnyaltan játszik „lantján ”, tehát technikailag-mesterségbelileg is képes kezelni anyagát, egész egyszerûen „könnyedén faragja” a rigmust.

A kötetben találhat a figyelmes olvasó néhány kiemelkedõen jó darabot (ilyen a Varga Éva szobrásznak adresszált Aranyrög, a Nagymagyar képeslap, vagy az Újabb bejegyzés szerelmünk naplójába), de a karcsú könyv legértékesebb versének az Elmélkedés a torinói lepel rejtélyeirõl tûnik. Ez utóbbi kidolgozott, csiszolt, hangulatilag és verstanilag is a legkiérleltebb munka. Idill és fájó emlékek, öröm és fájdalom egybecsúsztatása, filozóf költemény.

Röviden a fordításokról: kiegészítõk elsõsorban (a saját gondolatok esszenciális erõsítõi ezek az átköltések), s egyben jelzik szerzõnk irodalmi érdeklõdését, irályát.

Kiemelendõ Hans Magnus Enzensberger Larisza címû opusának magyarítása, melyben a vallomásos és a groteszk nagyszerûen kiegészítik egymást, ragyogóan adja vissza a nagy német színárnyalatait, vagy Busta Tubi-táncának (Taubenbalett) rövid és modern balladaiságát, virtuóz lírikusi megoldásait ( „csõrük csupa csók ”, „ gurrogó tubi-tánc” ). Galamb-jelkép az ezredvég szédületében.

A költõ (s egyben közéleti ember) negyven és ötven között - ha magyar - s fõleg, ha elrontott történelmû európai: igyekszik kifelé araszolni a rosszemlékû huszadik századból. Irány a huszonegyedik: s ha már akkor máshogy is fogják elemezni a Faustot (ha fogják, s lesz aki), a technikai robbantgatások ellenére is jó lenne végre szelíden és ironikusan, kicsit több bizalommal a más szemébe nézni, ha az félelmetesnek tûnik is, s harmadik évezrednek nevezik.

Káli Sándor verseit desszertként érdemes olvasni, bele-belelapozni a karcsún is tetszetõs kötetbe, tehát úgy, ahogyan a nem professzionális ma verset olvas, ha olvas egyáltalán.

Mert:

De, jaj, e tölgy utunkra dõlt,

s a légben sejlõ szemfedõt

az ég felé szakadt gyökér

fejünk felé terelteti.

Jövendõnk égszínkék lovon,

poros sugárnyalábokon

már másik létre távozott

Nyomában törpe nárciszok.

A könyv borítótervét és belsõ rajzait Feledy Gyula készítette a tõle megszokott magas színvonalon és mesterségbeli tudással.

Káli Sándornak pedig kívánjunk derût. alkotó kedvet mindenfajta létében, magunknak pedig az eddigieknél is több Káli-verset, mûfordítást.

Jámbor Ildikó

A Janus Pannonius-i gondolat megfogalmazására utal a címben szereplõ kijelentés. Maga Cseh Károly a miskolci székhelyû Kelet Irodalmi és Társmûvészeti Alkotóközösség vezetõje „ adta készen”: A salakdombon kivirágzott mandulafa (azaz a látszólag humusztalan és fagyos, vidéki kultúrtalajon termett értékes, hosszú életû növény) újra termést hozott. A közösség immár ötödik antológiája a Kettétört fél század, az idei ünnepi könyvhét újdonságaként került az olvasók kezébe zöld és arany színekben.

A külcsín utal a belbecsre is. A szerkesztõ megfogalmazása szerint: a könyv külsejében is méltóságot sugall, s kiadja az eleven minõség színét. Az arany, a mennyei Jeruzsálem, a zöld pedig az élet valóságának szimbóluma. A fehér lapokon sorjázó barna betûk az érettség színjelképei, s egyben az éden színei is.

Júniusban az egri Bródy Sándor Könyvtárban mutatták be a 13 szerzõ szigorú kézzel válogatott (a karcagi Barbaricum Kiadó József Attila-díjas írója, Körmendi Lajos, s a Mátészalkán élõ Oláh András irodalomtörténész ítészi szemével rostált) verseinek, a novelláinak korunkat tükrözõ összeállítását. Az antológiáról s a vidéki irodalom szerepérõl, a vidéki irodalmár küldetésérõl beszélgettünk Cseh Károllyal, aki szervezõi munkáján túl, költõként is az alkotócsoport meghatározó egyénisége.

- Beszéljünk egy kicsit a kötet címérõl: Kettétört fél század. Meglehetõsen pesszimista...

- A könyv szerkesztõjének, s egyben a külsõ megjelenésért is „felelõs ” Szabó Bogár Imrének egyik verscímét választottuk a kötet élére. A Kettétört fél század szám szerint kiadja a 25-öt (azaz a születésnapunk évszámát), ennyi idõs az alkotóközösség. Ugyanakkor hangulatában ezredvégi korjelzõ cím. Egy kicsit benne van az Ady által megfogalmazott „Minden egész eltörött”életérzése, de benne foglaltatik a folyamatosság is.

- Kik vannak benne, kik szerepelnek a mûveikkel?

- Tizenhárom szerzõ. Valójában csak tizenkettõ került bele a válogatásba. Ez az apostolok száma, tehát a tudatosság meglelhetõ a szerkesztésben is. A Kelet tagsága ennek több mint a duplája. Minõségi szempontok szerint válogatott a két lektor, s így most sokan nem kerültek, nem kerülhettek be. Tizenharmadikként a Kelet eddigi elnöke, a nemrégiben elhunyt Hajdú Gábor elbeszélését szerkesztettük be, kivételként (hiszen mindenki aktív, pályája derekán lévõ alkotó) és végsõ tiszteletadásként is. Valóban nagyon erõs rostálás eredményeképp kerültek be ezek a versek, novellák és mûfordítások. Utóbbiakról el kell mondani, hogy tizenegy nemzet képviseltette magát rajtunk keresztül ebben a kötetben.

- Az ezredvégi életérzést említettük. Miként ragadható ez meg, hogyan tükrözhetik ezt ezek az írások?

- Azt hiszem, a mai valóság ott parázslik ezekben a sorokban, de emelkedettebb változatban, hol földi, hol égi formában. A Bükkábrányban élõ Dudás Sándor szonettkoszorúja pünkösdi emelkedettséget rejt. A tizenkét apostolt idézi mágikusabb és valóságosabb mivoltukban. Fecske Csaba verseire is éppúgy jellemzõ ez a kettõsség. Azt hiszem, hogy fogékonyak vagyunk a világra, és érzékenyek a kortársi hazai és nemzetközi lírára. A kor zaklatottsága benne rejlik ezekben a versekben. Talán legjobb példája ennek Szabó Bogár Imre lírája, Györgyei Géza prózai munkássága.

- Nyilván tartalmilag is tudatos válogatás elõzte meg a kötet kiadását?

- Az anyag mûfajok és versformák tekintetében meglehetõsen sokszínû: akad benne haiku, tanka, disztichonban írott költemény, képvers, négyszögvers, keresztvers. Külön érdekessége a könyvnek, hogy valamiképp a fény köré szervezõdnek a mûvek, mint az ünnepek. Bár a valóságból merít, de az áthevített valóságból. Több a kötetben a szerelmes vers, mint általában a mai költészetben. Azt is mondhatnánk: több benne a transzcendens lobogás, mint amit a mai kor- és kórélmény indokolna. Példaként hozhatnám Káli Sándor líráját, Csorba Piroska verseit, de említhetnénk...

- Hadd vágjak közbe négy Cseh Károly-verscímet idézve: Fényáldozat, Fent a fényben, Fényes éj, Fényes hullámzás, vagy a kitûnõ fordító Tusnády László két „ átültetését” , a Fehér fény, a Hétköznapi fény címût. S mindezeken túl feltûnõ, hogy az alkotóközösség írásaiban milyen természetességgel van jelen a keresztény gondolatkör, s a mai sorsvállalás. Laboda Kálmán Mini-Jézus-voltunk komor kérdéseirõl ír, vagy példaként hozható Utry Attila képverse, a Hármasoltár. S a szerzõk valóság és temészetközelisége is markánsan jelenik meg. Leginkább Pap János prózájában, de Dudás Sándor, Fecske Csaba költészetében is így van ez. De lépjünk tovább! Az alkotóközösség 1973 októberében alakult: Kelet néven. Miféle sorsvállalást tükröz ez a névválasztás?

- Három válaszom is lehet erre. Az alakuláskor úgy gondoltuk, ez valaminek a keletkezése, kezdete lesz. A másik, a keletiség fölvállalása. A Kelet égtáj is, és valaminek a kezdete, s egy kultúrkör is. S legutolsósorban pedig mi, az egyesület alkotói az ország keleti részén élünk, dolgozunk: Miskolcon, Mezõkövesden, Sátoraljaújhelyen, Sárospatakon, Mezõkövesden, vagy mint a kötetben verseivel szereplõ Anga Mária, Egerben. A közösséget három fõs választott vezetõség irányítja (jelen esetben Utry Attila, Szabó Bogár Imre és jómagam), s van egy stabil alkotógárdánk, pártoló tagságunk, akik között sokak szervezésben, reklámban, a rendezvények lebonyolításában segítenek, s a tágabb kör, az úgynevezett „ levelezõ tagozat” pedig az alkalmanként hozzánk csatlakozó szerzõkbõl áll. S ezen túl jó és termékeny kapcsolatot ápolunk más irodalmi mûhelyekkel. a karcagi Barbaricummal, a soproni Várhellyel, a Hévízzel, a debreceni -vásárosnaményi Partiummal, a Hevesi Naplóval. Nagyon jó a kapcsolatunk a nyíregyházi Váci Mihály Kör alkotóival. Szerzõink többen bemutatkoztak már a fõvárosban, s páran tagjai vagyunk az Írószövetségnek. 1989-ben az alkotócsoportok országos találkozóján Budapesten nívódíjat kaptunk.

- A Kelet szerzõi igen aktívak, írásaik megjelennek a napisajtóban, folyóiratok-ban.

- A „ Keletes szerzõk” az elmúlt idõszakban is - kikerülve a baloldali lapokat - publikáltak a Hitelben, a Tiszatáj, a Forrás, az Új Forrás lapjain.

- Mi jellemzi ezeket az alkotókat?

- Valamiféle szellemi érettség. Elmondhatom, hogy valamennyien olyan alkotók, akiknek stílusuk kiforrott, szilárd ebben az ingatag, vak korban. Az antológia nagy részében látszólag konzervatív versformákat találhat az olvasó. A kötött forma szellemi védekezés is egy széthulló világban. Ez a magyarázata a látszólagos konzervativizmusnak. Talán nem népszerû, de emberileg az egyetlen lehetséges út a humanizmus effajta vállalása. A Hamvas Béla-i értelemben összetartó erõ az a vállalt szellemiség, ami a kör alkotóit jellemzi. Vannak ugyan súrlódások közöttünk is, de ez mindig olyan, mint amikor kavicsokat csiszol össze a víz.

- A vidékiséget hátrányként élitek meg, vagy erényként? Arra gondolok, hogy ma Magyarországon a hivatalos irodalmat mégiscsak a fõvárosban mûvelik, legalábbis arról esik szó legtöbbször...

- Sajnos Magyarországon van egy úgynevezett pesti zárkörû „ elit” irodalmi élet, ami lenézi a vidékit (Ennek egyébként van elõképe is, hiszen a pejoratív értelemben is használatos pogány szó vidéken élõt jelent). Úgy látszik, hogy az ókorból nemcsak a szépséget örököltük, hanem a vidékit, a pogányt is. Ha viszont megnézzük ma az irodalmat, akkor azt látjuk, hogy a magyar irodalom igazán vidéken terem, s többnyire Budapesten szegényítették le a magyar literatúrát. A fõvárosban önnön mércével mérnek, s ez a mérce a külföldi publikációk megléte, mennyisége. Lényegében elõny számunkra, hogy vidéken élünk. Közel a természethez, ahol még a dolgoknak színe, íze és illata van, s ez a földközeliség, a valóságközeliség adja az irodalom harmóniáját. Ezzel szemben a városi költészetet, s különösképp a fõvárosi lírát fogalmilag a kiüresedés jellemzi. Természetesen ezek tendenciák. De visszatérve a kezdõ, Janus Pannoniustól vett gondolathoz: a látszólagos salakdombon is teremhet értékes növény. Létünkkel ezt igyekezünk bizonyítani.

- Személy szerint sokat teszel azért, hogy - a költõi képnél maradva - ez a látszólagos salakdomb értékes termõtalaj legyen...

- Végülis számomra a vers az irodalomban nem áll meg a papírra vetett soroknál. Állandó mozgást jelent. A vers persze az elsõ és legfontosabb.

- Költészetedben mintha éteri magasságokba igyekeznél...

- Lao-Ce gondolata: „ A bölcs világlik, de nem kápráztat” . Ez végérvényes az érett költészetre is: emelkedettségében is - hívó- vagy jelzõfényként - világlik, mintsem kápráztat. Valóban keresem a szépet, az éterit. Egy szerelmes versben nem szeretem leírni például a nõ biológiai funkcióit. Szeretem a Nõben az Ewig Weibliche-t, azaz az Örök Asszonyit ünnepelni versben is, hiszen oly kevés ünnep van az életben.

- Mindezel együtt jár az árnyalt, kifinomított költõi képek már-már mágikus tisztelete...

