Az idõ sodrában

Letûnõben lévõ kor megfáradt gyermekei vagyunk. Fogy az éltetõ napsugarak ereje, növekszik viszont a gyilkos sugaraké. Erõszakos rendszerek minden erejüket megfeszítve azon vannak, hogy még az utolsó falat kenyeret, az utolsó lélegzetnyi levegõt is elvegyék azoktól, akiket mindezidáig kifosztottak és anyagi vagy erkölcsi nyomorúságba süllyesztettek.

Nõ a környezetszennyezés, pusztulnak az esõerdõk, egyre vékonyabbra gyérül a föld lakóit védelmezõ ózonréteg. S hogy a kettõ között összefüggés volna? Ki látja meg? A csak az orráig látó, önzõ ember garasokat, fityingeket, dollárokat számol, jól megtömi a zsebét, és olyan, mintha a fülében is valami szigetelõréteg akadályozná a bemenõ információ útját: nem hallja a hadseregek, terrorszervezetek, felülrõl manipulált, konkrét haditervek alapján mozgósított erõk által legyilkoltak sikolyát, nem hallja az éhezõk nyöszörgését, nem hallja az édesanyák csendes sírdogálását alvó gyermekeik vézna kis testei fölött.

Hajdani bûnöket emlegetünk nap mint nap. Az emberek már belefáradtak az elmúlt események felhánytorgatásába. De ki látja meg a jelenkor bûneit, melyek jóval nagyobbak és jóval elvetemültebbek a hajdaniaknál, hiszen a ma embere már okulhatott volna a múlt hibáiból és nem lenne kénytelen ugyanazokat ismételgetni.

Jól tudjuk történelmi leckéinkbõl, hogy azon népek és népcsoportok, amelyek megpróbálják elvenni mások életterét (Lebensraum), azt akár erõszak árán is elfoglalják, a nekik ellenállókat pedig kíméletlenül, válogatás nélkül bármiféle eszközzel kiirtják, különféle ideológiák koholásával ezt igazolni igyekeznek, azokat fasisztáknak nevezi a történelem. De arról már nem szól a fáma, hogy ez nemcsak régvolt idõkben volt lehetséges, hanem ma is ennek az ismételgetése folyik világszerte. Aki pedig ezen nemtelen nézeteket magáénak vallja, gyakorlati politikaként nemcsak elfogadhatónak tartja, hanem mûveli is, ma is csak fasisztaként él, és semmiféle erkölcsi alapja nincsen hozzá, hogy másokat elítéljen. Vagyis némi önkritikát kellene gyakorolniuk azoknak, akik a fenti bûnöket magukénak vallhatják.

Van-e, létezhet-e jogalap ahhoz, hogy másokat ne vegyünk tekintetbe? Létezhet-e jogállam anélkül, hogy a jogokból mindenki egyaránt részesüljön? Nincsenek privilégiumok az ellenoldal jogfosztottsága nélkül. Aki a közösbõl érdemtelenül sokat markol, az csak úgy teheti meg, ha másokat egyszerûen kitúr a hatalomból, a gazdaságból és egyáltalán az életbõl. És mi a különbség aközött, hogy valakit egyszerûen lemészárolnak vagy lassú kínhalálra ítélik? A bûncselekmény - mert az, ugye, nem vitatható, hogy bûnözõ az, aki a másik ember életét, életlehetõségét elveszi? - kitervelõje mindkét esetben elítélendõ. Akin végrehajtják, az pedig ugyanúgy áldozattá válik, mintha közönséges bûnözõ támadná meg.

Mirõl is szólt az idõben még oly közeli balkáni háború? A különféle nemzetiségû tagállamok erõszakos térhódítási kísérleteirõl, egymás népeinek lemészárlásáról. Bárminemû eszközzel. Mindegyiknek csak a saját vesztesége fájt, másokon átlépett, parancsra erõszakot tett. Mirõl szólt az afganisztáni háború? És milyen szégyenfolt az emberiség történelmében Vietnam? Korea? A mi ötvenhatos forradalmunk leverése?

