Legnagyobb nemzeti ünnepünk a ma emberének emlékezetében

Tisztelet az õsök emlékének. Tisztelet mindazoknak, akik életüket áldozták azért, hogy az utánuk jövõ nemzedékek emberhez méltóbb körülmények között élhessenek. A szeretet és a hála virágai sohasem elegendõk, hogy évente két ünnepen emléküknek áldozzunk. Nagyven- nyolc emléke mindennapjaink eleven része kell hogy legyen, azon eszméknek, melye­kért a 150 év elõtti elõdeink harcaikat vívták, alapelvként, mindörökre megértett tanulságként bennünk kell élniük. A hibákat, melyeket õseink elkövettek, nekünk már nem szabad újra és újra ismételnünk. Ha mégis megtennénk, nem leszünk méltók legszebb nemzeti ünnepünk meg­ünnepléséhez, elõdeink óriási emberáldozata hiábavaló volt. Mindennapos, komoly önvizsgálat szükséges hozzá, hogy ennek jelentõsége ne hunyjon ki bennünk, a Nemzeti dal és a Tizenkét pont üzenete ne üres visszhangként kongjon lelkünk kiüresedett mélyében.

A 150. évforduló éve lassan már letelik, és ez a kis kötet igen nehezen találta meg azokat a jótékony szándékú embereket, akiknek fontos volt a megjelenése. Valahogyan azért mégis összeállt az a kis szellemi szabadcsapat, mely a Tisztelt Olvasók elé tárja mindazokat az emlékeket, melyeket Eger és Heves megye népe valaha büszkén õrzött, mára azonban valahogyan elfelejtõdtek. Jelen számunk feladata bemutatni ezeket, és a mai közönséget is emlékeztetni arra, hogy a hõsök ma is köztünk élnek, s hogy nemzeti érzéseinket nem szégyellni kell, hanem büszkén magunkénak vallani, ahogyan ez Egerben mindig is természetes volt.

Ma, mikor az idegen kultúrák invázióját éljük, naponta szembesülünk azzal, hogy el kell döntenünk, melyik utat választjuk. De vajon csak mai jelenség ez? Elõdeinknek nem kellett megvívniuk ugyanezt a harcot? S vajon nem nekik volt nehezebb a döntés... kényuralom, üldöztetés, börtön- és halálbüntetés veszélyeinek kitéve?! A sokcsillagos lobogó ugyan igen népszerûvé vált mára, terjesztõi pedig igen speciális értékrendben gondolkodnak: akár alsónadrágként is viselhetõ, vagy zsebkendõnek használva bárki belefújhatja az orrát. Jelen sorok szerzõje nem effajta népszerûséget szeretne a nemzeti trikolórnak, ellenkezõleg. Minden népnek vannak közismert szimbólumai, és ezeket nem véletlenül tartjuk tiszteletben. Ezért állunk fel, ha más népek himnuszát játsszák, és ezért nem illik gúnyolódnunk a mások által tisztelt jelképeken és egymás vallásán, nemzetiségén. Sajnos, külön meg kell azonban jegyezni azt is, mivel nem él a köztudatban, hogy ugyanezt joggal várhatnánk el másoktól mi is.

Aki másokat nem tisztel, az elsõsorban önmagát nem tiszteli, tehát nincs rendben önmagával és a világgal. A tiszteletet csak önmagának követelõ, másokat viszont semmibe vevõ ember útja hamarosan zsákutcába torkollik. Reális alapokon nyugvó identitástudat híján kétes illúziókban ringatja magát. Önmegvalósítás helyett önromboló, önpusztító életmódot folytat, s bár másokat akar megsemmisíteni, mégis önnön erejét, energiáit éli fel, míg végül el nem pusztul.

Az 1848-as forradalom és szabadságharc emléke nemcsak azért olyan szívet melengetõen szép és emberközeli, mert bennünket is ebben a szellemben neveltek, hanem mert a jelenkor és a közelmúlt minden hitványsága ellenére is biztató példát nyújt azoknak, akikben nem a pénz imádata, azaz a sátáni értékrend uralkodik. Amikor katonát és katonai segítséget kérnek tõlünk, azonnal eszünkbe kell jussanak a Tizenkét pont tiltakozó szavai: (A katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tõlünk.( Hogyan várhatnánk el állami szuverenitásunk tiszteletben tartását, ha mi ugyanezt nem tesszük? A hozzá gyártott ideológia édes mindegy. A legyilkolt emberek ezrei, milliói soha nem kaphatnak kompenzációt, kárpótlást az értelmetlenül elveszejtett életükért...

Egernek két aradi hõse is van. Emléküket mindmáig híven õrzi a város, a Lenkey-síremlék százötven év után is szépen gondozott. Arra ugyan fájó szívvel gondolunk, hogy a Knézich-házat a hatvanas évek bulldózer-tempójú építészeti elvei az enyészetnek adták, csupán a kapuját kímélték meg, Lenkey János szülõházán pedig két csúnya cégtábla éktelenkedik, elrontva ezzel az egész ház imázsát, és jelentéktelenné silányítva az általa hirdetett szellemiség kisugárzását. Ha valaki érdemelt volna kárpótlást a családját ért veszteségek miatt, az a Lenkey- és Knézich-család lett volna. Az elõbbi család még visszakaphatná Lenkey János szülõházát, vagy legalább a város emlékmúzeummá alakíthatná a ma szoláriumot és cukrászdát reklámozó mûemléket. A máskor oly éber és szigorú mûemlékvédelemnek épp ebben az esetben nem volna szabad liberálisnak lennie (a Lenkey-ház fotója egyébként hátsó borítónkon látható).

Jelen kötetünk kuriózuma az, hogy a két híres család a múlt emlékein kívül két szerzõvel is megajándékozott bennünket: Bitskey István Knézich Károly leszármazottja, T. Ágoston László pedig a Lenkey-családé. Szerzõink zöme Heves megyei, a többieknek pedig mindnek van valamilyen kapcsolata Egerrel, megyénkkel, származása vagy rokoni, baráti kapcsolatai révén.

Az emlékek köteleznek. A hely szelleme nemcsak elcsépelt frázis gyanánt él az emberek tudatában, hanem - mint ez a kis gyûjtemény is bizonyítja - eleven valóságként újabb alkotásra ösztönzi a kései utódokat. Tiszteletet parancsol olyan korszakokban is, mikor a nemzeti hovatartozás érzését gúnyolódással próbálják illetni azok, akik lelkileg éretlenek rá. Talán nem követünk el túl nagy tévedést akkor, amikor megpróbáljuk helyrebillenteni a felborult egyensúlyt, és másokat is arra invitálunk, a határokon innen és túl, hogy velünk együtt büszkén vállalják magyarságukat. Ne mások ellen, hanem mindig önmagában, önmagáért, egy kellemes, szép érzés miatt, melyet nehéz volna megmagyarázni. De talán nem is kell. Szép, mert igaz, és csak az volna csúnya, ha hazugságra kényszerülne bármelyikünk is emiatt.

Ezernyolcszáznegyvennyolc emlékét ma is büszkén õrizzük itt, Heves megye szívében, Egerben, és másokat is arra invitálunk, hogy velünk együtt szenteljenek egy-egy ünnepi pillanatot a hajdani szép idõknek, azon ritka korszakok egyikének, amikor egységes nemzetként, egy emberként tudott cselekedni a nép. Nem parancsszóra, nem idegen erõ nyomására, kényszerbõl, kénytelen-kelletlen, hanem mert az adott pillanatban minden szív egyszerre dobbant. Mindenki épp azt akarta, ami történt. Amikor pedig elbukott a közös ügy, egyszerre siratta el Magyarország neves és névtelen hõseit. Közös volt a gyász, és közös volt az a passzív ellenállás, mely ma is él a szívekben a hitványságot és szolgalelkûséget követelõ rendekkel szemben, és ma is szembeszegül minden értelmetlen parancsnak, kényuralmi rendszernek, lélektorzító emberi igénynek.

Tartozunk egy fõhajtással az egri hõsöknek, a ma már esetleg távolinak tûnõ eszmények világának. Másfél század nagy idõ lehet egy nemzet életében. De soha nem fakulhatnak meg annyira az emlékek, hogy fél évszázados népbutítás, intézményesített agymosás, nemzetietlenítõ törekvések el tudják homályosítani õket. Van, aki most keresgéli elõ õket, kissé bizonytalankodó kézzel, tétován, de éledezõ érzésekkel, mint egy régi fotográfiát. Segítsünk neki, hogy megtalálhassa õket...

Csiffáry Gergely

Mária fõhadnagy

Károly fõhadnagyként ismerték, a szabadságharc egyik legvakmerõbb tisztjeként emlegették. Harcolt a kápolnai csatában. Szolgált Guyon légiójában. Ott volt Branyiszkó hõsei közt. Részt vett Aulich, Dembi(ski és Görgey seregében. Talán nem is volt olyan jelentõsebb csata, amelyben ne harcolt volna. Szemtanúk szerint õ semmisítette meg az újfalusi hidat, hogy útját állja az ellenségnek. Az aradi fogságban szülte meg gyermekét. Élete alkonyán a legnagyobb szegénységben, Pesten mosónõként tengette életét. Az újpesti temetõ díszsírhelyei közt egy keskeny obeliszk emelkedik. Rajta egyszerû felirat: Paschné Lebstück Mária 1848-49-es fõhadnagy.

Ki volt ez az asszony, miként lett a magyar szabadságharc ünnepelt hõse? Százhatvannyolc évvel ezelõtt született Zágrábban, 1830. augusztus 15-én. Édesapja jómódú kereskedõ volt, édesanyja az osztrák báró, Simuni( Baltasar (1785-1861) testvére volt. A gyermek Mária 13 éves korától nagybátyja bécsi házában nevelkedett. A brigadéros Simuni( 1848 október végén már mint altábornagy, egy császári hadosztályt vezetett a magyar szabadságharc elfojtására. A báró, a magyarok elleni harcával kérkedõ emlékiratait 1861-ben ki is adta. Az 1848. március 13-án kirobbant bécsi polgári forradalom eseményei Máriát is magukkal sodorták, eladta fülbevalóját, árából kabátot, inget, pepita nadrágot és egy pár férficsizmát vásárolt. A haját rövidre, férfiasra nyíratta.

Röviddel ezután a bécsi K(rtnerhof mellett õrszolgálatba állt, már nem Mária, hanem Károly névre hallgatott. A bécsi nép forradalmát Giron Péter vezetésével német ifjak is segítették, majd a jogászok csapatában harcolt (Lebstück Károly( is. A harcokban megsebesült, s mire az õ könnyû fejsebe begyógyult, a forradalmat eltiporták. A felkelésben résztvevõk ellen kíméletlen hajszát indítottak az ellenforradalmi erõk. Rejtõznie kellett, újra nõi ruhába öltözött, és elmenekült Bécsbõl.

Viszontagságos út után Gyõrbe érkezett. Wimpassingnál csak nehezen tudott átjutni a felrobbantott híd roncsain., Csorna körül a szekere alatt beszakadt a Rába jege. Honvédek segítették ki a jeges vízbõl, majd egy kevés pálinkával megkínálták, s katonaköpenyt adtak neki. Így jutott el Gyõrben élõ nõvéréhez, aki egy gazdag mészáros mester felesége volt.

Megérkezése után másnap csatlakozott a magyar forradalomhoz, felkereste a városban állomásozó német légiót, amelynek a parancsnokát, Giron Pétert még a bécsi harcokból ismerte. 1848. december 26-án visszavonultak Gyõrbõl, mert Windisgr(tz herceg a seregével közeledett. A folyamatos visszavonulás során egészen Bábolnáig hátráltak. Máriának itt volt az elsõ ütközete Magyarországon. Miután a csatában a légiósok gyáván viselkedtek, otthagyta õket, s Pesten felkereste Söll Vitalis õrnagyot, mert a tiroli vadászokhoz szeretett volna kerülni, s ez sikerült is neki. Az ezután következõ csatákat, s az egész téli hadjáratot a tiroli vadászok soraiban küzdötte végig. A tiroli vadászokkal Pestrõl Vácra masíroztak, ahol megütköztek az osztrákokkal. Innen továbbvonultak a bányavárosok irányába. 1849. január 17-én Kmety tábornok rövid csata után szétszórta az ellenforradal- márok oldalán harcoló szlovák Urbán csapatait Turcsek mellett. Itt léptették elõ Máriát fõvadásznak. Majd január 28-án már az iglói ütközetben harcolt. Február elsõ napjaiban már Guyon segédcsapatát alkották a tiroli vadászok. Velük harcolt a Lõcse és Eperjes közt fekvõ Branyiszkó elfoglalásáért. A branyiszkói ütközetben mondta Guyon a késõbb szállóigévé vált mondatát a honvédeknek: (Elõl dupla lénung (fizetés), hátul dupla kartács(, mert a jeges hidegben, csúszós utakon kellett a magyar forradalom erõinek feljutni a hegyre, amelyet elõnyös pozícióból, makacsul védtek az osztrák erõk. Guyon vezette a rohamcsapatot, mellette Erdõsi Imre tábori lelkész magasra tartott feszülettel haladt. A roham megindult, s a pap elkiáltotta: (Fiúk, kövessétek a keresztet!(

Nemzetõrtiszt

Borsos József olajfestménye

A téli hadjárat végén Miskolcra vonultak, ahonnan majd Máriának egy kétszáz fõbõl álló fogolycsapatot kellett Debrecenbe kísérni. A fogoly osztrák tisztek közül többen felismerték Simuni( báró rokonát, amit Debrecenbe érkezésükkor siettek elárulni. A titok, hogy a foglyok kísérõje nõ, leleplezõdött. Jókai is tudomást szerzett róla: Egy nevet akarok átadni a históriának, s ez Lebstück Mária, a hõs horvát leány! - írta Jókai. - Csak a gyáva képes nevetni rajt, hogy még egy gyöngéd leány is önként kiszáll a síkra... Õ a forradalom gyermeke, Görgey táborának egy szép virága!

Debrecenbõl egy nap múlva tért vissza Miskolcra, ahonnan február 15-én Egerbe meneteltek. Itt a tiroli vadászokat Dembi(ski seregébe osztották. A kápolnai csata napjaira így emlékezett vissza hõsünk: (Mint hogy a lovasság szétszórt bennünket, csataláncba fejlõdtünk. A talaj nagyon mocsaras volt, úgyhogy én elmaradtam társaimtól: ekkor történt, hogy három ellenséges vértes lovas üldözõbe vett. Köztünk egy patak vize folydogált, de a víz oly magas volt, hogy a lovak nem akartak átjönni. A lovasok utánam kiáltottak: - Állj meg, átkozott Kossuth kutyája! - Továbbszaladtam, míg csak védelmet nem találtam egy fûzfa törzse mögött. Ott puskára vettem a lovasokat. Mindkét golyó talált. A harmadik lovas megfutott.... A kürtösök takarodót fújtak... Újra összegyülekeztünk. Otth nevû kapitány elvezetett engem Dembi(ski tábornokhoz, aki ezekkel a szavakkal fogadott - Fiatal ember, maradjon mindenkor vitéz, ma megszolgált az aranykardbojtért! És ott a csatatéren hadnaggyá nevezett ki. Dembi(ski még nem tudta, hogy fehérnép vagyok. A vezérkar távolról látta, hogy védekezem a három lovassal szemben.(

Ismét megsérült a fején a verpeléti ütközetben egy majorsági épület megrohamozása során. Utóbb, amikor Egerben a törzsorvos a sebét bekötözte, és a véres inget lehúzta róla, meglepetve fedezte fel: (... a mi Károlyunk tulajdonképpen lány!( (Ezer ördög, doktor, kötözzön be, és ne csináljon feltûnést a dologból!(

A kötözés után még negyvennyolc órát ott maradt, majd egy nyolcvanhat fõbõl álló sebesült szállítmányt adtak a kezére, hogy vezesse õket Tiszafüredre, és onnan Miskolcra, majd tovább Gyöngyösre.

Mária félt, hogy nõvolta kitudódik, és ezért áthelyezését kérte. Mielõtt átkerült volna a 9-es Miklós huszárezredhez, még részt vett az április 2-i hatvani csatában, a Zagyva-hídért vívott kézitusában bajonettszúrást kapott a tenyerébe. Visszaemlékezésében megemlíti, hogy részt vett a tavaszi hadjáratot bevezetõ rakamazi ütközetben.

Fõhadnaggyá azért léptették elõ, mert sikerült az ellenség megszállta területen keresztül 23 kocsi lõszert Szolnokról Komáromba eljuttatnia. Közben háromszor is igen nehéz helyzetbe került. (Ipolyságnál - azt írta - megrekedtünk egy kis szorosban, és a kocsik csak egyenként haladhattak. A hegység szinte nyüzsgött az osztrákoktól. Mikor a parasztok ezt észrevették, hátam mögött kifogták a lovakat, és mindent visszahagyva elmenekültek. Én ugyanis egy öreg tûzmesterrel az elsõ kocsin ültem. Gyalogsági fedezetem, mely mindenféle fegyvernembõl verõdött össze, legnagyobbrészt szintén megszökött.( Nem maradt más hátra, kifogta a kocsijából az egyik lovat, és Ipolyságra ment lovakat rekvirálni. A falu bírája császárpárti volt, és a 23 kocsi számára az elõfogatot csak mellének szegezett pisztollyal tudta Mária kikényszeríteni. Végül szerencsésen átadta a lõszerrakományt Komáromban Klapka, Guyon és Mészáros tábornokoknak. A következõ állomás Buda ostroma, ahol találkozott a jövendõbeli férjével, Jónák tüzér õrnaggyal, a 2. hadtest parancsnokával.

Jónák József a császári és királyi 5. tüzérezredben szolgált, s a magyar szabadságharc kezdetén egész ütegével átpártolt a honvédséghez. A tavaszi hadjárat gyõzelmei nyomán a császári seregek április 23-án Pestet kiürítették, a budai várat azonban Hentzi császári tábornok védte. Az ostromhoz Görgey nagy erõket vont össze: így került Mária is Budára. Május 18-án Jónák a Gellérthegyen lévõ ütegparancsnokságot ideiglenesen Lebstück Károly fõhadnagyra bízta. Mária a tüzértiszt távollétében sikeresen ágyúztatta a budai várat. Az eredménnyel Jónák elégedett volt: (A százados megveregette a vállam, és azt mondta: - Brávó Károly, ma kiérdemelted az aranysarkantyút. Ez a lövés még nekem, öreg katonának sem sikerült volna egykönnyen.( - Így emlékezett az elsõ találkozásukra Mária.

1849. május 21-re virradó éjszaka volt a vár általános ostroma: Lebstück (Károly( huszártiszt a gyalogsággal együtt létrán kúszott fel a falakra. Reggelre Buda vára a honvédek kezére került. Három hétig maradtak a tüzérek Budán. Közben a tisztek mulatságot rendeztek, ahová Mária férfiruhában ment el. Egy Mezei nevû tiszt felismerte, és ennek a híre csakhamar eljutott Görgeyhez is. A fõvezér kémnek hitte, és elrendelte a letartóztatását. Jónák és Liptay nevû tiszttársai siettek Kossuthhoz, aki a tényekkel megismerkedve elrendelte szabadon bocsátását.

Az osztrák túlerõ elõl Budáról a tüzérek dél felé vonultak vissza: A Szeged melletti Dorozsmán a tábori lelkész elõtt Mária és Jónák házasságot kötött, a nászlakomát azonban már megzavarta a hirtelen rajtuk ütött ellenség. Menekülniük kellett: (Mégis magammal vittem szalvétába kötve egy egész túrós rétest, és a ló nyergéhez kötöttem.( - emlékezik Mária a félbeszakadó esküvõi ebédre.

1849 nyárvégén a szabadságharc ügye végleg elveszett. Augusztus 18-án Facset környékén férjével együtt fogságba esett, az aradi várba vitték õket. Amikor a vár parancsnoka gróf Thun tábornok megtudta, hogy Mária gyermeket vár, enyhített börtönének a szigorúságán. Kiutaltatott egy lakást Máriának, Arad városában, ahol ugyan állandó felügyelet alatt élt, de mégis emberibb körülmény közt teltek terhessége utolsó hónapjai. Fia születésérõl így emlékezik: (December 24-én egy egészséges fiúgyermeknek adtam életet, mely hírre férjem, Jónák õrnagy két altiszt kíséretében eljött a keresztelõre.( Tudjuk, hogy a napló nagyon tartózkodó. A 16 évi vasban eltöltendõ várfogságra ítélt apát ugyanis szuronyos õrök kísérték a cellába, hogy gyermekét megláthassa. Máriát és a kicsinyt egy fogolyszállítmánnyal három hónap múlva Pestre vitték, majd Horvátországba internálták. Ez kedvezõ ítélet volt.

Táborba vonuló nemzetõrök búcsúszemléje a pesti városháza piacán

Gouache

1850. április végén szabadult, Zágrábba utazott, ahol hétévi távollét után találkozott édesanyjával. Nem volt könnyû élete a városban, mert a horvátok az utcán sárral és kövekkel dobálták meg, jobb esetben csak utána kiabáltak, csak azért, mert a magyar honvédségben szolgálta a szabadságharc ügyét. Errõl így emlékezett: "Édesanyám akkor elment Jella(i( bánhoz, és mindezt elpanaszolta. A bán azt mondta: jöjjön anyám másnap velem együtt oda. Nagyon barátságosan fogadott, és mindenrõl kikérdezett engem. Azt mondta anyámnak: büszke lehet a lányára. A bán távoli rokonunk volt, s tegezõ viszonyban mondta: - Fanni! Büszke lehetsz a lányodra... - Ekkor kitárta az elõszoba ajtaját, és bemutatott engem az ott egybegyûlt tiszteknek, mint háborús bajtársukat. Büszkék lehetnek - mondta -, hogy ilyen bátor földijük van. Másnap mindenhol német, horvát és olasz falragaszok jelentek meg, melyeken szigorúan tiltva volt a hazáért felkelõket, legyen az férfi vagy nõ, sértegetni. Inkább büszkék legyünk rá, hogy horvát nõ, bár ellenséges táborban, ilyen vitézül küzdött. Ezen tilalom következtében azontúl mindenkitõl és mindenkor nyugalmam volt."

1851-ben Zágrábból Gyõrbe költözött nõvéréhez. Férjét Aradon 16 évi várfogságra ítélték, s utóbb 1856-ban kegyelmet kapott. Jónák József a kiszabadulása után a budai Ganz gyárban mérnökként dolgozott, s Budapesten hunyt el 1875. szeptember 27-én. Lebstück Mária visszaemlékezésébõl nem derül ki, hogy elvált-e az elsõ férjétõl vagy sem. Csak annyit tudunk, hogy késõbb ismét férjhez ment, egy volt honvédtiszthez, Pasch Gyula mûfestõhöz. Gyõrben tizenkét évig élt, majd hat évig Komáromban, ahol a férje meghalt. 1870-ben Budára költözött, majd onnan 1880-ban Újpestre.

Lebstück Mária öreg korában a mosóteknõ mellett kereste kenyerét, s nem kért segítséget gazdag rokonaitól. Életében egyszer kért, s arról 1891-ben egy rövid újságcikk így tudósított: (Most mikor a 48-as kiállítás megnyílt jelentkezett a rendezõségnél egy negyvennyolcas honvédek példájára Lebstück Mária is, s azt a kitüntetést kérte magának, hogy néhány napig õ is õrködhessen Kossuth-szobájában. Itt sokan látták a honvéd egyenruhába öltözött nõt, és kérdezték, kicsoda?(

A cikk megadja a választ: (Egy szegény mosóné, aki a szabadságharcban egy erõslelkû férfi bátorságával küzdött Magyarország függetlenségéért. Most is magára ölti a régi honvédek egyenruháját, valahányszor a szabadsághõsök emlékét ünneplik valahol. Minden esztendõben kizarándokol az öreg honvédekkel a Budavár ostrománál elesett magyar vitézek sírjához, s elment Aradra is, amikor a vértanúk szobrát leleplezték.(

Jókai Mór is újra felfigyelt rá, s 1892 márciusában õ is írt egy cikket róla, sõt még a lakásán is felkereste: (Most itt lakik Újpesten, a fiánál. Szegénysorban van és beteg. Nem panaszolja sorsát, nem alkalmatlankodik a hazafiak ajtaján, nem dicsekszik érdemeivel... Én sem indítok érette országos irgalmat, de talán mégis szép volna a magyar honfiaktól, ha ezt az emlékezetre méltó alakját a szabadságharcnak nem hagynánk élte alkonyán nyomorban elveszni. Én már küldtem neki valami csekély segítséget...(

Röviddel Jókai Mór írásának megjelenése után, a Pesti Hírlap 1892. május 30-án már Lebstück Mária haláláról tudósította az olvasókat... A Történelmi Lapokban 1893-ban megjelent egy felhívás: (Szobrot Lebstück Máriának!" A szobor sohasem készült el, viszont Újpest városa díszsírhelyet adományozott neki, s oda helyezték át hamvait 1894. szeptember 21-én. Nevét a fõvárosban utca és emléktábla õrzi.

Lebstück Mária egész életében hû maradt ifjúsága eszméihez. Alakja megragadta írók fantáziáját. A sorsát és pályafutását végigkíséri Pálffy Ilona: Nõk a magyar függetlenségért címû könyvében. Neve, tettei és forradalomszeretete megihlette Huszka Jenõ zeneszerzõt is, aki 1942-ben a Mária fõhadnagy címû operettet szerezte.