- Köznapi hasonlattal élve azt is mondhatnám, nálam a metafora olyan, mint a futballban a csel. A játék a fontos, de a gól a cél. Nyerni csak az utóbbival lehet. S minden gól a kimondhatatlan kimondása, egy-egy jól sikerült vers örömujjongása a küzdelmes, ihletett erõfeszítések közben.

- Az írás és a mûfordítás mellett számos találkozót szervezel. Nem von ez el sok energiát?

- A szervezés életelemem: levelezek, elõadásokat tartok, s telefonon, személyesen igyekszem ápolni a kapcsolatokat. A kérdésedre válaszolva: lehet, hogy vesz el energiát, de ad is. Ez afféle szárnyas gond és mágikus erõ egyszerre, amely valamennyiünket elõrelendít.

KÖZÉLET

Bassola Zoltán

Trianon - magyar szemmel

Az ország határain túl ekkor már tombolt a második világháború. Taktikázással egyelõre sikerült kívül maradnunk belõle, de fokról-fokra, lépésrõl-lépésre - eleinte alig észrevehetõen, késõbb egyre kétségbeejtõbb gyorsasággal - mi is sodródtunk feléje.

Érdemes lesz talán egy pillanatra megállnunk, s számot vetnünk vele, micsoda felelõsség terheli Magyarországot a késõbbi eseményekért. Bizonyára nagy ennek a kérdésnek az irodalma, mi itt érthetõ okokból csak a keleti felfogást ismerjük, s ez egyértelmûen elmarasztaló. Bizonyosra veszem, a nyugati történetírók egy része is pálcát tör felettünk, bár nem tartom valószínûtlennek, hogy a józanabb és tárgyilagosabb elmék nem egy mentséget találnak számunkra. Én a helyzetet így látom.

Az elsõ világháború után a gyõztes antant bosszúra lihegõ vezetõi - félretéve minden józan emberi elõrelátást - a történelmi Magyarországot teljesen életképtelenné csonkították. Levágták testérõl azokat a részeket - északon, keleten csakúgy, mint délen -, amelyek gazdasági függetlenségét, sõt életben maradását tették volna lehetõvé. Elszakítottak tõle három millió magyart, amely nem egyhelyütt összefüggõ nagy tömbökben, más néppel alig vegyülve élt. Elvettek tõle olyan városokat, amelyek évszázadok óta a mûvelõdés gócpontjai voltak, s amelyek az ott élõ nemzetiség kulturális emelkedésének bölcsõiként is szerepeltek.

Az ország nagy nehezen ocsúdott fel. Jó évtizedekbe került, amíg a levágott tagok nélkül is lassanként élni kezdett. Rendkívül nagy baj volt, hogy a nehéz idõk nem neveltek ki nagy államférfiakat. Az egyetlen, akiben ilyen kvalitások voltak, Bethlen István gróf, csak külpolitikai téren vett olyan irányt, amelyhez késõbb is görcsösen ragaszkodnunk kellett volna, a belpolitikában õ sem látta át, mi a tennivaló. A reformok elmaradtak, s a nyugati demokrácia és a magyar társadalmi tagozódás továbbra is élesen szemben állt egymással.

Nyugat egykedvûen nézte vergõdésünket, sõt, azzal, hogy az ún. kisantant megalakulását s felvirulását elõmozdította, olyan hurkot vont nyakunk köré, aminek szorításával és lazításával kedve szerint packázhatott velünk.

Németország, ha nem is hasonló mértékben, de saját levében fõtt. Afrikai gyarmatát elvették, népfeleslegét nem volt hová telepítenie. Piaca nem volt, hová szorgalmas népe áruit vihette volna, így érthetõ, hogy a revans-eszme vált politikájának sarkpontjává. Hitler uralomra jutásával a szirénhangok megindultak Olaszország és Magyarország irányába, s ezeknek sem a magát kijátszottnak érzõ Olaszország, sem a Nyugaton süket fülekre találó Magyarország nem tudott ellent állni.

Ostoba, a problémákat leegyszerûsítõ katona került az ország élére Gömbös Gyula személyében, aki a talán még nála is ostobább másik katonával, Horthy Miklóssal a háta megett - akinek azonban magyar úri voltát nem lehetett elvitatni - megkezdte Magyarország szekerének Németország szekeréhez való kötését. Lassanként oda fejlõdött a helyzet, hogy a mi sorsunk a német partner sorsának függvényévé vált.

De a vezetõk kétségtelen rövidlátásán és korlátoltságán felül volt valami végzetszerû is ebben a Németország felé való tolódásban. Ígérte nekünk valaki is széles e nagy világon rajta kívül bajaink orvoslását? Vagy egyáltalában volt-e ország, amely velünk akárcsak tárgyalni is leült volna? A körülöttünk lévõ ún. utódországok gyûlöltek, szipolyoztak, s a nagyvilág fórumain (Népszövetség, stb.) csak befeketítettek. Franciaország, Anglia, Amerika szóba sem állt velünk. Bajaink orvoslását tehát csak a hasonló sorsban lévõ és szintén szabad levegõre törõ erõsebb börtöntárstól várhattuk.

Így jött létre az ún. Berlin - Róma - Budapest tengely, s így váltunk Németország-Olaszország szövetségesévé. Amikor pedig az ún. bécsi döntés alkalmával Ribbentrop és Ciano a szövetségesek nevében magyarok lakta felvidéki, erdélyi és délvidéki területeink egy részét is visszaadta, akkor már nyilvánvalóvá vált, hogy ezért fizetnünk kell. Németország számtalan fronton harcolt Kelet és Nyugat ellen, így részérõl mi sem volt természetesebb, hogy kényszerítsen bennünket a véráldozatból való részünk vállalására. De azt is el kell ismernünk: nincs az a bölcs, elõrelátó államférfi, aki a bécsi döntés tálcáján felkínált területeket visszautasíthatta volna, mert az ilyent az ország felháborodása egyszerûen elseperte volna.

Így kerültünk - röviden - a második világháború egymással szemben álló felei közül a mellé a küzdõfél mellé, amelyik egy õrült ember által fanatizálva - félretéve az emberiesség legelemibb érzéseit - most már az egész világ ellen küzdött, körömmel, karommal, foggal egyaránt.

Renn Oszkár

Az elmaradt temetés

A Sors úgy hozta, hogy rövid idõszakon belül ismét találkozzam egyik kedvelt íróm, Wass Albert nevével egy erdélyi újság lapjain. Ezévi tragikus halála után felháborított a nyilvánosságot kapott herce-hurca, a nagy magyar író magyar állampolgárságának tanúsítása körül. Most erdélyi utazásom során, augusztus 10-én, a marosvásárhelyi televízióban látván az esti hírmûsort, majd másnap olvasva a Maros megyei napilap tudósítását, ismét kesereghettem. Augusztus 10-én Marosvécsén el kellett volna temetni Wass Albert szülõföldjére hazahozott hamvait. Ünnepélyes keretek között kellett volna az urnát egy sziklatömb faragott üregébe elhelyezni, majd lezárni az író arcmását ábrázoló bronz fedlappal (Hunyadi László szobrász alkotása). A temetés elmaradt, az emlékmûsor idejére a szikla tetejére helyezett urnát elvitték, így még inkább hangsúlyt kapott a nagy kõbe vésett, híres versének refrénje: „A KÕ MARAD”. A temetés azért maradt el, mert a rendezõk a meghirdetett temetés idõpontjáig nem tudtak mindenben megegyezni az író családjának tagjaival.

Nézve és hallgatva a riportot, majd olvasva a tudósítást, szomorúan éreztem: Erdélyben is mûködik a magyar átok: a jószándékok ellentétté gerjedése, a nem tudni milyen hátsó érdekek legszebb pillanatokat is mérgezõ rombolása. A temetésre összejött sokaság, közel 3000 ember, a nagy írót tisztelõ magyarok, Erdélybõl, Magyarországról, a tengeren túlról, zavartan és némán vették tudomásul a temetés elmaradását és bizonyára sokszor felteszik még a kérdést: miért van ez így? És nem találnak igazi feleletet.

Az író családja vissza akarta vinni az USA-ba az urnát, s ott eltemetni, de azután mégis, egy évre a marosvécsi templomban hagyták, miután ígéretet kaptak egy elképzelésük szerint felállítandó marosvécsi emlékpark egy éven belüli létesítésére. Hogy az ígéret betartható-e? A tudósítók eléggé pesszimisták, mert még a kastélykert tulajdonjoga sem rendezett.

Így azután az elkötelezett magyar írónak, a magyar nyelv hivatott õrzõjének és mûvelõjének, a hegyeket elmozdítani képes tenniakarás emberének hamvai is megszenvedik az élõ ember hányattatását, mintha a halál után sem akarna véget érni a hosszú keresztút.

Domokos Sándor

Soha nem volt még ilyen aranyló az õsz...

Sárga levelek vastag szõnyege borította a budai utcákat. Nem söprögetett most senki, csak a Svábhegyrõl lelopódzkodó szellõ terelgette lágyan az avart. Borzongatott az októberi hajnal hûvössége, pedig már ragyogóan sütött a nap.

Kérdések ezrei zakatoltak az agyamban, miközben a Kacsa-utcai pékség felé közeledtem. Megfoghatatlan, hihetetlen volt egy forradalom élõ tanújának lenni...

1956... Budapest... Forradalom... Forradalom... lüktetett agyamban a szó... Mi váltotta ki ezt a áratlan vulkánkitörést?... Mi az a megfoghatatlan erõ, mely egyik percrõl a másikra az engedelmes polgárok tömegébõl mindenre elszánt hõsöket varázsol? Mikor, hol vette kezdetét ez a csoda? Kik vezetik? Van-e egyáltalán egységes vezetés? Vagy talán csak az események sodra viszi, ragadja magával az egyedeket? Aztán, mint a forgószél a levelet, egyet-kettõt az élre dob és azok vezetik a többit?

Mire kavargó gondolataimmal az agyamban odabotorkáltam a pékség bejáratához, már az elõttem érkezettek serege ott feketéllett. - Kik ezek az emberek? - tettem föl magamnak a kérdést. Mert ez a derült, élénk, bizakodással teli tömeg ismeretlen volt számomra... Eddig nap mint nap csak a munkába özönlõk alázatosan szürke seregét láttam. Még néhány nappal ezelõtt is... és most... mintha nem is ugyanazon emberekbõl tevõdnének össze. A borostás férfiarcokon most büszkeség sugárzik. Az asszonyok félõs suttogásából, most egyszerre hangos szókimondás lett. A kócos suhancok pedig máról-holnapra felnõttekké, sõt hõsökké varázsolódtak. A hírek szájról-szájra terjedtek és mint egy lánc kötöttek össze mindenkit. A legkószább hír, a leglehetetlenebb álmodozás is a megvalósulás talajából nõtt ki ezekben a napokban...

- A Kiliánnál nyolc orosz tank égett ki... -

- A Szabad Európa mondta be tegnap, hogy Amerika biztosítja a függetlenségünket... -

- Szabad választások lesznek...

- Négy párt fog indulni... - toldotta meg egy „jólértesült ”...

Na, nem lesz nehéz megszámolni, hány szavazatot fog kapni a Kommunista Párt...

Általános derültség fogadja a megjegyzést. Váratlanul fiatal fiúk csoportja bukkan föl a Medve utca irányából. Öntudatosan vonulnak. Övükben kézigránát, kezükben géppisztoly. Egy szemüveges, egyetemista kinézésû fiatalember a vezetõjük. Minden szem szeretettel simogatja õket. Õk a mi fiaink. Õk a mi hõseink. Néhány perc múlva eltûnnek a Margit körút irányában...

Még jóformán fel sem ocsúdunk a pillanat varázsa alól, mikor néhány éles, rövid géppisztolysorozat berreg föl a Rózsadomb irányából...

- Biztosan egy újabb ávós fészekre bukkantak a fiúk... - jegyzi meg valaki.

Az Ávó nevének hallatára szitkok és átkok törnek föl a sorbanállók ajkáról. De még le sem csitul a felháborodás moraja, mikor hangos kiáltozás zaja érkezik a körút felõl. Erre már meglódul a tömeg. Mindenki a lárma irányába rohan. Én is futok a tömeggel, mely visz, sodor, mint az árvíz...

A körúton az embergyûrû egy gépkocsit fog bilincsbe. Felbõszült férfiak két bõrkabátos rémült alakot rángatnak elõ a kocsiból. Olyan szoros az embergyûrû, hogy nem tudok az alakok közelébe férkõzni... Mint a metszõ penge hasít bele a levegõbe a kiáltás:

- Ávósok!... Népnyúzók!... Gazemberek!... Vérszopók! -

A már amúgy is feszült hangulat most izzóvá forrósodik. Öklök emelkednek a levegõbe. A tekintetekbõl izzón parázslik a gyûlölet. A népharag olyan, mint a vulkán. Minél tovább, minél mélyebbre van elfojtva, annál elemibb erõvel tör föl...

Az elsõ pillanatban engem is magával ragad a keserû harag. A düh ködén át látom a földalatti kazamatát, ahol hónapokig éheztettek... Látom a kitelepítés vályogviskóját, melynek muzsikája, éhesen síró kislányom hangja. Látom a kényszermunkában véresre gyötört kezeimet, érzem a lelkemet összetörõ mindennapos megalázást. Úgy nézek erre a két alakra, mint magának a zsarnokságnak a megtestesítõire...

És ekkor valami megszólal bennem. Egy hûsítõ, józanító érzés vesz erõt rajtam. Egyszerre úgy érzem magam, mint a józan a részegek között. Ez a feltámadó józanság hirtelen eltávolít a tömegtõl. De körülöttem sisteregve forr a vulkán...