Tetteinkért mindnyájan felelõsek vagyunk. Csupán idõ kérdése, mikor kell számot adnunk cselekedeteinkrõl és szándékainkról, melyek erre indítottak bennünket. Aki nem hisz a Legmagasabb Ítélõszék létezésében, az is eléje fog kerülni. Az ideológiák, mellébeszélések pedig csak itt, a földön érvényesek...

VERS, PRÓZA

Farkas András:

Michelangelo szonettjei

Michelangelo Buonarroti (1475. márc. - 1564. febr. 18.) a XVI század, a reneszánsz, Itália és az egész emberiség egyik legnagyobb lángelméje. Tizenegy év híján egy évszázadot dolgozott és szenvedett a földön másoktól és önmagától, az emberi megnemértéstõl és saját gyarlóságaitól, miközben halhatatlan alkotásokkal, szobrokkal, freskókkal és csodálatos épületekkel ajándékozta meg megrendelõit és az emberiséget. A márvány engedelmeskedett akaratának és képzeletének, az ecset csodálatos víziók megjelenítésére ösztönözte és új megoldásokat keresõ elméje a rang és a pénz hatalmasságainak kívánságára épület-óriásokat emel meglepõ formakészséggel.

Pápák és fejedelmek, hercegek és családok rajzanak alkotó szelleme körül, de õ lélekben mindig a firenzei polgár marad, a firenzei köztársaság híve. Amikor hajló életében, tenger lelki gyötrelemben, testi bajaiban, küzdelmei során történõ megalázásaiban és elbukásaiban, az önvád nehéz óráiban és az alkotás égetõ szomjúhozásában látja, hogy Firenze ismét zsarnoki kézre kerül, önkéntes számûzetésbe megy és onnan nem tér vissza élve sohasem.

Az életrajzírók megemlítik, hogy halálakor Róma népét csellel lehetett csak becsapni: Michelangelo holttestét úgy csempészték ki Rómából az éjszaka leple alatt, hogy a kapuõrök az ügyesen csomagolt koporsót kereskedõ ládának találták.

***

Évekkel ezelõtt jártam az antikváriumokat. Kerestem írásokat a XVI. század francia és olasz történelmérõl, a kor embereirõl, a kor szellemi életérõl. Így akadt a kezembe Romain Rolland kötete Michelangelóról. A lírai életírás felzaklatta érdeklõdésemet. Késõbb Vasarit olvastam, majd megvettem az alapos német Hermann Grimm hétszázoldalas Michelangelo-életrajzát.

Azóta nem szabadulok a géniusz hatása alól. Igyekeztem már drámába formálni õt, de abba kellett hagynom, mert egyénisége egyre rejtélyesebb lett elõttem.

Hónapok óta Michelangelo költõi alkotásaival foglalkozom. Õ ugyanis - mint nagy kortársai - a mûvészet minden ágában otthonosan alkotott: levelei, nagyobb lírai írásai, de legfõképp szonettjei a lángész belsõ hányattatásának, a lélek küzdelmének, magányának, boldogságra vágyásának beszédes vallomásai. Mint egy szûnni nem akaró vihar, állandóan a felsõfok táján él indulataival ez a lélek, mennydörög, imádkozik, vágyát és fájdalmát világgá kiáltja. Teljes õszinteséggel. Hitében megingathatatlan és sorsában egyetlen vigasztalást lát: a Keresztrefeszítettet.

***

Michelangelo az örök ember, a küzdõ, új utakat keresõ vándor, aki kinõtt a századok fölé és közkinccsé emelkedett mûvészete.

Munkássága a haladást szolgálta. Élete fogytáig a Firenzei Köztársaság híve maradt. A BVT az elmúlt években ünnepelte a halhatatlan zsenijét.