Források:

Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban 1848-49. Bp. 1893.

Hegyaljai Gyula: Mária fõhadnagy emlékiratai 1848-49-bõl.

= Hadtörténelmi Közlemények, 1935. 130-141.

Jókai Mór: A nõi honvédfõhadnagy. = Pesti Hírlap, 1892. március 20-22.

Lebstück Mária: A forradalomhoz mindjárt csatlakoztam.

= Küzdelem, bukás, megtorlás. Emlékiratok, naplók az 1848-49-es forra-

dalom és szabadságharc végnapjairól. 1-2. Bp. 1978. 405-420.

A kötet anyagát felkutatta, válogatta és szerkesztette, elõszót, a bevezetõ- ket és jegyzeteket írta: Tóth Gyula.

Pálffy Ilona: Nõk a magyar függetlenségért. Bp. 1952.

Lebstück Mária

Egykorú rajz után

A Nemzeti dal, Petõfi híres verse, Petõfi sajátkezû széljegyzetével

T. Ágoston László

Te segíts, aranyhajú!

Az aradi vár börtöncellává alakított földszinti szobájában ült egy koszos priccsen. Tábornoki atillája gyûrött, pecsétes, a rangjelzés helyén felfeslett a varrás. Szeme alatt az átvirrasztott éjszakák mély szarkalábai, hosszú, hajdan nyalkán pödört bajsza belelógott ápolatlan szakállába. Révedezõ tekintettel meredt maga elé, mint aki minden erejével el akarja feledni a jelent, hogy a múltból merítsen erõt a jövendõ borzalmak elviseléséhez.

- Szerafina, te aranyhajú, most segíts, ezt még túl kell élnem!... - motyogta maga elé. - Szerafinám, egyetlen szõke angyalom...

- Már megint az angyalkáját szólongatja - nevetgélt a szuronyos puskával sétálgató õr, s intett a társának, hogy figyeljen. A hosszúra nõtt szász legény az ablakhoz állt, s kiöltötte nyelvét a fogolyra. Az meg felhördült, mint a láncra vert vad, felragadta a keze ügyébe esõ tányért és az ablakhoz vágta. Amikor kissé lecsillapodott a dühe, újra visszatért az ábrándjaihoz.

- Látod, aranyhajú, mindig dühítenek. Az õrületbe akarnak kergetni. Jónéhány csatában megvertem õket, most ezzel törlesztenek. Ernst hadbíró azért faggat, fenyeget, hogy áruljam el a társaimat, és az én cellám elé küldi a legkomiszabb bakáit. Már minden ablakom kitört, nem tudom elviselni a kárörvendõ vigyorukat. Egyedül te tartod még bennem a lelket, aranyhajú. Segíts nekem, hogy bátran állhassak hóhéraim elé!

Felállt, megtapogatta elzsibbadt tagjait, s az udvarra nézõ ablakhoz lépett.

- Két éve még milyen boldog voltam... Ugye, te is, aranyhajú? Emlékszem, nyárutón, amikor együtt nyargalásztunk atyád, Potocky gróf birtokán... Arany hajad lobogott a szélben, a szemed kék, mint a felhõtlen ég... Tudom, sohase látlak többé, és az eget is legföljebb egyszer nézhetem meg, amikor a kivégzésre visznek. Aztán a kerületi bálon, Sztanislauban... hogy táncoltál, hogy nevettél... Arany hajad most is itt lóg a nyakamban medalionba zárva ereklyeként. De hol van már az a régi, büszke kapitány, és hol van Szerafina kontesz, a gondtalan, csacsogó kis angyal? Én hittem, hogy a népek szabadságra születtek, s hittem, hogy boldoggá tehetlek téged...Már semmiben se hiszek, csak benned, és abban, hogy meg kell halnom. Tudom, akkorát vétettem a császár ellen, hogy ezt meg nem bocsáthatja. Ernst is mondta az elsõ kihallgatáson, hogy bárki kaphat kegyelmet, de az én bitófámat már készíti az ács... Azt mondta Görgey, mielõtt letettük a fegyvert az oroszok elõtt: tagadjunk, amit csak lehet, s elégettünk minden lehetséges iratot. Én nem félek a hóhértól. Amit tettem, a lelkiismeretem diktálta, s újra megtenném, ha visszaadnák a kardomat. Magyar vagyok, még ha Bécsben neveltettek is. De nem ez a fontos, hiszen Damjanich szerb, Guyon angol, Bem lengyel, Mack morva, Leiningen osztrák, a fivére ellenünk harcolt, de mind igazi férfiak. És mi most itt, tizenegyen szánandó rabok vagyunk. Nem, nem a haláltól félünk, hanem a vesztett ügyet siratjuk, s titeket, akiknek tovább kell élnetek...

- Tegnap levelet csempésztek át hozzám Töröktõl. Azt írja, Görgeyt pénzen vették meg a muszkák. Õ szabad, Ausztriába ment. Én nem hiszem. Bár ebben a felfordult világban a legkiválóbbak is meginoghatnak... Istent kérem, segítsen elviselni ezt a nyomorúságot, és ne vegye el az eszemet! De ha meglátom ezeket a vigyorgó, ostoba bakákat a cellám elõtt, meg Ernst hadbíró rókaképét, szeretném rájuk omlasztani a várat. Brzezanyban éreztem hasonlót, amikor Paar ezredes lecsukatott, mert nem ölettem halomra a lengyeleket Sztanislauban. A te véreidet, Szerafinám! Ha újra kezdhetném, most se cselekednék másként, hidd el nekem, aranyhajú!

- Két hónapja még ünnepelt tábornok voltam: a hõs Lenkey. Négylovas hintóval készültem hozzád, hogy boldoggá tegyelek. És ki tudja, két hónap múlva nem fekszem-e temetetlen hullaként a várárokban?... Tudom, te most is aggódsz értem, hisz' õszintén szeretsz, akár én téged, de lásd be, egyetlenem, számomra nem létezett más út. Te se becsülnél, ha megalkudtam volna az ellenségeimmel. Elmenekülni, elfutni a hóhér elõl? Hová? Kihez? Minek? Férfinak születtem, s ha Isten engedi, akként is halok meg.

A folyosón kemény, csizmás léptek kopogtak végig, aztán rövid, katonás vezényszavak. Végül a fõfoglár borízû hangja a nevét szólította:

- Herr Lenkey, kommen Sie sofort!

Kezére bilincset raktak, s két fegyveres õr kísérte a reggel óta ülésezõ hadbíróság elé. Ezen a napon õ volt a negyedik vádlott. Karl Ernst õrnagy, törzshadbíró feje fölött 1849. szeptember 14-ét mutatott a naptár...

A tizenhárom aradi vértanú

Barabás Miklós litográfiája

Farkas András

A képzelet játékai

XIV.

Negyvennyolc óta mindig így van,

Kialakul egy lelki kör,

Forróvá izzik és kitör

Tettet teremtve gondjainkban -

Mindig van eszme és a hittan,

Belázasít és meggyötör,

Lehámlik a szaru, a bõr,

Eleven húsunk vallja, mink van.

A tüzes kör kerületére

Felsorakoznak vészesen

A vámszedõk, most is lesen,

Amíg a hívõk tiszta vére

Kiömlik, üzlet köttetik

Mindenre - ítéletnapig?

Pusztai Ágoston: Emlékezés egy költõre

Petõfi (II.)

fémoxiddal színezett pirogránit 46 cm

Teleki Sándor

(1821-1892)

Elsõ találkozásom Bem apóval

Erdély elesett - Baldacci, Katona Miklós¹ kiverettek az országból, mindenki szaladt, és árulást kiál-tott, a katonai fegye-lem megszûnt, s az egymás iránti bizal-matlanság elterjedt se-regeinkben - a nem-zetõr panaszkodott, hogy Baldacci elárul-ta a hazát, mert a sza-mosújvári csata elõtt nem osztatott ki a pol-gári katonák közt fe-jér kávé tejföllel, s sza-lonnán koplaltatta a céhbeli mesterembert, ki jó katona ugyan e körülmények közt, ha-záját rajongva szereti, de Baldacci uramért mégsem kíván éhen meghalni; le a haza-árulóval!

Désnél, hol hazát szeretõ õsapá-ink (Deus(-t² kiáltot-tak, ezer sváb olvas nemzetõrrel, Rákóczi zászlójával élökön, s más hat-hétezer lánd-zsás és kaszás polgár-társsal, kiknek legjobb fegyverök a gubájok volt, megiramodtak; a sváb leugrott lováról, hogy sebesebben sza-ladhasson, a szamos-közi nemes atyafi hóna alá fogta csizmáját, s mezítláb velocipédelt ³ a nagybányai bércek felé. Reggel nyolc és kilenc óra közt (per pedes( megindult Désrõl, s este szürkületkor már Erdõszádán volt; tessék kiszámítani madár-repületben a távolságot.

Nincsen undorítóbb látvány, mint egy megrémült sereg; életemben kétszer élveztem már e gyönyört, a harmadiktól tán megment az emigránsok istene.

A kolozsvár - csucsai vonalon megmaradt Csucsa és két római falu.

A dés - nagybányain Katalinfalva, a katalinfalvi híddal, mely hídnak az akkori földtani felosztás szerint fele Magyarországé volt, s ott kezdõdött tekintetes nemes Szatmár vármegye, a peleskei nótáriusnak hírneves hazája.

A kolozsvári sereg Csucsára érkezve azt tette, mit a dési Szatmárra szaladtában: kitört közöttük a bellum intestinum⁵ - választánk magunk közül vezért, Riczkó kontra Baldacci - Zsurnay kontra Katona.

Azt mondták, szervezkedtünk; reorganizáltuk magunkat, mint Nagyidán - s midõn legjobban korteskedtünk a leendõ vezér mellett, azon hír terjedt el, hogy Pestrõl új vezért küldenek le - az osztrolenkai hõst, Bem József lengyel tábornokot.

Én azidõben kõvárvidéki fõkapitány, és mint akkor nevezni szokták - teljes hatalmú kormánybiztos voltam. - Egy sürgönyt kaptam Kossuthtól, melyben bizalmasan tudatja Bem kinevezését, s felszólít, hogy az öreg úrnak rendeleteit teljesítsem.

Másnap sürgönyileg tudósítja Bem tábornok a katonai parancsnokságot, hogy nemsokára megjelenend Szatmáron, átvenni a parancsnokságot, s szemlét akar tartani, azért az egész sereg Szatmárt összpontosítandó.

Nagy volt az öröm közöttünk, hogy végre valahára lesz vezérünk. Lesz, aki újból szervezzen, parancsoljon, s legfõképpen, aki parancsait végrehajthassa.

- Én mint civil hatalom - more patrio⁶ fogadtatásról gondolkoztam. Táblabírói véralkatom nem mellõzhette a kokulorumot⁷ - elõrántottam polgármester uramat, beszéltünk nagyon á propos diadalívrõl, a gubás-, varga- és csizmadiacéhek kirukkoltatásáról és mozsárágyúkról.

Minek utána fogadtatási haditervünket annak rendje és illõ módja szerint elkészítettük, az éj bekövetkezett, nyugalomra hajtók fejünket, Morpheusz karjai közé vetvén magunkat.

Virradat elõtt Bánffy János barátomnak - ki minden csatában elsõ volt, s kit egy csirkecsont meggyilkolt! - segédtisztje költött fel mély álmomból, s jelenté, hogy:

- Bem tábornok megérkezett!

- Mikor?

- Az éjjel.

- Hát a gubás-, varga- és csizmadiacéhek?

- Mind kárba vesztek - egy árva lélek sem fogadta.

- Hova szállott?

- A vendéglõbe.

Megöltem magamat! - s kétségbe voltam esve. Magamra vasvilláztam ruháimat, s sza-

ladtam a "Fehér ház" vendéglõbe.

A folyosón a tábornok segédtisztjével, gróf A. A.-val találkoztam, s kérdém:

- Felkelt-e a tábornok?

- Le sem feküdt - volt a felelet.

- Kérem, jelentsen be, én vagyok a kormánybiztos.

A tábornok eleibe vezettek, - s elõször láttam azon embert, ki életemre oly nagy befolyással volt, kit az események folytán a bálványozásig megszerettem, kinek nagysága eltölté lelkemet, kit még most is az imádásig becsülök - s ki az egész hadjárat alatt pártfogóm -, apám volt.

Az elsõ benyomás, melyet Bem tábornok rám tett, kellemetlen volt. Elõttem állt egy igénytelen kinézésû, kis homunculus⁸, pisze orrával, duzzadt ajkaival, nyírott bajusszal, szakállát több nap óta ottfelejtette a borotva, öltözete hosszú, szürke köpönyeg lengyel-zsidósan szabva -, arcának jobb felén egy csak most hegedni kezdett seb - habozó, sántikáló lépésekkel elõmbe tántorgott, s rikácsoló hangon kérdé:

- Wer sind Sie? - was sind Sie? - und warum sind Sie?

Kicsoda Ön? micsoda Ön? és miért van Ön? - Ezen elõzékeny szavakkal fogadott engemet leendõ tábornokom.

Elsõ pillanatra nem tudtam mit felelni - de villámgyorsan megfutá agyamat helyzetünk nehézsége, a fegyelmezetlenség, s viszály, mely seregünkben fekélyként elterjedt, s összeszedvén ékesszólásomat, az öregúrnak elszavalám:

- Én, tábornok úr! a kõvárvidéki fõkapitány és kormánybiztos vagyok - nevem T.S. s azért vagyok, hogy az Ön rendeleteit teljesítsem, s mások által is teljesíttessem - mert meg vagyok gyõzõdve, hogy itt parancsolni s feltétlenül engedelmeskedni kell!

Az öregúr rám mosolygott. - De sokszor láttam hadjáratunk alatt e mosolyt, mely nem annyira ajkain, mint inkább szemeiben tûnt fel!

- Nekem a sereget kell megszemlélnem - mikor láthatom Önt?

- Ha megengedi, a tábornok úrral maradok.

Az öregúr újra rám mosolygott, s kezét nyújtá.

A szatmári nagy piacon fel volt állítva seregünk, úgymint:

A negyedik honvédzászlóalj (Messena)⁹.

Három század Sándor-gyalogos (Keller).

Bécsi légió (Auersperg).

Szatmári önkéntes lovasság (Maróthy).

Egy osztály Koburg-huszár (Sulyok).

Egy század Vilmos-huszár (Zsurmay).

Két század szatmári gyalog (Jeney); és egy üteg hatfontos ágyú (Bõhm).

A tábornok azon elõszeretetnél fogva, mellyel az ágyúk iránt viseltetett, a vezénylõ tiszt (Zsurmay) jelentését be sem várva, egyenesen az ágyúknak tartott.

Zsurmay jelentését lengyelül tevé, de az öreg mintha semmit sem hallana, csakis ágyúira fordítá minden figyelmét; rendben és egyenként megtapogatva vizsgálá azokat, s mindenik ágyúnak kinyittatá töltényes ládáit.

Még akkor nem ismertük az öreg úrnak azon túlságos szenvedélyét, mellyel ágyúi iránt viseltetett, s így igen furcsán tûnt elõttünk ezen battéria-szépelgés.

Elvégezvén az ágyúkkal, az emberekre került a sor.

Rendre szemlélte a csapatokat, s végezvén a szemlét, elléptette maga elõtt a sereget, s azután mindnyájokat hazaereszté, csakis a nemzetõrök maradván fegyverben, azaz hogy lándzsában és kaszában.

Nagy volt a rémület nemzetõreink közt - azt hitték, hogy õket küldi a polyák generális a mészárszékre, megbosszulni a dési hedzsarát¹⁰.

Szemle után a vendéglõ termében gyûlt össze az egész tisztikar, s midõn Zsurmay be akará mutatni a tiszteket egyenként a tábornoknak, az öregúr összeráncosítá a homlokát, arca kellemetlen kifejezést ölte magára, hangja rikácsolóvá vált, s mindenki szeretett volna inkább másutt lenni, mint közelében.

- Hagyja a bemutatást - lesz alkalmunk közelebbrõl megismerkedni, mert én az urakkal maradok. - Uraim! a kormány engem teljhatalmú fõparancsnokává nevezett ki. Én Önöktõl feltétlen engedelmességet kérek, aki nem engedelmeskedik: agyon fogom lövetni. De én fogok tudni jutalmazni is! - A múltról nem beszélek. A parancsolatokat rögtön kiadatom. Elmehetnek!

Egymásra néztünk, s kiindulánk.

Midõn az ajtónál valék, utánam kiáltott:

- Kormánybiztos úr, egy szóra! szíveskedjék lemenni a nemzetõrökhöz, szólítsa fel õket, hogy azok, kik maradni akarnak, álljanak be önkénytesnek a harc végéig, a többieket eressze haza. A csizmadia csak hadd csináljon csizmát, a szabó meg ruhát a hadseregek számára. A népfelkeléssel csak akkor lehet valamit végrehajtani, ha lelkesülve van, de én úgy látom, ezeknek entuziazmusát¹¹ Dés lehûtötte.

Elmondám az õrseregnek az öregúr ukázát - öt perc alatt a vén polyák generális a legnépszerûbb ember volt az õrségnél -, azonban majdnem az összes fiatalság felcsapott önkénytesnek, csakis az öregek és családosak mentek haza.

Damjanich János tábornok, a tavaszi hadjáratban résztvevõ hadtestek legkiválóbbikának parancsnoka

Barabás Miklós rajza

Teendõimet végezém, azon lázas tevékenységgel, mely a hazafit a szabadságharc alatt ösztönzi; - rendezni, szervezni, szerelni, erõs hittel, mély meggyõzõdéssel, egy pillanatot nem kétkedve a jövõ sikerében, nem tekintve az elénkbe kerülõ akadályokra; - akarat fejlõdik ki az emberben, s akaratának erõssége a várt eredményt eszközli.

Jelentést írtam a kormánynak Bem megérkezése és elsõ fellépésérõl, midõn segédtisztje által magához hívatott. Siettem hozzá. - Befogott kocsi állt a vendéglõ udvarán. Az öregúr készen volt az indulásra.

- Én indulok, s kormánybiztos úr jön velem.

- Tábornok úr parancsára; de még elõbb rendelkeznem kell, s holmim sincsen bepakol-

va.

- Nem tesz semmit, az úton majd rendelkezik, menjünk.

Egy vékony kabát volt rajtam, s az idõ csípõs hideg - de nem volt mit tenni, beültem a kocsiba az öregúr mellé; egypár szóval rendelkeztem a vendéglõsnek, hogy pakoltasson be nálam, s küldje kocsimat hátaslovaimmal együtt utánam, azt sem tudván merre, vagy hova.

Kiértünk a városból. - A város végén megáll a kocsis, és azt kérdi: merre?

Én lefordítám németre, s kérdém az öreg úrtól:

- Merre?

- A szamosi hídon keresztül és balra.

Világos lõn elõttem, hogy Nagybányára megyünk.

Hosszasan haladtunk - az öregúr hallgatott, mint a hal. - Végre egy kátyúba zökkent a kocsink, s akkor megszólalt:

- Volt-e Ön katona?

- Igen is, nem is.

- Hogyan?

- Egy expedíciót csináltam Spanyolországban.

- Ki alatt?

- Don Ramón Cabrera alatt.

- Ön carlista volt?

- Tulajdonképpen nem voltam, de ott szolgáltam.

- Hogyan?

- Sportból.

Az öreg úr jóízûen elnevette magát, s fölolvadt; kérdezõsködött toronyáról-boronyáról, s mintha kicserélték volna, olyan kedves és elõzékeny lett; megkínált bundájával, én lábpokrócát fogadtam el.

Beesteledett, a köd sûrû cseppekben hullott alá.

- Ismeri Ön e vidéket? - kérdé tõlem.

- Igen jól.

- Messze van-e még Krassó?

- Egy félórányira.

Krassóban megszállunk, hajtasson a fogadóba.

- Krassóban nincsen fogadó - behajtattunk Darvay Ferenchez.

Darvay Ferenc egyike volt a legsajátságosabb embereknek, kiket valaha ismertem. Prototípusa volt a valódi magyar táblabírónak, piszkos kiadásban.

Nemigen láttam emberben annyi ellentétet önmagában, annyi következetlenséggel; - nála a fukar fösvénység a préda pazarlással karöltve járt, a ronda piszok a fényûzéssel; - a kicsapongó jókedvbõl minden átmenet nélkül a legmélább búbánatba rohant át - szeretete pillanat alatt gyûlöletté lõn -, hónapokon keresztül rakta élére a pénzt, hogy három "vizin"¹² elherauszolja - ezreket korteskedett el ma, hogy holnap elcsapott kocsisának pruszlikját saját kezûleg hátáról lerántsa.

Mint elsõ alispán nyolc-tíz patvaristát¹³ tartott, kiket kártyázni tanított, pénzt adott nekik kölcsön, s legnagyobb öröme telt, ha az adott huszasokat visszanyerhette.

Jókedvében jobbágyainak telkeket ajándékozott - s szobájának egyik szöglete tele volt zálogba lefoglalt baltákkal, fejszékkel és vasvillákkal.

Eszébe jutott megnõsülni, s megkérte konyhaszolgálóját; Rózsi vonakodott; adott neki huszonnégy órai gondolkozási idõt; - Rózsi gondolkodott, gondolkodott, s az idõ leteltével szemlesütve mondá:

- Meggondoltam, tekintetes uram - de már én csak Pistához megyek!

Pista pedig az igáskocsis volt.

A szomszédban egy igen elõkelõ asszonyság felajánlotta szép, mûvelt leánya kezét - Darvay azt felelte rá:

- Édes Nagysám, elég volt egyszer ánglusnak lenni!

Háza, háztartása is olyan volt, mint gazdája - piszok a fénnyel, gazdagság a szegénységgel, pazarlás a fösvénységgel bizonyos diszharmonikus egyhangúságot kölcsönzött, melyet én csakis nála tapasztaltam.

Azon idõben gyakran fordultam meg házában - én már nem voltam nála vendég, beletaláltam magamat különcködéseibe.

Vendégek érkeztek. - Kinéz az ablakon.

- Ugyan kivel ver meg az Úristen?

Úrhölgyek voltak.

- Fiúk! szedjétek le az ágyatokról a lepedõket, s terítsetek asztalt- mert nincsen tiszta abrosz a háznál.

Felterítettek - meg volt rakva az asztal régi ezüst service-szel -, s a patvarista urak lepedõjén ebédelt az úri társaság.

Megérkezvén Krassóba Bem tábornokkal, behajtattam a Darvay-udvarba.

Ferenc úrnak rossz kedve volt, de mégis elég szívesen fogadott.

- Hát ugyan merre jár, domine Comes?¹⁴

- Nem járok, hanem járattatom! - s bemutatám a tábornoknak.

Hideg volt, s csak lakószobája volt befûtve, oda vezetett.

Az öregúr körülnézett, s láttam szemeibõl, hogy meglepte a dekoráció.

Azt hiszem, õ is kevés hasonlót szemlélt életében!...

Nagy négyszögû szoba - az egyik szegletben a kandalló, melyben a nyirkos, frissen vágott fa érzékenyen sírdogált, s csakis a tengericsutkák csaltak belõle életjelt -, a kandalló mellett egy puttony, a benne elrothadt szõlõgerezdekkel szüret óta ott melegedve (kérem megjegyezni, hogy ez december második felében történt!). A kandalló elõtt három szalacsi szalmával font karosszék, a kandallón birsalmák, úri- és lopótökök - felette összetört tükör, Wesselényi Miklós és Kölcsey arcképeivel.

Az ablak közt íróasztal megrakva mindenféle képzelhetetlen holmikkal, szerszámokkal, portékákkal és állapotokkal.

Faggyúgyertya és puncsesszencia, sült gesztenyének a héja termometrummal¹⁵ - aszalt szilva, a háziúr fehér báli mellényén -, mindenféle kéziratok, salétrom, barackmag, sárgarépák, kompassz¹⁶, fonál-gombolyék, s az ég tudja, hogy még mi minden, emlékszem, hogy egy darab stockfisch is volt még ott több éveken át és keresztül.

A másik szöglet tömve volt a már említett konfiskált fejszék-, balták- és vasvillákkal.

A fõ tért a szoba padozatán egy óriási szalmazsák, négy viseltes lópokróccal beborítva foglalá el. - Midõn Darvay üléssel megkínált valakit, erre mutatva mindig azt mondta:

- Tessék leülni az ázsiai luxusra.

A harmadik szögletben volt az ágya, melyet csak akkor vetettek meg, midõn az alja letört; - a falon hápogásainak undorító nyomai látszottak, mert megfordulni restellt.

Ezen díszteremben, az ázsiai luxuson foglalánk helyet.

Végre befûtöttek a tábornoknak szánt szobába. - Átkísértük az öregurat. Ezüst kandeláberekben égtek a faggyúgyertyák, régi aranyszövetû paplan takarta ágyát, óriási medvebõr terült az ágy elõtt - az ágy mellett egy háromlábú faszéken egy nagy hábárló¹⁷ a mosdótál szerepét játszotta -, s a szoba egyik szegletében egy nagy csomó nyíri kolompér volt felhalmozva.

A tábornok írószert kért.