- Istenem! Milyen magasztosan szép a Te parancsod... és milyen nehéz élni azt!... De éppen azért fenséges és szép, mert nehéz. A Te isteni erõdbõl kell merítenem ahhoz, hogy a kereszten is tudjunk megbocsátani azoknak, akik ellenünk vétettek... Csak a Te segítségeddel lehet az egyéni bosszú fölé emelkedni... Mert a bosszút akkor gyûlöltem meg, mikor velem szemben alkalmazták. „Amit magadnak nem kívánsz, ne tedd másnak!” - csengett a fülembe a becsület parancsa...

Kifogást, indokot ezen parancs kijátszására többet is tudnék felhozni, mint az itt öklüket rázók legtöbbje... Én láttam Buda eleste után a szovjet katonákat... tarkólövéssel szórakozni. Ma is élénken látom a kiforduló szemek fehérjét és a véres habot öklendezõ szájakat... Láttam anyát a gyermekével együtt hernyótalpaktól eltiporva... Feleségét védõ férjet a szalmakazalban elevenen megégetni... Öreg, rokkant embereket rizsföldeken dolgoztatni... Fiatal életeket föld alatti cellákban elsorvasztani... És ezek itt, mind ezeknek a borzalmaknak a kiszolgálói voltak... De sok mindent láttam, ami feljogosíthatna a bosszúra, ha a bosszú egyáltalán jogos lehetne... De ha azok a borzalmak felháborítottak, akkor ezt sem nézhetem itt tétlenül. Mert nem lehet kétféle mértékkel ítélni! Ha most én itt tétlenül nézem a népítéletet, akkor magam is részese leszek annak. Akkor én sem leszek különb azoknál, akik fölött most a tömeg ítélkezik...

- Bûnrészes! Cinkos! - zakatolta a vér az agyamba a vádat. Az nem mentség, ha elfordítom a fejem. Az sem, hogy más is ezt tette volna a helyemben. Más bûne nem mentség nekem...

Ezek a gondolatok a pillanat töredéke alatt száguldtak át rajtam. Ekkor már az ökölcsapások zuhataga puffogott a két ávós hátán, akik védekezni sem mertek és rémülten várták végzetük beteljesedését...

- Emberek! - magam sem ismertem a hangomra... Emberek! - üvöltöttem a tömeg feje fölött... - Emberek! Józanodjanak ki! Ne piszkítsák be a forradalmat ezzel az aljassággal! Ez a forradalom tiszta maradt a fosztogatás aljasságától. Ne szennyezzék most be gyávasággal! Mert védtelent ölni gyáva hóhérmunka! -

Hökkent morgással kérdõ arcok fordultak felém. A gyûlölettõl égõ tekintetek most rám szegezõdtek. Mint egy forró légáramlat, úgy sütötte a bõröm a felém áramló harag.

- Nem látják, hogyha ezt a két embert felakasztják, akkor az õ szintjükre aljasodnak le? A mi forradalmunk különb kell legyen egy bosszúhadjáratnál!

- Mit prédikál? Talán maga is ávós volt? - fordult ellenem e kérdés éle.

Az embergyûrû szorítása érezhetõen nõtt körülöttem. Szerencsémre a katonakönyvem a zsebemben volt. Az emberek feje fölött nyújtottam a most érkezett egyetemistának.

- Olvassa hangosan! - követelte az az alak, aki elõbb még az ávósokat ütlegelte.

A katonakönyvemben az egész életem volt fölparcellázva. A szemüveges emelt hangon olvasta:

- Volt csendõr fõhadnagy. Hat év hadifogság a Szovjetben. Kitelepített. Lefokozva. Jelenleg kõmûves.

A tömeg moraja elcsitult. A lángoló düh itt-ott még apró füstöket pöfögött, de az emberek már csoportokba verõdve szállingóztak vissza a Kacsa utca felé... Én megvártam, hogy az egyetemista csoportja átvegye a tömeg kezébõl a két halottsápadt alakot és elinduljanak velük a Bimbó utcai rendõrség irányába... Mire visszaértem, a sor már hosszan kígyózott ismét a pékség elõtt. Én jó hátra szorultam. Vagy húszan voltunk még a sütöde ajtaja elõtt, mikor a pék kijött és közölte, hogy a mai sütés elfogyott.

- Jöjjenek holnap - mondta, és visszament bezárni a boltot.

Elindultam lassan hazafele, a szûk és meredek Füge utca felé. Bár éhes voltam, tele voltam mégis valami belsõ megelégedettséggel. Ahogyan baktattam át az õszi avaron, eszembe jutott, hogy mennyire igaz a bibliai idézet, hogy nemcsak kenyérrel él az ember.

Homa János

Össztüzet zúdított a vidéki sajtó a kormányra az utóbbi idõben. Még ha a csapot nyitjuk ki, abból is Simicskáról hallani. Meg Ganspergerrõl.

Hiába, nem tetszik a médiaguruknak, hogy nem az õ baráti körükbõl kerül ki az APEH-elnök, vagy az ÁPV Rt. vezetõje.

Persze nem is a sztárriporterek és a felelõs szerkesztõk, hanem kenyéradó gazdáik félnek igazán az új APEH-elnöktõl. Félnek tõle, tehát megpróbálják lejáratni...

Persze van mitõl félniük, hiszen a legtöbb esetben nem a legkorrektebb eszközökkel privatizáltak nyomdákat, szerkesztõségeket. De ezt megtehették, hiszen barátaik fedezték õket a hatalom minden posztján.

Ahhoz, hogy a sajtó híreit, a hírközlésben zajló tudatos manipulációt megérthessük, érdemes röviden elemezni a vidéki sajtó helyzetét.

Mint ismert, 1989-ig a vidéki sajtó mindenütt az MSZMP kezében volt. Minden megyei lapon ott díszelgett, hogy az MSZMP megyei bizottságának lapja.

Aztán 1989-ben - sokak szerint tudatosan - hagyta a frissen alakult MSZP úgymond „ meglovasítani” e lapokat. Az Axel Springernek a 19 megyei lap közül egyszerre hatot sikerült megszerezni a párt kincstárnokának (akkor még nem Boldvai volt az), Fabriczki Andrásnak a közremûködésével. Szinte jelképes összeget fizettek ezekért a Springeresek. Késõbb az MSZP már a példányszám alapján alakította ki a többi lap árát, s legfeljebb hármasával bocsátotta áruba õket. Egy vásárló maximum ennyit vehetett meg.

Az 1990-es években több alternatív lap jelent meg helyi és regionális szinten egyaránt. Ezek zöme azért szervezõdött, hogy megtörje az MSZMP-lapok hegemóniáját. E kiadványok szerkesztõi sokszor a pártlapok szerkesztõségét hagyták ott, mert érzékelték, nem bírják elviselni azt a változatlan újságírói, szerkesztõi mentalitást, amely a redakciókat továbbra is jellemezte. Ennek lényege: az újságírók egy része nem bírta feldolgozni a rendszerváltás tényét. Stílusuk, mondanivalójuk a hetvenes, uram bocsá', helyenként az ötvenes éveket idézte.

Szóval sorra-rendre alakultak meg az alternatív lapok (Dátum, Térkép, Heti Hírnök, stb.), aztán sorra-rendre buktak meg, vagy komoly politikai cikkek helyett áttértek a bulvárújságírásra. A végén aztán a legtöbb kísérlet kudarccal végzõdött.

A pártlapok számára igazi alternatívát csak a Postabank és a Népszabadság közremûködésével sikerült teremteni. De ezek a lapok csak stílusukban változtattak a dolgokon. Tartalmukat tekintve itt is a szociál-liberális szellemiség volt az uralkodó. Érdemes kitérni arra is, hogy valamennyi helyen csökkent a lapok példányszáma, ezzel együtt még mindig a legbefolyásosabb tényezõk a megyékben.

Ami a lapok tulajdonosait illeti, többségüket a kiadásból befolyó haszon érdekli. Így most különösebb feladványt jelent számukra, hogy a nyári kormányváltozást követõen hogyan szabaduljanak meg a zömében MSZP-, illetve SZDSZ-barát szerkesztõségvezetõk-tõl. Nem lesz könnyû feladat.

Természetesen igazságtalanok lennénk a vidéki sajtóban dolgozó kollégákkal szemben, ha mindenkirõl csak bántóan vélekednénk. A vidéki sajtóban is létezik egy felkészült, sokra hivatott társaság, de õk azok, akiknek a cikkeit kevésbé tudják megemészteni a liberál-bolsevik dimenzióban gondolkodó, csõlátásban szenvedõ szerkesztõk. Ezért ritkán olvashatjuk írásaikat.

Olvasom az egyik újságban, hogy a diákok és a pedagógusok tiltakoznak a hatnapos munkahét miatt. Egy másik helyen - tévesen - arról írnak, hogy Szájer lehallgatási botrányról beszélt, miközben nem ezt a kifejezést használta.

A liberál-bolsevik sajtó gyûlöletszító kommandója dolgozik. Gyúrja az agyakat. Mondvacsinált témákkal foglalkoznak. Léggömböket eregetnek fel, aztán õk maguk durrantják ki a szamárságukat.

Hiszen ki erõltetné a hatnapos tanítási hetet?! Senki. Pusztán alternatívaként említette az oktatási tárca képviselõje, de hangsúlyozta, hogy nincs semmilyen kötelezõ jellege. Ebbõl lett aztán a légbõlkapott írás...

Ezek után talán kevesen lepõdtek meg, hogy a Parlamentben dr. Pokol Béla kezdeményezte a Polgári Törvénykönyvrõl szóló 1959. évi IV. törvény módosítását. Javasolta, hogy a 79. paragrafus helyébe a következõ rendelkezés lépjen:

„Ha valakirõl napilap, folyóirat (idõszaki lap), rádió, televízió, filmhíradó valótlan tényt közöl vagy híresztel, illetõleg való tényeket hamis színben tüntet fel - a törvényben biztosított egyéb igényeken kívül - követelheti olyan közlemény közzétételét, amelybõl kitûnik, hogy a közlemény mely tényállása valótlan, mely tényeket tüntet fel hamis színekben, illetõleg melyek a való tények (helyreigazítás). Társadalmilag hátrányosnak tekintett vélemény és értékelés közlése esetén a személyesen érintett követelheti a vélemény vagy az értékelés cáfolására közlemény közzétételét (válaszadás). ”

Amint Pokol Béla képviselõi, önálló indítványának indoklásában írja: a sajtó helyreigazítási igényt ma is a pártállami rendszer keretei között kialakult polgári jogi szabályok és a Legfelsõbb Bíróság ezt konkretizáló döntései rögzítik. Eszerint sajtó helyreigazítási igénynek és ennek nem teljesítése esetén perlésnek csak tényhamisítás esetén van helye, ám véleménynyilvánítás és értékelés kapcsán nem. Az ember legfeljebb becsületsértés címén perelheti be a vaskosabb minõsítéseket tartalmazó cikkek szerzõit, de a sajtó-helyreigazítási igény magasabb szintjét, amely során az ember kifejtheti saját véleményét is, nem veheti igénybe.

A pártállami idõszakban, ahol nyilvános politikai véleményformálás nem folyhatott, és az államhatalom fölötti rendelkezés nem függött a közvélemény alakulásától, ez egy megfelelõ szabály volt. Ám ennek fenntartása a versengõ pártrendszer és a parlamentarizmus keretei között abszurd helyzethez vezet.

Összehangolt sajtókampányokkal, nyelvpolitikai átértelmezésekkel olyan közvéleményt lehet elõállítani, amely nagy mértékben befolyásolja a politikai erõviszonyokat. Fel kell tehát lépni a sajtójog eszközeivel is a közvéleményt befolyásoló egyoldalú és hamis vélemények sajtó útján való terjesztése ellen, és erre kínálkozik a sajtó-helyreigazítás intézményének kitágítása.

Cikkemben a vidéki sajtóról beszéltem. Elemzésem a vidéki sajtóról szólt, mintegy jelezve, a manipulálásuk miatt szükség volt, hogy a parlament elé terjesszék a sajtó-helyreigazítás intézményének módosítását, hiszen a sajtó manipulál, torzít, és ha a helyzet úgy kívánja, füllent.

Nos, tévedtem, amikor erre a megállapításra jutottam.

Nemcsak a vidéki sajtó ilyen.

Sajnos szinte a teljes magyar média is.

Renn Oszkár

A miskolci BM Fõosztály hosszú emeleti folyosóján, homlokukkal a falnak támasztva, hátrakulcsolt kézzel álltak egymás mellett a sötét februári estén az egyetemrõl (és máshonnan?) behozott letartóztatottak. A folyosóról nyíló szobákban folyt a kihallgató nagyüzem. Egyenként invitálták az „ellenforradalmárokat ” a vallatószobákba.

A diák homlokának szinte jólesett a bepárásodott fal hûvössége, a vakolat jellegzetes szaga és a pillanatnyi zavartalanság, mivel még láthatóan sokan voltak elõtte jobbról is, balról is. A hûvösség belsõ lázát és izgalmát is mintha valamelyest csillapította volna, és az elmúlt órák eseményeinek higgadt végiggondolására ösztönözte.