***

E sorok írója célul tûzte ki, hogy lefordítja Michelangelo valamennyi szonettjét. Kicsit azért, hogy adózzon önmaga is Michelangelo szellemének, de azért is, hogy magyar nyelven is szólaljanak meg ennek a rendkívüli egyéniségnek a gondolatai. Ezek a gondolatok közelebb hozzák a mûvészt és az embert hozzánk, a ma emberéhez, másrészt magyarázzák azt a világot és azt a kort, amelyben élt. És újabb fényt vetnek arra az emberre, aki megalkotta a Dávidot, Mózest márványból, az Utolsó Ítéletet pedig ráálmodta a Sixtusi kápolna falára.

A mûfordítónak a négy évszázados olasz szöveg fordításában és gondozásában segítségére volt Nagy Katalin, a Szilágyi Erzsébet Gimnázium olasz szakos tanára.

O, notte...

Ó, éj, sötét, de csendes éjszaka,

Nyugalmad éltet minden alkotót,

Akikben lélek s értelem lobog.

Dicsérni téged nem szûnünk soha.

Benned elmúlik munkánk sóhaja,

Elménket álmok árján ringatod,

Odavezérled a bús földlakót,

Ahol a vágy a megtalált haza.

Ó, éj, halál árnyéka, te aki

Sok gondunkat kész vagy csitítani,

Esendõ sorsunk édes gyógyszere,

Enyhítsd testünket és tégy úgy vele,

Hogy könnyeink s a háborgó szavak

Nehéz órái elnémuljanak.

Signor, se vero...

Uram, a régi közmondás igazság:

Aki segíthet, tenni nem szeret.

Nem is kutatsz hamis szavak megett

S tõled hazug hízelgõ látja hasznát.

Szorgalmas jóbarátként jöttem hozzád,

Neked szenteltem minden mûvemet,

Te vagy a nap kis fényeim megett,

S igyekvésemben gátol a gonoszság.

Már-már reméltem, hogy magasba vonzol

S érdem szerint leszek tanácsadód,

Nem bamba visszhang ócska cifra bronzból.

Reményemen a messzi ég nevet,

Aki nekünk nagy vágyakat adott,

És száraz ágat a gyümölcs helyett.

Nehéz vésõm...

Nehéz vésõm kérges kõbõl kivájja

Az ember sok-sokmozgású alakját,

Minden kõ holt anyag, ha veszni hagyják.

A kõ felett kezem vésõm iránya.

Az, aki fent él s visszanéz magába,

Megszázszorozza önszépsége magvát,

Ahol a kérges vésõt megtagadják

És mégis él a szépség sokasága.

Dolgozhatok mindig és egyre hosszabb

Elszánással, felül kimért erõmön.

Az ég szépsége célja az enyémnek.

Munkám újabb kétségeket okozhat,

Amíg az égi szikra nincs a földön,

Amely segít, hogy alkotásban éljek.

(Farkas András fordításai)

Molnár István Géza: Sirályok

Apor Elemér:

Ringató anyám sírjánál

Aludjál kedvesem

örökké kedvesen

Füvek közt ingatlak

rögekben ringatlak

Szólítlak, szólítlak

szép tövem, õs ágam

tebelõled való

minden gazdagságom.

Izmom izmod közül

csontom a csontodból

lelkemnek épsége

igaz mivoltodból.

Nekem mind Te adtad

fogad a fogamért,

sötét virrasztásid

világos álmomért.

Esendõ testemet

haláltól ragadtad

életemnek vizét

méhedbõl fakadtad

És én mégsem tudtam

semmit adni Neked

haláltól rejteket

életért életet

csak ezt az együgyû

ringató éneket,

aludjál kedvesem

örökké kedvesen.

Fridél Lajos:

Bükkaljai ösvényeken IV.