Kimentünk, s lõn nagy vadászat, tinta, penna és papír után; - lelõttük a pennát, a papírt, a kalamárisnak nyomán hajtottunk, de a tinta - kámforrá vált.

Darvay befüttyinté legényét.

- Te! vegyél egy vasvillát, menj át Mózeshez, üsd agyon, s rabold el a kalamárisát.

Míg mi hajtóvadászatot tartánk az íróeszközökre, azalatt megérkezett a tábornok segédtisztje, egynéhány kocsikísérettel, megyei tisztviselõk s más önkénytes tisztelgõk.

Letelepedtek. - Darvay vidulni kezdett, s egyszerre elárasztotta a jókedv. -Ilyenkor aztán a szó teljes értelmében igen kedves ember volt; nagyszerû humorával, utánozhatatlan cinikus kitételeivel, lakonikus mondásaival napokon át el tudta mulattatni vendégeit; - ilyenkor a legelõzékenyebb házigazdává vált.

Legénye megérkezett a tentával, bevittük a tábornokhoz; az öregúr fel s alá sétált szobájában.

- Bocsánat alkalmatlankodásaimért! - szíveskedjenek, kérem, segédtisztemet beküldeni, s mondják meg, hogy hozza be írótárcámat az irományokkal. - Darvayhoz fordult: - És ha Ön olyan kegyes lenne, hogy nekem egy tányér köménymagos levest csináltatna, igen le lennék kötelezve.

Darvay rám nézett - s kimentünk.

- Domine Comes! - engem mindig így címzett - mit tart az úr e vén emberrõl?

- Azt hiszem, nekünk készítették; nagyon szigorú, s amellett jó - azt mondják, Osztrolenkánál csodákat mûvelt.

- Na, én nem várok valami nagy dolgokat tõle; - nagyon udvarias - köménymagos levest vacsorál - aztán lengyel!... én polyákot csakis akkor láttam kártyán nyerni, ha csalt; - a szerencse a legnagyobb tudomány.

Gróf A.A. bevitte a tábornok írótárcáját irományaival, s benn maradt nála.

Darvay elõvett egy játékkártyát.

Kiss Ernõ altábornagy a személyes példamutatás és lovagiasság bajnoka

Barabás Miklós fotográfiája

- Uraim! az idõ drága, ne vesztegessük; csengettek a kórusra, kanonok urak, imádkozzunk; itt a biblia!

Leültünk ferblizni.

Javában folyt a kártya; - A.A. kijött a tábornoktól, egy csomag irat volt a hóna alatt, kezében a Mózes kalamárisa, leült a lomkamra-íróasztalhoz, s szomorúan rágta a tollát.

Darvay odakiáltott hozzá:

- Gróf úr! ne csináljon kérem rendetlenséget íróasztalomon; - a rend és tisztaság egyedüli bolondom; - hozzátok be a mosogatót a konyháról, hadd lássa a gróf úr, hogy úrnál van, aki szereti a rendet, de gondol tisztelt vendége kényelmére is.

A. nem felelt, csak rágta nagy szomorúan a tollát - kegyetlen vajúdások közt volt, a szülés fájdalmai kínozták agyát. Én sohasem szerettem a kártyát, nem volt szenvedélyem, felebarátom pénzére nem sóvárogtam, felkeltem a kártyaasztaltól, s A.-hoz mentem.

- Mi baj, cimborám? - kérdem tõle.

- Meg vagyok lõve!... der alte Herr olyan dolgokat adott zum koncipiren, melyeket én nem tudom.

- Hadd lássam! - s olvasni kezdé jegyzeteit: Nagybánya városának rendelet a sereg élelmezésére, - Szatmár megyének detto, - Biharnak önkénytes csapatok állításáért - Ugocsának

- Máramarosnak - Sziget városának stb., stb.,

Én azon idõben sokat foglalkoztam megyei dolgokkal, s hírneves fõjegyzõnk, Hosszú László vezetése alatt meglehetõsen be voltam gyakorolva az ilyenekbe! - megszántam emberemet, s kártyázni küldém - magam pedig íráshoz fogtam, s midõn elvégzém, kérdem tõle:

- Nyertél-e vagy vesztettél?

- Vesztettem.

- Jól van, vidd be az iratokat az öregúrhoz.

Kevés idõ múlva a segédtiszt jön vissza, s mondja nekem:

- Menj be az öreghez, - nem tudom az írásodat elolvasni, eine verfluchte Schrift!¹⁸

- Majd el tudom tán én! - te ülj le kártyázni, de okvetlenül veszíts.

Bementem a tábornokhoz.

Ez volt életem döntõ perce, sorsom e pillanatban határozódott el - ez logikai egymásutánja tizennyolc évi számûzetésemnek; itt kezdtem kiérdemleni a kötelet - e helyen avattattam fel a szabadságharcok katonájává: - áldalak tégedet, szent forradalom!

Az öregúr felkelt székérõl, elõmbe jött, s kezét nyújtá.

- Kormánybiztos úr írta a rendeleteket?

- Igenis, tábornok úr!

- Kérem, szíveskedjék felolvasni.

Elolvasám, úgy, ahogy tõlem telt franciául.

- Nem volna-e kedve nálam és velem maradni?- kérdé hirtelen.

- Én mindenesetre a tábornok úrral maradok.

- Meddig?

- Míg hatásköröm kerületében mûködik.

- Nem úgy értem! - Nézze Ön, mi forradalmi idõket élünk, szerencsételen viszonyok és körülmények közt. Erdély, Magyarországnak kulcsa, el van veszve, csak az osztrák tábornokok ostobaságának köszönhetjük, hogy nincsenek Nagyváradról a debreceni úton.

- Nekem Erdélyt, törik-szakad, vissza kell foglalnom, és vissza fogom foglalni - s hogy sikeresen mûködhessem, sebesen, gyorsan kell cselekednem; és nem annyira fegyverrel, mint lábbal kell az ellenséget megvernem...

- Két kard egy hüvelyben nem fér meg - folytatá - a civil hatalom mindig vitatkozó és késedelmes; én parancsolok, s Önök vitatkoznak - az idõ telik, s az ellenség kipiheni azalatt magát. Nekem egy emberre van szükségem, ki a helyi viszonyokkal ismerõs, s akiben bízhatom; - azért kérem Önt, szíveskedjék beadni lemondását, s maradjon mellettem.

- Ha tábornok úr azt hiszi, hogy ügyünknek így jobban használhatok: azonnal beadom lemondásomat.

- Köszönöm - s különösen köszönöm ezen rögtöni elhatározását! - Mától kezdve a sereg létszámába mint honvéd-õrnagy lesz bevezetve, és át fogja venni a sereg élelmezését. - Jó éjszakát.

A szomszéd szobában még javában folyt a ferbli; bementem, Darvay, éleslátásával rögtön észrevette, hogy velem valami rendkívüli történt.

- Magnifice, quid novi?¹⁹

- Spectabilis²⁰, felcsaptam katonának.

Hát a vármegye?

- Visszafoglaljuk az országgal együtt, cum armis!²¹

- Magának ajándékozom fringiámat!²²

Még akkor nem ismertem Prud'homme József urat, hogy elmondhassam:

- Uraim, E - kard... e kard!... legszebb napja életemnek!!

Jegyzetek:

1 Az erdélyi magyar csapatok parancsnokai

2 Utalás Dés nevének anekdotikus etimológiájára, miszerint a város neve a latin "Deus" -

Isten - szóból származott.

3 A velocipéd a kerékpár õse volt.

4 Gyalogszerrel, lábon (latin)

5 belharc (latin)

6 hazai szokás szerint (latin)

7 díszruha, ünnepélyes megjelenés (latin)

8 emberke (latin)

9 zárójelben a parancsnokok neve

10 Eredetileg hidzsara (arab); utalás Mohamed 622. évi medinai "futására".

11 lelkesedését (latin)

12 kártyán

13 joggyakornok

14 gróf úr (latin)

15 hõmérõ

16 iránytû

17 dézsa

18 micsoda átkozott írás!

19 Nagyságos úr, mi újság? (latin)

20 Tekintetes uram...

21 fegyverekkel (latin)

22 kard

Bem József tábornok

vízfestmény

A medgyesi ütközetben visszaveri az ellenséget

litográfia

Lelkes Miklós

Petõfi

Március volt, esõs-borús, de mégis

felmosolygott gyõzelem-arcú nap.

Nap, melyben akkor csillagok ragyogtak:

hit-csillagok, hogy nemzet, nép szabad.

E hit korán jött, mint annyiszor máskor,

Zászlók követték, ömlõ vér, halál,

s a Költõbe a dárdát beledöfte

kozák kézzel a dölyfös, messzi cár.

A vereség oly jótékony lepelként

burkol be múltat, költõt. Látszatot

ünnepel ma is az ünnep. Szoborként

áll a téren virágdíszes halott.

A vereség lepel. Fedi: a lényeg -

ha gyõzelem jön, szétválik az út,

gõg-palotába visszatér a gazdag,

szegények elõtt becsukott kapuk.

Költõ, ki egykor igazságot szóltál,

fegyelmezetlen, de nyílt és szabad!

Hadd kérdezzem meg szomorú mosollyal:

mint viselnéd a mai láncokat?

Lánchordó lennél: aranylánccal ékes,

s várná alfeled bársonypuha szék?

Vagy szónokolnál a Szegények Földjén

jövõrõl, mit rejt nincsen, messzeség?

Hidd el nekem, hogy áldott volt a dárda,

s rosszakaróként jótevõd a cár,

mert amit adott egy kozák kezével,

lehet-e több: a gyõzelmes halál?

Petõfi Sándor a pesti forradalmár

Barabás Miklós litográfiája



Misóczki Lajos

1848 forradalmi tavasza és nyara Heves megyében

(Valami szent dolog kezdõdött!(

A március 15-i pesti polgári forradalom híre még aznap eljutott Heves vármegyébe.¹ Szekeresek és vásározók a késõ esti órákban Hatvanba érkezve tájékoztatták a lakosságot az eseményekrõl. 16-án Pásztón és környékén, valamint Gyöngyösön és környékén, 17-én este, illetve 18-án a reggeli órákban Egerben is értesültek a történtekrõl. (Jöttek hozzám a pesti hírekkel... Valami szent dolog történt( - emlékezett vissza a pásztói bíró az átéltek elmondására.² (Egy a népbõl( aláírással az elsõ egri beszámolót a Pesti Divatlap közölte: (17-én jutott el hozzánk a pesti forradalom híre, s magas lelkesedésre buzdított minden kebelt.(³ Az említett helyekre a szóbeli hírek mellett a szemtanúk több példányban is magukkal hozták a 12 pont nyomtatott szövegét és Petõfi Sándor: Nemzeti dal címû versét.

A pesti forradalom és az elsõ intézkedések hírét a megye minden településén örömmel fogadták az emberek. Lelkesen azonosultak a szabadság, egyenlõség, testvériség eszméjével. A forradalmi vívmányokat nemcsak tudomásul vették, hanem azokat követve itt, ebben a vármegyében is sorra megvalósították.

A vármegye székhelyén, Egerben március 19-én Gáhy József fõbíró elnökletével (a több ezrekre menõ városi nép roppant sokasága... az Isten szabad ege alatt képviselõ-testületi közgyûlést tartott.⁴ A közgyûlési határozatok értelmében az Egri Érseki Könyvnyomdában 4000 példányban kinyomtatták a 12 pontot és a Nemzeti dalt, és szétosztották a tömegben. A harmadik határozati pont a nemzeti õrsereg helybeli megszervezésérõl szólt. Máris intézkedtek. Gáhy elnökletével Blaskovics Gyula megyei alispán másodelnökletével egy 20 tagú küldöttség hozzálátott az Egri Polgári Õrsereg felállításához. Gáhy, Csiky Sándor és Nánási Mihály (a hazafiságáról ismeretes( Lenkey Károly (a legendás hírû János testvérbátyja) nyugdíjas századost felkérte az õrsereg megszervezésére és (alkalmazására(.⁵ A Pesti Divatlap egri tudósítója e napok eseményeit ismertetve a következõt jegyezte meg: (Mindenki arcán hazafiúi öröm s a szabadság érzete hajnallik: Számûzve minden cím, csak az egyszerû polgártárs használtatik úgy a magánéletben, mint a zöld asztaloknál.(⁶

A gyöngyösi városi tanács március 22-én rendezte meg a népgyûlést. A helyszíni tudósító megjegyezte, hogy a forradalmi vívmányok (említésére mindnyájunk öröme zajos 'éljenekben' tört ki, s a nép ezek iránt rendkívüli tetszését nyilvánítá.(⁷ A népgyûlés az egriek példáján Gyöngyösi Polgári Õrsereg (nemzetõrség) létesítésérõl határozott, sõt elsõként a megyében felállította a Közcsendi Választmányt (és annak helyi polgárõrségét).⁸

Alig telik el néhány hét, és egymást követik a falvak nyilatkozatai, (amelyek által az (országos) törvényhozás mellett megyénk rendinek hálás köszönetet szavaznak azon magas emberi érzetükért s jótékonyságukért, miszerint a lakosoknak szolgaláncait széttörve - õket mind anyagi jobbétre segíteni, mind szellemi kincsekkel tetézni buzgólkodnak(^.9

Elõre a forradalom útján

(A vármegye köz- és alsóbb rendû népességét, polgárságát, de fõképpen a jobbágyságot felette hatalmába kerítette a jogegyenlõség érzete( - összegezte a lakosság forradalom utáni megnyilatkozását a megyei fõügyész.¹⁰ A legjobban az tûnt szembe, hogy a szabadság, egyenlõség, testvériség (magas eszméjét( hittel vallották az emberek, és aszerint is akartak élni.¹¹ (Most kétszeresen érezzük a barátság, egyetértés és összesimulás gyönyöreit.( - írta a Peti Divatlap gyöngyösi tudósítója.¹² Hasonlóan fogalmazott a Pesti Hírlap egri levelezõje is: (Szívemelõ volt itt tapasztalni, miként a szabadság, egyenlõség, testvériség nem csupán írott malaszt többé, hanem valósággal életbe lépett intézmény.(¹³ A gyöngyösi születésû, de Egerben élõ Zalár József (családi néven Hízli) a népegyesítõ forradalmat verssel köszöntötte:¹⁴

Forradalom

...

S mit hajdan Krisztus hirdetett:

Az egyenlõség nappala,

Szabadság és testvériség

Világában feltámada.

E szentháromság a világ

Egy üdvezítõ Istene;

Ez istenségben higyjetek

Ó, népek minden nemzete!

Heves vármegyében a társadalmi, nemzetiségi és vallási viszály nem veszélyeztette a forradalom tekintélyét. A vallási türelem és megértés közös, nemzeti ügyet szolgált. Amikor tavasszal és nyáron az országban itt-ott antiszemita megmozdulások zavarták meg a zsidók és a magyar lakosság békességét, az április 10-i vármegyei közgyûlésen elnöklõ Blaskovics alispán (keményen... megrótta azt a két ügyvédet, akik az április 7-i egri népgyûlésen a zsidók ellen beszéltek(.¹⁵ A gyöngyösi lakosság is szinte testvéri egyetértésben élt a zsidókkal. A német nyelvû országos zsidó lapban megjelent egyik ismertetés is ezt tanúsította: (Gyöngyös keresztény lakossága iparkodik ledönteni az elõítéletek válaszfalait. (Ezért) minden nemesen gondolkozó ember dicséretét megérdemli a gyöngyösi nép példás viselkedése.(¹⁶ Május elején a többi egyház példáját követve izraelita hála-istentisztelet volt a gyöngyösi nagyzsinagógában, amelyen W(esiss) Lippe rabbi a forradalom és a magyar nemzeti ügy melletti lelkesítõ beszédet mondott. Az itteni lakosok magatartása döntõ volt abban, hogy a helybeli zsidók a magyar érdekek mellé állva anyagi áldozatokat hoztak, és a nemzetõrségbe is jelentkeztek.

Sajnos, a társadalmi egyetértés éppen a forradalmi tettek más-más értelmezése folytán néhány helyen hamar felbomlott. A konzervatív szemléletû Nemzeti Hírlap már áprilisban jelezte a társadalmi feszültségeket kiváltó gazdasági tényeket, a folyamatok radikalizálódását: (A szõlõs vidékeken a kedélyek izgatottsága leginkább észrevehetõ, ami alkalmasint a dézma megtagadását vonja maga után.(¹⁷ Elsõként Gyöngyös környékén szabadultak el a paraszti szemszögbõl jogos indulatok, amelyek Gyöngyöstarjánban zavargásokhoz vezettek. (A nép ugyanis rosszul fogva föl a szabadság eszméjét, az összesített és elkülönzött földesúri birtokot erõhatalommal elfogalalá.(¹⁸ A gyöngyösi és a vármegyei hatóságok a földfoglaló paraszti mozgalmak terjedésének és a szolgáltatások megtagadásának megállítására törvényszéki ítélettel és sorkatonaság helyszínre rendelésével léptek fel.

Guyon Rihárd ezredes, a Görgei hadtest parancsnoka

Perger János vízfestménye

A forradalmat a lakosság külsõségekkel is vállalta, és kinyilvánította. Egerben március 19-tõl, Gyöngyösön március 22-tõl, 25-tõl pedig az egész megyében az emberek nemzeti színû kokárdát viseltek, és a középületekre zászlókat tûztek. Gyöngyösön még a házszámtáblákat is piros-fehér-zöld színûre festették. Március 24-én, illetve 25-én megyeszerte (sasvadászatot( rendeztek, azaz (minden köz- és magánépületrõl leszedvén az austriai címert(, a magyar állami címert tették a helyére.¹⁹

A forradalom nevében kinyilvánított és ebben a megyében is megvalósított sajtószabadság az egyik legfõbb eredmény volt. Az Egri Érseki Könyvnyomda március 19-tõl szinte naponként ontotta részint a vármegyei törvényhatóság, részint az egri városi tanács közleményeit, gyakran az országos fõhatóságok leiratainak sokszorosított példányait. Ennek a nyomdának köszönhetõ, hogy a gyöngyösi költõ, Spetykó Gáspár forradalmi ihletésû versét közölte. Spetykót a március 22-i népgyûlés lelkes hangulata, a gyöngyösi nemzetõrség megalapítása és Petõfi Nemzeti dala késztette versének megírására, amelyet a nyomda április 10-én vagy 11-én tett közzé:²⁰

Nemzetõri dal

Lobog a nemzeti zászló,

Mint egy megtestesült jelszó!

S amennyi színt rajta látunk,

Annyi a mi boldogságunk!

S van-e élet a világon

Olly dicsõ, mint életünk?

Illik hát, hogy minden áron

Védje azt hû fegyverünk!...

A 10 versszakos költemény országosan is egyedüli nemzetõri buzdító vers.

Sajnálatos, hogy forradalmi utunkat már tavasszal az ellenforradalom mellé szegõdött, ránk törõ nemzetiségek igyekeztek eltorlaszolni. Forradalmunk és nemzeti önvédelmünk ügye ebben a vármegyében is összeforrt. Megindult a nemzetõrök, majd az önkéntes honvédek toborzása. Egerben április 9-én, Gyöngyösön május 21-én rendezték a nemzetõrök zászlószentelõ ünnepélyét. A további toborzás és csapatszervezés után, augusztus 1-2-án indultak el a hevesiek a Délvidéket pusztító szerbek megfékezésére. Így már a nyártól részt vettek a nemzeti önvédelmi és szabadságharcos küzdelmekben. Közben a júniusi és júliusi helyi közigazgatási és a június 26-i országos választásokon is megállta helyét a megye választójogosult lakossága. A parlamenti mandátumhoz juttatott nyolc képviselõ közül az egri Csiky Sándor volt a legtevékenyebb. Puky Miklós a kettõs vármegye kormánybiztosi megbízását is megkapta a képviselõsége mellé, és 1849. január 3-tól már Heves megye elsõ alispánja, január 29-tõl Komárom várának és a megyének kormánybiztosa. A gyöngyösi születésû Almási Pált az 1848. július 10-i országgyûlésen a képviselõház alelnökének választották, az év végén Puky Miklóst õ követte Heves megye kormánybiztosi székében, 1849-ben Debrecenben a képviselõház elnöke lett. Április 14-én õ jelentette be az országgyûlésen a Habsburg-ház trónfosztását.

Másfélszázév távlatából tisztelettel emlékezünk nemcsak 1848 tavaszának és nyarának Heves vármegyei küzdõire, hanem az 1848/1849. évi szabadságharc valamennyi hazai hõsére is.

Kápolnai csata 1849. február 26-án

Egykorú kõnyomat

Jegyzet:

1. Akkor Heves és Külsõ Szolnok t. e. vármegye közigazgatási egységet alkotott. A kettõs megye

eseményeibõl csak a Heves megyeieket vizsgáljuk.

2. Gyöngyös Város Tanácsa V.B. Irattára, a Heves Megyei Gazdasági Egyesület iratai, Berecz

Ferenc: Rendületlenül. Kézirat, Gyöngyös, 1858, 5. Berecz 1848-ban vármegyei tiszti fõ-

ügyész, majd alispánhelyettes volt. (GYVT V.B.I. HMGE)

3. Pesti Divatlap, 1848. ápr. 1., 1-2. Eger

4. Heves Megyei Levéltár, IV-6, fond, 2. doboz, 71. sz., 170/ 1848. sz., a márc. nyomtatvány

(HML)

5. Uo., I-26. fond, Almásy László iratai. Tekintetes nemes Heves megyének 1848-ik évi március

20-án, Egerben... kezdetû nyomtatvány

6. Pesti Divatlap, 1848. ápr. 1-2.

7. Uo., 1848. ápr. 8., 2. Vidéki mozgalmak címû rovat, Gyöngyös

8. Nemzeti, 1848. máj. 4., 7. Vidéki mozgalmak

9. Pesti Hírlap, 1848. ápr. 19., 348-349. Vidéki mozgalmak

10. GYVT V.B. I., HMGE, Berecz, 6-7.

11. Uo.

12. Pesti Divatlap, 1848. ápr. 8., 2. Filo Alajos: Gyöngyös (Filo gyógyszerész volt Gyöngyösön)

13. Pesti Hírlap, 1848. ápr. 19., 348. Eger

14. Zalár /József/ : Szabadságdalok. Bucsánszky A. Nyomda, Pest, 1849, 5.

15. Pesti Divatlap, 1848. ápr. 22., 2. Eger, ápril. 13.

16. Der Ungarische Israelit, 1848. máj. 20., 56. Gyöngyös, május 6. Az újság együtt tudósított a

pozsonyi eseményekkel.

17. Nemzeti, 1848. máj. 2., 3.Vidéki mozgalmak

18. Uo., 1848. máj. 4., 7.

19. Pesti Divatlap, 1848. ápr. 1., 2.

20. A versrõl a történeti feldolgozások nem tudnak. A röpcédulára nyomtatott vers Molnár József

tanár, muzeológushoz került, aki azt 1964-ben a gyöngyösi Mátra Múzeumnak ajándékozta.

Kossuth Lajos, Magyarország kormányzó-elnöke

August Prinzhofer litográfiája

A tizenkét pont: 1848. március 11-én Petõfi Sándor, Vasvári Pál, Irínyi József, Jókai Mór és Bulyovszky Gyula fogalmazta meg a magyar nemzet követelésiet

Gebei Sándor

1848 márciusának eseményei a megyei közgyûlés jegyzõkönyve alapján

Heves és Külsõ-Szolnok megye, valamint Eger város sorsfordító napjainak tanulmányozásában a megyei közgyûlés jegyzõkönyvei nélkülözhetetlen forrásoknak számítanak. Itt és most csak arra vállalkozom, hogy a nevezett forráscsoport alapján vázoljam a megye és a város helyzetét, hangulatát 1848. március 15. és 1848. április 11., tehát a pesti forradalom és a polgári törvénykönyv szentesítése közötti rövid periódusban.

Azért választottam ezt az alig néhány hétre kiterjedõ idõintervallumot, mert ekkor élte át az ország a hatalom- és rendszerváltás legizgalmasabb napjait, mert a forradalmi események a legitimitás és illegitimitás mezsgyéjén zajlottak, mert az átalakulás folyamatának irányíthatósága gyakran veszélybe került, ellenõrzése, illetve ellenõrizhetetlensége nap mint nap égetõ problémaként jelentkezett.

Március 19-én az egri városháza udvarán népgyûlést tartottak, ahol a pesti forradalomról, a 12 pontról tanakodtak és vitatkoztak a résztvevõk. A vita középpontjában az úrbéri viszonyok megszüntetésének értelmezése, a közterhek arányos viseletében bekövetkezõ bejegyzése szerint, Eger polgárai (a forradalom elsõ hevében is legkissebb törvénytelen eljárással sem szennyezték be( a város és a megye hírnevét, sõt a jelenlévõk a királyhoz, a hazához és a törvényekhez való hûségüket is deklarálták, a (személy és a vagyonbiztosságnak( megszilárdítására õrcsapat szervezésérõl döntöttek. A fentieknek gyökeresen ellentmond a március 20-i (kisgyûlésrõl( készített feljegyzés, amely a megyében tapasztalható (népmozgalmakról( tudósít. Sajnos, a jegyzõkönyv arról nem tájékoztat bennünket, hogy a (Bécsi Bank jegyei iránt( megmutatkozó, vagyis a hivatalos fizetõeszköz iránti bizalmatlanság mellett milyen egyéb okok válthatták ki a vidék mozgolódását március 20-a elõtt.