Az egész akkor kezdõdött, amikor valakik az egyetem fõépületének tetejére kitûztek egy hatalmas vörös zászlót, mely az erõs szélben csaknem vízszintesen lobogott. Akkor már látta, hogy nagy baj lesz, ezt a forradalomról éppencsak „ lebeszélt és visszacsalogatott” , de a szovjet tankok támadását és s a két diákhalottat nem feledõ egyetemi ifjúság aligha emészti meg. Lett is válasz! A diákszállók ablakaiban megjelentek a kiakasztott piros-vörös ruhadarabok, sportmezek, nadrágok, sálak, lábasok, paprikás szalonnák és mindenféle piros színû tárgy és eszköz. Hiába volt a józanabbak figyelmeztetése, féktelen vidámsággal örültek a diákok a megtalált válasz-ötletnek, a vörös zászlós provokációra. Néhány óra múlva természetesen jött a hatalom válasza is. Ponyvázott teherautók serege érkezett, tömve pufajkás fegyveresekkel, akik katonai szervezettséggel megszállták az egyetemet és mindenkit a diákszállókba tereltek. A szobákat egyenként ellenõrizték, a hallgatókat az elõadókba és éttermekbe vezényelték. Órákig tartott a vesztegzár és közben felolvastak többször is egy névsort, az erre jelentkezõket a tömegbõl kiemelték és más épületbe kísérték. A kísérõk már civilruhás, kalapos nyomozó elvtársak voltak. A vidámság már elhalt, de volt félelem és szorongás. Vajon milyen neveket olvasnak?

Az õ nevét is olvasták. Társai bökdösték, hogy ne jelentkezzen. Másodszorra már jelentkezett. Egy lódenkabátos fogta karon és az ötösbõl a hármas épületbe kísérte, nem sietve, nyugodt léptekkel. Már leszállt a köd, hideg februári este ígérkezett. A diák csak egy kék munkaköpenyt, s alatta egy melegítõt viselt. Az elsõ emeletre kapta a kíséretet, ahol az elõtérben észrevett egy nevetgélõ diákcsoportot, melyen belül néhány ismerõs arcot is felfedezett. Tíz-tizenketten lehettek, õk alakították meg az egyetemen az MSZMP ideiglenes diákszervezetét. A karját erõsebben szorító nyomozó a hosszú folyosó közepén nyitott ki elõtte egy ajtót, majd a szobába egyszerûen belökte és az ajtót azonnal becsukta.

Harsogó röhej, szitkozódás és tömény pálinkabûz fogadta egy azonnali földreteperéssel. Azután már számolatlanul zuhantak rá a gumibotütlegek, célozatlan rúgások, okító káromkodások körítésében. Öten-hatan „kezelték ” a proletárdiktatúra, a magyar nép és a munkásosztály nevében. Nem tudja, meddig tartott, de valakit ismét hoztak „ nevelésre”, mert õt kihúzták egy másik szobába, ahol már ült-feküdt a padlón néhány elintézett elõállított. Valahonnan vérzett is, mert a válla és köpenyének ceruzazsebe véres lett. Bal füle sérült meg a taposáskor, de a vérzés hamarosan elállt.

A falhoz támasztottak közül valaki elmozdulhatott, mert a felvigyázó elüvöltötte magát:

- Nem mozogni! Homlok a falhoz! És kuss!

Ismét csend lett és hûvösség.

A hármas emeletérõl az összevert megnevelteket a pufajkások kísérték-húzták le a lépcsõfeljáróhoz farral állított ponyvás teherautóhoz, melyre gumibottal segítették fel õket. A rendõrségen a fogadás olyan „ szegénylegényes” volt. Az autóról leszédelgõket egy sorfal üdvözölte, melybõl az ajtóig gumibot-ütések záporoztak a fejüket védõ, ugyancsak gyorsan lépkedõ áldozatokra.

Itt, a falat támasztva kellett rájönnie, hogy az egész tortúra alatt még a nevét sem kérdezték meg, azt sem tudták, hogy kicsoda és miért van itt. Csak õrjöngve, egymást is hergelve élték ki hatalmukat a kiszolgáltatottakon.

Már mindene fájt, alig tudta állva tartani magát, amikor már a várakozás második órájában jártak. Néhány pisszegõ üzenetet kapott jobboldali harmadik szomszédjától:

- Rólam nem tudsz semmit, én sem rólad! Rendben?

- Rendben - suttogta vissza.

Majd a másik fontos üzenet.

- F. Alajos, a Diákparlament elnöke disszidált, már biztos helyen van, róla lehet beszélni!

Vagyis vele ki lehet elégíteni a vallatók kíváncsiságát.

Végre karonfogták és kísérték az egyik szobába. Leültették. Egy kihallgató és egy villogó szemû gépírónõ ültek vele szemben. A személyi adatokat vették fel, amikor belépett egy túlterheléstõl kimelegedett, zakónélküli, tokás-szemüveges fõ-fõtiszt és hozzálépett:

- Aztán beszélni, kisfiú, mert ismét jön a dádá! - mondta, belemarkolva hajába és maga felé fordítva arcát. A fõnöki megnyilvánulás különösen a rajongó gépelõnek tetszett, aki hangosan felvihogott. A túlsúlyos fõtiszt ment tovább szellemeskedni más szobákba. A kihallgató nyomozó már nagyon fáradt és fásult lehetett, mert néhány típuskérdés után (hol volt ekkor, akkor?, milyen tisztséget viselt a Diákparlamentben?) aláíratta vele a jegyzõkönyvet és már kérte is a lekísérõ õrt.

Az alagsorba, a hatos zárkába kísérték. Már jócskán éjszaka volt, amikor egy pokróccal belökték a cellába. A 15-ös égõ állandóan égett a cellákban, tehát félhomályban láthatta, hogy hatan vannak benn. Szótlanul fogadták, de meleg kézszorítással, közben az ajtónak háttal állók ujjukat a szájukra zárva jelezték, hogy ne beszéljen semmit, mert figyelnek a cirklin. Megszokva a félhomályt, vizsgálva az arcokat, csak egy ismerõst talált, aki õt rögtön felismerte. A „Spanyolt” , a diósgyõri munkásfiút az egyetemi nagygyûlésen ismerte meg.

A diákot csaknem egy hétig egy idõs pálházai szõlõsgazda és a Spanyol ápolták. Amikor becsapódott mögötte az ajtó, már alig állt a lábán és minden testrésze dagadt. Háta, a társak szerint, másnap teljesen fekete lett, csak hason tudott feküdni és aludt, amennyit csak lehetett.

A hatodik napon szólították. Felvitték egy szobába, ahol az apja várta teljesen összeroskadva. Egerbõl érkezett, egy levelezõlapon kapott értesítésre. Tíz perc beszélõt kapott. Az apát évfolyamtársai akkorra már tájékoztatták az eseményekrõl, és az egykori rendõrtiszt tudta, hogy a megtorló hatalom most egy „ügyet” csinál. Próbálgatta a fiát nyugtatni, többször is hangsúlyozva a „ csak okosan viselkedj” tanácsot.

Megkezdõdtek a rendszertelen kihallgatások. Minden alkalommal más kérdezõ foglalkozott vele. Amikor kilépett a folyosóra és kigyulladt a kanyarban egy piros lámpa, akkor hátratett kézzel a falnak fordították, hogy ne lássa, hogy kit kísérnek. Eleinte nagy volt a fegyelem, de a zsúfoltság oldotta a feltehetõen nagyon szigorú elõírások betartását. A fogdahíradó is mûködött valahogy. Lassan-lassan megtudta, hogy a forradalomban megismert vezetõk és társak közül ki van letartóztatva és kik vannak a szomszéd cellákban. A kihallgatások nagyüzeme a zárkából mindennap szólított 3-4 foglyot. Kit hosszabb, kit rövidebb idõre. Amikor valaki visszatért a faggatásról, rögtön kérdõ tekintetek fogadták, de sohasem kérdezték. Ha akart valamit elmondani, akkor beszélt, ha nem, akkor hallgatott. Csak egy bizalmi idõ eltelte után fogalmazódtak meg olyan értékelések és benyomások, melyeket már elmondtak a cellatársak is. A bizalmatlanság nagyon nehezen oldódott. Ha valakivel találkoztak, arról mindig szó esett. A rendõrök között is akadtak ismerõsök. Ha nagyon óvatosan is, de mûködött valamiféle illegális kommunikációs hálózat.

A diák csak hallgatta a történettöredékeket, neveket, helységeket, összeütközéseket, de nagyrészüket nem tudta hova illeszteni. Borsodban nagyon sok minden történt a forradalom alatt, amirõl semmit sem tudott. A kihallgatottak már nem beszéltek verésekrõl, de sokan szitkozódtak egy-egy vallatás után:

- Rohadt ez a világ!

- A k... anyját a sok spiclinek!

- Most aztán harapnak az elõbújt patkányok!

Nagy volt a fogda forgalma. Mûködött a megtorlás, a letartóztatottak állománya gyorsan cserélõdött. Megkezdõdtek a látványos perek. A zsúfoltság még fokozódott és elkezdték a cellaállományok „ kavarását”, a minél nagyobb bizonytalanság és bizalmatlanság, a „téglák” beépítése és a rejtett ismeretségek felderítése érdekében. A diák így került össze több ismerõsével, N. Attila színésszel, B. Sándor költõvel, majd többször találkozott a forradalmi rádió vezetõjével, a városi és megyei munkástanácsok tagjaival, vezetõivel. A színész óriási örömmel fogadta a cellában. Éppen sugárzott a boldogságtól, s kigombolva flanell ingét, mutatta alatta az atlétatrikót, melynek elejére cérnabetûkkel hímezve virított: „ÖRÖK SZERELEMMEL, ERZSI”. Ez a hímzés tette oly boldoggá a „ Nemzeti dal” avatott elõadóját, a megyei munkástanács tagját.

A többszöri kihallgatások láthatóan nem hozták meg a várt eredményt az ügy elõkészítõinek, mert állandóan ugyanazt hallották. A diák jól megtanulta elsõ vallomását, és csak azt ismételte. Így azután kezdett nem érdekes lenni. Egy reggel szólították, hogy készüljön elszállítására. Nem tudta, hová és mikor. Késõ délután, sötétedéskor 25-30 fogoly társaságában kísérték ki egy ponyvás teherautóhoz. Nagyon rövid ideig zötykölõdtek, s gyorsan leszedték õket egy ismeretlen épület bejárata elõtt. Majd katonák között mentek le a pincébe, ahol szalmarétegre rakott pokróc-fekhelyekkel kialakított sötét, hideg cellákba irányították a rabokat. Nem ügyeltek arra, hogy ki kivel kerül össze. Így azután három diáktársával egy zárkába sodródtak. Az õrök elõtt nem mutatták örömüket. Fogalmuk sem volt, hogy hol vannak, de végre jól kibeszélhették magukat, minden bizalmatlanság nélkül.

Ez a pincebörtön csak a romantikus regényekbõl ismert börtönökhöz volt hasonlítható. Séta, fürdés, borbély, beszélõ nem volt, a háromszori étkezés kalóriaszintje minimális. Igaz, nem is mozoghattak, a nappali heverészést meg nem tiltották. A magasan elhelyezkedõ rácsos pinceablakok elõtt csak a vigyázó õr lépkedõ csizmáit látták. A hideg, nedves alkalmi börtönben gyakran még nappal is magukra terítették a pokrócot és riadtan látták egymáson a folyamatos torzonborzzá válás jeleit.

Zöld ávósok õrizték õket. Ebbõl aztán a miskolciak gyorsan rájöttek, hogy csak a határõr-laktanya pincéjében lehetnek.

Egy este kopogtak a diákcella ablakán. D. Jóskát felemelték, kinyitotta az ablakot, és nagy meglepetésre lányok lestek be a mélybe. Éppen szerelmesek találkoztak az ablakban, bár Jóskát alig ismerte fel a kapcsolatot kiépítõ lány. A másik Jutka volt, akinek az egri diák udvarolt. Megrendítõ találkozás volt ez a lányoknak, mert fiúik minõsíthetetlen, elhanyagolt külseje sejtetette velük helyzetüket.

Elmondták a legfontosabb információkat, átadták a sok finomságot, a tisztálkodószereket és két nap múlva újabb látogatást ígértek. Az õr rendkívüli kockázatot vállalt, még egyszer be tudtak jönni, de visszafelé elkapták õket. Az õr sorsa ismeretlen, a lányokat két órás nyaggatás után elengedték. Új rend következett a pincében, új cellabeosztással. A diákot most volt katonai tanszékvezetõjükkel és D. Gyuszival, még ciszterci gimnáziumi osztálytársával rakták egy cellába. Z. Brúnó alezredes minden diák által nagyrabecsült katonatiszt, egykori partizán (igaz, nem a szövetség 5000 tagjából valamelyik!), s a forradalom alatt a diák-õrszázad parancsnoka volt. Hármasban, egy valamivel jobb cellában viselték a szigorított állapot vasfegyelmét.

Vasárnap volt, ebéd után, amikor egyre nagyobb hangoskodás, ajtócsapkodás, kiabálások hallatszottak a folyosóról. Néhány perc múlva az õ zárkájuk ajtaját is kinyitották és belépett három katonatiszt. Meglehetõsen kapatosak voltak, és egyikük, a hadnagy közelebb lépett a három mozdulatlanul álló rabhoz.

- Ti akartatok velünk szembeszállni? Ti akartátok visszahozni a fasizmust? Fegyvert fogni a Szovjetunió ellen? - üvöltötte a hadnagy és elõször D. Gyuszit, majd az idõs katonát ütötte-verte. Utoljára vett egy nagy lendületet és a diákot vágta pofon. Az ,ár felkészült az ütésre, s ahogy az arcát elérte a tenyér, már dõlt is, mintha a dühöngõ részeg ütésétõl esett volna össze. Ez aztán a verekedõ hõst nagyon elégedetté tehette, mert még néhányat káromkodva, kisérõivel kiment a cellából. Jól bevágták maguk után az ajtót. A foglyok szótlanul, csendben leültek, mert tudták, hogy figyelik õket, és ha bármilyen becsmérlõ megjegyzést tennének, tizedmagával jön vissza a keretlegény és tönkreverik õket. Amikor a figyelõlyuk zárókorongját leengedték, hallották súrlódását, akkor néztek össze. A teljesen magábaroskadt idõs alezredes veszedelmes lassúsággal suttogta:

- Fiúk, engem még büntetlenül nem ütött meg senkifia! Nagyon megjegyeztem ennek a hadnagyocskának az arcvonásait. Ha egyszer kiszabadulok, meg fogom találni!