Néma csend volt. A tücskök is hallgattak. A cigaretta lehulló hamuja szinte koppant a magasles deszkáján. A vadföld alsó végében, egy öreg akácfára ácsolt lesen ültünk. A túlsó oldalon fiatal fenyves futott végig. A ritkás, gazos kukoricatábla enyhén ívelõ kisdomb mögött egyre szûkülve, egy tölgyes aljáig ért. Csillagos, szép õszi este volt. A vegyescsövû FÉG-bock frissen föltöltött akkumulátorral, szarvasbõrrel gondosan megtörölgetett távcsõvel egy karnyújtásnyira pihent a deszkához támasztva. A szél iránya is kedvezõ volt. Sokat ígérõ, reményeket fakasztó várakozás telepedett ránk. Tudtuk, ma este bejönnek a disznók.

Egy fél éve már, hogy idõsebb vadászbarátom maga mellé fogadott. Több évtizedes vadásztapasztalatáért, egyre fokozódó szenvedélyéért, melegszívû emberségéért a társaság többi tagja is tisztelte, szerette. Mint kezdõ vadász lestem minden mozdulatát, igyekeztem minél több hasznosíthatót átvenni tõle, hogy majd elõbb-utóbb önállóan is elboldogulhassak e csodálatos, titkokat rejtõ és élményeket adó világban, melynek jobb híján vadászat a neve.

A tölgyessel borított kisdomb mögül most bújt ki a hold. Egyszerre finom árnyék szõtte át a tájat. A kukoricás halványan derengett, mögötte tusfekete volt a fenyves. A hátunk mögötti szálasból, messzirõl fáradt böffenõ bõgés jelezte, vége már a szarvasnásznak. A riadt fácánkakatolás a settenkedõ rókának szólt.

Most a vadföld felsõ végébõl halk neszezés hallatszott. Csak éppen egy zizzenés. Pár perc múlva újabb moccanás, finoman, halkan. Valami közeledett.

- Õz - sziszegtem, amilyen halkan csak tudtam.

Barátom rezzenéstelen arccal figyelt a hang irányába. Nem reagált szavamra. Lelki szemeimmel már láttam az óvatosan lépkedõ, vékony kis õzlábakat. Találgattam is, ugyan bak-e vagy suta.

A nyáreleji õzbakozás idején történt, hogy amikor a harsogóan zöld színek között a hirtelen megjelenõ vörös foltot megláttam, és a távcsõben megkerestük, barátom megszólalt:

- Bak.

- Az, bizony - vágtam rá azonnal, hogy mutassam, mennyire értek már én is hozzá.

- Mielõtt szólsz, nézzél is! - érkezett a tömör válasz, mely ostorcsapásként ért és némított el percekig. Mert a távcsõben akkor már én is láttam, amit barátom már rég, hogy bizony az õz két füle között nincs egy centiméternyi dudor sem. Számtalan hasonló módszert ismert és alkalmazott ahhoz, hogy ne a más véleményére adjak, hanem a saját tapasztalataim alapján önállóan tudjak tájékozódni, dönteni s majd vadászni.

A csendes estében robajként reccsent a letépett kukoricacsõ. Hangos, mohó csámcsogás, újabb csõ törik, recseg, zörög a vadföld.

Bejött a disznó. És milyen halkan, óvatosan. Én meg õznek hittem. Barátom mozdulatlan arcára gondolva rádöbbentem, hogy õ már hallotta, tudta akkor is, hogy mi az, ami közeledik. Megint elkapkodtam, hirtelen ítéltem, és sajnos ki is mondtam. Röstelkedtem.

A mattfekete csõpár hangtalanul emelkedett. Lassan, centiméterrõl-centiméterre. Ekkor már szabad szemmel is látható volt a nagy, sötét folt, ahogy tõlünk alig 30-40 méterre a holdfényben törte-falta a kukoricát. A les oldaldeszkája fölött a disznóra szegezõdött a puska. A lámpa fölvillant, s a fénykévében tisztán rajzolódott ki a koromfekete, erõs disznó. A lövés minden feltétele tökéletesen adott volt. Elhibázhatatlan. Élesen, csattanva dörrent a fegyver.