Március 21-e mindenképpen fordulópontnak számít a hivatalos fõváros (Pozsony) és a forradalmi fõváros (Buda-Pest), illetve a vidék kapcsolatában, mivelhogy ezen a napon futott be a vármegyékhez és a szabad királyi városokba István fõherceg nádor és királyi helytartó gr. Batthyányi Lajos miniszterelnöki kinevezését megerõsítõ sürgönye.

(címzett Uraságtokat azon meghagyással értesítem, hogy a közbátorságnak (értsd: közbiztonságnak) jelen veszélyben forgó állapota tekintetébõl addig is, míg ezen felelõs ministerium hatás köre törvényes uton meghatároztatnék, a gróf Batthyányi Lajos, mint e részben, meghatalmazott által aláírt rendeleteknek végrehajtását haladék nélkül eszközölvén, ezeknek foganatosítása felõli jelentéseiket ugyan annak terjesszék fel.(

Ez a nádori lépés az ország közvéleménye elõtt visszavonhatatlanul legitimálta azt a közjogi méltóságot, akire - és által kinevezendõ, de király által megerõsítendõ minisztertársaira - a forradalmi változásokat jelentõ reformok jogi és gyakorlati kivitelezése várt. Igaz, hogy Batthyányi Lajos már március 17-én kézbe vehette elnöki megbízását, ám a (legitim, de nem lojális úton( kinevezett - Esterházy Pál király személye körüli miniszter szavaival - magyar miniszterelnök intézkedései, körlevelei, utasításai, stb. vidéken, igazán törvényesnek István fõherceg nádor sürgönyének kézhez vételétõl számíthatók. Egerbe Blaskovics Gyula másodalispánnak, a megyei közgyûlés elnökének ugyanezen a napon kézbesítették Batthyányi Lajos miniszterelnök március 17-én keltezett, de csak 18-án postázott 1. számú körlevelét. Ezzel a körlevéllel tudatta Batthyányi a miniszterelnökké történõ kinevezését és mint az ország élére állított közjogi méltóság a törvényhatósági elnököket (a közbéke és nyugalom fenntartására( szólította fel. A (csend és népkedély bujtogatói ellen( minden tekintélyükkel és minden törvényes eszközükkel lépjenek fel, - hangzik a figyelmeztetés - nehogy az országgyûlés és az alakuló kormány munkáját (idõ elõtti követelések által akadályoztassanak(. (Az idõ elõtti követelések( tulajdonképpen az úrbéri viszonyok, a papi tized megszüntetésére, a közös terhek közös viselésére vonatkozó, az uralkodóhoz már beterjesztett, de még nem szentesített törvényjavaslatokat foglalták magukban.

Batthyányi miniszterelnök március 23-i dátumozású 2. számú körlevelét Blaskovics Gyula másodalispánnak 25-én kézbesítették. A délután 4 órára összehívott (kisgyûlés( tagjai ebbõl a körlevélbõl értesülhettek az újabb országos hírekrõl, elsõsorban a mindenkit közvetlenül érintõ közteherviselés, a papi tized és az úrbéri viszonyok eltörlésérõl szóló (törvény javallatok( sorsáról, amelyek ez idõ szerint már mind a két táblán keresztülmentek és azokat a kormány is elfogadta. Batthyányi ezúttal elrendelte a címzetteknek, hogy minél gyorsabban és minél szélesebb körben terjesszék a körlevél tartalmát, kezdve a közgyûlés azonnali összehívásával, folytatva a megye településeire indítandó (számos és állandó küldöttségek( megszervezésével. Ugyanis a valóságos hír és információ (a köz hitbe és bizodalomba( való kerülése, például az országgyûlési Karok és Rendek nyilatkozatainak, végzéseinek (kinyomatása( és az adózó nép közötti (kiosztása(, tehát az adózó nép felvilágosítása, elejét veszi az (imitt amott mutatkozó (t.i. a földesúri szolgáltatások) megtagadásoknak(, vagy a (rend ellenes mozgalmak( terjedésének.

Nemcsak szokatlan lépés, de törvénytelen lépés volt ez, a miniszterelnök részérõl. Hiszen Batthyányi Lajos a még nem szentesített törvényeket, vagyis de iure csak törvényjavaslatokat tárt a nyilvánosság elé. A törvényjavaslatok kvázi törvényekként való közhírré tételével a miniszterelnök a nyilvánosság felé fordult, amivel kényszerhelyzet elé állította a törvényhozás szereplõit, adott esetben a királyt. A jobbágyságot leginkább foglalkoztató (még nem törvények( propagálása egyidejûleg gyengítette is, de erõsítette az adózó nép elégedetlenségét. A törvényalkotási folyamat fázisainak magyarázgatása a nem nemesek türelmetlenségét csak ideig-óráig csillapította, a földesúri szolgáltatásoktól és a papi tizedtõl való azonnali megszabadulás, a személyi függésbõl való azonnali kiszakadás vágya - mint kézzel fogható cél - feltartóztathatatlanul bomlasztotta a régi törvényes kereteket.

Nem árt felidézni, hogy a régi törvényes keretek kiépülésének az alapját Mária Terézia fektette le 1767. évi úrbéri rendeletével, viszont az új rendszer bevezetése és bejáratása még hosszú idõt vett igénybe. Heves és Külsõ-Szolnok vármegye királyi biztosa, Brunszvik Antal udvari tanácsos, aki az úrbéri rendelet gyakorlati kivitelezésére kapott felhatalmazást, csak 1770. április 1-ével kezdte meg megyei mûködését. A vármegye és a királyi biztos egyeztetõ tárgyalásain - érthetõ módon - a kulcskérdés a jobbágytelek nagyságának meghatározása volt. Az érdekellentéteket félreérthetetlenül tükrözik a felek javaslatai.

Vármegyei javaslat (1770. V. 30.) Brunszvik javaslata Uralkodói döntés

I.o. 14 hold szántó 4 kaszás rét 20 hold 6 kaszás rét 26 hold 8 kaszás rét

II.o. 16 6 22 8 28 10

III.o. 18 8 24 10 30 12

IV.o. 20 8 26 10 32 12

A királyi biztos több mint egy évig tartó küszködésének eredményeképpen csak 1771. július 3-án jelentette be a vármegyei közgyûlésen: valamennyi község - 144 falu - hitelesített urbáriuma elkészült, megkezdõdhet a hitelesített példányok kiadása és az úrbéri rendelet gyakorlati végrehajtása. Ne feledjük, hogy a földesúr-jobbágy viszony új alapokra való helyezése de iure 1767-tel kezdõdött, de facto viszont - Heves megyében - 1771-gyel indult. És 1848-ban?

Március 18-án délután (ötödfél( órakor került sor az alsótábla napirendjére az úrbéri viszonyok megszüntetésérõl szóló törvényjavaslat. Babarczy Antal csongrádi képviselõ indítványára pontosították a beterjesztett törvényjavaslat címét. A módosítás elfogadása után ez így hangzott: (Az úrbéri és azt pótló szerzõdések alapján eddig gyakorlatban lévõ szolgálatok (robot), dézsma- és pénzbeli fizetések megszüntetésérõl(. Az elõterjesztett javaslat minden huzavona nélkül, igen gyorsan megerõsítést nyert az alsó táblán és az akkor éppen ülésezõ felsõ táblára azonnal tovább is küldték. A felsõ táblán elnöklõ István fõherceg nádor arra hivatkozva, hogy a fõrendekhez került alsó táblai határozat megvitatása néhány órát még igényel, folytatólagos ülést rendelt el a felsõ táblán. Ezen az ülésen Majláth György országbíró elnökölt, a fõrendi képviselõk közül mindössze tizenheten voltak jelen (!) Perényi Zsigmondnak, Batthyányi Lajosnak, Pálffy Jánosnak, Ráday Gedeonnak köszönhetõen a felsõ tábla határozatképesnek nyilvánította magát és változtatás nélkül elfogadtatta az alsó tábla úrbérjavaslatát. Este kilenc órakor már hivatalosan is bejelentették az alsó táblán, hogy a fõrendek hozzájárultak az elõterjesztéshez. Március 19-én reggel 8 órakor az országgyûlés végleg elfogadta a közös teherviselésrõl, az úrbér és a papi tized eltörlésérõl szóló javaslatokat. Az okmányt mindkét tábla hitelesítette, megpecsételte és szentesítésre a királyhoz felterjesztették.

Utcai csata Hatvanban 1849. április 2-án

Egykorú kõnyomat

V. Ferdinánd magyar király március 28-i leiratában, amelyet 29-én olvastak fel az országgyûlési ülésen, csak a közös teherviselésrõl szóló törvényjavaslatot szentesítette, az úrbéri viszonyok megszüntetésérõl szóló törvénycikket további tárgyalásra visszaküldte. Idézem: (... azonban az úrbéri szolgálatok azonnali megszüntetésével éppen azon osztály, mely ritka nagylelkûséggel oly tetemes áldozatokat hoz, erejébõl rögtön kivetkeznék s ez által egy részben a mezei gazdálkodás csökkentésével s a kereskedés, ipar és nemzeti gazdászat kárával, sõt éhínség elõidézhetésével is, az egész hon sulyos veszélybe ejtetnék, az országos karok és rendek azon káros következések eltávolítására vezetõ eszközökrõl gondoskodván, e tekintetbõl az érintett törvényjavaslatot bõvebb tanácskozásba vegyék.(

Úgy látszott, hogy (fenn( , országos szinten, a törvényekkel szabályozott jobbágyfelszabadítás elakadt, de (lenn(, azaz vidéken, a megyékben a már tudatosult jobbágyfelszabadítás megkezdõdött szinte azonnal, helyi értelmezésben és spontán módon. Talán e vonatkozásban is vezérmegyének számított a Nyáry Pál törvényhatósági elnök által dirigált Pest megye. Április elejére Heves vármegyében is - a közgyûlési jegyzõkönyv tanúsága szerint - tarthatatlanná vált a földesúr-jobbágy viszony. Jellemzésére egy rövid részlet.

(mivel az egész megyében a volt jobbágyok és földes urak között az eddig fenn állott törvényes viszonyok bomladozni, az engedelmesség engedetlenséggé, a tisztelet gúnnyá, az úri jog gyûlölet és lázzadás tûz fokává alakulni kezdettek, azért, mert némely helyeken magok a volt földes urak, másutt pedig a tisztviselõ a... Megye kis gyûlési végzéséhez és elnöki rendelet(é)hez izgató magyarázatot kapcsoltak: a kitörõ vésznek megelõzõleg elhárítása kedvéért halaszthatatlannak láttam a választmányt arra bírni, - jelentette ki Blaskovics közgyûlési elnök - hogy az úrbéri viszonyoknak az egész Megyében egyszerre és mielõbb megszüntetését határozatilag mondja ki s abbeli határozatát foganatosíttsa, mielõtt e részben hozott s a királyi felség által is elvileg helyben hagyott, de a volt földes uraknak nyújtandó kárpótlás érdekében újjabb tanácskozás alá vétetni rendelt,... A hírdetés már megye szerte folyamatban van. Ez a szolgabíró uraknak eddig hozzám érkezett jelentéseik szerint mindenütt megnyugvást szült és a felett a nép hála örömét nyilvánítja. Csupán Tisza-Földváron borítja a kétkedés szomoru fátyola 111 telkes és 112 gyalog jobbágynak... sziveinek örömét.(

A tiszaföldváriak elégedetlenségének az volt az oka, hogy 1846-ban 38.185 ezüst forinttal megváltották magukat és ebbõl már 34.000 forintot ki is fizettek 1848 tavaszára. Szorgalmukért és önkéntes vállalkozásukért (a haza méltányos elismerését( érdemelnék, de a márciusi változások miatt büntetve lesznek - állították a panaszosok. Ugyanis az önkéntes örökváltsági szerzõdések a kihirdetett törvények alapján a csupán magánjellegû szerzõdésnek minõsülnek, tehát az anyagi áldozat hiábavalónak bizonyult. Figyelemre méltó, ahogyan érvelnek a kárvallottak: (midõn a szorgalmatlanok s magukat eddig megváltani nem akaró lakos társaik helyett a Status (t.i. az állam) fog váltsági díjak tekintetében a volt földes uraknak kárpótlást nyujtani(, addig a szorgalmasok és a megváltást kezdeményezõk szerzõdését az állam nem ismeri el hitelesnek és jogerõsnek, következésképpen az állam nem téríti meg nekik az általuk kifizetett kárpótlási összeget. A földváriak sérelmét és elszenvedett méltánytalanságukat a közgyûlés korrigálni igyekezett azzal, hogy panaszuk részletes kivizsgálására bizottságot küldött ki, továbbá azzal, hogy közvetlenül a miniszterelnöktõl kérték a probléma megoldását.

Sokkal fenyegetõbb szituáció alakult ki Gyöngyös-Tarjánban, ahol (megsértetett a vagyonbiztosság(. A volt jobbágyok elérkezettnek látták az idõt ara, hogy az 1847 õszi birtok (elkülönözési perben( hátrányukra született bírói döntést önkényesen megváltoztassanak. Sõt, nemcsak a régi földjeiket foglalták vissza, hanem (a földes uraságokét is elfoglalni kezdették(, (õszi vetéseiket kiszántani kezdették(. Amikor a (törvényes felsõbbség(, azaz a szolgabíró (ezen kihágásért közbe tett( rendeleteirõl tudomást szereztek - a jegyzõkönyv szavaival élve -, (vakmerõ makacssággal ellene szegûltek(. Blaskovics Gyula másodalispán, törvényhatósági elnök kemény eszközökhöz nyúlt a földfoglalókkal szemben. (... az illetõ Szolgabíró által (Izsák László) e tárgyban hozzám April 4-én este személyesen tett jelentése következtében a közép ponti rendõri választmányt rögtön egybehívám - adott számot intézkedéseirõl Blaskovics elnök a közgyûlésnek -, melly vizsgálatra és föld foglaló lázzadók lecsillapitására és érdem szerinti megfenyítésére, a hely szinén haladék nélkül munkálandó Törvényszéket rendelt ki, a választott Táblabírákból. Ezen Törvényszék Izsák László Szolgabíró Úrnak April 7-én költ jelentése szerint, még folyvást mûködik, s erélyes fellépése által sikerült 18 lázzitók elfogatásával a csendet és vagyon biztosságot helyre állítani.(

Ugyancsak a rendõri választmánynak gyûlt meg a baja azzal a 10-12 tagú fegyveres rabló bandával, amely Nagy József haszonbérlõt, Ghilányi István athkári kocsmárost, Hertendi János tarnamérai gazdatisztet tettleg bántalmazta és kirabolta. Szerencsére az ilyen esetek kivételek maradtak Heves megyében. A bûnözési statisztika változatlan, illusztrációként:

A rabok száma február 14-én Jelenleg (április 10-én)

megítélt rab 225 fõ 222 fõ

fellyebb vitt pör alatt 10 7

folyamatban lévõ pör alatt 21 20

nyomozás alatt 16 fõ 18 fõ

Batthyány Lajos

Friedrich Rieder vízfestménye

Az említett (rend õri választmány( Batthyányi Lajos miniszterelnök március 28-i rendelvényére állt fel Heves megyében Blaskovics Gyula elnökletével. Az egriek és a megye (különbözõ vidékeinek lakói érdekében( már a hónap végén megkezdte mûködését (az állandó közép ponti rendõri választmány( közel 50 fõvel. Néhány nevet említve a választmányból: Almásy Emánuel, Almásy László fõszolgabíró, Berecz Ferenc fõügyész, Buky Miklós, Csiky Sándor, Fáy Sámuel, Hellebronth Antal, Leszkovszky József, Luby István fõjegyzõ, Nánásy Ignác alügyész, Nánásy Mihály, Novotha Péter, Ringelhan Antal, Vasváry Károly, stb. Természetesen a népesebb megyei helyeken az egri (közép ponti választmánytól függõ(, ún. (vidéki választmányok( alakultak. Feladatuk mindenhol a közcsend, a béke és a rend fenntartása (szóval( is, de minden más eszközzel is. Az átmeneti korszak bizonytalanságaival éppúgy, mint a néphangulat kiszámíthatatlanságával indokolhatjuk a három naponként megkövetelt jelentéseket. A járások a megye központba, a megye pedig a minisztériumba juttatta el (a megye állapotáról szóló tudósítását(. Blaskovics Gyula elnök hosszasan, de meggyõzõen érvelt az új típusú irányítás szükségessége mellett. (A köz csend és béke fenntartása tekintetébõl el kellett a szokott Megyei administrationális rendszertõl térni - jelentette ki Blaskovics -, mert a rendkívüli idõk rendkívüli intézkedéseket kényszerítettek ki. Az azonnali döntések és intézkedések meghozatalára a megye (közép ponti választmányának elnöke( jogosult, ám az elnök miniszteriális és megyei ellenõrzés alatt áll - hangsúlyozta a másodalispán elnök. Az elnök az (évnegyedes( közgyûlés elõtt ad számot munkájáról, de ez a megyei közgyûlés már (nem eggyes kiváltságos osztály(, hanem az (egész nép számoltató közgyûlése( lesz, ill. lett.

Olvashattunk itt például a nemzeti õrsereg megyei szervezésérõl, arról, hogy alig két hét leforgása alatt közel 2500-an gyûltek a zászlók alá. Április 10-ére Egerben - már 1500-an, Gyöngyösön - 612-en, Szolnokon - 184-en, Kenderesen - 80-an, Pásztón - több mint 60-an, Török-Szentmiklóson - 18-an szerettek volna megfelelõ fegyverhez jutni. Blaskovics idevágó gyors intézkedésének is fennmaradt a nyoma. Haladéktalanul 3000 lõfegyvert igényelt a (Ministeri bizottmánytól(. Miért oly sietõs az õrsereg felfegyverzése? - vetõdik fel a kérdés. Fenyegetést jelentettek vajon Heves és Külsõ-Szolnok vármegyére a Wrb(a)na-féle 6.sz. könnyû lovasezred tiszafüredi, füzesabonyi, mezõtárkányi, verpeléti, gyöngyösi egységei?

Érdekes bejegyzéseket találhatunk a megyei jegyzõkönyvben az egri tanulóifjúságról is. Március 23-i dátummal szereplõ részt idézem: (a tanulóifjúság a nemzeti újjászületés feletti túlzó örömétõl és a Magyar nemzetiség küljelei iránti búzgalomtól elragadtatva kissé önkényeskedésbe vágott(, vagyis - ahogyan az a sajtóban megjelent - (sasvadászatra(, mégpedig kétfejû sasos címerek leszedésére és begyûjtésére indult. Az osztrák idegen (címerek és szinek küljelek( helyett a nemzeti jelképeket függesztették ki a fiatalok a középületeken. Április 3-tól kezdve - országos intézkedés folytán - csak (nemzeti szinek és címerek( díszeleghettek a hivatalokon. Megjegyzem, hogy mindez a polgári törvénykönyv szentesítése elõtt egy héttel! Ismételten azt tapasztalhatjuk, hogy a forradalmi köznapok, vagy talán pontosabban, a köznapok forradalma - mind formai, mind tartalmi szempontból - elõtte járt Pozsonynak. Az egész országban érzékelhetõ népi radikalizmus - így a Heves megyei is - a pozsonyi törvényhozók munkáját felgyorsította, a régi renddel való szakítást kikényszerítette.

Ez az elementáris erõvel feltörõ lelkesedés - amelyet az úrbéri viszonyok és a közteherviselés eltörlésének országos kihirdetése, ám (törvénytelen( kihirdetése indított útjára - magyarázza azt is, hogy a megyei közgyûlés szükségét érezte annak, hogy jegyzõkönyvileg Batt-hyányi Lajosnak, Kossuth Lajosnak és Nyáry Pálnak köszönetét nyilvánítsa.

Az elnök miniszternek azért fejezte ki (bizodalmát( Heves és Külsõ-Szolnok közönsége, mert (a nemzeti jólét megállapításában( (megteremtésében) közremûködik, mert (magas állásában úgy cselekszik, hogy e hon 15 millió polgárának boldogságát( szem elõtt tartja.

Kossuth Lajos meg azzal érdemelte ki a megye közönségének támogatását és bizodalmát, hogy (a polgári szabadság hazánkban honosításában olly sok éveken át állhatatosan és csüggedetlenül( küzdött.

Talán a legfigyelemreméltóbb szavak Nyáry Pálnak, a Pest megyei alispánnak jutottak. A közgyûlés nyilvános köszönetet mondott (honfiúi érdemeiért(, hiszen az országos választmány jeles tagjának (köszönheti e hon( - szögezi le a jegyzõkönyv -, hogy (néhány napok alatt a béke s rendnek legkisebb megzavarása nélkül(, vér folyása nélkül kivívta a szabadságát.

Ezen írásomban szándékosan nem törekedtem az ünnepi és fennkölt hangulat ábrázolására, talán mondható, hogy éppen ellenkezõleg: a forradalom vidéki köznapjaira összpontosítottam a figyelmemet. Egy március 18-tól április 10-ig terjedõ periódusra, amit én a bevezetõben átmenetnek neveztem, - most kiegészíteném - kritikus átmenetnek mondom. Remélem, hogy a szûk forrásbázis dacára is sikerült érzékeltetnem ennek a sorsfordító négy hétnek a bonyolultságát, a (fenti és a lenti( folyamatok hol egymást gyengítõ, hol egymást erõsítõ hatását, a még jobbágyok és már nem jobbágyok szenvedélyes megnyilvánulásait.

Április 11-e, azaz a törvényjavaslatok szentesítése, a polgári törvénykönyv megszületése a forradalom menetében új fejezetet - hozzáteszem - nem kevésbé ellentmondásos fejezetet nyitott.

Nyáry Pál Pest megyei alispán, a liberális nemesség képviselõje

Barabás Miklós litográfiája

Széchenyi István

Franz Eybl litográfiája



T Ágoston László

Õseim üzenete

Jónéhány éve már - közben õ is megtért õseihez -, amikor egy nap így szólt hozzám anyám:

- Elolvastam a Nemeskürty könyvét, kisfiam, tudod, azt a "Kik érted haltak szent Világszabadság"-ot. Az éjjel meg frontátvonulás lehetett, mert alig hunytam le a szememet. Amint forgolódtam az ágyban, eszembe jutott valami. Az egyik tábornok nevét úgy írta, hogy Lenkei és Zádorfalvi Lenkey János. Nem hagyott nyugodni a gondolat, fölkeltem, megnéztem. Valóban úgy volt.

- Úgy hát - feleltem magabiztosan -, én is olvastam. De mi következik ebbõl?

- Tudod, én nem ismertem a nagyapámat. Fiatalon meghalt, még 1905 körül. De láttam valahol egy aláírását, õ is használta a Zádorfalvi elõnevet. Határozottan emlékszem rá, hogy Zádorfalvi Lenkey Pál állt azon a papíron. Még arra is emlékszem, hogy olyan tizenhárom éves forma kislány lehettem 1936-ban, amikor nekem kellett otthon maradnom házpásztornak, mert nagyanyánkat Egerbe hívták temetésre. Akkor hozták haza Aradról a tábornokot. Sokáig mesélte mindenkinek, milyen fényes állami temetés volt. Huszárok, meg díszlövés, meg minden...

- És mi következik ebbõl? Gondolom, a fél ország ott lehetett a temetésén.

- Azt nem tudom, de ha nagyanyámat külön meghívták, szerintem volt hozzá valami köze a családnak...

- Ugyan, anyám, hiszen ha minden Kovács meg Lakatos atyafiságát kutatná, a fél országról kideríthetnék, hogy rokon. Jó, elismerem, hogy a Lenkey nem ilyen gyakori név, de hát végül is mit akarsz? A kutyabõrt keresni a hetvenes évek végén? Tegyük föl, hogy megtalálod, akkor mi van? Bemutatod a párttitkár elvtársnak, vagy beragasztod a szocialista brigádnaplóba?

Sokáig nem esett szó a dologról, talán egy kissé meg is sértõdött a kemény szavaktól anyám. Aztán a következõ tavaszon egy újságkivágással a kezében csöngetett az ajtómon. Rövidke glossza volt, epébe mártott tollal írták. Egyik nagy nemzeti költõnk sírját fölverte a dudva, benõtték a bokrok, s a felbillent sírkõ betûit belepte a moha. A (hálás utókor( még arra se volt képes, hogy a sírt kipucolja.

- Látod - mondta -, lehet, hogy a Lenkey-sír is így néz ki Egerben. Én bizony elmegyek, fiam, és kipucolom. Elkísérhetnél, ha van egy kis idõd...