(Megtalálta! A tisztbõl egy alkoholista munkakerülõ lett.)

Ezen a vasárnapon a teljes pincebörtön-rabállományt végigverték a hatalom élvezkedõ lovagjai, a szocialista haza hõsei.

Brúnó bácsi nem tudta lelkében feldolgozni a kapott ütéseket. Napokig ült mozdulatlanul és kezdte mesélni a két fiúnak életének nehéz szakaszait: az illegalitás állandó fenyegetettségét, a Gömbös-szobor felrobbantásának veszélyeit, egy nyilas pártház elleni támadást (amikor sebesült társát többszáz méteren a hátán vitte egy liftaknába, a rejtekhelyre), a sok-sok életveszélyt, amibe sodródott. Szerencsés volt, minden alkalommal megmenekült. De most láthatóan félt.

- Vigyázzatok és nagyon figyeljetek! Ti nem ismeritek ennek a hatalomnak a természetét! Ez maga a pokol! Én tudom! Benne éltem! És senkinek ne higgyetek! - mondta.

A diákot április 3-án váratlanul felvitték egy kihallgató szobába. Egy nagyon udvarias nyomozó fogadta, leültette, majd közölte, hogy lezárták a nyomozati szakaszt, holnap átszállítják a Megyei Börtönbe, és az ügyet átveszi az ügyészség. Még néhány kérdést feltett pontosításul, és hirtelen közölte, hogy ismeri édesanyját az egri Mecset-étterembõl (A diák édesanyja valóban ott dolgozott). Úgy véletlenül azt is megjegyezte, amikor az utolsó jegyzõkönyvet aláírta, hogy a bíróságon visszavonhatja vallomását, hivatkozva kényszerítõ módszerekre. Közben sunyin figyelte a diák arcát, de az erre sem reagált (Még élt benne Brúnó bácsi figyelmeztetése!). Rezzenéstelenül, merev arccal hallgatta a bizalmaskodó nyomozót, aki a sikertelen próbálkozások után gyorsan a cellába kísértette a fiút.

Búcsúzott, ha rövid idõre is, a cellatársaktól. Tudta, hogy jönnek utána. Ismét teherkocsira szállt, és hamarosan a Fazekas úti börtön elsõ emeletének elsõ cellájába osztották be. Kicsi, teljesen telített cella volt, hét emberrel. Amikor beléptették, a rabok majdnem nevettek.

- Hol lesz a helye? - kérdezték.

F. Lajos, egy ismerõs egyetemista már a zárkában volt. Õt a titkos ÁVH-s iratok ismerete miatt tartóztatták le. Éjjel csak „élén” tudtak aludni a padlón, s csak együtt fordulhattak másik oldalukra. Jó volt a szardíniás-doboz hasonlat erre az állapotra.

Két-három nap elteltével már hívatták az ügyészhez. Egy szenvtelen alak, néhány hivatalos szófordulattal adta át a diáknak a vádiratot. Közölte, hogy hamarosan kitûzik a tárgyalás napját, de ha van jogszerû észrevétele, ügyvédje útján megteheti. Fél óráig tanulmányozhatta az iratokat, az aláírt tanúvallomásokat. Némelyikük nagy meglepetés volt, de ha a kényszerítõ hatásokra gondolt, már nem annyira csodálkozott.

A vádirat egyetlen gépelt oldal volt. Kiderült, hogy egy háromszereplõs pert kreáltak, három gépészmérnök hallgatóval, akik 1956. október 22-tõl november 4-ig a Diákparlament szervezetében fejtették ki a népi demokrácia megdöntésére irányuló bûnös tevékenységüket. A cellatársak között volt egy jogász, aki tudta, hogy a BHÖ 1/2 alapján emelt vád 15 év börtönbüntetést is vonhat maga után. Az elsõrendû vádlott a diák lett (valószínû, hogy X-es származása miatt).

A diák azon az éjszakán nem tudott aludni. Igyekezett a röhejes vádiratot nem komolyan venni, de az idõs katona intelme is a fülébe csengett :

- Ez a rendszer maga a pokol!

Már azt számolgatta, hogy 38 éves lesz, amikor kiszabadul. Legszebb éveit rabolják el tõle egy ávós tiszt jelentése alapján, aki azt állította, hogy egy társával együtt lefegyverezte a lillafüredi rádióõrzõ szakaszt október 24-én este. Két fegyvertelen egyetemista egy ávós századot! (Még le is merte írni!) A szeretteire is gondolt, akik talán nem is sejtették, hogy miben lett egy élõ játékszer, hogy milyen esztelen megtorlási folyamat szenvedõ szereplõje lehet.

Az ügyvédjével a tárgyalás elõtt beszélhetett. A család régi ismerõse volt, és csak annyit mondott:

- Ha van valamid, ami védelmedet segítheti, megszerzem és beterjesztem, de csak te védheted meg magad eredményesen. Légy nagyon szûkszavú és csak röviden válaszolj, és csak a kérdésekre!

A tárgyalás rövid volt. Az ügyész és Koharek népbíró nem kaptak folyamatos „vallomást ” a vádlottaktól, csak igeneket és nemeket. A szembesítésre beidézett „lefegyverzett” ávós tiszt a „Szocialista Haza Hõse”-ként vonult be a terembe, és nem szégyellte vallomását megerõsíteni. A népbíró arcáról akkor tûnt el a gunyoros vigyor, amikor az ügyvéd átadta neki a védelem egyetlen okmányát, egy levelet, melyet a diák az egyetem rektorától kapott. Ebben a rektor, mint az ifjúság egyik vezetõjét, visszahívja az egyetemre és segítségét kéri az oktatás beindításához. Egyben tolmácsolja a BAZ-megyei pártbizottság elsõ titkárának és a megyei rendõrkapitányság vezetõjének garanciáját személyes biztonságára. A tárgyalást néhány percen belül elnapolták, mint kiderült, jó hosszú idõre.

Lettek néhányan, elsõsorban a Diákparlament per-letartóztatottjai, „örök elõzetesek ”. A perek százai futószalagon folytak. Politikai és „ köztörvényes” elõzetesek százaiból lettek elítélt rabok, felfüggesztett büntetésekkel kiengedettek, s néha felmentettek. Az egyetemisták meg maradtak. Hol ebbe, hol abba a cellába helyezgették õket, már az õrszemélyzet is személy szerint ismerte az ifjú összeesküvõket, akikkel a hatalom nem nagyon tudott mit kezdeni (Az ügyvéd erre mondta: „ Minél késõbb lesz az ítélet, annál enyhébb lesz!”) Végül az egri diák az emelet legnagyobb cellájában talált „ otthonra”, egy 20-30 személyes terem háromemeletes ágyainak egyikén. A létszám, az összetétel folyamatosan változott, de õ stabilan töltötte elõzetes hónapjait, anélkül, hogy kihallgatás, vagy tárgyalásra elõkészítés történt volna ügyében. Közben fényképezték õket, megfésülve, megborotválva (Mint késõbb kiderült, az ellenforradalom szörnyûségeirõl bemutatott reprezentatív kiállítás és a borsodi Fehér Könyv részére).

Az óriás-zárkában a hónapok során sokféle letartóztatott megfordult. Kisstílû tolvajok, bandában bûnözõ lakásrablók, egy rendkívül szervezett nemzetközi sírrabló társaság tagjai ( Vezetõjük egy rendõrtiszt volt, és három ország temetõit, sírjait, kriptáit fosztogatták), nagy gazdasági bûncselekmények mérnökei és közgazdászai, közlekedési balesetek okozói, hírneves csalók és panamázók voltak a cellatársak. A diák csaknem minden cellatárs ügyét megismerte. Hallgatta nagy türelemmel a történeteket, általában „ az ártatlanok történeteit” . Amikor a tárgyalások után, nem ritkán 5-10-15 éves ítéletekkel jöttek vissza a cellába, rá kellett jönnie, hogy a mesék csak az egyik fél verziói és valóságtartalmuk meglehetõsen irányított.

A politikai cellatársak általában is hosszabb ideig voltak elõzetesben, kivéve a miskolci véres eseményekhez kapcsolt perek vádlottjai, mert azokat gyorsan állították bíróság elé, még akkor is, ha a „ gyilkos” egy amatõr felvételen felismerhetõ járókelõ volt. Borsod megye csaknem minden helységébõl „ bevonult” valaki a nagy elszámoltatásra. Valamilyen bosszúra mindenütt készülõdött valaki. Így azután sokszor összefutottak a jövõk-menõk között régi ismerõdök, harcostársak. Sokan a 2. világháború orosz frontján találkoztak elõször, többük vitézségi éremmel kitüntetett Don-katona volt. '56 októberében szereplõk, majd most letartóztatottak lettek. Itt találkozott a doni „reteszállás ” hõs, golyószórós szakaszvezetõje zászlós parancsnokával, és egymást segítve emlékeztek vissza az embert próbáló, kegyetlen orosz télre, bajtársaik halálára, a visszavonulása és a hadifogságra. A tisztet „ antifasiszta iskolába” vitték, ahol Rákosi Mátyás, Farkas Mihály és Andics Erzsébet tartottak nekik - többszáz magyar hadifogoly tisztnek - generális „ agymosást”. Megkísérelték intenzív átneveléssel létrehozni a kezdeti „káderállományt ” az itthoni hatalomátvételre. Többen is megjárták az orosz frontot, volt, aki 3 év fogság után idegen világba tért haza, félig megnyomorodva. Keserves emberi életek, „kisembersorsok ” sorolódtak a beszélgetésekben, az önkéntes, önelszámoltató kitárulkozásokban.

A gondolatok sodra idõnként, álom nélküli éjszakákon a diákot is elkapta. Esélyeirõl tépelõdve felmerült benne, hogy kiszabadulása után, honnan és hová indulhat? Biztos lehetett benne, hogy „ negatív nulláról” , megbélyegzetten, valahol talán elkezdheti építgetni jövõjét, ha a hatalom a maximális munkateljesítményért ezt megengedi. Valahogy azt érezte, hogy a „ kintiek” elfelejtették õket az elmúlt 6-7 hónap alatt. Semmi jelét nem érezte az egyetem támasztó jelenlétének. A beszélõk a szülõkkel, a húgával családi keretben és az ügy keretében maradtak. Ezeken a találkozásokon inkább az õ szemükben látta a börtönvilág rettenetét és a félelmet.

A szerelem, az alakuló csodálatos kapcsolat, letartóztatásával, a börtönbüntetés árnyékában, sokszor szakításra ösztönözte. Nem kötheti magához évekre a lányt, mert az számára is kegyetlen rabság lenne! Mégis írta szerelmes leveleit WC-papírra, 3 cm-es tintaceruza-csonkkal és csempésztette ki a szabadulók cipõbetétje alá rejtve. Jó volt ellenõrizetlenül írni édesanyjának is, bármily nagy volt a kockázat (Az csak jóval késõbb jutott tudomására, hogy a kicsempészõ köztörvényes „ jóbarátok” egy része szemérmetlen zsarolásra használta fel a leveleket, és jelentõs összegeket csaltak ki az egyébként is létminimumon élõ családtól.

A börtönön kívüli életrõl, a politikai helyzetrõl azért a kialakított hírcsatornákon valami mindig beszivárgott a börtönbe. A hírcentrumok, kellõ óvatossággal, de mûködtek, mert voltak kockázatot vállaló emberek. Különösen fontos szerepet játszott ebben a fogorvosi rendelõ, a borbélyszoba, a sokat vállaló, fáradhatatlan Szoboszlai doktor bácsi, a könyvtáros és a napi séta. A fegyelem a szolgálatban lévõ smasszerek összeállításától függött. Voltak „lazább” fegyõrök is. Leggyorsabban az amnesztia-hírek terjedtek, általában havonta kétszer is, de sohasem igazolódtak. A diákhoz a fogorvos közvetítésével tudtak évfolyamtársai híreket és információkat eljuttatni.

Érdekes emberek, személyiségek egész sora lett hosszabb-rövidebb ideig cellatársa, akikkel kivétel nélkül igen jó kapcsolatba került. Megtanulta, hogy itt nagyon fontos az, hogy valaki meghallgassa a fenyegetett és veszélyt érzõ embereket. Türelmesen hallgatta az élettörténeteket, a szerelmek történeteit, a szakításokat, a sikereket, a kudarcokat, örömöket és keserûségeket.

Az anekdotázásban élen járt dr. H. Viktor jogász-szépíró, az edelényi munkástanács elnöke, aki fiatal jegyzõként Técsõn mûködött és büszkén vállalta a „ falu bikája” egykori kiérdemelt címét. A pénzügyi tanácsos dr. D. Ernõ, aki az elhíresült ózdi „ stadion-panama” egyik vádlottja volt, végigharcolta az orosz frontot, hadifogságban nõi ruhában szubrett volt a színpadon, ciszterci diákéveirõl és jogakadémista aranyifjúságáról mesélt vég nélküli történeteket. K. Antal, a tudós kohómérnök falta a könyveket, a magnyitogorszki nemzetközi kohászkongresszus furcsaságairól mesélt hosszasan.