Pontosan követhetõ volt, ahogy a disznó a kukoricán átrohant, majd a bozótos ropogása, s végül a fiatal fenyves tûlevelekkel kipárnázott talaján puha vágtája, amint egyre halkulva végleg eltûnik. Az izgalomtól lihegõ batárom leroskadt mellém az ülésdeszkára.

- Elhibáztam- mondta.

Percekig egyikünk sem szólalt meg. Hangtalanul szívtuk el cigarettánkat.

Egy órán át kerestük. A rálövés helyén sem vért, sem a lövedék becsapódását nem találtuk. Követtük a menekülõ vad irányát. Bemásztunk a bozótosba is, abban bízva, hogy esetleg a lövés magasságában a gallyakon kent vért találunk. Lépésrõl-lépére mindent megvilágítottunk. Hiába. A másnap hajnali lõvilág már kint érte barátomat. Nappali fényben is átkeresett mindent. Eredménytelenül.

Napokig nem tudott belenyugodni. Számtalanszor végiggondolta, elemezte az összes részletet. Minden stimmelt. Csak az eredmény volt érthetetlen. Pedig higgadt, megfontolt, rutinos golyólövõ volt. Odavetett, bizonytalan lövést nem adott le soha. Évek óta nem hibázott így.

Egy napsütötte délután a teraszon kávéztunk.

- Én tudom, miért hibáztál! - szólaltam meg, s bevallottam, hogy aznap, amikor pakoltunk be a terepjáróba, a nehéz tarisznyát, amiben a keresõtávcsõ és a fegyverlámpa akkumulátora volt, ráejtettem a puskára, pontosabban a céltávcsõre. Elmozdulhatott a távcsõ és így születhetett a nagy mellélövés.

Szûkszavú barátom kávéscsészét emelõ karja megállt a levegõben. Azt hittem, rámlöttyinti. De nem. Egy szót sem szólt, csak nézett. De hogy! Tekintete belémhasított. Abban benne volt minden. Dühe, eddigi hallgatásom miatti szemrehányása, hosszú lelki vajúdásának feloldódása, s én úgy éreztem, hogy benne volt a zöldfülû kezdõ vadász ügyetlenségének megbocsátása is.

A fegyvermester belõtte a puskát.

Harmadnap barátom meglõtte a nagy fekete kant.

Én zsigerelhettem.

XV.

Egy régi latin közmondás szerint minden út Rómába vezet.

A mi útjaink meg egy csendes, fafüst illatú, bükkaljai falucskába, mely békésen simul a lágy ívelésû, apró dombok közé.

E falu közepén, közel a templomhoz élelmiszerbolt van. Vagy ha valakinek úgy jobban tetszik, az ABC. De nem a neve a lényeges, még csak az sem, hogy mi van odabent.

A fontos az, ami kinn, a falán van.

A bejárati ajtó mellett, fönn, egy karnyújtásnyira.

Hogy mi ez?

Egy faládika. És benne a beírókönyv.

Hát ezért vezet nekünk minden utunk ide, mert a vadászatok elõtt itt teszünk eleget beírási kötelezettségünknek. Azaz, magyarul, ide jegyezzük be, hogy ki, mikor, hol vadászik.

Kérdezhetné bárki, hogy miért az ABC falán van a beírókönyv. Miért nem, mondjuk, a templomkapun, hisz az is a falu közepén található?

Hát azért, mert a plébános úr nem vadászik. Jóska, a bolt gazdája meg nagyon. Sõt, talán még annál is jobban.

No meg azután, amíg manapság az igehirdetésre nem mindenki kíváncsi, addig enni és inni mindenkinek kell, ennek következtében a leglátogatottabb hely a faluban mégiscsak a Jóska boltja.

Csak így egyszerûen. Mert az egész falu így mondja, ha megkérdezik:

- A beírókönyv? Hát a Józsi bóttyán.

Beírásainkkor Jóska mindig tud néhány új információt adni, hogy hol milyen vad mozgott, ki volt kint elõzõ nap, vagy hogy milyen vad esett.