Így történt, hogy egy júniusi szombat délelõttön megérkeztünk Egerbe. Gyalog indultunk el az állomásról. Szép, napos, kora nyári délelõtt volt, jólesett elsétálgatni a virágokkal pompázó kertek mellett. Aztán érdeklõdni kezdtünk Lenkey János szülõháza után. Elég sokan visszakérdeztek, hogy (az meg kicsoda?( Végül az egyik buszmegállóban megszólítottunk egy karcsú fiatalasszonyt. A kislányával kettesben várakoztak. Kérdésünkre felcsillant a szeme, s õ is visszakérdezett. De nem azt, hogy (az meg kicsoda?(, hanem hogy miért keressük. Anyám rögtön elmondta, hogy õ Lenkey-lány, s azért jöttünk, hogy rendbehozzuk a tábornok sírját, ha netán azt is úgy gondoznák, mint az újságban olvasott nagy költõét. Erzsike elmosolyodott, s most rajta volt a sor. Miközben elment a busza, elmesélte, hogy õ a helyi Lenkey János úttörõcsapat vezetõje, s nemcsak a sírt gondozzák, hanem még a tábornok szülõházán lévõ emléktábla betûit is átaranyozták a gyerekek. Van egy szép csapatnaplójuk is, abba gyûjtik a tábornokról szóló dokumentumokat. Ha legközelebb elmegyünk, szívesen megmutatja. Ebben az albumban láttam az elsõ képet Lenkey Jánosról. Anyám is jól megnézte, aztán rám pillantott és kijelentette:

- Kiköpött Lenkey vagy, fiam. A tábornok is épp olyan kopasz volt negyvenéves korára, akár öregapád vagy te. Az arcvonásaitokban is van némi hasonlóság.

Akkor még csak sejtettem, de most már biztosan tudom, hogy akkor nyert meg végérvényesen az ügynek, akkor fogant meg bennem a szemtelenül merész ötlet, hogy könyvvé formáljam Lenkey tábornok életét. Igen, hiszen ha külsõre van bennük némi hasonlóság, miért ne lehetne hasonló a lelkünk is? Ha ez igaz, talán még azt a rejtélyt is megoldhatom, miért õrült meg 1849-ben az aradi várbörtönben...

Hamarosan felkerestük nagyapám kilencvenéves nõvérét, aki gondosan õrizgette a zsidóüldözés idején, még a harmincas évek végén beszerzett anyakönyvi kivonatokat. Készséggel kölcsön adta, hogy lemásoltassuk, de mindig kijavított, mondván, hogy nem Lenkey, hanem Lenkej. Õ is emlékezett az egri temetésre, s azt állította, hogy a tábornok közeli rokonunk volt, hiszen az õ nagyapjához azért nem akarták feleségül adni a nagyanyját, mert az egy mihaszna Lenkey volt. Ferenc Jóska alatt pedig a negyvennyolcasok voltak a mihasznák.

- No de Zsófi néni - vetettem ellene -, Lenkey János nõtlen ember volt.

- Hát persze, hogy á vót, lálkém - felelte palócos akcentussal, mert õ maga is Zádorfalván született, s élete végéig megtartotta az anyanyelvét -, de vót nékije égy bátyjá, ánnák vóták csáládjái. Én még nágyon kislánká vótám, ámikor méghált á nágyápám, még á nágyányám, ném is nágyon émlékszém rájuk, dé áz biztos, hogy rokon vót...

Az utolsó nyom, ahová visszavezettek az anyakönyvi kivonatok, Lenkey István és nemes Nagy Zsuzsanna házasságkötése volt 1868. február 29-én. A võlegény akkor huszonhat, a menyasszony huszonhárom éves volt. A legény apja neve Lenkey Ferenc. Némi csalódást okozott, hogy nem Károly, mert hisz' akkor közvetlen leszármazottja lehetnék a Vilmos huszárok ezredesének, a Tiszai Hadsereg hadosztályparancsnokának, akinek Kossuth kétszer is felkínálta a tábornoki rangot, de nem fogadta el. Azt mondta: õ nem rangért, címért szolgálja a hazáját, hanem elvbõl. Nyakas, kemény ember lehetett ez a Lenkey is.

A könyvtárban bukkantam rá Katona Tamás Az aradi vértanúk címû könyvére. Ebben olyan érdekes adatokat találtam Lenkey Jánosról, hogy legszívesebben elfelejtettem volna visszavinni a könyvet. A könyvesboltokban természetesen néhány nap alatt elfogyott. Mondtam is a könyvtárosnõnek, hogy kifizetem az árát, de nem egyezett bele. Végül abban állapodtunk meg, hogy meghosszabbítja a kölcsönzési idõt, míg megszerzem az antikváriumból.

Egyik kollégám elõtt elkottyantottam az elképzeléseimet.

- Nem így kell azt csinálni - mondta. - Bemégy valamelyik könyvkiadóba, elmondod az elképzeléseidet, aztán kötnek veled egy szerzõdést, és kapsz rá elõleget is. A kutatás pénzbe kerül...

Szegény barátom, õ még talán nálam is naivabb volt... De azért megfogadtam a tanácsát, bekopogtattam az egyik szerkesztõi szobába. A szerkesztõ elvtárs nyájasan fogadott, s végig mosolyogta a mondandómat, miszerint én dokumentumregényt fogok írni a két Lenkey-fivérrõl.

- Ugye, ez lenne az elsõ könyved? - kérdezte elnézõen. - Látom rajtad, hogy még nem jártál könyvkiadóban.

- Igen, ez lesz - válaszoltam önérzetesen . - Szerzõdést szeretnék rá kötni. Néhány novellám már megjelent a lapokban...

- Aztán miért éppen a negyvennyolcasokról? Annyi partizán élete feldolgozatlan még...

- Többek között azért, mert az anyám Lenkey-lány. Meg az izgat, hogy...

- Jól van, öregem, csak ne olyan forrófejûen! - szakított félbe. - Szedj össze mindent, amit a levéltárban találsz. Én most két hétre elmegyek üdülni. Egy hónap múlva ugyanitt találkozunk, és megbeszéljük a teendõket, jó?

- Hát persze - makogtam, és rohantam a levéltárba.

Reggeltõl estig ücsörögtem a könyvtárban, levéltárban, körmöltem a dokumentumokat, de bizony a hónap végéig még a töredékével sem végeztem. Lógó orral jelentkeztem a megadott idõben, s bevallottam, hogy még sok minden hiányzik.

- Nem baj - mondta az én szerkesztõm -, nem sürgõs. Ha készen leszel a kutatással, gyere vissza, aztán majd megírjuk. Mert, tudod, kutatni könnyû, azt bárki tudja, de megírni, látod, az a mûvészet! A szerzõdést meg felejtsd el! Mire kötnénk veled szerzõdést, hiszen azt se tudjuk, egyáltalán lesz-e belõle valami...

Kutatni könnyû... A fenét könnyû! Ha az Országos Levéltárban nem akadok össze Elvirával, aki anyáskodva segítette bizonytalan tapogatózásaimat, talán abba is hagytam volna az egészet az elsõ hét után. Õ azonban nemcsak a katalógusok rejtelmeiben igazított el, hanem bemutatott Katona Tamásnak, Urbán Aladárnak, s más neves történészeknek, akik a saját tapasztalatukból tudják, hogy a múltat vallatni legalább olyan nehéz és izgalmas feladat, mint megírni egy regényt. És velem együtt örültek, ha sikerült valami érdekességre bukkannom. Olykor félreették a saját munkájukat is, hogy tanácsokkal, jelzetekkel lássanak el. A Hadtörténeti Intézetben hasonlóképp segített dr. Bóna Gábor és dr. Böhm Jakab.

Közben megtaláltam a két dédunokát. A budai várban dr. Nagy Klárát, a Sashegyen pedig Lenkey Ágnest. Klárika Lenkey Emma - a tábornok unokahúga - leszármazottja, Ágnes pedig az egri Lenkey Károlyé. Elõször kissé idegenkedve fogadtak, hiszen aki eddig ezzel a témával foglalkozott, mind azt firtatta, hogyan õrült meg Lenkey János, és õk úgy érezték, pellengérre akarják állítani a hõst, akire oly büszke volt a család. Éreztem, hogy kudarcba fullad az egész vállalkozás, ha tovább forszírozom a tragédiát. Elkezdtem hát beszélni a régi sejtésemrõl, melyet eddig még semmi se igazolt, mégis makacsul ragaszkodtam hozzá; szerelemnek kell meghúzódnia a tragédia mögött. Ha helyesen építettem föl a teóriámat az átolvasott dokumentumokból, s jól éreztem rá a büszke (hétszilvafás nemes( jellemére, akkor egy szõke hajú, kék szemû galíciai lánynak vagy asszonynak kell elõmosolyognia Lenkey kapitány vonásai mögül.

- Várjon csak - mosolyodott el Klárika -, apám élete végén sokat foglalkozott a család történetével. Egy fél szekrénynyi feljegyzés maradt utána. Mintha említett volna valamit...

Gyõztem! Valóban szõke volt és kék szemû, egy lengyel gróf lánya, Szerafina Potocka. S Klárika dédapja is lengyel menekült család sarja volt; Lenkey Emma férje, Peregriny Elek. Adatok, forrásmunkák címei, családi levelek 1843-ból... És végül egy diafelvétel egy képrõl, mely a fiatal Lenkey Jánost ábrázolta. A kor levegõje megtöltötte a boltíves szobát, s egyszerre magam elõtt láttam a két Lenkey-fivért, amint éppen látogatóba érkeztek e házba 1849 tavaszán. A falon a büszke gyalogos kapitány - Károly és János nagybátyja -, Lenkey Lajos képe függ ma is, mellette a felesége, Wolf Marianna, a bécsi asszony, s Emma, a lányuk, akit huszonhat évesen ragadott el a tüdõbaj.

Ágnesnél megtaláltuk Lenkey János bátyjához írt német nyelvû leveleit 1840-bõl meg 1848-ból, meg a Bárdos József által 1930 körül készített családfát. És még egy ismeretlen szerzõtõl származó kép, mely az aradi fogságban ábrázolja Lenkey Károlyt.

Két dagadt dosszié állt már az asztalomon, s éjszakánként beköltözött a szobámba a 134 év elõtti Lenkey-család, Görgey, Kossuth, Damjanich, Rózsa Sándor és szabadcsapata, Windischgr(tz és táborkara, Haynau, meg Karl Ernst törzshadbíró. Sorba állítottam a dokumentumokat és kérdezz-felelek-et játszottam velük. Vajon mit érzett Lenkey János kapitány, amikor búcsú nélkül kellett elhagynia Szerafináját? Vagy ezredesként, amikor meggyõzõdött tábornoka, Esterházy Sándor gróf árulásáról? És amikor reménytelenné vált a küzdelem, miért nem emigrált Kossuthtal, hiszen neki a bátyján kívül senkije és semmije se volt magyar földön? Tudván tudta, hogy meg kell halnia, ha itt marad, hiszen a galíciai szökés miatt több mint egy éve égre-földre keresteti a császár. Miért, hogyan, mivégre? És egyszer csak megszólaltak az elsárgult lapok, s a két Lenkey biztosan vezette a tollamat, nekem csak fognom kellett.

És mire újra eljött a tavasz, az utolsó oldal kéziratot is letettem a kiadó asztalára. No nem abba a régi hivatalba mentem, ahol megígérték, hogy megírják, egy másik ajtón kopogtattam, ahol azt ígérték, hogy elolvassák. Mikor? Bizony tetemes a kéziratcsomó, 463 oldal, ez idõbe kerül. De ha idejük lesz rá, feltétlenül. Mert hogy megírni szép és nemes feladat, talán még szórakoztató is lehet, de elolvasni, az bizony idõrabló és kemény munka... Szerzõdni? Mire? A negyvennyolc különben is kényes téma, a történészek állandóan átértékelik a részleteket...

Hát itt tartunk, anyám. A kézirat visszakerült az íróasztalfiókomba, s most már a te sírodon is évelõ virágokat öntözget a tavaszi zápor. De bármi legyen is sorsa, te, tudom, megérted, hogy meg kellett írnom ezt a regényt. És nemcsak azért, mert valahol a századok ködén át elõtûnik egy Lenkey, akit közös õsünknek vallhatunk. Nem. Te sem azért akartad kipucolni azt a sírt, én sem azért teszem rá a közelgõ évfordulón a kegyelet virágai mellé a tragédiába torkollt élet krónikáját. Lehet, hogy igazad volt, van bennünk valami hasonlóság, még akkor is, ha netán a tükör csak a csupasz fejünk búbját hasonlítja össze. A vak foncsor mélyebbre nem tekinthet.

Zsófi néninek is igaza volt. Zádorfalván valóban Lenkejnek mondták a Lenkeyt. Az anyakönyvbe y-nal írták be õket, de a telekkönyvbe j-vel jegyezték a nevüket. Megtaláltam ükapámat is. Õ volt az a bizonyos István, a (mihaszna(, akihez nem akarták hozzáadni nemes Nagy Zsuzsannát. Alig volt negyvenéves, amikor elvitte a tüdõbaj. Azért nevezték mihasznának, mert sokat betegeskedett. A felesége is hamarosan utána halt. Szintén tüdõbajban. Az 1867-es telekkönyvi bejegyzés szerint Zádorfalva 106. szám alatt laktak, s a háznak 115 négyszögöles kertje volt. Igaz, akadt szántóföldje, meg legelõje is a határban, tizenöt felé. A legkisebb parcella 29 négyszögöl volt, a legnagyobb 750. Az egész együtt alig volt több két és fél holdnál. Foglalkozása: (földmûvelõ(, akár az apjáé. Nem véletlen, hogy két fiukból nagy áldozatok árán kõmûvest neveltek, nem dzsentrit. Dédapám - bár azt mondják, igazi mestere volt a szakmájának - nem építõmester lett, csak egyszerû kõmûves. A század elsõ éveiben azért próbált szerencsét jó néhány társával együtt Amerikában, mert itthon nem tudta eltartani az öt gyerekét. Ott se vihette túl sokra, mert a vállalkozók feje fölött ritkán szakad el a daru kötele. Õ pedig a visszazuhanó betongerenda alatt lelte halálát.

Szépapám, Lenkey Ferenc egy évvel volt idõsebb a tábornoknál. Nem tudom, látták-e valaha egymást, de az tény, hogy az idõsb Lenkey Károly zádorfalvi birtokait a helybeli rokonok bérelték. Õk igazolták a nemességét is 1822-ben. Mindkét család abból a famíliából származott, amelyet így jellemez Ila Bálint Gömör vármegyérõl szóló könyvében: (A Lenkey nemzetség nagyon elszaporodott, és a határt saját ekéivel mûvelte.( S mindez még a török hódoltság idejében történt. Lenkey Mihály utódai katonák lettek, a mi õseink megmaradtak parasztnak. Mindegyik tette a maga dolgát: harcolt, mulatott, a földet túrta, szeretett és meghalt. A véletlen mûve csupán, hogy Lenkey János neve a forradalom egyik szimbóluma lett, Ferenc sírhantját pedig elsimította az idõ. Bennem mégis együtt élnek õk ketten, távoli unokatestvérek. Az egyik kezében ostor és az eke szarva, a másikéban kard és nemzeti lobogó. Így váltak õk ketten eggyé, így vezették a tollamat; a józan paraszt és a hõs huszár. Látod, most is üzennek. Azt mondják, nem a rang, a cím a fontos, hanem a tett. Nem az számít, kit formázol a tükörben, hanem ami a szívedben lakik...

Anyám, köszönöm neked az õseimet.

Lenkey János arcképe

Bitskey István

Knezich Károly szemüvege

Íróasztalomon egy szemüveg: vékony keretû, keskeny lencséjû, finom mívû munka. Ugyanaz, amelyik valamennyi Knezich-portrén látható, s amelyik a vértanú tábornok tulajdona volt egykor. A családban õrzött ereklyék közül ez maradt rám, s ezt õrzöm a másfél évszázados események emlékeként, a nagy idõk tanújaként, egy eszme s egy magatartás szimbólumaként.

Szállóigévé vált a könyvek sajátos sorsának említése, olykor azonban egyéb személyes tárgyaknak is különös, egyedi sorsuk van. Túlélik tulajdonosukat, s a kései utódoknak adnak alkalmat, materiális támasztékot a kultusz kialakítására, az emlékek ápolására, egyfajta szellemiség megõrzésére.

A szemüveg története viszonylag egyszerû, mégsem tanulság nélküli.

Az aradi várbörtönben a kivégzés elõtti éjszakán Pléva Balázs minorita szerzetest rendelték ki Knézich Károly mellé, végsõ lelki vigasz nyújtására, az élettõl való búcsúzkodás elviselhetõvé tételére. Az éjszakai hosszas imádkozás után - miként azt Bodó László kismonográfiájából is tudjuk - kérte meg az elítélt, hogy a feleségének szóló búcsúlevelet, valamint legszemélyesebb tárgyait a gyóntatóatya vegye magához és továbbítsa azokat a családnak. A búcsúlevél sajnos már nincs meg, a jegygyûrû 1922-ben még a leszármazottak tulajdonában volt, jelenleg lappang. Minden jel arra mutat, hogy szemüvegét is ekkor adta át Pléva Balázsnak, aki azt hûségesen továbbította a házastársnak, Kapitány Katalinnak, az egri ún. (Sasos házba(, a Mecset utca 12. alá (azaz a mai Knézich utcába). Tudjuk ugyan, hogy szeptember 7-én a feleség még meglátogathatta rab férjét Aradon, egyáltalán nem valószínû azonban, hogy a szemüveget ekkor magához vette volna, mivel ekkor még volt remény a túlélésre, a halálos ítélet csak három héttel késõbb született meg.

A Knézich-kapu ma

Nagysolymosi Ágnes felvétele

Az özvegy korai halála után ifjabb lánya, Knézich Irén tulajdonában maradtak meg az apai relikviák. A vértanú tábornok két lányának eleinte Lévay Sándor egri kanonok viselte gondját, õ volt a keresztapjuk, neveltetésükrõl pedig gyámjuk, Kálló Tivadar poroszlói földbirtokos gondoskodott. Mind Olga, mind Irén a késõbbiekben szerencsés módon ment férjhez. Elõbbinek férje, Grõber József lett, házasságukból tíz gyermek született, közülük hatnak további leszármazottai ma is élnek. Közöttük van a Kanadában élõ dr. Henkey-Hönig Károly pápai prelátus, valamint a Szinnyei-család bizonyára ma is élõ tagjai.

Irén Grõber Sándor egri vaskereskedõvel kötött házasságot, s ebbõl kilenc gyermekük született. Hatan érték meg közülük a felnõttkort: Jenõ, Iván, Irén, Malvin, Ilona és Leona. Közülük különösen Grõber Jenõ (1869-1941) neve cseng ismerõsen Egerben: az egri bikavér 1998 júniusi ünnepségén posztumusz neki ítélte Eger város az Eger szõlõ- és borkultúrájáért kitüntetést, közismerten õ volt a medoc noir szõlõfajta egri elterjesztõje s a borászati szakirodalom is nagyra értékelte tudományos munkásságát.

A hat Knezich-unoka közül hárman (Jenõ, Ilona, Leona) még az 1940-es évek elején is a Sasos házban laktak, Jenõ 1941-ben bekövetkezett halála után pedig a két leányunoka örökölte az épületet. Gyakran látogattuk meg õket a 40-es évek végén nagyapámmal, Grõber Ivánnal. Mivel Ilona gyermekei és unokái is ott laktak, élénk élet zajlott a meglehetõsen tágas házban és udvarán, kisgyermekként élményszámba mentek számomra ezek a vizitek. Amikor aztán a Knézich-unokáktól az államosítás során elvették házukat, az emléktárgyak is szétosztódtak köztük: nagyapámhoz került a szemüveg, amit tõle leánya, Bitskey Aladárné Grõber Éva örökölt, jelenleg - 1998-ban õ az Irén ágából származó, egyetlen élõ dédunokája az aradi mártír tábornoknak.

Így került - nemzedékrõl-nemzedékre szállva - édesanyámtól íróasztalomra a hagyományosan Knézich Károlyénak tartott szemüveg, amely szelíd csillogásával mintha figyelmeztetné is az ükunokát: a nemzeti függetlenség s az erre épülõ nemzeti kultúra olyan érték, amelyért életeket áldoztak a másfél évszázaddal korábban élt elõdök a Duna-Tisza völgyében s éppen Egerben is. Az 1848-ban élt egriek ugyanis egyértelmûen tudták és érezték, hol a helyük a kiélesedõ belpolitikai konfliktusban. Közismert tény, hogy négy nappal a pesti forradalmi események után, március 19-én már az egri lakosság is kinyilvánította a csatlakozását a fõvárosi ifjúság kezdeményezéseihez, kinyomtatták itt is a 12 pontot és a Nemzeti dalt, s a késõbbi napokban Heves vármegye két zászlóaljnyi nemzetõrt küldött a frissen szervezett honvédhadseregbe. Sorsfordító órákban megfordult Egerben Klapka György, majd pedig Görgey Artúr és Dembinski tábornok, akik egy egri polgár önként felajánlott hintóján jutottak el a nagypréposti palotából Kápolnára, a diadalmas tavaszi hadjárat nyitányát jelentõ összecsapás színhelyére. A helytörténetbõl jól ismert momentum továbbá, hogy március végén az egri érseki palota udvarán mondott gyújtó hangú beszédet Kossuth, itt nyilvánította ki Eger múltjára utalva, hogy ebben a városban a hazafiságot nem hirdetni, hanem tanulni lehet és kell. Knezich Károly egykori házának emléktáblája s Lenkey tábornok sírja az egri temetõben beszédes példája és dicsõ mementója a kossuthi szavaknak.

Eger a 48-as tradícióiból Knezich példája azért is különleges jelentõségû, mivel személye a Kárpát-medence népeinek összefogását is jelképezi: a szerb határõrvidékrõl származó, de házassága és családi kapcsolatai révén egrivé vált korábbi császári tiszt megtehette volna, hogy elmenekül, de erre nem volt hajlandó, katonáinak elhagyását megbocsáthatatlan véteknek érezte volna. A szabadságharc eszméi mellett kitartása következetes és elvi jellegû volt, az õ szemüvegén át világosan látszott, hogy a küzdelem nem nemzetek vagy etnikumok között folyik, hanem a zsarnokság és a polgáriasult gondolkodásmód között, a harcot a dinasztikus és a republikánus szemlélet vívja meg a jövendõ érdekében. Tudta azt is, hogy az önös érdekek helyett az összefogás létkérdése a nemzetnek, s vallásra, származásra, pártszínre s az emberi mentalitások különbözõségére való tekintet nélkül kell mindenkinek egyaránt a közös ügy szolgálatába állnia a viharos idõkben.

Szememhez illesztve a finom mívû lencséket, ma is tisztán lehet látni az aradi hõs szemüvegén keresztül. S a tárgy állapota akár jelképesnek is felfogható: nemcsak fizikai, hanem szellemi értelemben is élesen látott használója, pontosan érzékelve saját korában a helytállás értékét, erkölcsi követelményét, a katonáihoz s a magyar alkotmányhoz való hûség morális parancsát.

S vajon ma, sokat változott világunkban látjuk-e még ezt a szellemiséget? Képesek vagyunk-e mi, az ükunokák nemzedéke a reánk hagyományozott örökséget megtartani, s képes lesz-e a késõbbi generációk sora az értékek közül kiválasztani a valóban maradandókat, tudni fogja-e a jövendõ magyarsága, hogy a tradíciók közül mi az, ami elveszhet, s mi az, amit érdemes feltétlenül megõrizni?

A válaszokon töprengve tekintek ismét az ereklyére: Knézich Károly szemüvegének tiszta fénye mintha biztatóan csillogna, a tekintet ma is pontosabb kontúrok felismeréséhez segíti, mára sem tûnik elavult, használhatatlan tárgynak. Érdemes idõnként felpróbálni s általa tenni kísérletet arra, hogy széttekintsünk a világunkban, szûkebb és tágabb környezetünkben, s együttesen szemléljük a múltat, jelent s a jövendõt.

1848-as honvéd síremlékek a budai temetõben



Ringelhann György

Knézich Károly Egerben

Nemrég emlékeztünk meg a magyar honfoglalás millecentenáriumáról és a hazai iskola megteremtésének millenniumáról.

Történelmi eseményekben gazdag városunk most egy másfélszáz évvel ezelõtti dicsõ korszak - az 1848-49-es polgári forradalom és szabadságharc - küzdelmei és hõsei elõtt tiszteleg. E megemlékezés alkalmából jelenik meg városunk szülöttének, Bodó Lászlónak Knezi( Károly honvéd tábornokról írt kismonográfiája, amely a mártír tábornok életének legteljesebb feldolgozása.

Knezi( Károly nem városunk szülötte, de hosszú ideig itt szolgált az Egerben állomásozó 34. sorgyalogezredben, a II. zászlóalj tisztjeként. Hitveséül egri lányt választott és itt született két leánygyermeke is. Lányai a város életében nem kis szerepet játszó család fiaihoz mentek férjhez, és éltek példás családi életet.

Knezi( Károly egri illetõségét, városunkhoz való ragaszkodását elmélyítette az a tény is, hogy a szabadságharc idején hadosztályában szolgált az egri állomáshelyû 34. sorgyalogezred III. (1849 júniusától a 113.) honvédzászlóalj, a városunk által kiállított 26. honvédzászlóalj, valamint a 60. sorgyalogezred három zászlóalja. Amikor már tábornokként Damjanich Jánostól átvette a III. hadtest parancsnokságát, az egri zászlóaljak együtt harcoltak az igen elhíresült 9. (kassai, vörös sipkás) és a 3. (szegedi, fehér tollas) zászlóaljak honvédeivel.