Egyszer egy lõszergyár vezérigazgatója került be, egy rendõr elgázolása miatt. Rögtön telefonálhatott a börtönbõl a legfõbb ügyésznek. Kezdetben egy szót sem szólt senkiknek, tüntetõen elhatárolta magát az „ ellenforradalmi söpredéktõl” , a „közönséges betörõktõl”. Majd egyre idegesebb lett, mikor az ötödik nap végre hívták az ügyvédi beszélõre. A dagadt, magabiztos, aranykeretes szemüvegû szocialista playboy (állítólag országos párttestület, az MSZMP KEB tagja) személyes apróságait felmarkolta és vitte magával, gondolván, hogy rögvest szabadul. Egy óra múlva lógó orral jött vissza, leült az ágyra a diák mellé, majd megeredt a nyelve. Az ügyvéd mégsem tudta elintézni szabadulását, pedig õ igazán nem vette észre a sötétben, hogy elgázolta a rendõrt. Ezért hajtott tovább. Õ csak egy kis ütõdést érzett az autóban, és a mellette ülõ hölgy sem figyelmeztette. Nem is ivott sokat, teljesen józan volt. De hát ez a borsodi kapitány csökönyösen ragaszkodik a cserbenhagyásos halálos gázolás minõsítéshez. Ez pedig nagyon súlyos vád, még az elvtársak sem tudtak beavatkozni. Hosszan meredt maga elé, hallgatott egy sort, majd a pártról és az elvtársakról mesélt a fiúnak. Szerinte két kommunista párt létezik Magyarországon, egy moszkovita és egy magyar párt. Ez a kettõ folyamatosan vívja vérre menõ belsõ harcát, szép számmal „ tüntetve el” embereket, börtönbe, elmegyógyintézetbe, internáló táborokba, nem egyszer hullaként jeltelen sírokba, valamilyen temetõ gazos parcellájába, vagy a nagy Szovjet-Ázsia elérhetetlen táboraiba. Õ valamennyire megérti a magyar lázadást, de szél ellen nem érdemes pisálni, mert jött, aminek jönni kellett. Õ tudta, hogy a szovjet tankok visszajönnek és legázolnak minket.

A borbélynál összeakadt ismét B. Sándorral, a költõvel, aki elmesélte megrendítõ élményét Szabó Lõrinccel, aki '56. október 26-án a miskolci színház emeletérõl nézte a több tízezres, oroszok ellen, és a független Magyarország mellett tüntetõ menetet. Az idõs írófenomén ott sírt a fiatal költõ vállán. Illyés Gyula is küldött neki a börtönbe biztatást és bátorítást, melyre nagy szüksége is volt, mert ügyében „ nagyformátumú” rosszakarók is jelentkeztek. Közben azért írta legszebb szonettjeit.

A diák a börtönben fizikai erõszakot közvetlenül nem tapasztalt, de hallott rejtélyes „mosdatásokról ”. Nem lehetett tudni, miért, de az emeletvégi zuhanyozóban idõnként valakik megvertek, vagy megverettek kiszemelt letartóztatottakat. A szenvedõk sohasem beszéltek errõl, némán viselték a „kezelések ”külsõ és belsõ nyomait. Két smasszer elég gyakran elárulta szadista természetét, de kifejezett jóindulatot a többiektõl sem lehetett várni.

Nagy meglepetésükre megnézették velük a nõi börtönrészleg néhány celláját. Állítólag azért, hogy legalább egyszer sikerüljön rendbe rakatni a nõi zárkákat, mivel egyesek szerint a nõk letartóztatásban nagyon elhanyagolják magukat és környezetüket. A hírre, hogy férfi foglyok látogatják meg õket, gyorsan rendet csináltak és szépen megfésülködtek.

A férfi cellákban nagy tisztaság és kemény rend uralkodott. „„ Csuszát lehetett enni a padlóról” - mondták a szakértõk. Már ha lett volna csusza, mert a „rendkívül változatos ” étkezés, a reggeli kávészerû folyadék után, savanyú káposzta vagy sárgaborsó tartalmú ebéd és este sárgaborsó vagy savanyú káposzta tartalmú vacsora. A káposztaféleségekhez mindig „belefõztek” gyári tarhonyát is, hogy a csiriz jellegû masszaállapot biztosan létrejöhessen. Húsféle, úgy havonta egyszer-kétszer, a szerencse kiválasztottjainál elõfordult.

A vánszorgó idõt, a nyomasztó gondolatokat és a beszivárgó rémhíreket többnyire olvasással próbálta feledtetni az elõzetes zárka értelmiségi része. A diák is „ mindentolvasó” lett, és a kinti életében kézbe sem vett könyveket is nagy alapossággal emésztette meg. Anatole France, Csehov, Darvas József, Illés Béla, Solohov, Gorkij, Nagy Lajos és Veres Péter mûvei mellett így még Lukács György: Az ész trónfosztása címû, nem túlságosan olvasmányos, de nagyon érdekes mûvén is átrágta magát. A börtönkönyvtár nagyon véges tartalma teljesen „átvonult” a cellán, sõt a kilencedik-tizedik hónapban már „visszatértek ” az elsõben kapott „ pártos remekmûvek” , miután az állomány nem frissült.

Sajnos, a napok rövidülésével egyre kevesebb idõ jutott az olvasásra, mivel a cella félig bedeszkázott, rácsos ablaka és a két darab huszonötös égõ ehhez a minimális fényerõt sem szolgáltatta. Így szürkületkor már csak a beszélgetések, az anekdotázások jelenthették a gondûzést. Néha egészen jelentéktelen dolgokon (például az ételek különbözõ fõzési technológiája) összekaptak cellatársak és órákig tartott a csillapítás. Ezekbõl a közvetett jelekbõl lehetett érzékelni a rendkívül feszült, de lefojtott idegállapotot és indulatokat.

Eltelt a nyár, kezdõdött a szomszéd iskolában a tanítás. A rabok minden óraközi szünetet érzékelhettek az udvarra kiengedett lányok csivitelésébõl. Néha hallották az iskola kórusának próbáit is. Ilyenkor szinte áhítatos csend ülte meg a zárkát. Az elzártak némán élvezték a sokszor ismételt kórusmûveket.

Akasztások is voltak a börtönudvaron. Minden esetben nagyon korán reggel volt az ítélet-végrehajtás, s ilyenkor szigorított õrzést rendeltek el. A halálra ítélt dupla smasszerlétszám mellett töltötte utolsó éjszakáját a kijelölt siralomház-cellában, majd hajnalban kísérték az udvarra, a bitó alá. Egyikük egész utolsó éjszakáját áténekelte. Gyönyörû bariton hangon többször is elhangzott a „ Darumadár útnak indul” és más dalok. Virrasztott vele a ház, majd reggel, a halálba kísérés menetét sok-sok ajtó dübörgése kísérte. A cellák ajtaját öklükkel verték a foglyok. A végzetébe menetelõ hangosan kiabált bele a börtönhajnalba:

- Éljen a magyar szabadság, Isten veletek, bajtársaim!

Meghalt, mert egy orosz tankot megállított, s két orosz katona meghalt.

A Diákparlament vádlottjai egyszer mégis összetalálkozhattak egy másik per tanúcsapataként. A katonai bíróság idézte meg õket a Z. Brúnó és tára perében. Mindannyian tanúskodtak, az ügyészt egyszerûen meghazudtolva, mivel az messze nem volt a valós ismeretek birtokában, és már a bíró sem bírta elviselni felkészületlenségét. Az alezredes viszonylag alacsony büntetéssel megúszta és szabadlábra is helyezték. A fiúk, a „ jelenésre várva” , jól kibeszélhették magukat a folyosón.

A „perkonstruktõrök” végre összehozták a Diákparlament-pert! Hét vádlott lett. Az X-es származású egri lett az elsõrendû vádlott. Karácsony utánra ki is tûzték a tárgyalást, több tárgyalási napra számítva. Legalább 20 tanút idéztek be. Csak a vád tanúi voltak, de legalább kétharmaduk a meghallgatás során a védelem tanúja lett, a népbíró legnagyobb bosszúságára. Az egyetemi dékán, a beidézett hallgatók mind a vádlottak mellett szóltak. A rendõrségen jegyzõkönyvezett terhelõ vallomásokat, a kényszerítõ körülményekre hivatkozva, többen visszavonták. Az ügyész csak sápadozott a váratlan fordulattól, amikor a gépészkar dékánja kijelentette, hogy a vádlottak az egyetem legjobb hallgatói, és beavatkozásaik nélkül '56 októberében az emberi és anyagi áldozatok nagyságrendekkel nagyobbak lettek volna Miskolcon és környékén.

A hozzátartozók és ügyvédek reménykedtek. Hiába, 1958 januárja ítélettel kezdõdött. A proletárdiktatúra népbírósága kiosztott tizenöt évet. A letöltött elõzetessel csak két vádlott került szabadlábra. Öten csíkosba öltözhettek. A vád és a védelem egyaránt fellebbezett. A több mint tízhónapos elõzetes letartóztatás tehát rabsággá változott.

Szabó Zsuzsa

Elõször is tegyünk meg mindent, hogy megfelelõ érettségink legyen. Az ember nem kerül csak úgy be egy hírneves egyetemre, teszem azt az Eötvös Lóránd Tudományegyetem jogi karára minden erõfeszítés nélkül. Meg kell felelni a szigorú felvételi követelményeknek, jobbnak kell lenni, mint a másik huszonnégy jelölt, aki ugyanarra az egy helyre pályázik. Ennek érdekében mindenek elõtt tanuljunk annyit, amennyit csak bírunk. Az sem mindegy persze, hogy hol szerezzük meg ezt az érettségit, másodszor is tehát válasszuk azt az iskolát, amelyet a világon mindenhol elfogadnak, Magyarországon is.

A nemzetközi érettségi program speciális kétéves képzés, nem habostorta, kemény munkát, sok tudást és még több kreativitást igényel. A világ sok iskolája ajánl ilyen jellegû képzést, Budapesten az Apácai Csere János Gimnázium, külföldön minden magára valamit is adó nemzetközi középiskola. A programba bejutni nem különösebben nehéz, referenciának kiválóan megfelel egy bármely magyar középiskola elsõ és második osztálya. Bent maradni viszont...

Ha már elkezdtük a komoly tanulást, tegyük le a félévi vizsgákat, lehetõleg minél sikeresebben, tanuljunk biológiát és filozófiát, történelmet és matematikát, gyötörjük magunkat Kanttal és Aquinói Tamással, elemezzük az arab-izraeli konfliktust, alkossunk véleményt a második világháborúról, készítsünk elemzést a nagy földrajzi felfedezések következményeirõl és mutassunk rá, mennyire volt szükségszerû, hogy Spanyolország elveszítette világuralmi pozícióját Angliával szemben. Aztán, ha már többé-kevésbé úgy néz ki, hogy megmaradunk a következõ évre is, akkor nézzünk körül, mit is szeretnénk csinálni verejtékkel megszerzett érettségi bizonyítványunkkal. Tovább szeretnénk mélyíteni ismereteinket? Irány az egyetem! No de melyik? Felütjük nosza a felvételi tájékoztatót és örömmel látjuk, hogy az Eötvös jogi karára sikeres nemzetközi érettségivel felvételi nélkül be lehet kerülni. Hiszen ez nagyszerû, kiáltunk fel, felvételizni úgyse lenne semmi esélyünk, mert megtanultuk ugyan összehasonlítani Sztálin és Castro diktatúráját, de nem tudjuk felsorolni a százéves háború minden csatáját idõrendi sorrendben. Annyi csak a teendõnk, hogy telefonálunk, személyesen biztosítanak bennünket, hogy mindössze a felvételi papírokat kell kitöltenünk és máris nyitva áll elõttünk a Mennyország kapuja. Kitöltjük íziben a papírokat, beadjuk õket idõben és továbbra is tanulunk szorgalmasan, immár megnyugodva jövõnk felõl.

Hanem májusban jön egy levél, hogy június 24-én jelenjünk meg felvételi vizsgát tenni. Ne kezdjünk aggódni, hiszen csak félreértésrõl lehet szó, a tájékoztatóban napnál világosabban ott áll, hogy nem kell felvételiznünk, különben is, az a hölgy a telefonban is azt mondta, hogy csak a papírokat kell beadnunk. Azért kicsit mégis furcsálljuk a dolgot, telefonálunk tehát még egyszer, csak a biztonság kedvéért.

És akkor tudjuk meg, hogy nem. Nem jutunk be a nemzetközi papírunkkal sehová, talán Svájcban, Németországban, Angliában igen, Magyarországon nem. Mert a nemzetközi eredményeket világszerte július 10-én teszik közzé, lehetetlen hamarabb hozzájutni, nincs kivétel. Magyarországon viszont július 8-án lejár az a határidõ, ameddig be lehet mutatni a szükséges bizonyítványokat, lehetetlen késõbb, nincs kivétel. Itt ugye van két nap eltérés. Az ember ilyenkor elkezd alkudozni, nem lehetne mégis, hiszen nem rajtunk múlik... A hölgy a telefonban egyre fagyosabb és határozottabb, nyilván nem elõször találkozik hasonló esettel. Mint a beszélgetésbõl hamarosan kiderül, már tavaly is voltak próbálkozók, el is kullogtak szép sorban, jó lenne tudni, mi lett velük egyébként. De, csillan fel a remény, azért lehet felvételizni. A soványka remény el is párolog azonnal, hiszen mint említettük, megtanultuk Sztálint és Castrót, de nem tudjuk a százéves háborút... tehát semmi esélyünk. Mire kijelentjük, meglehetõsen rezignáltan, hogy ez az egész tiszta átverés. Magyarázatot kívánnak tõlünk a vonal másik végén. De hát olyan világos, nem? Van egy ajánlat, amely teljesíthetetlen feltételekhez van kötve. Van egy határidõ, amelyen láthatóan, mindazonáltal be nem láthatóan, nem lehet változtatni. Azaz itt szépen átverik az embert. Dehát, mondja a hölgy, éppen azért ajánlja fel az egyetem a felvételizés lehetõségét. Haha, mondja erre az immár joggal dühös érdeklõdõ, igazán? Majd rámutat a Castro- százéves háború között feszülõ kibékíthetetlen ellentétre. Válasz nincs. Nem is lehet. Az átverés ténye felfénylik, mint az európai alagút végén Magyarország.