Ez az esztendõ. disznóvadászat dolgában semmi jót nem hozott. Tavasszal valamilyen járványos fertõzõ betegség pusztította az állományt. A nyár meg még a szokásosnál is szárazabb volt. Óriási volt az elhullás.

Õszre, a hat-hét vadász néhány disznót hajkurászott heteken át.

Az egyik augusztus végi, meleg estén a bolt elõtt tanakodtunk, hogy hová, merre induljunk, hol van a legnagyobb esélye annak, hogy disznót lássunk.

A Bozatetõn már sokszor megpróbáltuk - hiába. Nem ott járnak át. Kölyûdön vezetik a gázt, onnan minden vadat elriasztottak jó idõre. Cegében talán meg lehetne próbálni.

Itt tartottunk, amikor megszólalt Jóska, ez a nagydarab, csupaszív ember, aki már az idén is három disznót lõtt.

Szenvedélyes, jó vadásznak ismertük. De hogy valakinek ekkora szerencséje hogyan lehet, azt nem tudtuk felfogni. Pedig gondolkodtunk ezen sokat. Mit tud õ, amit mi nem? Mi az, amit mi rosszul csinálunk? Egyáltalán hogyan történhet meg az, hogy amíg más nem is lát disznót, addig õ már három elejtett, szép kannal dicsekedhet?

Szóval azt mondja Jóska:

- Ide figyeljetek, Öcse! Én amondó vagyok, mennyünk ide a Medves alsóba. Ide, ni, a falu széléhez. Tegnap a zápor után láttam egy csapát, be a búzatarlóba'.

Rábólintottunk.

A dûlõút a domb aljában futott végig. Alatta búzatarló, majd ezt követõen a mûút mellett a kukorica. A dombról válthatott át a disznó a dûlõúton, hisz mind a tarlón, de még inkább a kukoricásban bõséges eleség várta.

Úgy ültük végig az utat, hogy bárhol is jön ki, valamelyikünk biztosan észreveszi, és ha teheti, lövi is.

Társammal az út elején lévõ fûzfára szerelt magaslesre telepedtünk fel, Karcsi barátunk meg a vaslesbe ült.

Az út végén fûzfasor szegélyezett egy kiszáradt patakmedret. Jóskának ez a hely jutott. Az árok szélén egy régi szemétdomb szanaszét heverõ maradványai közé ült le.

Amikor a kényelmes lesben elhelyezkedtünk, még sajnáltuk is cimboránkat, hogy õ csak a legvégén tudott megülni, hisz az általa felfedezett, friss csapa tõle volt a legtávolabb.

Bár tudtuk jól, hogy a disznó kiszámíthatatlanul váltogatja csapáját, mégis úgy éreztük, hogy nekünk van leginkább esélyünk arra, hogy ma este találkozzunk vele. Szinte biztosak voltunk benne.

Nos, hát valóban találkoztunk, csak éppen nem teljesen úgy, ahogy azt mi oly szépen elképzeltük, és ahogy már szinte lelki szemeinkkel láttuk is.

Mert volt hullócsillag, szólt a tücsökmuzsika, néha-néha egy-egy bagolyhuhogás.

De más aztán semmi. A legkisebb fûzizzenés vagy moccanás sem. Csak Jóska irányából egy hatalmas dörrenés, már csaknem az indulásra megbeszélt idõpontban.

S nemsokára kézilámpáját villogtatva, vidáman bandukolt is felénk Jóska barátunk.

- Öcse! - szólt társamhoz. - Hozd már le a terepjárót, mert igen nehéz!

Azt hittük, hogy viccel. El sem tudtuk képzelni, hogy megint meglõtt valamit. De õ nem szólt egy szót sem, csak amikor már a vadhordó rácsra emeltük a testes disznót, akkor mesélte el.