Eger a nagyobb hazai települések között viszonylag korán (1848. július-szeptember) állított ki honvédcsapatot. Ez volt a toborzás útján szervezett 26. honvédzászlóalj, amely az egri 60. sorgyalogezreddel részt vett a pákozd-sukorói ütközetben. A 26. honvédzászlóalj részt vett a tavasz hadjáratban is, és különösen a Komárom váráért vívott ütközetben (1849. április 26-án) tanúsított bátor helytállást. Városunk 1849. április-májusban még egy honvédzászlóaljat állított ki, a 95. hadrendi számút, amelynek Kubinyi Károly õrnagy lett a parancsnoka. A zászlóalj története még felkutatásra vár.

Eger szülötte Lenkey János tábornok is, akihez (kegyes( volt az osztrák császár aradi vészbírósága. Nem mondták ki rá a halálos ítéletet. A kiállott lelki gyötrelmek következtében megbomlott értelme vitte a halálba. 1850 februárjának elején hunyt el börtönében.

Városunkban élt és szolgálta a római katolikus egyház híveit ugyanolyan lelkiismeretességgel, mint a forradalmat és a szabadságharcot Lévay Sándor kanonok, aki 1848 decemberében felhívással fordult az egri egyházmegye és az ország papjaihoz, kérve õket arra, hogy legjobb meggyõzõdésükkel szolgálják a haza szent ügyét. Felhívása megjelent Kossuth Lajos Pesti Hírlapjában is. Bartakovics Béla érseknek nem kis erõfeszítésébe került, hogy paptársát kimentse a császári bírák karmaiból.

Forradalmunkat és függetlenségi harcunkat a mérhetetlen túlerõ leverte. Az osztrák császár és magyar király kíméletlenül torolta meg a rajta esett és a hadserege által kénytelenül elszenvedet kudarcot. Azokon, akik az országot és a függetlenségi harcok magasabb katonai egységeit lelkiismeretük és mély meggyõzõdésük szerint vezették. Knezi( Károly honvéd tábornok éppencsak 41 éves volt, amikor az erõszakos halál kioltotta életét. Holttestét ugyanúgy közszemlére tették, mint a közönséges bûnözõkét. Felesége alig két hónappal éltet túl férje halálát. Hátrahagyottait Bartakovics Béla, a (forradalmár érsek( óvta meg a vélhetõ és károsan megkülönböztetõ hivatali intézkedésektõl.

Másfélszáz év után a gyászra akarunk-e emlékezni? A gyász hangulatával akarjuk-e felidézni a szomorú tényeket? A múlt század költõje, ifj. Ábrányi Kornél (Október 6.( címû költeményében ma is aktuális választ ad a feltett kérdésre:

Gyászünnep ez? Nem! Akkor volna gyász csak

Ha õk hiába haltak volna meg!

Ha eszme és cél, melyekért csatáztak,

Sivár homokként inná vérüket.

De így van-é? Nem néznek-é le ránk

Dicsõült arccal? Kérdvén: miért sírunk?

Nem él-e újra nemzetünk, hazánk?

S nem õk szerzék-e, amit ma bírunk?

Az emlékezés megismerés! Annak bírása, birtoklása, hogy tudjuk, hogyan éltek elõdeink, mit és miért cselekedtek úgy, ahogyan azt megismertük! Az emlékezés erõgyûjtés is! Elsõsorban erkölcsi és akarati erõink sokszorozása! Az emlékezés tanulságszerzés is! Intõ és éltetõ tanulságok forrása! Forrása annak, hogy értelmesen cselekedhessünk! A cselekvés pedig jelenünket gyarapító, jövõnket formáló tulajdonságunk!

Így élhet kölcsönhatásban múltunk, jelenünk és bizonyosabb jövõnk!

Knezi( Károly tábornok

litográfia

Csiffáry Gergely

Kossuth Lajos egy Egerben õrzött levele margójára

1977 nyár végén egy akkor ismeretlen Kossuth-kéziratként aposztrofált irat került az egri Dobó István Vármúzeumba.¹ A levelet Kossuth Lajos, mint az Országos Honvédelmi Bizottmány elnöke írta a Hadügyminisztériumnak Debrecenben, 1849. február 14-én.

Az Egerben megtalált Kossuth-levél fogalmazványának hiteles szövegét tartalmazza egy 1953-ban közreadott forráskiadvány.² E becses kordokumentum elõkerülésérõl dr. Kapor Elemér: Ismeretlen Kossuth-levél került elõ Egerben címen egy rövid írást közölt a Heves Megyei Népújság 1977. szeptember 11-i vasárnapi számában.

Annak ellenére, hogy ezeket tudjuk az iratról, érdemes vele foglalkozni. Már az elõkerülése is szokatlan. A levélre Tóth László, ma is Egerben élõ kádármester bukkant 1977-ben. Lakóháza, mely Egerben a Rákóczi út végén állt, az Északi lakótelep terjeszkedése miatt lebontásra került, s költöznie kellett. A levél a költözéskor került elõ, egy évtizedek óta bekeretezett régi kép hátsó porvédõ borítólapja volt addig. Miután a tulajdonos semmit sem tudott a levél bekeretezésének idejérõl, Egerbe kerülésének lehetõségeirõl, s nem voltak ismeretei õsei 1848-as közszereplésérõl, így ezek az ismeretek a homályba vesztek az utókor elõtt.

A Kossuth-levél tartalmát betûhíven itt adjuk újfent közre:

(1683

e.

A honvédelmi bizottmány elnöke

A hadügyminisztériumnak

Azon névjegyzékben mellyen a helybeli hadbíróság a helyõrségi fogolyházban lévõ katonai hadi foglyokról beadott s a hadügyminisztérium igazságügyi osztálya folyó hó 7-én 226. G. szám alatt ide áttett - Frühbißz tüzér százados nevét nem találom, noha reá nézve rendelkezés volt tétetve.

Minél fogva fölkérem a minisztériumot szíveskedjék velem tudatni, hogy a megnevezett tüzér századost illetõleg miként intézkedett, mert nem örömmel látnám, hogy ezen bizalmat vesztett egyén parancsnoksága alá, magyar hon álgyúi közül csak egyetlenegy is bizatnék.

Továbbá elvárom annak idejében, hogy a helyõrségi hadbíróság által, a kimutatásban megnevezett hadi foglyok ügyének mikénti eldöntésérõl, vagy azon intézkedésekrõl, mellyek ezek irányukban tétetni fognak, maga rendin értesíttessen.

Kelt Debreczenben Február 14-én 849.

A honvédelmi bizottmány Elnöke

Kossuth Lajos.(

A levélben Friwisz Ferenc³ tüzértisztrõl esik szó, aki a levél keletkezésének idején már a debreceni helyõrség fogdája helyett újra a korábbi szolgálati helyén tartózkodott. Mit tudunk róla? Pesten, 1817. március 16-án született, vagyontalan nemesi származású, apja császári-

1 Dobó István Vármúzeum Legújabbkori Tört. Dokumentációs Gyûjtemény. 77.170.1.

2 Kossuth Lajos összes munkái. XIV. Kossuth Lajos 1848-49-ben. IV. Kossuth Lajos az Országos Honvé-

delmi Bizottmány élén. Második rész. 1849. január 1.-április 14. Sajtó alá rendezte: Barta István. Bp.

1953. 444-446.

3 A nevét írják Fribisz, Frühwies változatban is. - lásd: Kossuth Lajos összes munkái (rövidítve: KLÖM)

XIV. 1953. 934.

királyi ezredes. A német származású Friwisz a bécsi bombászkari iskolán végzett. 1834-tõl hadfi, 1848. április 7-tõl hadnagy a 12. gyalogezredben. 1848. szeptember 13-tól tüzér had-nagy a Jella(i( elleni seregben. Majd október 19-tõl fõhadnagy, november 18-tól századossá léptették elõ. 1848 decemberétõl a felsõ-tiszai hadtestben szolgált. 1849 januárjában a tokaji Tisza-híd indokolatlan felégetéséért hadbírósági vizsgálatot folytattak ellene.⁴

Mi történt, miért indult vizsgálat?

Friwisz Ferenc tüzérszázados, a miskolci sereg tüzérparancsnoka, a tokaji híd in-dokolatlan felégetésével vonta magára Szemere Bertalan haragját még 1849. január 19-én. Szemere Bertalan felsõ-magyarországi teljhatalmú országos biztos volt, s árulás és gyávaság vádjával illette a tüzérszázadost.

Felháborodásának a hátterében az állt, hogy a tokaji híd felégetése és a város elvesztése a szabadságharc kritikus pontján következett be. Ekkor félõ volt, hogy Tokaj elvesztése után veszélybe került volna Munkácsnak Debrecennel való összeköttetése. Tartottak attól is, hogy Tokaj elvesztése után esetleg a Máramarosban lévõ és oda vonuló erõk el lesznek vágva Debrecentõl, a kormány székhelyétõl.

A fenti veszélyek lehetõsége okozta Szemere Bertalan haragját és ellenszenvét az árulónak kikiáltott tüzértiszt ellen. Ezért történt, hogy Kossuth is Szemere pártjára állt, amikor azt írta: (mert nem örömmel látnám, hogy ezen bizalmat vesztett egyén parancsnoksága alá, magyar hon álgyúi közül csak egyetlenegy is bízatnék.(

Különlegesen nehéz napjait élte át 1849. január-februárjában a magyar szabadságharc. Nem véletlen, hogy Kossuth Lajos a Közlöny 1849. január 18-i számában felhívást intézett azoknak a területeknek a népéhez is, amelyek ellenséges megszállás alá kerültek. Elrendelte, hogy mit kell ilyen helyen a népnek tennie. Azt is közhírré tette, hogy mit nem szabad a megszállott területen cselekedni, s kit kell árulónak tekinteni. Ezután három nap múlva, január 21-én Kossuth újabb rendelkezéseket tett közzé a Közlönyben. Ezúttal az áruló katonatisztekrõl és az ellenségnél hivatalt vállalókról szólt. A külföldi katonatisztek, ha a magyar szabadságért harcolni nem akarnak, s megesküsznek, hogy a magyar nemzet ellen nem fognak fegyvert, elhagyhatják az országot. De a külföldiek, akik most esküjüket megszegik, hazaárulók és katonai törvényszék elé állítandók. Majd 1849. január 26-án Kossuth megismételte és kiegészítette a korábbi két rendelkezést.⁵

A harc különösen kiélezett helyzeteiben az árulók és gyávák keresése nem csupán egyfajta bûnbakkeresés az elkövetett hibák miatt, hanem érezni azt a vibráló feszültséget is, amelyben a vezetõ politikusok éltek, s amiért szükségét látták az elrettentõ vizsgálatnak és ítéletnek. Az ügy további fejleményei során képet kapunk a forradalom és szabadságharc idején a politikusok és tábornoki kar, általában a hadsereg nem éppen felhõtlen kapcsolatáról.

Kossuth 1849. február 1-én a Hadügyminisztériumnak adott rendeletében az elõbbiek szellemében írta: (Mindenesetre s múlhatatlanul kívánom, hogy ezen ember a legszigorúbb törvényes eljárás alá vonatva haladék nélkül hadi törvényszék elébe állíttassék.(⁶ Eközben más hasonló ügyekkel is foglalkoznak, egy Agonas Pompejus nevû századost harci helyének elhagyása miatt fogták el és szállították Debrecenbe.⁷

4 Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban 1848-49. Bp. 1983. 215-216.

5 Ember Gyõzõ: Kossuth a Honvédelmi Bizottmányban. - Emlékkönyv Kossuth Lajos születésének 150.

évfordulójára. I. Bp. 1952. 278-279.

6 KLÖM. XIV. 1953. 283.

7 KLÖM. XIV. 1953. 284.

Deák Ferenc ellenzéki vezér

Franz Eybl litográfiája

Friwisz Ferenc századost Debrecenbe szállították, Kossuth 1849. február 14-i átiratára válaszul Vetter Antal hadügyminiszter a megvádolt tüzértisztet már február 13-án vissza is irányította Klapka táborába. Vetter azért döntött így, mert a debreceni térparancsnokság jelentésébõl kiderült, hogy Friwiszt Szemere Bertalan kormánybiztos felkérésére helyezték vád alá, s Vetter szerint (mint nem hibás, pere rendes úton kifolyásáig is szolgálatja mellé visszautasíttatni rendeltetett.(⁸ Vetter Antal tábornok - a magyar szabadságharc egyik legképzettebb fõtisztje - kiállása a megvádolt Friwisz tüzérszázados mellett, egyértelmû bizonyítéka a politikai és a katonai vezetõk közt húzódó ellentéteknek. Ezt jelzi a következõ levélrészlet: (A hadügyminisztérium igazságügyi osztálya által fölterjesztett debreceni térparancsnoksági jelentés szerint Friwisz tüzérszázados ki ellen bírói eljárás volt elrendelve, Tábornok Úr (Vetter Antal( által, mint nem hibás, pere kifolyásáig is azelõtti szolgálata mellé, Klapka ezredes táborába visszautasíttatott.(⁹

Szemere gyávasággal vádolta a tüzértisztet, mondván a kassai 1849. január 4-i csatában a hátát mutatta az ellenségnek, s a tiltó parancs ellenére felgyújtotta a Tokaj-hidat. Miután Szemere a vádjait nem tudta bizonyító iratokkal alátámasztani, a hadügyminisztérium igazságügyi osztálya ezért a döntést elhalasztotta, Vetter Antal hadügyminiszter pedig visszaküldte korábbi csapattestéhez.

Idõközben Friwisz március 7-én beadványban kérte Kossuthot, hogy egyenlítse ki a közte és Szemere közt fennforgó viszályt, amelynek egyetlen alapja Szemere indokolatlan ellenszenve az õ irányában. Kossuth vállalta a közvetítést, s arra kérte Szemere Bertalant, ismertesse részletesen Friwisz januári magatartásával kapcsolatos vádjait. Erre Szemere 1849. március 27-én válaszolt egy részletes levélben Kossuthnak.¹⁰ Viszont Szemere vádjai továbbra is megalapozatlanok voltak.

Friwiszt idõközben Nagyváradra rendelték egy rakétaüteg vezényletére.¹¹ Friwisz százados április 13-án újból sürgette ügyének eldöntését és elégtételt kért. Ez azonban késett egy szerencsétlen ügy miatt, mert idõközben a nagyváradi lõszergyárban dolgozó osztrák tüzérek kártevõ tevékenysége dolgában vizsgálat indult. A Lahner tábornok elnökletével Raksányi õrnagy és Friwisz százados is tagja volt a vizsgáló bizottságnak. Ez a testület április 15-én megállapította a hamisított töltények alkotórészei alapján, hogy azok nem készülhettek Nagyváradon, ugyanakkor a tölténykészítõ személyzet pedig olyan erõs felügyelet alatt áll, hogy nem követhet el visszaélést.¹² Elgondolkodtató, hogy Friwisz századost akkor választották egy katonai szabotázst ellenõrzõ bizottságba, amikor még az ellene folytatott hivatalos vizsgálat nem ért véget, Friwisz tehát a vádak ellenére élvezte felettese, Lahner György tábornok bizalmát.

Friwisz Ferenc százados felmentése elhúzódott, s hogy mentesült a vádak alól, a tavaszi hadjárat sikerei által teremtett kedvezõ belpolitikai hangulatnak is szerepe lehetett. Jellemzõ a politikusok és katonák ellentéteire, hogy a Hadügyminisztérium Igazságügyi osztálya már 1849. május 7-én Friwisz századost teljesen felmentette az alaptalan vádak alól.¹³ Viszont Friwisz százados ügye 1849. május 15-én zárult le, amikor Szemere Bertalan tévedését beismerõ levele Kossuthhoz került. E napon Szemere Bertalan írta Kossuthnak: (véleményem szerint õ a hadsereghez volna küldendõ azon utasítással, hogy megvártaik tõle, miképpen elkövetett hibái után vitézségének jeleit adandja(.¹⁴

8 KLÖM. XIV. 1953. 491.

9 KLÖM. XIV. 1953. 492.

10 KLÖM. XIV. 1953. 635.

11 KLÖM. XIV. 1953. 635.

12 KLÖM. XIV. 1953. 872.

13 KLÖM. XIV. 1953. 635.

14 KLÖM. XV. 1955. 281-282.

A megvádolt, majd a vádak alól felmentett Friwisz Ferenc 1849 májusától a gyulafehérvári ostromsereg tüzérparancsnoka lett. 1849. augusztus 31-tõl õrnaggyá lépett elõ. A szabadságharc leverése után Aradon 16 évi várfogságra ítélték. Hét év letöltése után 1856-ban kegyelemben részesült. 1869-tõl reaktivált honvéd õrnagyként szolgált a kiegyezés utáni hadseregben, egészen 1875-ben történt nyugdíjazásáig. Pesten hunyt el 1896. május 1-én.

Friwisz Ferenc tüzérszázados és Szemere Bertalan konfliktusa eszembe juttatja Shakespeare-t, aki a Macbeth egyik szereplõjével mondatja: (a rossznyelv olyan lapát, amelyen elhordják a mások becsületét(.

Az eredeti Kossuth-levél

Klapka György a honvédsereg tábornoka

Sterio Károly vízfestménye



Losonci Miklós

Petõfi harangja

Hull a harang fénnyel, árnnyal

öblös hangja suhan a rejtélyes jövõ.

házra, nyájra, Sûrû, szálas zápor

alkonyatra. ustorozza az udvart,

Bimm, bamm, tócsa, vízözön,

hajló rozs, mire ébredünk holnap?

kopasz csirke Zsendül a fû,

szalad gazba roskadt kunyhó,

kotlóshoz. árokparton terített asztal,

Illatos szellõ szalonna, kenyér, hagyma és só.

simogat, Kondul a harang,

Petõfi Sándor! végigcsurog lágyan

Dalt fakasztott harmatos réten,

Szalkszentmártonban érett napsugárban.

szerelemrõl, Bõdül a szomjas marha,

szabadságról. röfög az ól,

Neszezõ estében füttyent a kis kondás,

gurul a harangszó, bitangol a kukoricásban

villanás: a nagy kan

Nagy pelyhekben valahol.

hull a hó. Hova szállt

Cammog az ökör, a Petõfi-idõ?

porfelhõ. Tétován, amit nézett,

Köd, zúzmara, az a rojtos felhõ?

vadrepcés, Szinte minden

fácántyúkot ittmaradt,

rejtõ mezõ. kis gyík,

Õsi por, tölgy,

idõtlen sár, harmatos erdõ.

méhzümmögéssel Bimm, bamm,

érkezik a nyár, szól a harang,

Petõfi elõtt, fecske cikázik

Petõfi után. most is,

Tüzes napkorongot akkor is, -

búcsúztat a harang, szabad.

riadt tapsifüles Málnaízû dél,

barázdában szalad. ropogó cseresznye,

Gölöncével dülöngél a hajcsár

a pásztor, borízû este.

baktat Bajszos bácsi kerüli, -

a szomszéd ez már a jelen,

majorságból. Petõfi szobra elõtt

Kolomp, harang, duda, csengõ, kalapot emel.

Madár énekel, vércsevijjogásra

vagy a szívem? ébred az alvó.

Hervad az ákác, Oszlopos tornác,

rozsdállik a levél, zsombék, halom,

szalki szõlõben. Petõfi itt volt király

Csurog a tömör, csöndes zene minden alkonyaton.

völgyben maradozott fák Égõ pirossal

zöld rügyeire. bélelt

Bégetõ nyájra, pitykés dolmánya.

poros estét Bíbor bársony

békéltetõ rojtos topánka,

éjszakára. pörge kalapja.

Poros a falu, Kong, bong

por a kincse, a szalki istenháza

darázsdongással harangja.

teli a petrence. Barna rozskenyér,

Csurgó tej, otthon az otthon,

nyerítõ ló, anyánk mosolyában

izzadtan dõl a fekete is fehér.

fûágyára Sárgult a lomb,

a kéverakó. (hervasztó õsz(, vadlúd,

Petõfi itt járt, halk, esti szél.

lépteivel szentelte a követ, Mélán közelít

ahol ült, a sima széket, a gyalogjuhász.

a hazatérõ ökröket. Se babája,

Ósdi kaláris, se tanyája,

régi és új idõ. magánya a boldogsága.

gólyák tocsogóban, Vérzik a lomb,

boglyás temetõ. vérzik az égbolt.

Szent hang, Szalkszentmárton,

kolomp és harang. Erdély szent püspöke,

Nyerítés, bõgés, Márton Áron!

kenetlen szekér Kántor Zsófiéknál

nyikorog sikolt a zongora, -

Petõfi idõben. csöndpárna,

Metszõ szélben, lágy dunyha

fecskecsivitelésben Petõfi harangja.

hallom Bimm, bamm,

pihegõ sóhajod, kong a hangja.

fejemre ejted Áhítatra hív.

lágyan a karod. Pünkösdre,

Messzeségben Karácsonyra.

tûz parázslik, Jegenyék, akácok

kemencepadkán néma testõrsége

lurkó ásít. vigyáz az éj

Kardos István sûrû árnyaira,

segédtanító, szikrázó fényeire.

Ráborul a tájra,

ázott mezõkre,

juh-hodályra

az égbolt

csillaggal hintett

kupolája.

Losonci Lilla :

Az örök március Petõfi-szobor Pesten

szénrajzok

Bem és Petõfi

Greguss Imre festménye



Csiffáry Gergely

A Lenkey-huszárok hazatérése

1848 elején a Württemberg-huszárok sikeres szökése Galíciából Magyarországra egycsapásra ismertté tette Lenkey János és katonái nevét. Érdemes számbavenni az elõzményeket, hogy mi késztette a huszárokat és a parancsnokukat a hadseregben megengedhetetlen dezertálásra, amelynek a várható következményeivel is tisztában kellett lenniük.

Galíciát Lengyelország elsõ felosztásakor 1772-ben, Mária Terézia idején Ausztria szerezte meg. A meg-megújuló lengyel szabadságküzdelmek állandóan kétségessé tették itt az osztrák uralmat. Galíciára vigyázni kellett, mert a lengyel hazafiság gyúlékony volt, s a lengyel egységet követelõk könnyen csináltak (rebelliót(. Az oszd meg és uralkodj elve alapján Galíciában a rend és nyugalom fenntartása végett nem lengyelekbõl, hanem más nemzetiségek soraiból toborzott osztrák alakulatok állomásoztak. A területen 1848 tavaszán a megszálló katonaság részeként három magyar huszárezred, s ugyanennyi magyar gyalogezred tartózkodott.

Lenkey János a 6. württembergi huszárezreddel 1835 óta állomásozott a galíciai Brze(anyban (ma: Brezán, Ukrajna), s 1843 januárjától már századparancsnoka volt az ezred második századának. Kevéssé köztudott, hogy Lenkey kitûnõen ismerte a német nyelvet, de emellett beszélt csehül és lengyelül is. Egy 1848. március 12-én keltezett levelébõl, amelyet Stanislauból (ma: Sztanyiszlav, Ukrajna) írt a bátyjának, kiderül, hogy a nyugat-európai forradalmak híre még az oly távol esõ garnizonba is eljutott. (A francia, belga és olasz mozgalmak mellett talán Galicziában is megpróbálkoznak ilyesmivel, s lehet, hogy polgárháborúba bonyolódnánk, amit nagyon nem szeretnék.(

1848 tavaszán a galíciai néptömegek is megmozdultak. A 6. számú I. Vilmos württembergi király nevét viselõ huszárezredhez tartozó századok az ezredtörzs székhelye (Brze(any) közelében tartózkodtak. Az ezredesi osztály, azaz az ezredes közvetlen irányítása alá tartozó 2. század katonái Lenkey János kapitány vezetése alatt egy Dnyeszter parti kisvárosban, Mariampolban (ma: Kamenyec-Podolszk, Ukrajna) kaszárnyájában nyertek elhelyezést. Majd amikor a galíciai lengyel forradalmi megmozdulások elkezdõdtek, Lenkey századát is átvezényelték a dandárparancsnokság központjába, Stanislauba, úgymond a (lázadó lengyelek megfékezése végett(.

Ideérkezve a Lenkey-huszároknak kezdetben nem tetszettek a fegyveresen sétáló polgárok, nemzetõrök, s a rendfenntartás során össze is különböztek velük. Azt, hogy a polgárok és a magyar katonák viszonya késõbb megváltozott, az Lenkeynek köszönhetõ. A kapitány parancsba adta a huszároknak, hogy a nemzetõröket nem szabad bántalmazniuk, (mert a lengyeleknek ezt a szabadságot õ Felsége adományozta, s nekik magokat fegyverben gyakorolni szabad.( Ezután hamarosan barátkozni kezdtek a polgárok és a magyar huszárok. Ez olyannyira ment, hogy utóbb a huszárok mentéjén is feltûntek a kokárdák.

Mi lehetett az oka, hogy Lenkey szimpatizált a lengyelekkel? Ezt több személyes momentum és körülmény egybeesése erõsítette nála. Elõször is 1835-tõl élt Galíciában, közelrõl ismerhette a körülményeiket, s ugyanakkor jól beszélte a nyelvüket is. Ezidõben Lenkey kapitány hevesen udvarolt egy lengyel grófnõnek, Szerafina Potockának, akit késõbb 1848. június 16 - 1849. augusztus 5. közt valamikor el is jegyzett. Rokonságában is volt lengyel, miután unokatestvére, Lenkey Emma is egy lengyel menekülthöz ment férjhez, Peregriny Elekhez, aki 1849-ben Magyarországon kultuszminiszteri tanácsos volt.