A mi történetünknek van happy endje, számos másiknak nincs. Egy biztos: 2003-ban Magyarországon eggyel kevesebb jogász fog végezni. Végül is ahogy a csalódott, ámde érett jelölt megjegyezte: ki a fene akar az Eötvösre menni?

Lelkes Miklós

Kis hazugságok hátán kapaszkodik fel a trónra a Nagy Hazugság.

Féligazság Úrnak Nagy Hazugság a kebelbarátja.

A Ma fia a maffia. Törvénytelen ugyan, de szerencsefi: a markában van az igazi hatalom.

Az agymosást mindig piszkos kézzel végzik.

Az utolsó - és közismerten véreskezû - orosz cár újratemetési pompája ellentmond a becsületnek és a tisztességes logikának még akkor is, ha bírósági tárgyalás nélküli kivégzése valóban jogtalan volt. Nem mond viszont ellent bizonyos orosz körök és kaméleonok pénztárcájának. Sõt!

Kaméleon Úrnak volt egy-két tette, majd, hogy mit sem tud róluk, tettette. A pénzt, persze, minden alkalommal zsebretette!

Aki mindent akar - késõbb fejet vakar.

Kéz kezet mos, jó pénz gyakran rossz úton szerzettet.

Murawski Magdolna

A városunkba látogató külföldiek, vagy a tõlünk távol élõ társaink, akik mégis egrinek vallják magukat, gyakran mondogatják: milyen szépen fejlõdik Eger, valahányszor visszatérnek ide, mindig szépül rajta valami. A város gondozott, gyönyörû a virágosítás, egyáltalán, akik gondozzák, jó gazdaként teszik ezt.

A választásokra készülõdve minden egri valószínûleg elgondolkodik azon, mit is rejthetnek a hangzatos ígéretek és mik a valós tények. Melyik párt mit tett a városért, és melyik az, amelyik elhanyagolta.

Egerben immáron két terminus óta van többségben, tehát uralmi helyzetben az a civil szervezet, melynek munkája nyomán Eger külleme ilyen látványosan megváltozott. A mûemlékvédelem, mely természetesen azelõtt is létezett, az elmúlt években mintha reneszánszát élte volna: sokkal több a szépen felújított épület az ún. történelmi belvárosban, a korábban elhanyagolt állapotú utcaburkolatot felváltotta a díszburkolat, és ennek a területe évrõl-évre nagyobb lesz. Egy önkéntelen összehasonlítás: a hatvanas-hetvenes évek épület-monstrumai, melyeket erõszakosan toldoztak be a sétáló belváros patinás házai közé, a csúnyábbnál csúnyább köztéri szobrok, valamint a város gettója, az Északi-lakótelep... A szétmálló falú, kitört ablakú Buttler-ház, mely egykor turistaszállóként szolgált, és ma egy élelmes üzleti fogással épp olyan különlegessége lehetne a városnak, mint Gretna-Green a skótoknak.

Eger kitûnõen szerepelt a virágos városok versenyén, s ha a lakói kissé felébrednének a rájuk oly jellemzõ álmos közönybõl, bizonyára még nagyobb sikereket is mondhatna magáénak.

Két grandiózus épületterv szerepel a közeljövõben megvalósításra várók között: a Makovecz-uszoda és a hatvanas évek stílusjegyeit sajnálatosan magán viselõ színház. Ez utóbbi a megyei önkormányzat kompetenciájába tartozik ugyan, de a város is kiveszi részét belõle, és ha megvalósul, Eger is szépülni fog az eredeti homlokzatát visszanyerõ színházépülettel. A kósza gondolat itt is fel-felbukkan az emberben: vajon miért kellett az eredeti, gyönyörû külsejû épületet annak idején megsemmisíteni, ha a rombolásnak semmi értelme nem volt? Az ígéretekkel ellentétben nem lett nagyobb sem a nézõtér, sem a személyzeti szárny. Viszont már vagy három évtizede éktelenkedik az akkor díjnyertes épület a szebbnél-szebb mûemlék-házak között, kaján kihívással az Eszterházy tér impozáns remekével, a Bazilikával szemben. Két ideológia - két külön világ...

Kevésbé látványos, ámde annál fontosabb változások is történtek az elmúlt nyolc év alatt. Új szennyvíztisztító rendszer a városnak, részvétel a fürdõvárosi programban, valamint a déli ipartelep kibõvítésének, újabb csarnokok építésének megtervezése, a hozzá szükséges hitelforrások elõteremtése. Ez a közeljövõ, az újabb terminus városvezetésének feladata lesz, ámde az alapok lerakása nélkül ez se volna lehetséges. A munkahelyteremtõ szándék méltányolandó, ámbár felmerül a kérdés: hol fog lakni az ott dolgozók serege, mely késõbb feltehetõen betelepül majd a városba?

Szép a felújított Városháza épülete, szép színfolt a Rossz templom és a megszépült Panakoszta-ház. Jó, hogy ilyen kellemes küllemû városban lakhatunk. Még szebb lenne viszont, ha olyan városvezetõségünk lenne, melynek soraiban kevesebb lenne a viszálykodás, az egymással szembenálló, torzsalkodó felek pedig nem azt néznék, hogyan hiúsíthatnék meg egymás terveit, hanem hogy az ellenoldal javaslata érdemes-e a megvalósításra. S ha igen, akkor tekintenék kötelességüknek, hogy segédkezzenek legjobb tudásuk szerint annak véghezvitelében. Hogy hogyan lehet egy országot, egy nagyobb közösséget destruktív szándékokkal, koncepciózusan tönkretenni, szétzilálni, abból már közel öt évtizedes ízelítõt kapott Magyarország népe. Eger történelmi példája sokkal inkább méltó arra, hogy õseink nyomdokain haladva hazafiságunkat és legszebb szándékainkat bizonyítva haladjunk, fejlõdjünk. Minden romboló, rontó szándék árt. De nemcsak annak, aki ellen irányul, hanem elsõsorban annak, aki mûveli.

Az átlagpolgár békességre és biztos fejlõdésre vágyik, anyagi gyarapodásra, nyugodt, kellemes jólétre. De ez csak a társadalmi igazságosság és normális elosztási viszonyok esetében lehetséges. Komoly, nagy baj, az érdekképviseletre való méltatlanság legbiztosabb jele az, ha ezt az igényét semmibe veszik. A társadalom tökéletlen voltát bizonyítja az, ha az állampolgárokról való gondoskodásnak még a szándéka se él az uralmat gyakorlókban.

Mit vár az egri polgár az októberi választásoktól? Hogy a mi városunk valóban az övé is lehessen. Hogy ami szép lett, az az õ javát is szolgálja. Amit ide terveznek, azzal neki is nyújtsanak valamit. S hogy a közszolgálat az valóban a köz szolgálata, ne pedig megvetése, lenézése és semmibe vétele legyen. Közel öt évtized szállt el úgy, hogy neki mindig csak elnéztek a feje fölött, statisztikai adatnak, haszonállatnak, lecserélhetõ, eldobható tárgynak nézték. Ebbõl a szemléletbõl nyilvánvalóan nem kér. Mint ahogy a fent említett társadalmi elhajlás hazugságáradatából sem.

Egy dolog viszont megfogalmazódik benne: aki a vezetésre való alkalmatlanságát tudta csupán bizonyítani, az vonja le a konzekvenciát és ne akarjon feltétlenül „ közszerepelni”. Akinek egy fél évszázadnyi betanulási lehetõség sem volt elég, azt immáron nyugodt lélekkel bukott szamárnak tekinthetjük. De éppúgy, mint a gyermekek iskolájában, az élet iskolájában sem lehet korlátlanul bukdácsolni. A levitézlettek, a végleg megbukottak vonuljanak ki az iskolapadból. Erre pedig egyetlen intézmény kötelezheti õket: a társadalom. Annak is minden egyes tagja egyes szám elsõ személyben. Akkor, amikor az urnák elé járul, és nem hagyja, hogy osztályismétlõk foglalják el a jobbak helyét...

Augusztusi számunk 32. és 34. oldalán Õri Zsuzsanna, valamint Borbándi Gyula neve az elõzõ oldal alján szerepelt. Õri Zsuzsanna versének 4. sora kimaradt: „ két kéz vibráló ujjai összesimulnak ”.

Ugyanezen számunk 70. oldalán helyesen: Initium

Júniusi számunk 63. oldalán a képaláírások helyesen: Trianon, illetve Tabán '69.

A hibákért elnézést kérünk a Kedves Olvasóktól, illetve Szerzõinktõl.

SZÍNHÁZ, ZENE, tánc FILM

Murawski Magdolna

Eger nyári programjai között rangos helyet foglal el az évente megrendezésre kerülõ Filmmûvészeti Nyári Egyetem, mely nevével ellentétben szerényen húzódott meg a hozzá képest jelentéktelenebb, olykor vásári színvonalú rendezvények között. Idén huszonnegyedik alkalommal adott otthont Eger ennek a programnak, s mivel jövõre negyedszázados intézményként jubilál, érdemes lesz eltöprengeni azon, vajon hogyan lehetne méltóképpen megünnepelni, a filmekhez pedig népesebb nézõközönséget vonzani.

Az ún. mûvészfilmek nem a széles tömegek számára készülnek, eleve feltételezik az elõzetes felkészülést, az elmélyült figyelmet, az új, a különleges befogadásának igényét, a mûvészetek iránti érdeklõdést. De vajon ez azt jelenti, hogy az átlag-nézõ eleve ki van rekesztve az élménybõl, vagy hogy már a cím alapján tovább kell lépnie, más, olcsóbb szórakozás után néznie?

Különös találkozásokat hozott az idei nyár. Emberi és mûvészi szempontból egyaránt. A magyar filmmûvészet két olyan óriása látogatott Egerbe, mint Illés György és Sára Sándor. Illés György jelenléte szinte természetes, hiszen innen származott el és mindig szívesen tér vissza közénk, Sára Sándor viszont igazi csemegével, meglepetéssel szolgált ezen a mini-filmfesztiválon. Indiáról készített filmremeke nemcsak azért különleges a maga nemében, mert egy kis, digitális kamerával készítette, hanem mert megközelítése nem a kívülálló szemlélõdõé, hanem a helyismeret hiányában is olyan otthonosan mozog az indiaiak között, hogy egyfajta belsõ látásmódot sugároz. Erre egyetlen magyarázat akadna, melyet az indiaiak reinkarnációs szemlélete sugall: úgy jár-kel a látszólag idegen, ismeretlen világban, mint aki hazatért és a vele tartó idegeneknek megmutatná a szülõföldjét.

Sára Sándor póztalan, egyszerû kifejezésekkel élõ, ugyanakkor tiszta látásmóddal élõ és ugyanezt sugárzó ember. Ez az igazán nagy mûvészek sajátja: eljutni a kifejezési formáknak, az önálló formakultusznak arra a szintjére, ahol már minden egyszerûnek tûnik. Az is, ha értõ tekintet hatol a szerény látszat-valóság mögé és a maga mûvészi eszközeivel megvilágítja õket.

Olyasmirõl kérdezem, ami nem szokványos, nem sablonos. A mûvész és mûvészete lényege érdekel, így hát szinte törvényszerûen kikötünk a gyermek- és ifjúkoránál. Meghatározó élményeink, késõbbi jellemünk formálói szinte mindig az ifjúságunk idejére tehetõk.

- Több helyen is éltem, vidéken, falun. Minden egyes lakóhelyem másik nemzetiség életével ismertetett meg. Cigányok, svábok, szlovákok, magyarok világa egyaránt ismerõssé lett. Így születhetett meg például a Cigányok címû filmem.

- Az akkor még természetes fekete-fehér filmen. Milyenek voltak a kezdetek? Hogyan filmezett fõiskolás korában, illetve kezdõ filmesként?

- A fõiskolán legelõször is a fotózással kezdtük. Voltaképpen a filmezés alapja is a fotós látásmód. Fényképezõgéppel a kezemben jártam a várost, a vidéket, és fényképeztem.

- Ma is szívesen fotózik?

- Igen. Mikor tavaly Indiába készültem, akkor is elõször arra gondoltam, hogy inkább fényképezni fogok. Nem tudom, nem lett volna jobb, ha állóképekben mutatom be Indiát. Legközelebb biztosan inkább fényképeket fogok készíteni.

Akik az Indiai képek címû filmet látták, bizonyára nem örülnének neki, ha ez a filmalkotás nem született volna meg. De egy mûvésznek lehet más elgondolása is, azon a szinten pedig, amelyen Sára Sándor mûvészete létezik, bizonyára másfajta megközelítés is hasonló vagy ugyanilyen remekmûveket produkálna, mint az indiai filmsorai.