- Ültem itt a szemeten. Csak hallgatok, szívom a cigarettát. Egyszer csak mozdul a bokor, oszt ott a fene nagy fót. Odavillantok, hát disznó. Meghúzom a ravaszt. Pont idejött neki e'! Látjátok-e?

És mutatja.

Hát láttuk.

A negyediket.

Ráadásul szép, fekete, erõs.

És kan ez is.

Mint kezdõ vadász, én zsigereltem.

Munka közben végig az járt az eszemben, hogy Jóskának valami trükkje van. Valami olyan titka, amirõl nekünk fogalmunk sincs. Amikor végeztem, odafordultam hozzá és mondtam neki.

- Jóska bátyám, készen vagyok. Gratulálok még egyszer, te egy kész varázsló vagy.

- Nincs ebben varázslat, Öcse! Majd lõsz te is, ne félj, nem is egyet. - szólt, s közben vizet öntött véres kezemre.

Miközben beszélt, az arcát figyeltem. Fény ugyan kevés volt, de a nyílt tekintetû, nagy szemei szinte világítottak.

A jogos vadászbüszkeség, a boldog megelégedettség ott bujkált mosolygó tekintetében.

De volt még valami ravaszkás, huncutkás titok is, amit azonnal nem tudtam megfejteni, hogy micsoda.

A kizsigerelt teríték mellett ott állt a szerencsés, büszke vadász.

Ahogy a sötétben figyeltem, úgy tûnt, pár másodpercre mozdulatlanná vált. Mintha a külvilág megszûnt volna a számára. Csak õ volt, és az elejtett vad. S talán még valami. Talán egy megfogalmazhatatlan érzés, egy villanásnyi, röpke, halvány gondolat.

Ekkor sejtettem meg a titkot.

Hogy mi az a plusz, ami sikeresebbé teszi õt vadásztársainál.

A félhold-sütötte, millió-csillagos égboltú erdõszélen döbbentem rá, hogy Jóskának valami közelebbi, meghitt, szinte bensõséges kapcsolata lehet valamely földöntúli erõvel.

Talán éppen szent Hubertussal vagy Dianával.

Vaskos, széles markát fogva, õk vezetik azokon a titkos vadászösvényeken, melyeknek végén oly gyakran vár rájuk a vadász-szerencse.

Gondolatait õk rendezik úgy, hogy ötletei, megérzései sorra helyesnek bizonyulnak.

A hûtõházban megmérték a disznót. Hatvannyolc kilogramm volt. Három nap múlva Jóska újabb disznót lõtt. Ez hetvenhat kilogrammot nyomott zsigerelve.

Az aznap esti imámat már én is így kezdtem: Hozzátok fohászkodom, szent Hubertus és szent Diána...

XIII.

A sertevad életével, szokásaival, no meg a vadászatával foglalkozó elbeszélések, történetek már apró gyermekkoromban is elvarázsoltak. Tátott szájjal, a legnagyobb odaadással hallgattam volna én ezeket éjjel-nappal.

Hetekig. Mert megunhatatlanul érdekesek, izgalmasak voltak. És a felcsigázott fantáziámnak köszönhetõen gyakorta szinte magam elõtt láttam, ahogyan a szóróra, régies kifejezéssel a hintõre belopakodott a népes konda.

Ahogyan a fürge mozgású, sötét foltok meg-megvillantak a friss hóval borított tisztásokon, vagy az öreg tölgyek, cserek között. Ahogyan a hatalmas remetekan nyomait félnapokon át követték a vadászok, amíg elérték az akkor már, sokszor vastag hólepellel betakart alvó jószágot.

Vagy amikor a teliholdas nyári éjszakán, az erdõ szélsõ fáinak árnyékos takarásában, órákon át teljes mozdulatlanságban állt, figyelt, és vágyakozva leste az elõtte alig néhány tíz méterre kezdõdõ, fenséges lakomát kínáló zabtáblát. És volt türelme kivárni az elsõ apró felhõt, hogy annak árnyékát kihasználva, annak rejtõzködést segítõ oltalma alatt észrevétlenül válthasson be oda.