Történt eztán még 1848 tavaszán Stanislauban, hogy egy alkalommal a lengyel tüntetõk és a kivezényelt gyalogság összeütközött. A fegyveres incidens során 30 sebesült mellett egy fiatal lengyel - egy bizonyos Hotsovszky nevû férfi - meghalt. Ez az összeütközés a hadseregen belül politikai üggyé lett, éppen a fiatalember temetése miatt. Azon ugyanis részt vettek a Lenkey-huszárok. Lenkey János 1849-ben Aradon tett vallomásában ez olvasható errõl az esetrõl: (az áldozat testvérei fölkértek bennünket, hogy a koszorúvivõ lengyel hölgyek mellett lépkedjünk, a gyászkíséretnél, s ezt a legnagyobb illedelemmel a legszentebb érzéstõl áthatva teljesítettük is... igen pompás temetést rendeztek, minket, tiszteket is meghívtak rá, és több más tiszttel együtt én is megjelentem, elsõsorban azért, hogy a megbékélést elõmozdítsam. Sajnos elõzetes tudomásom nélkül néhány huszárom is megjelent, hogy gyertyájával kísérje õt, néhány lépésnyire vigye is a holttestet, de én ezt azonnal megtiltottam...(

Osztrák szemmel nézve ez igen furcsa gyászmenet volt, amely valójában felért egy hivatalosan támogatott tüntetéssel. A dandárparancsnokság az esetre felfigyelt. Majd, amikor a nemzetõrség lefegyverzése ellen szervezett tüntetés alkalmával a kivonuló magyar huszárok nem rántottak kardot, hanem mozdulatlanul álltak, ezért Lenkey kapitányt a lengyelek megéljenezték. Ez után az eset után a dandárparancsnok jelentést tett a területi parancsnokságnál. A huszárszázad ellen a lengyelekkel történõ összeesküvés gyanúja miatt vizsgálatot rendeltek el. Ennek során a huszárokra ténylegesen semmit sem tudtak rábizonyítani, de Lenkey János századost - hosszú, 27 éves szolgálati ideje alatt - elsõ ízben 6 napi áristommal fenyítették meg.

Lenkey János 1848. május 20-án jelentkezett gr. Paar cseh származású ezredesnél, s 1848. május 27-én, vagyis a hat napos fogda letöltése után ment vissza Stanislauból Mariampolba. Lenkey huszárszázadát pedig leváltották Stanislauban, s 1848. május 13-án visszaküldték Mariampolba, s a helyüket másik század töltötte be.

A Lenkeyt kihallgató gr. Paar ezredes, aki Lenkey szerint durva és becsmérlõ kifejezésekkel illette és nem fékezte magát a magyarok szidalmazásában sem. Paar ezredes viselkedésére az volt a válasza, hogy Lenkey kérvényezte a hadseregbõl való leszerelését. Önmagában a hat napi büntetés nem volt súlyos, de mélyen megszégyenítõ volt, ugyanis a fogda a közlegények büntetése volt, s a tisztekkel szemben nem alkalmazták. A fogdabüntetés letöltése után Lenkeyt ún. rendelkezési állományba helyezték, s leváltották századparancsnoki beosztásából.

A Lenkey huszárszázad útja

Ezek az események pszichikailag megviselték a katonákat, mert a szeretett és tisztelt kapitányukat¹ fogdába zárták és leváltották, a huszárszázadot pedig megbízhatatlannak minõsítették. Az altisztek az új századparancsnoknál Festetich Zsigmondnál, majd az õt felváltó Franz Schimpfnél többször közbenjártak Lenkey kiszabadítása érdekében, de minden esetben visszautasították õket. Az elégedetlen és elkeseredett század katonáinak a végsõ lökést a szökéshez egy 1848. május 26-án Morvaországból érkezett levél adta meg. A levelet Hajdú Mihály kapta, s ebben volt egy radikális hangvételû röpirat. A röplap címe: (Néhány szó idegenben szolgáló katonáinkhoz!(, s a mottója Petõfi Sándor: Nemzeti dalának az elsõ négy sora volt. A röplap a haza és a szülõföld iránti kötelességére szólította fel az idegen földön állomásoztatott magyar ezredek katonáit. A felhívás a magyar katonák feladatául jelölte a haza és az ország új alkotmányának a védelmét. Felszólította õket, hogy haza kell jönniük, mert Magyarországon van reájuk szükség. A röpirat kiemelte: a magyar katona nem arra termett, hogy (más népek nyakára ültessék( és (a szabadságáért küzdõ népek lemészárlására használják( õket.

A Pesten 1848. május 4-én, névtelenül írt röplap gondolati tartalma megtette a hatását, mert a katonák összebeszéltek, hogy hazamennek. 1848. május 28-án (vasárnap) délután a huszárok fürdés ürügyén Mariampolban a Dnyeszter partjára vonultak, s ott esküdtek meg arra, hogy hazamennek, a magyar tisztjeiket is magukkal viszik, az árulókat, továbbá azokat, akik útközben lopni mernek, halállal büntetik. A század pénztárát érintetlenül hagyták, nehogy tolvajnak tartsák õket. Ezután a Lenkey-század összepakolt, s két napi takarmányt magukhoz vetek a huszárok. Sötétedés után felnyergeltek és indultak a magyar határ felé, s magukkal vitték a lefegyverzett Fiáth Pompeius fõhadnagyot is.

A század katonái a titokban tartott, sikeres szökéssel nagy elõnyre tettek szert, az üldözésük katonai erõvel eredménytelennek látszott. Ezért Lenkey János - aki a század szökésérõl nem tudott -, Kalliáni dandárparancsnoktól azt a parancsot kapta, hogy siessen a huszárszázad után, s hozza vissza a katonákat az állomáshelyükre. Lenkey Nadworna (ma: Nadvornaja, Ukrajna) érte utol a huszárokat, ahol éppen abrakoltak, de a kapitányt elfogták az elõõrsök. Mikor azután visszatérésre szólította fel egykori beosztottjait, egy huszár a fejének szegezte a karabélyát, s agyonlövéssel és megkötözéssel fenyegette meg a századost. A többiek viszont azt mondták, hogy a kapitányra élve van szükségük, tartson velük, s õk élnek-halnak érte, ha pedig önként nem akar velük menni, akkor erõszakkal is magukkal viszik. Lenkey engedett a nyomásnak s a katonáival tartott.

A szökevények útja Magyarország felé vezetett. A legelsõ magyar település a Máramaros megyei Kõrösmezõ (ma: Jaszinja, Ukrajna) volt, amelyet elértek. 1848. május 29-én az esti órákban érkeztek meg a Fehér-Tisza partján épült Kõrösmezõre. Itt a huszárok kérésére Lenkey, hogy megóvja a századot a felbomlástól, átvette a parancsnokságot. A század szökésérõl Lenkey kapitány részletes jelentésben számolt be. Innen tudjuk, hogy a Lenkey-század a megérkezéskor, a kapitányával együtt 131 emberbõl állt, akik 137 lóval érkeztek meg.

A Lenkey-század állomáshelye Mariampol és Kõrösmezõ közötti távolság 17 mérföld volt. Egy régi magyar mérföld még 11,3 km volt, viszont az azidõben használt újabb magyar mérföld átszámításánál egy mérföldet 8,35 km-rel számolhatunk. Eszerint a 17 mérföld = 127,95 km, amelyet kereken 130 km-nek vehetünk. Ezt a 130 km-es távolságot a század 21 óra alatt tette meg. Ez a menetteljesítmény a korban is kiválónak számított.

Összehasonlításul érdemes felidézni H. Moser svájci utazó 1883-ban jegyzett adatát, amely szerint a türkmén lovasok 20 órás lovaglással, sík terepen 213 km-t tudtak megtenni. 1866-ban az Eger-Pest között menetszerûen közlekedõ négylovas delizsánsz 13 óra alatt ért a fõvárosba, úgy, hogy váltott lovakkal tette meg a 130 km-es utat.

A század sikeres szökését és gyors átjutását a Kárpátokon , egy a források szerint Druzbaczky, Druzbáczky, Drusbáczky György vagy Druzsbáczky György néven említett domonkosrendi szerzetes segítette. A róla szóló tudósítások mindegyike hangsúlyozza Druzsbáczky György szerepét a Lenkey-huszárok hazajutásánál, s úgyszintén kiemelik a forradalom és szabadságharc alatti tevékenységét is.

Druzsbáczky György személye nem volt ismeretlen a Lenkey-huszárok körében, mert azidõben Mariampolban volt fehér dominikánus, sõt volt a Lenkey-század (regimenpátera(, mai kifejezéssel tábori lelkésze. Pályafutásáról, ami fordulatokban gazdag és tevékeny életutat takar, a mai kor embere keveset tud. Podolinban született, magyar iskolákat végzett, majd Galíciában szolgált papként, majd ugyanitt utóbb domonkosrendi szerzetes lett, ez a lengyel származású férfi. A Lenkey-századdal Magyarországra jött, s mindvégig részt vett a forradalomban és szabadságharcban tábori lelkészként. Ez utóbbi tevékenységéért 1849 után ötévi várfogságra ítélték, amelyet Josefstadtban töltött ki. 1854-ben került - mintegy (büntetésként( - a bukovinai Istensegíts községbe (ma: Tibeni, Románia) plébánosnak. Innen 1856-ban áthelyezték Józseffalvára (ma: Vornicenii, Románia), mert korábbi szolgálati helyén rálõttek. Ez az egyébként nem túl képzett, magyarul és latinul is nehezen fogalmazó plébános, igazán sokat tett a bukovinai magyarokért. Józseffalván a szegényes fakápolna helyébe kõbõl emelt templomot a hívek segítségével. Az 1860-as években, amikor az aszályos évek miatt súlyos éhínség fenyegette a reá bízottakat, levelekben kérte a magyarországi egyházi vezetõk segítségét a szûkölködõk megsegítésére, amely segítség nem is késett. 1867 után még szorosabb kapcsolatot tartott a hazaiakkal, köztük Deák Ferenccel, Jókai Mórral levelezett. Az õ kezdeményezésére vezethetõ vissza a Szent László Társulat alapítása, s annak bukovinai mûködése. Értelmes és tehetséges gyerekeket küldött Magyarországra, hogy belõlük a bukovinai magyarok számára papokat, tanítókat képezzenek. Hat évvel a halála elõtt megvakult, de így is ellátta feladatát. Józseffalván hunyt el. A bukovinai magyarok apjukként tisztelték, s tiszteletük jeleként írták a józseffalvi templomkertben lévõ sírkeresztjére: (Pater Hungarorum Bukovinae(.

A szökött huszárok visszavitelével megbízott Lenkey János a parancsot megszegve nem az állomáshelyére vezette vissza a huszárjait, hanem Kõrösmezõn át Máramarosszigetre, ahol felajánlotta szolgálatait a magyar kormánynak. Idehaza Mészáros Lázár hadügyminiszter szerint a Lenkey-huszárok katonai szökevények, akik súlyosan vétkeztek a fegyelem ellen, a szökésért nem ünneplés jár nekik, hanem szigorú büntetés.

A hazatért századot az ország közvéleménye kitörõ lelkesedéssel fogadta. Máramaros megye nagy ünneplésben részesítette, majd egy körlevélben az ország valamennyi megyéjét felszólították, hogy álljanak ki a huszárok felmentése ügyében. Viszont a magyar hadügyminisztérium a szökés miatt igen nehéz helyzetbe került. Mészáros Lázár bizottságot nevezett ki az ügy kivizsgálására. A hadügyminiszter eredeti elgondolása az volt, hogy a 3. számú Ferdinánd fõherceg nevét viselõ huszárezredbe sorozzák be a bûnös századot, s az ott fogja megvárni az uralkodó döntését. A budai fõhadparancsnok, valamint az osztrák hadügyminiszter, Latour gróf is elégedetlenek voltak a magyar minisztérium döntésével, s félve a század sikeres szökésének a várható demoralizáló hatásaitól, szigorú eljárást követeltek.

Az ország azonban, a Délvidéken kitört nyílt fegyveres harcra hivatkozva, egy emberként állt ki a haza védelmére hazatért huszárok mellett. Így Mészáros Lázár elállt korábbi szándékától, s a Lenkey-századot báró Bechtold altábornagy vezérlete alatt felállított szegedi táborba irányította.

Idõközben a századot Máramarosszigetrõl Viskre helyezték át, s végül 1848. július 20-án innen vonultak a bácskai hadszíntérre. Útjuk: Nagykároly - Nagyvárad - Sarkad - Gyula - Békéscsaba - Orosháza - Hódmezõvásárhely - Szeged - Verbász (ma: Vrbas, Jugoszlávia) vezetett. Végig lelkesen ünnepelte a lakosság a harcba induló huszárokat. A harcmezõn is hamarosan elismerést vívtak ki, így Szenttamás (ma: Srbobran, Jugoszlávia) elleni második 1849. augusztus 19-én végrehajtott támadás során, Fiáth Pompeius fõhadnagy hõsi halált halt. Õ volt az elsõ halottja a századnak, s Lenkey János az utolsó, aki a szabadságért áldozta az életét.

A század hazaérkezése után rövidesen a hazaszeretet jelképévé vált. Ezt elõsegítette, hogy 1848 júliusában napvilágot látott Putnoki József: A szökött huszárok címen írt verses epikája. A mû szerzõje Putnoki József (1814-1854) a 6. Württemberg huszárezrednek egyik altisztje volt a Die Opposition címû pesti újság 1848. augusztus 9-i száma szerint. 1848. augusztus 20-án jelent meg Petõfi Sándor: Lenkei százada² címû verse a Nép Barátja elnevezésû újságban. Petõfi verse, mely a legismertebb Lenkey Jánossal kapcsolatban keletkezett irodalmi alkotás, rendkívüli hatással volt nem csupán a közvéleményre, hanem a politikára is. Petõfi példaként állítja a Lenkey-huszárokat a többi külföldön állomásozó magyar alakulat katonái elé. Majd eltelik újabb két hét, s 1848. szeptember 2-án Kossuth Lajos, a politikus, a Jellasi( elleni készülõdés idején (Haza hát, haza, akinek magyar lelke van!( felkiáltással, éppen a Lenkey-huszárokra hivatkozva szólította hazatérésre a külföldön rekedt magyar katonákat. Köztük a Nádor-, a Sándor-, a Coburg- és a Vilmos-huszárokat. A hívó szóra az idegenbe szakadt huszárok, életük kockáztatásával megindultak haza 1848 októberétõl, s 1849 júniusig egymás után érkeztek Magyarországra gyakran megtizedelve, a súlyos harcok veszteségei következtében.

A Lenkey-század hazatérése más mûvészeket is megihletett, s különbözõ képzõmûvészeti alkotások születtek. Köztük Benczúr Gyula: Lenkey százada útban hazafelé, de ugyancsak õtõle származik a Visszatért Lenkey huszár kalandjait meséli címû rajz. Akantisz Viktor festõ pedig elkészítette a Lenkey százada címû festményt.

A világosi fegyverletétel után az aradi várbörtönben fogva tartott magyar fõtisztek közt õrizték Lenkey János tábornokot is, akinek a fogságban elborult az elméje. A betegsége miatt nem állították bíróság elé, de nem is engedték szabadon, õt ugyanis státusfogolynak tekintették. Õt is az aradi tizenhárom vértanúval ítélték halálra, de mint elmebetegnek a kivégzésétõl eltekintettek. Lenkey bûnlajstromát nem csupán a szabadságharc alatti katonai tettei és pályafutása terhelték, hanem az, hogy a hazaszökését a huszárjaival soha nem tudták megbocsátani, de annak is tudatában voltak a császári hatóságok, hogy a század büntetlenül hagyott szökése más alakulatok katonái, meg egy egész ország elõtt a hazaszeretet fényes példaképévé vált. Miközben a hazaszeretet lett Lenkey János tábornok veszte is, többi sorstáráshoz hasonlóan, éppen a tettekben megnyilvánuló hazaszeretet jelképeivé váltak õ is és a katonái is Petõfi Sándor: Lenkey százada címmel írt versének közismert kezdõ sorai által: (Koszorút kötöttem / Cserfa-levelekbül / Harmat csillog rajta / Öröm könnyeimbül... / Kinek adnám én azt / Kinek adnám másnak / Mint vitéz Lenkey / Huszárszázadának!(

Jegyzetek

1. A szeretett és tisztelt jelzõk használata nem csupán szépírói túlzás. Tudnunk kell, hogy e korszak katonai parancsnokai századszinten - nem úgy, mint a XX. században - egy jól õrzött vezetési pontról, a frontvonaltól távolról irányították a beosztottakat, rádión, telefonon vagy futárral küldött utasításokkal. Azidõben a huszárszázadok parancsnokainak ütközetben és bármilyen menet végrehajtásakor a figyelõõrs mögött, de a század élén kellett lenniük. Lenkey és más korabeli tisztek a katonák közt éltek, azokkal azonos koszton és körülmények közt. Õ is ezt a katonai vezetõ eszményt testesítette meg, s ezért szerették. Egyébként ezeket az emberi-katonai kvalitásait igazolja, a körülzárt komáromi várból való sikeres kitörése 1849. április 26-án, amikor a csapatok élén haladva vezette gyõzelemre katonáit.

2. Petõfi Sándor mint demokrata érzelmû költõ tudatosan elhagyta a vers címében

Lenkey János nevébõl a nemesi származást jelzõ y-t. A forradalom gyõzelme után hasonló tudatos megfontolástól vezérelve Görgey Artúr is Görgeire változtatta minden keze írásával ellátott iraton a nevét, hogy ezzel is kifejezze demokratizmusát. Az elõbbiekhez hasonlóan változtatta meg a nevét Jókai Mór, még márciusi fiatalként Jókayról Jókaira, amelyet következetesen használt, a forradalom után írófejedelemmé lett szépíró egészen a haláláig.

Felhasznált irodalom

Bartha Albert: Az aradi 13 vértanú pörének és kivégzésének hiteles története. Bp. 193.

Csiffáry Gergely: Lenkey János emléke az irodalomban. - Archivum Supplementum ad hono-

rem Béla Kovács dedicatum. Eger, 1993. 57-67.

Csiffáry Gergely: Lenkey János életének válságos pillanatai. = Horváth László (szerk.):

A tavaszi hadjárat. 1996. március 14-i tudományos konferencia anyag. Hat-

van, 1996. 83-102. Hatvany Lajos Múzeum Füzetek 13.

Halász Antal: A hazatértek. A bukovinai magyarok kétszáz esztendeje. Nagyvárad, 1941.

Németh Kálmán: Százezer szív sikolt. Bácsjózseffalva, 1943.

Pogány Péter (szerk.): Riadj, magyar! 1848-1849 fametszetes ponyvái, csatakrónikái. Bp. 1983.

Révai István: Huszáraink hazatérése 1848/49-ben. Bp. 1941.

Rosonczy Ildikó: Adalékok Lenkey huszárszázadának hazatéréséhez. = Folia Historica 7. Bp. 1979. 141-163.

Bodó László:

Knezi( Károly honvéd tábornok

Házassága, családja

1842. július 14-én Knezi( Károly eljegyezte Kapitány Katalint. Az eljegyzés ténye azt is bizonyította, hogy a megelõzõ években Knezi( Károly valóban sok idõt tölthetett el Egerben. Valószínûsíthetõ, hogy tartósabb vezénylését kérte az ezred parancsnokától, aki akceptálta a kiváló elõmenetelû tiszt házassági tervét.

Miért feltételezhetõ a városba való vezénylés ténye, illetõleg az, hogy ezekben az években gyakran és hosszan tartózkodott Knezi( Károly Egerben? Abban az idõben az eladó lányok és a nõsülendõ fiatalemberek útja az eljegyzéshez jóval hosszadalmasabb volt a mainál. Sok-sok (mellékutat( kellett bejárni csupán egymás szimpátiájának elnyeréséig. Sok, legalábbis több közös ismerõs, több városi és házi bál, s a szülõk jóindulatának megnyerése kellett ahhoz, hogy hazakísérhetõ legyen az eladó sorban levõ lány. Ahhoz meg nem könnyen elnyerhetõ engedély, hogy az udvarló fiatalember tiszteletét tehesse a lányos háznál. Knezi( Károly esetében ez különösen is nagy türelmet igénylõ folyamat volt, hiszen a tehetõs egriek szemében mégiscsak idegennek számított. Persze, ha Knezi( Károly barátai (mint pl. Szávics Pál ügyvéd, vagy a késõbbi keresztkoma: Lévay Sándor kanonok) ebben is (befolyásolták( a Kapitány-család véleményét, akkor rövidebb is lehetett a fiatalok - szülõk által szentesített - (összemelegedése(.

A hosszabb egri tartózkodások tényét az is indokolja, hogy Kapitány Mihály, Katalin édesapja, vagyonos és köztiszteletben álló polgára volt a városnak, aki a nem mindenki által elnyerhetõ szenátori tisztet is viselte. Akárkihez tehát - a kor erkölcsi szokásai szerint - nem adhatta a leányát. Jól meg kellett ismernie leendõ vejét.

A jegyességet a fiatalok csaknem két évig (viselték(. Részben azért, mert ebben az idõben eleinktõl el is várta az akkori szokásjog, hogy legalább egy évig (járjanak jegyben(. A hosszú jegyesség arra is alkalmat adott, hogy a fiatalok meggyõzõdhessenek egymás érzelmeinek tartósságáról. Ellenkezõ esetben felbontható volt a jegyesség. (Ez azért többé-kevésbé szégyen volt. A leány viselte hátrányát, mert nehezen akadt újabb võlegényjelölt).

A hosszú jegyességnek persze az is egyik oka volt, hogy a võlegényt ismét Galíciába vezényelték. E vezénylés összefügghetett azzal is, hogy Knezi( Károlyt elõléptették századossá, s át kellett vennie századát.

Mikor történhetett századosi kinevezése?

A hozzávetõlegesen pontos válasz megfogalmazásában ismételten Bóbik Gusztáv visszaemlékezései segítenek. A segédtiszt azt írta róla, hogy az 1840-es évek elején nevezték ki századossá, már a 34. számú, a porosz herceg nevét viselõ ezredbe. Századosi kinevezése tehát 1841. október 10-e után történhetett meg. Nem kizárható az sem, hogy Kapitány Mihály nyugodtabban adta beleegyezését a fiatalok eljegyzéséhez, hiszen a századosi rang elnyerése megbízhatóbb egzisztenciális alapot jelentett a leány és édesapja számára is. (Ekkor Knezi( Károly a 34. életévében járt.)

A frissiben elõléptetett századosra szüksége lehetett a még mindig Galíciában (Drohobyc és Dobromyl térségében) állomásozó III. zászlóaljnak is, hiszen a társadalmi-szociális feszültségek újfent kezdtek ijesztõen kiélezõdni a lengyel nemesség és a parasztok között. Ahhoz is idõ szükségeltetett, hogy az új parancsnok és századának tisztjei, tiszthelyettesei, nemkülönben legénysége összeszokjon, megismerjék közelrõl is egymást.

Nagy a valószínûsége annak, hogy Knezi( Károly százados 1844 elején újra kérte tartós vezénylését Egerbe. Ugyanis 1844. június 3-án házasságot kötött Kapitány Katalinnal. Kapitány Mihály és Kálló Erzsébet leánygyermekével Az esküvõ - Breznay Imre kutatásai szerint - az egri fõszékesegyházban volt és Mészáros Ferenc plébános eskette õket össze. A fiatal pár tanúi voltak: báró Cordon Erneszt császári és királyi kapitány (Knezi( Károly ezredbeli tiszttársa) és Szávics Pál ügyvéd. Házasságával Knezi( Károly beköltözött a Kapitány-család Mecset utca 12. számú házába. Ezt az utcát, az 1889. október 6-i megemlékezésre készülve, Eger város képviselõtestületének közgyûlése a vértanútábornokról nevezte el, kielégítve ezzel a város lakosságának régi óhaját.

A fiatal házasok boldogsága nem bizonyult teljesnek. 1846-ban a lengyel parasztok újabb felkelése robbant ki Galíciában. Az év végén Knezi( százados már távol van családjától, s karhatalmi feladatokat teljesít századával. Ifjú felesége még ez elõtt - 1845. július 9-én - leánykát szült férjének. A kislány Olga Auguszta Erzsébet nevet kapott a keresztségben. A kor szokása szerint az Auguszta nevet keresztanyjától (báró Cordon Auguszta kapitányné asszonytól), az Erzsébetet pedig nagyanyjától, Kálló Erzsébettõl kapta, örökölte. A leányka keresztapaságát Lévay Sándor, az egri egyházmegye kanonoka vállalta.

Knezi( Károly századparancsnok még Galíciában volt, amikor 1847. július 27-én megszületett második leány: Irén Szidónia Anna. Keresztanyja Szidónia Kohl - ugyancsak kapitányné - asszony volt. Irén keresztapja is Lévay Sándor kanonok lett. (Az Anna nevet egyik Kapitány-nagynénjétõl örökölte.)