- Hogyan került Indiába?

- Az Indiai Filmmûvészeti Társaság meghívására mentem Calcuttába tavaly novemberben. Egy filmfesztivál mindig tartalmaz kötelezõ elemeket, jelenlétet, de azon túl az ember szabadon mozoghat. Vittem egy kis kamerát magammal, aztán nekiindultam...

- ...és megszületett ez a filmremek. Hogyan lehet nekivágni egy országnak nyelvismeret és helyismeret nélkül? És hogyan érhetõ el, hogy pl. a különféle vallási csoportok a templomaikban vagy azok környékén megtûrjék? (Gondoljunk csak a szélsõségesnek és harciasnak ismert szikhekre.)

- Úgy látszik, a szakállam és az arcom, egyáltalán a külsõm nem okozott semmiféle feltûnést. Senki nem gondolta, hogy egy kívülálló, egy európai filmezi õket.

- Kapott valamilyen segítséget ahhoz, hogy a Calcuttától távol esõ helyeken eligazodjék?

- Igen. Az indiai nagykövet úr személyesen gondoskodott rólunk. Mikor egy-egy városba látogattunk, már elõre tudtuk, mit érdemes megnéznünk, mit hol találunk. Ez komoly segítséget jelentett.

Talán a Cigányok címû filmjének világa köszönt vissza, amikor a cigányság eredetét kutatta Indiában. Mintha életének különféle fejezeteit összegezte volna, amikor a fõbb vallásokat filmen ismerteti. Ellátogat stábjával Kõrösi Csoma Sándor sírjához, és rá kell döbbennie: a nagy tudóst hazájában sokkal kevésbé ismerik, mint azon a földön, ahol kutatásainak jelentõs részét folytatta és ahol földi hamvai nyugszanak. Ahol olyan kultusznak örvend, amilyen magyar földön élõ és dolgozó embernek soha nem szokott kijutni.

Vajon mindenkinek el kell vándorolnia innen, ha megbecsülésre vágyik? - merül fel bennem a kérdés. Más városban, idegen földön kell letelepednie, ha tanaihoz vagy mûvészetéhez értõ közönséget keres? Feltétlenül meg kell elõbb halnia, hogy az õt körülvevõ közöny falai lehulljanak, a síri csend helyett néha emberi hangokat is hallhasson?

Sára Sándor mûvészete és mûvészi egyénisége, valamint életútja nem azok közé tartozik, akiket elnyel a közöny, a meg nem értés, tönkretesz a gáncsoskodás. A világ legtermészetesebb módján egyszerûen közelebb lép, odalép az emberekhez, és ahogyan megközelíti a világot, máris kész a kapcsolat: a zártnak ismert indiai kultúrában élõ emberek megnyílnak elõtte, rámosolyognak, egzotikus szépségek és óriási szemû gyermekek tekintenek bele nyíltan a rájuk szegezõdõ kamerába, a hozzájuk közelítõ mûvész szemébe. Filmje levetítése után azt mondja, hogy ezek a képsorok csupán egy része mindannak az anyagnak, melyet magával hozott.

Többen felsóhajtanak: vajon lehetne még látni a többibõl is? Mindaz, amit most kivágtak, mellékesnek tekintettek, nem lehetne ugyanígy bemutatható?

India titokzatos párában úszó tájai, városai ezen a nyáron Eger közönségét érintették meg. Mikor a városra zúduló felhõszakadások után vissza-visszatértünk az Uránia moziba, a trópusi esõzéseket emlegettük. Az egzotikus tájak, városok, emberek közelebb kerültek kicsit hozzánk. Nemcsak Sára Sándor filmalkotásán keresztül, hanem az eredeti indiai filmek világának megismerésével is.

Ki hinné, hogy India a világ legjelentõsebb filmgyártói közé tartozik (Évente mintegy 900 filmet gyártanak és ezeket nemcsak a hazai mozikban vetítik le, 13.000 helyen, hanem a világnak minden olyan részén, ahol népes indiai közösség él). Meghökkentõ élmény, mikor Sára Sándor elmeséli, mennyire tájékozottak az indiaiak a magyar filmmûvészetrõl is. A filmfesztiválon, melyen Calcuttában részt vett, kapásból sorolják a magyar filmcímeket, filmrendezõket, és nemcsak a vájtfülûek. Az õ világukban még hozzátartozik az általános mûveltséghez az is, hogy tájékozottak legyenek a filmmûvészet területén is. Vajon hány olyan olvasónk van, aki akár egyetlen indiai filmrendezõt is fel tudna idézni emlékezetében? Pedig a kínálat, mely az idei nyári egyetemen bemutatásra került, egyáltalán nem jelentéktelen. Nemcsak egzotikus, hanem társadalmi problémafelvetésében, problémakezelésében is különlegesen érdekes és izgalmas.

Egyetlen módja van, hogy ezen változtassunk, ha több lehetõséget kapunk indiai filmek megismerésére, mint ez a nyári egyetem. Például a televízióban, krimi és a mindennapi filmrémségek, fércmûvek helyett.

Illés Györggyel jóval késõbb tudok beszélgetni. Bár végig jelen van és figyelemmel kíséri az eseményeket, és már az elsõ nap összefutunk, mégis jó néhány nap és nyári vihar telik el, míg valóban leülhetünk a mozi presszójában és feltehetem azt a pár kérdést, amely talán már a mások szájából is elhangzott, én mégis valami másat remélek attól, ahol és ahogyan elhangzanak.

Különleges élmény, hogy szinte kérdezés nélkül is a leglényegesebbrõl beszél: a tanításról és a tanítványairól. Végtelenül szerényen említi a saját sikereit, de a tanítványaira igen büszke. Sára Sándor is közéjük tartozott.

- Mikor bekerült a fõiskolára, szinte rögtön tudható volt, mekkora tehetség. Tudta, mit akar, és én hagytam, hadd dolgozzon a saját egyénisége szerint. Persze, a lehetõség keretein belül. A filmezésnek mindig határt szab a felhasználható anyag mennyisége. Egy bizonyos mértékig lehet elrontani filmet, de nem szabad fölösleges dolgokat csinálni.

- Milyen elvárásai voltak, vannak a tanítványaival szemben?

- A pontosság alapvetõen fontos. Nem várakoztathatunk másokat, és mikor forgatni kell, akkor nem engedhetõ meg, hogy késések miatt akár egy egész délelõtti felvétel meghiúsuljon. A filmesekre ugyan jellemzõ egyfajta lezserség, de én szigorúan megköveteltem a tanítványaimtól és munkatársaimtól, hogy pontosak legyenek.

- Milyen tanítási módszerrel érte azt el, hogy a legkiválóbb magyar filmesek kerültek ki a keze alól? Bámulatra méltó volt, mikor a tanítványaival együtt mutatkozott a magyar TV-ben. Annyira szigorú volt a rosta a fõiskolán, vagy ennyi a tehetséges filmes Magyarországon?

- Ahogyan Sára Sándorral kapcsolatban is említettem, a tanítványaimat mindig hagytam önállóan dolgozni. Ugyanazt a képet két ember sohasem fogja egyformán látni. Mindenki mást fog készíteni belõle. És ez a válaszom mindazoknak is, akik valaha megkérdezték tõlem, vajon nem félek attól, hogy ennyi konkurenciát neveljek ki magamnak. Minden ember önmagában véve értékes. Ahogyan a dolgokat szemléli, az mindig egyéni. Lehetetlen volna egyforma filmet készíttetni velük. És ha többféle értelmezés, különféle látásmód létezik, attól mindnyájan csak gazdagabbak leszünk.

- Kivel dolgozott együtt a legszívesebben? Vannak-e kedvencei a saját filmjei között?

- Minden filmemet szeretek, amit Fábri Zoltánnal együtt készítettem. Nagyon jó munkatársi kapcsolat volt közöttünk. Mindent megvitattunk, idõnként össze is kaptunk, de soha nem komolyan. Tiszteletben tartottuk egymás elvárásait, óhajait.

- Az eredmény pedig a magyar kulturális örökség része... Hogy érzi magát Egerben? Szívesen jön ide vissza?

- Hát persze. Eger a gyerekkorom világát is jelenti nekem, a nagy játékokat, amikor a barátaimmal együtt nagy pincelátogatók voltunk.

- Hogy-hogy?

- Eger alatt óriási pincerendszer húzódik. Az én idõmben még ennek nagyobb része volt járható, mint manapság. Elfoglaltunk magunknak egy részt belõle és berendezkedtünk. Az édesanyám jött rá, hogy mit játszunk, mikor egyszer észrevette, hogy eltûnt az egyik konyhaszék. Én ugyanis levittem az alagutunkba. Akkor jól elnáspángoltak. De nemcsak ezt jelenti nekem Eger. Itt mindig itthon érzem magam. Mikor ide jövök, hazajövök. Kellemes, jó az atmoszférája, és igen szép, ápolt a külleme. Ahányszor hazalátogatok, mindig szépül rajta valami. Biztosan jó kezekben van, szépen gondozzák.

- Mi a véleménye a most bemutatott és bemutatásra kerülõ filmekrõl? Hogyan látja a modern filmgyártás helyzetét és termékeit?

- Nagyon szép terméssel jelentkeztek az idén is. Sára Sándor filmje kiemelkedõ teljesítmény. De ezeket a mai értelmetlenségeket én már nem nézem meg. Nem tudom, minek pazarolják rájuk a filmet. Erõszak, krimi, mûbalhé mûvészi mondanivaló híján... távol állnak tõlem. De a Makk Károly filmjét feltétlenül nézze meg.

Ezt örömmel hallom egy vérbeli filmestõl, akinek a véleménye mégis csak meghatározó. Hosszú évtizedeken keresztül jelentett igényt, stílust, mûvészi értéket mindaz, amihez hozzáért, amire csak ránézett. Tanítványainak légiója adta tovább mindazt a szépséggel, esztétikummal való kapcsolatot, melyet Illés György úgy tanított meg nekik, hogy közben mindenki autonóm egyéniség maradhatott, és így jóval többet adhatott társainak is, és a nagyközönségnek is. Több mint fél évszázados filmgyári munka áll mögötte. Amit tesz, látszólag az anyagi síkon mozog, hiszen filmszalagra rögzít mozgást, fényt, színeket, embert, tájat és minden más egyebet, ami világunkban látható. De vajon mi határozza meg azt a látásmódot, melynek segítségével a nagyvárosi szürkeségbõl élet és dokumentum lesz, a vízen csillogó fényekbõl költészet, a tehetséges kezdõket pedig sorra úgy indította útjukra, hogy csupa kiválóság lett belõlük...?

Ki tudja minderre a választ? A Mindenható, aki olyan lelket adományoz az arra kiválasztottaknak, hogy azok oltalmat és erõsséget kapnak általa. A lélek adománya az ember erõssége. És aki a tanítványaiban él tovább, annak halhatatlanság a jutalma.

A Filmmûvészeti Nyári Egyetem igen jelentõs nemzetközi sikert tudhat magáénak. A jelen lévõ francia, német filmszakemberek a legnagyobb elismeréssel szóltak mindarról, amit nálunk láttak (Az Új Hevesi Napló is eljutott Franciaországba, ahonnan azóta több városból is megkerestek bennünket.). Ez az esemény nyaranta olyan jelentõs is lehetne, mint híres külföldi városok filmfesztiváljai (Cannes, Karlovy Vary, Velence, stb.). A város kulturális programjainak szervezõi talán tehetnének ez ügyben valamit. Egy dolog viszont nem érthetõ számunkra: hogy lehet az, hogy az ingyenesen megtekinthetõ filmek nem vonzottak több érdeklõdõt? India csodálatos világa rejtve maradt az egri nagyközönség elõtt...

KÉPZÕMÛVÉSZET

Löffler Erzsébet

30 éves a fotóklub

Az a tény, hogy egy alkotókör, mely szabadidejét, pénzét és energiáját áldozza föl választott hivatásáért, több évtizedes múltra tekint vissza, már maga is azt bizonyítja, hogy mind az alkotókör, mind pedig tagjai külön-külön is életképesek, hogy tevékenységük hasznos mind az õ kisebb közösségük, mind tágabb környezetük, esetükben városunk, megyénk, sõt hazánk számára is.

Ennek az alkotóközösségnek persze, van egy lelke, mondhatjuk úgy is, hogy az élén kezdettõl fogva egy „ karizmatikus” ember áll, Fejér István, aki képes és alkalmas arra, hogy az általa létrehozott és mûködtetett közösségben tartsa a lelket a nehéz idõkben is. Mert attól eltekintve, hogy most bizonyára mindnyájunk szívét-lelkét nagyszerû érzés járja át, a harminc év nem volt mindig diadalmenet, voltak nehéz, sõt válságos korszakok is. De a csapat kiállta a próbát, együtt maradt és ma is sikerrel mûködik. Tagjai közül sokan csak jó amatõr fényképészekké váltak, szenvedélyes fényképezõkké, akik minden élményüket megörökítik, mások jó szakemberekké, ismét mások mûvészekké. És ez így van rendjén. Ha Fejér István, Fehér Miklós, Perl Márton, Molnár István vagy Szántó György nevét idézem az elmúlt harminc esztendõ névsorában, akkor azt mondom, hogy sokan igazi profik, mûvészek lettek közülük. Ismét mások jónevû fényképészek, de egy biztos, hogy mindnyájan látó emberekké váltak, akik jártukban-keltükben észreveszik a szépet, a nemest, ami által nemcsak maguk válnak gazdagabbá, hanem sok-sok értékes percet tudnak környezetüknek is szerezni.

Csakis a föld…