Eger hatása

Igen tanulságos megvizsgálni, hogyan formálta, alakította új környezete Knezi( Károlyt. Ez azért is érdekes, mert Knezi( Károly kialakult, megállapodott személyiségként került Egerbe. Kialakult nézetei voltak a császári és királyi hadseregrõl, a hadseregbeli emberi viszonyokról, a hadsereg és a mindenkori (az állomáshelye = garnizoni) társadalom viszonyáról, az államforma milyenségérõl, az állam berendezésérõl és céljairól, a társadalmi haladásról, a konzervativizmusról, a vallásról, stb. stb. Határozott erkölcsi normákkal rendelkezett, jellemének állandósult vonásai voltak - és így tovább. Mivel magát ekkor is önérzetesnek (vagyis öntudatosnak, tudatosnak) minõsítette, fel kellett fedeznie mindazokat az azonosságokat, hasonlóságokat és különbözõségeket is, amelyekkel új környezete bírt korábbi környezeteihez képest. Így önmagának is felelnie kellett azokra a kérdésekre, problémákra, melyek a különbözõségekbõl logikusan következtek.

Környezete túlnyomóan reformkori beállítottságú volt. Nem egy közülük a kossuthi radikalizmus hívei. Például Lévay Sándor kanonok, aki 1848-49-es megnyilvánulásai és tettei miatt börtönbüntetést szenvedett a szabadságharc leverése után. S Knezi( Károly környezetében nem õ volt az egyetlen ember.

Tehát meg kellet válaszolnia ilyen problémákat: El tudja-e fogadni a különbözõségek egészét, vagy egy részét, vagy vállalja az elutasításból származó konfliktusokat? Meg tudja-e magának, közvetlen szeretteinek indokolni annak káros következményeit, ha elhatárolná magát a különbözõségektõl? Lesz-e elég ereje a különbözõségeknek gondolkodásába, nézeteibe való integrálódására? Mik annak feltételei, lehetõségei, hogy a különbözõségekkel szemben kellõen toleráns legyen? És így tovább.

Ne feledjük, a magyar reformkor kiteljesedési periódusának - mondhatni - csúcsán volt akkori társadalmunk. Eleink mind határozottabban ismerték fel nemzetünk érdekeit, s mind határozottabbá lett szándékuk ezek érvényesítésére. Eger társadalmában is kiélezõdtek a nemzeti önállóság, a haladás, a polgárosodás hogyanjaival kapcsolatos nézet- és akaratbeli különbségek. Az ezekre adandó válaszok minõségére igen érzékenyen reagáltak a konzervatívok ugyanúgy, mint a radikálisok, vagy a fontolva haladó reformerek. Ez az érzékeny reagáló képesség különösen is precízen mûködhetett egy messzirõl jött, nem magyar emberrel szemben, aki ráadásul még császári katonatiszt is volt.

Kik voltak Knezi( Károly százados új környezetének legmarkánsabb tagjai, akikre a leendõ férj figyelmesen és jóindulatúan hallgathatott, s akinek véleményét, álláspontját, nézetét mérlegelhette?

Szávics Pál ügyvéd, ahogyan akkor nevezték az értelmiségi pályán lévõket: honorácior. Vagyis olyan tanult ember, aki honoráriumból élt szolgáltatásaiért. Olyan ember, akinek nem volt nemesi levele, nemesi birtoka (ha volt is, olyan kevés, amelybõl megélni nem lehetett). A Szávics-család meghonosodott polgári család, amely család tagjainak lapvetõ érdeke a polgári haladás, a parlamentáris hatalmi berendezkedés, a feudális kötöttségek felszámolása, s mindezzel leginkább az, hogy tudása, hozzáértése függvényében érvényesülhessen, s rendezhesse be életét. S õ is délszláv eredetû. Nem tudjuk, szerb-e vagy horvát? Feltehetõen õ volt ama elsõ barátok egyike, aki a polgári eszmék iránt felkeltette Knezi( Károly figyelmét és érdeklõdését, s akinek nagy szerepe volt abban, hogy a fiatal százados a tartózkodó befogadás szándékával viszonyult a polgári haladás késõbbi igenléséhez, s a Metternich-politika erkölcstelenségének elítéléséhez.

Lévay Sándor egri prépost, késõbbi kanonok, aki - hivatása és hivatala ellenére - a legõszintébb szándékkal és meggyõzõdéssel azonosult hazánk akkori reformtörekvéseivel. Nem is akárhogy. Inkább a radikálisokkal szimpatizált, azok nyerték meg leginkább rokonszenvét. Szándékait tettekkel is törekedett szolgálni. 1848. december 29-én jelent meg Kossuth Hírlapjának 155. számában felhívása az egri egyházmegye papságához, melyben hazánk forradalmi átalakulásának és honvédelmének segítésére buzdította paptársait. A forradalom és szabadságharc leverését követõen, a hozzá hasonlóan gondolkodó érsek: Bartakovics Béla (ismét egy déli szláv, akinek egyik õse Szapolyai Jánost szolgálta) erõfeszítéseinek tulajdonítható, hogy Lévay Sándor nem kapott súlyosabb büntetést és idõnek elõtte szabadult kényszerû fogságából. Bizonyos, hogy Lévay Sándor legalább olyan hatással volt a különben vallásos Knezi( Károlyra, mint Szávics Pál. Elsõsorban a tekintetben, hogy vállalta a magyar forradalom katonai szolgálatát. Hatására láthatta be, hogy a vallásosság nem ellentétes a polgári haladás, a nemzeti ügy hûséges szolgálatával.

Kapitány Mihály Eger város vagyonos polgára és szenátora volt. Elkötelezett híve a polgári haladásnak, s annak, hogy Eger városa megszabaduljon mindenfajta földesúri tehertételektõl (pl. a borkilencedtõl, a szõlõalji taksától, stb., stb.). Tudta, hogy anyagi egzisztenciája csak akkor lehet tartós, ha a tulajdont nem korlátozzák feudális elõjogok, gazdálkodást nyomorító adónemek és kényszerû szolgáltatások. Õ is a polgári reformok elkötelezett híve volt, elõszeretettel hajolva a radikális megoldásmódok felé. Közelebbi rokonai, a Kálló-család tagjai is hasonló véleményen voltak. Elveinek, nézeteinek képviseletét mély hittel védte, képviselte és terjesztette, hasonlóan unokáinak keresztapjához, akivel nemcsak lelki, de eszmei rokonságot is ki tudott alakítani.

Ezek után érdemes ismét Bóbik Gusztáv hadsegédhez fordulni, aki igen szemléletesen és hozzá illõ elfogultsággal jellemzi hazánk reformkori állapotát... (Magyarországon éppen akkor indult meg a még ma is fejlõdõ nemzeti és társadalmi újjászületés, mely a keresztény humanizmust tûzvén ki fõ elvül, ifjú bájában valamennyiünket egyaránt elbûvölt. Nem volt széles e honban akkor önzetlen és erkölcsös szív, melyet ezen szellem meg nem hódított s boldogabb jövõ iránt el nem töltött volna.

És ezen nemes szellem folyton nemesbült, folyton mélyebb, s mélyebbre hatolt, míg 1848-ban az egész nemzet a legnagyobb áldozatra is meg nem érett. Aki befolyása alatt élt, az az erényességig föllelkesült úgy, hogy a közönségesen csak parancsszóra, gépiesen gondolkodó katonák között is mindenik önérzetesebb az eseményességig felbuzdult.(

Bóbik Gusztáv visszaemlékezései arra is utalnak, hogy a lelkész hadsegéd és a parancsnok (Knezi( Károly százados) között az õt ért egri hatásokról is gyakorta esett szó. (Fennkölt szelleménél, lángoló humánus érzeténél s a magyar nemzet iránti rokonszenvénél fogva tehát, melyet talán rokonságának s a hazafias egri köröknek buzdító befolyása még inkább növesztett: Knezi( is lelkesedéssel indult el június második felében zászlóalja élén a fellázadt szerbek ellen összevonuló bácskai táborba, hová õt törvényes magyar hadügyminiszter útján maga a császár és apostoli király rendelte.(

Eger tehát kétségtelen hatással volt Knezi( Károly késõbbi, sorsdöntõ elhatározásaira. Mindenekelõtt arra, hogy a szabadságharc fegyveres szolgálata mellett döntött, önérzetére hallgatva, tudatosan, meggyõzõdésének megfelelõen... (A nemzet ügyeiért lelkesülõ és mindenre elszánt neje két kis leánykával Egerben maradt...(

A Mecset utca 12-be beköltözött az aggódó-szorongó, szerelemtõl-szeretettõl átitatott vágyakozó várakozás!

Az egykori Knézich-ház Egerben. 1975-ben lebontották.

Apor Elemér

Hat órán át vonultak Eger városán keresztül a cár csapatai

Ferenc József császár és Miklós cár szövetsége kellett ahhoz, hogy a magyar szabadságharcot le lehessen tiporni. A cár sebes készséggel teljesítette Ferenc József segélykérését; mind a ketten tudták, hogy itt többrõl van szó, mint egy aránylag kis nép mozgalmáról.

Miklós cár olyan haderõt vonultatott fel Bécs segítségére Magyarország ellen, hogy a fele is elég lett volna, olyan hadsereget, amely felülmúlta az osztrák hadsereg létszámát. Igaz, hogy az osztrák fõsereget a magyar támadások szétszórták, de a nyugati határon túl nem üldözték, úgyhogy Haynaunak sikerült összeszednie a széthullt ármádiát. 175 ezer fõnyi sereggel indult meg az osztrák ellentámadása. Június 18-án, 1849-ben a cári csapatok akadály nélkül lépték át a kárpáti hágókat, amelyeket a visszavonuló szabadságharcosok kénytelenek voltak védtelenül hagyni.

Kétszázezer ember ömlött a hágókon keresztül, a seregek élén Paskievics herceg, tábornagy, Lengyelország leigázója. A magyar fegyveres erõk létszáma 162 ezer ember, azok is három különálló seregtestben harcolnak, az északi, déli és középsõ szakaszokon. A kormány székhelye Szeged lesz.

Görgey még egyszer megkísérli a lehetetlent, Vácnál megütközik az oroszokkal, de sikertelenül. Megriadt lakosság, elcsüggedt nép fogadja a magyar történelem újabb szomorú fordulatát.

Heves vármegye közigazgatása és a fenyítõ törvényszék elhagyja a várost és Szolnokra költözik, majd Törökszentmiklósra, késõbb pedig Dévaványára. Augusztus 3-án már Dévaványáról kelt a megyei bizottmány és a fenyítõtörvényszék jegyzõkönyve. A városi tanács jegyzõkönyvei hallgatnak az eseményekrõl, csak végrendeleteket és gazdasági ügyeket örökítenek meg.

A szerzetesrendek historia domusai, házi történetei õriztek meg néhány adatot ezekbõl az idõkbõl, de már ezek is elkallódtak. Breznay Imre jegyzett át belõlük csekély tájékoztatást az Egri kaszinó történetének megírásakor.

Július 7-én éjjel, mintegy harminc orosz lovas elõõrs érkezett a városba, ezek vissza is tértek csapattestükhöz, amely másnap haladt keresztül Eger területén.

Július 9-én nagyobb cári sereg jött, több ágyúval, parancsnoka a városházán tekintélyes mennyiségû élelmiszert követelt, különben lövetni fogja a várost. A tihaméri állomásnál táboroztak, de úgy látszik, gyors parancsot kaptak a továbbhaladásra, mert a sarcból semmi sem lett.

Július 14-én Kachnesov kozák hetman járt itt, kétezer fõnyi lovassal.

A legnagyobb elözönlés tanúja július 25-én volt Eger, amikor is hat órán át vonult a városon keresztül a cári hadsereg húszezer katonája Rüdiger tábornok vezetésével. Pétervására felõl, a Baktai úton vonultak, s egy részük a Fekete Sas csárdánál ütött tábort, másik részük pedig az Akasztó-dombon. A Fekete Sas, a tihaméri állomásnál ma is megtalálható épület. Az Akasztófa a mai Lenin út (ma: Mátyás király út. A Szerk.) külsõ vonulatánál volt, ma beépített terület.

A város lakossága abban az idõben alig haladta meg a 18 ezer fõt, s a megdöbbenés halálos csendje fogadta az ijesztõ méretû özönt. A város népe akkor már tudta, hogy minden elveszett, s a rémületet még csak fokozta, hogy július 26-án éjszaka földrengés rázta meg a vidéket.

A kormány akkor már Aradra költözött, s Görgey augusztus 11-én átvette az ország vezetését Kossuthtól, aki elhagyta az ország területét. Harmadnapra Görgey serege Világosnál letette a fegyvert, feltétel nélkül, a cári hadsereg elõtt.

Augusztus 29-én este fél 9-kor érkezett meg Egerbe Kapy Eduárd császári hadi biztos és az érseki palotában szállt meg Köllõ osztrák ezredessel, a katonai parancsnokkal együtt. Kapy megszervezte nyomban a városi közigazgatást s a rendõrség vezetését a kérlelhetetlen Schwartzer kapitány vette át.

Szeptember 10-én zajlott le Egerben a szabadságharc bukásának utolsó fejezete: délután négy órakor elégették a városban található Kossuth-bankók garmadáját. A lakosság pénze volt ez, beszolgáltatásukat szinte kegyetlen fenyegetéssel szorgalmazták.

Hadisarc Eger népére

A Dembinszky gróf fõvezér tapasztalatlansága miatt elvesztett kápolnai csata Egerben is kínos, majdnem veszedelmes helyzetet teremtett. Lehetetlen is volt elképzelni, hogy a húsz kilométer távolságra fekvõ Eger ne jelentsen csemegét az osztrák hadseregnek, különösen, amikor látták, hogy a magyar csapatok a Tisza felé vonulnak vissza, nekik pedig rendelkezésükre áll a hatvani országút, amely Egert Pesttel köti össze.

Nem csoda hát, hogy alig múlt két nap, március 2-án herceg Lichtenstein kétezer emberrel és hat ágyúval megszállta a várost.

Az osztrák csapatok egyik fõtisztje, a magyar származású gróf Török Bálint õrnagy felettesei parancsából súlyos hadisarcot vetett ki Eger népére, s hogy az be is hajtsa, a város vezetõsége, élükre állította Scheidl Ágoston nyugállományú császári és királyi õrnagyot.

A sarcot kivetõ okirat gyatra magyar nyelvû szövege így olvasható:

- Õ Csász. Kir. Felségtõl küldött Fõ Tábornok Windischgr(tz parancsolatja következtébe rendelem: hogy Eger városának lakosai holnap, azaz Márczius 3-án reggel 9 óráig az én lakásomnál (Lévay kanonok) minden nemû fegyvert átadjanak (kivéve a hivatal s nemesek egy díszkard megtartását) - száz mázsa sót, mit a városi lakosság tartozik megvenni. Háromszáz akó vörösbort lehúzva: szürke világos posztót, mindennemû található embernek való kész csizmát, ezer bakancsra való bõrt és talpat, kétszáz butélia legjobb egri bort, ötvenezer forint pengõ osztrák papír pénzbe e felül 500 frt Kossuth-papírt, felváltani osztrák bankjegyre. Mindennemû lengyel, vagy német csapatbelit, ki itt a városban tartózkodik, feljelenteni.

- Ezen tehertül ki vannak véve irgalmas szerzetbeliek, Kovács Mátyás kanonok, Rózsa Károly volt polgármester, Morandi Pál, Csatlós Kovács János, Verlovitz Ferenc. Költ Egerben, 1849-ik évi Márczius 2-án esteli hét órakor. Gr. Török m. p. õrnagy.

- Csiky Sándor úrnak minden vagyonnya elkoboztatik ezen szöveg pótlására, továbbá Rózsa Károly, Kovács Mátyás kanonok, Csatlós, Verlovitz s Morandi minden megszállás s bántás nélkül maradjon. Mint fent Gr. Török m. p. õrnagy. -

Így. A személyi kivételezésnek oka az volt, hogy Török gróf a szabadságharc elõtt hosszabb ideig az egri helyõrség tisztje lévén többször vendégeskedett Kovács Mátyásnál, a többi megnevezett úriember pedig vadászcimborája volt abban az idõben.

Hanem Scheidl Ágoston is megsüthette a városparancsnokságát. Másnap reggel, besietett a városházára. Az épület a helyén volt, a szobák is benne, azokban íróasztalok lúdtollal, kalamárissal, porzóval felszerszámozva, de ember sehol. Elég mélyek az egri pincék, jó búvóhelyek a honfibúnak.

Az õrnagy mérge szobáról szobára nõtt. Végre talált egy söprögetõ hajdút, kinek közönséges piros paszomántjáról sejtette, hogy nem nemes ember, vagy tanácsbeli. Annak a kezébe nyomta a parancsot.

A hajdú, kinek nevét sajnálatos módon nem jegyezte fel a várostörténelem, igen odavaló ember volt. Tudta, hogyha neki papírt nyomnak a markába, azt ki kell dobni. Elõbb azonban megolvasta, hogy fennszóval meg ne akadjon benn. Aztán fogta a dobot, s kiment a piacra. Az osztrák városparancsnok vasvillaszemekkel figyelte.

A piacon hosszú sort dobolt, hogy ne essék kifogás miatta. Mikor már elegen gyûltek össze a dobszóra, elrikkantotta magát: osztrák parancsolat! Amitõl úgy elsomfordált mindenki, mintha ott se lett volna. Õ pedig elmondta a sót, bort bakancsot, forintot, aztán a hátára vetette a dobot és beballagott, azzal a nyugalommal, hogy megkiáltotta a sarcot, a többi nem rá tartozik.

(Traam-tram - jelentette nemzetközi nyelven az õrnagynak, aki elégedetten bólintott s várta, hogy a megijedt polgárok mikor szállítják a sarcot. Várt egy napig, kettõig, és akkor Damjanich meg Vécsey megsózta az egész hadi helyzetet. Március 5-én a híres szolnoki gyõzelemmel megindult a dicsõséges tavaszi hadjárat. Egy hét alatt az osztrákok elhagyták a várost. Se só, se bor, se bakancs.

Scheidl Ágostonban összeomlott minden. Az osztrák hadsereg visszavonult, s õ, a szolgálati külön becsületben megõszült törzstiszt, nem tudta végrehajtani Õfelsége parancsát. A tragikus hõs sorsát választotta. Borotvával elmetszette a nyakát. Hihetõleg vigyázzállásban, Õfelsége arcképe elõtt, bár erre vonatkozólag nem merültek fel kétségtelen bizonyítékok.

Eger népében pedig még jobban elmélyült az a régi igazság: sose volt úgy, hogy valahogy ne lett volna.

(Toborzólevél(

Tisztelt Hölgyem/Uram!

Segítségkérési szándékkal fordulok Önökhöz, a Kápolna Községért Közalapítvány nevében.

Kápolnán több éve merült fel a gondolat, hogy a kápolnai csata 150. évfordulójára köztéri szobrot állíttassunk. Az itteni harci eseményeket a mai történetfelfogás a (dicsõséges tavaszi hadjárat( nyitányaként értékeli, így joggal mondhatjuk, hogy országos jelentõségû esemény zajlott a faluban.

A tervezett szobrot 1999. február 27-én, a csata második napjának évfordulóján szeretnénk felavatni, a 30-as melletti Kossuth-Dembinszky emlékparkban, a csata tényleges helyén.

Az Alapítvány Sebestyén Sándor szobrászmûvészt kérte fel a mû elkészítésére, akinek az országban ez idáig 36 köztéri szobra áll. A kápolnai csata 150. évfordulójára felállítandó szoborkompozícióját a mûvész élete fõmûvének tekinti.

A makett formájában zsûrizett alkotást egy nyolc méter hosszú kõhíd képezi, mely kelet-nyugati tájolással a fõúttal párhuzamosan áll. Az eredeti híd arányait megtartó, háborús sérülések nyomait hordozó híd-imitáció teljesen körbejárható. Anyaga szomolyai dacit. A kompozíció fõ alakja a híd közepén elbukó, lováról leesõ bronz lovas figura. Ugyanezen a ponton az egyik hídpillér helyén Mednyánszky Cézár korabeli tábori lelkész bronz alakja áll. A jobboldali hídfõnél egy patakba dõlt bronz ágyú látható, melyet gránitból faragott homokzsákok vesznek körül, ezek felületére kerülnek az emlékmûvel kapcsolatos információk, az adományozók, támogatók nevei.

Az idõ sürget minket, mert jószerivel pár hónap áll rendelkezésre a megvalósításhoz, viszont a szükséges pénzt csak (külsõ( segítséggel tudjuk elõteremteni. Minden realitást figyelembe véve a faluban és a környék falvaiban, melyeket érintett a 150 évvel ezelõtti dicsõséges esemény, kb. 2 000 000 forintot tudunk összegyûjteni, s ez tartalmazza a közmunka- és anyagfelajánlás, valamint egyéb segítségnyújtás összegét is. A megvalósításhoz 5 000 000 forintra lenne szükség (túl a 2 000 000 forintos (önrészen(). A hiányzó részt alapítványoktól, intézményektõl, cégektõl, magánszemélyektõl próbáljuk összeszedni.

Kápolnán a jelenleg létezõ obeliszk, mely a csata elesett hõseinek állít emléket, szintén közadakozással valósult meg, országos gyûjtés eredményeként, a múlt században.

A hasonló gondolat okán kerestük meg Önöket. A magunk számára felállított legalapvetõbb feltétel az, hogy (csak tiszta forrásból meríthetünk(. Lehetne válogatás nélkül szétküldeni számtalan felkérést, de nem tesszük. Bízunk abban, hogy megtaláljuk múltunk emlékének megõrzéséért áldozni kész személyeket.

Kérjük, ha módjuk és lehetõségük van ügyünket támogatni, tegyék azt meg.

Az összegszerû támogatást a Füzesabony és Vidéke Takarékszövetkezet 61900095-12100073-as számlaszámára, a kápolna Községért Közalapítvány nevére lehet befizetni.

Kápolna, 1998. szeptember 29. Segítségüket és támogatásukat kéri:

Dr. Bereczné dr. Huszár Éva

Kápolna Községért Közalapítvány

kuratóriumának elnöke

A kápolnai emlékmû makettje

Eredetije a történelmi hársfák mellé, a Kossuth-Dembinszky emlékparkba kerül, s 1999 februárjában avatják. A földmunkák már megkezdõdtek a 3-as út mellett.

Szerzõink

Apor Elemér (Dr. Kapor Elemér) Egerben élõ költõ , Dr. Farkas Andrással együtt az Egri Újság, majd az Eger c. lap szerkesztõje. Kálnoky László barátja, mestere. Bár Eger városa díszpolgárává avatta, szinte soha nem kapott méltó elismerést. Dr. Bitskey István Debrecenben élõ tanár, a Kossuth Lajos Tudományegyetem professzora, Knézich Károly leszármazottja. Bodó László Egri születésû író, történész. Knezi( Károlyról írott monográfiája az 1848-as forradalom és szabadságharc 150. évfordulójára jelent meg. Dr. Csiffáry Ger-gely Egerben élõ történész, a Heves Megyei Levéltár munkatársa, számos tudományos mû szerzõje. Dr. Farkas András (1919-1997) Egerben és Budapesten élt ügyvéd, író, újságíró, a Hevesi Napló volt felelõs szerkesztõje. Bár élete utolsó éveiben mind a város, mind a megye megvont a lapjától mindennemû támogatást, 1997-ben posztumusz Pro Cultura Agriae kitüntetésben részesítették. Dr. Gebei Sándor Egerben élõ történész, az egri Eszterházy Károly Tanárképzõ Fõiskola tanszékvezetõ professzora. A Kossuth Lajos Tudományegyetem történelem-orosz szakán végzett. 1977-ben doktorált, 1986-ban kandidátusi minõsítést szerez. Publikációk: Századok, Hadtörténeti Közlemények, stb. Lelkes Miklós (1938, Budapest) Meseíró, költõ, egyetemi oktató, az 1960-70-es években az Irodalmi Alap tagja. Írásai az elmúlt évtizedekben számos napi- és hetilapban, folyóiratban és több mint 20 antológiában megjelentek. A Heves megyei Népújságban is publikált verseket. Dr. Losonci Miklós Szentendrén élõ irodalomtörténész, esztéta, a Miskolci magánegyetem Esztétika tanszékének vezetõje. Dr. Misóczki Lajos Fõiskolai tanár, történész. Gyöngyösön él. Fõiskolai tanulmányait Egerben, bölcsész egyetemi és kulturális akadémiai tanulmányait Budapesten végezte. 1974-89 között a GATE gyöngyösi karán tanított. 1989-tõl az EKTF-en oktatja Magyarország újkori történetét és honismeretet. 1971-ben doktorált. 1986-ban történettud. kandidátusi minõsítést szerzett. 15 önálló kötet és számos szakcikk, tanulmány szerzõje. Murawski Magdolna Egerben élõ tanár, író, mûfordító, az egri Hittudományi Fõiskola tanára. Szegeden a JATE Bölcsészettudományi karán végez 1977-ben magyar-olasz szakon. Posztgraduális képzés Bécsben, majd Kanadában él. 1982-ben visszatér Egerbe. 1989 óta szellemi szabad foglalkozású. 1993 óta a Hevesi Napló munkatársa. Dr. Ringelhann György Egerben élõ gyermekorvos, 1990 óta Eger város polgármestere. Õsei a 18. században telepedtek le Egerben, közülük többen a város prominens polgáraivá lettek. T. Ágoston László Budapesten élõ író, történész, a híres Lenkey-család leszármazottja. Teleki Sándor (1821-1892) gróf õrnagy, Kõvár vidékének fõkapitánya, Bem seregének intendánsa.