És csodálkozva olvastam a szokásaikat, a szinte fantasztikusnak tûnõ szervezettségüket elemzõ írásokat. A tisztaságukról, amit nem csupán a dagonyázással értek el, hanem az egymás rendszeres ápolásával is, ahogy testük legeldugottabb zugaiból is kiszedegették egymásnak a kullancsokat vagy más élõsködõket. Vagy ahogyan az egészséges õsi ösztön parancsának engedelmeskedve a fiatal kanokat kilökte a konda, megoldva ezzel a vérfrissítés igen komoly problémáját.

No meg a lebilincselõen izgalmas vaddisznóvadászatokról szóló történetek hangulatát az is fokozta, hogy a hazai vadfajaink közül õk azok, akiktõl joggal tartott mindig is a vadászember. Merthogy a sebzett disznó, vagy a malacait féltõ-védõ koca bizony nem veszélytelen.

Egy szó mint száz, én bizony minden porcikámmal vágytam, és egyre fokozódó feszültséggel nagyon-nagyon vártam már azt a pillanatot, amikor végre találkozhatom majd velük szemtõl-szembe.

S mint ahogyan sok minden - amit türelemmel és nem csökkenõ szenvedéllyel, elszánt hittel, õszintén óhajt az ember -, ez a pillanat is elkövetkezett.

Igaz, éveket, sõt, mit szépítsem, évtizedeket kellett rá várnom, de megérte.

S talán azt mondhatom - fõleg így utólag -, hogy nem is baj, hogy így alakult a dolog, mert amikorra sikerült terítékre hoznom elsõ disznómat, már igen sok, tiszteletre méltó, komoly intelligenciáról árulkodó tényt tudtam róluk. Idõm volt felkészülni rá. Más lett így a dolog íze, zamata. Beérett.

Akkor még nem volt golyóspuskám. Tizenkettes sörétessel jártam a hajtásokat. De gyöngygolyóval.

A harmadik hajtásban a Martalóc elnevezésû gödröt mozgattuk. A mélyedés túlsó oldalán járó hajtók izgatott kiabálására lettem figyelmes.

- Vigyázat! Arra megy a disznó! - szólt a figyelmeztetés.

Azonnal megálltam, hallgatóztam.

Elõttem vagy huszonöt-harminc méterre ért véget az a nagyon sûrû, csipkés, akácos bozótos, ami a gödör fenekét is borította és felfutott a túlsó oldalra is. Néhány másodpercnyi idõ telhetett csak el, amikor meghallottam a közeledõ disznó csörtetését, ropogását. Bár a puskát készenlétben tartottam, de fogalmam sem volt arról, hogy erre a kis tisztásra, ahol álltam, kivált-e egyáltalán, s ha netán igen, akkor majd hol jelenik meg.

A zörgés erõsödött, az iránya is egyre jobban behatárolhatóvá vált, mégis nagyon meglepõdtem akkor, amikor megláttam a hirtelen kivágódó gyönyörû, fekete jószágot. Abban a pillanatban, ahogy észrevett, balra ugrott, és a bozótos elõtt vágtatott, nekem jobb kéz irányába. A távolság ideális volt, a lõirány is. Tiszta lövéshelyzet, ráadásul olyan, amilyen leginkább csak az ember elképzeléseiben, azok között is a legmerészebben jelenik meg.

Rákaptam a puskát, és elhúztam a ravaszt.

Semmi sem történt. Nemhogy nem jelzett, de még a lendülete sem változott, sebesen nyargalt a sûrû bokros fal elõtt.

Mögé lõttem.

Ahogy ez átvillant az agyamon, a fejére célozva elsütöttem a bal csövet is.

A disznó hossztengelye körül megpördült, egy ideig egy helyben vergõdött, majd a hátsó részére ülve szembefordult velem.

Szétnyitottam a puskát, és reszketõ kézzel az utolsó két patront becsúsztattam a csõbe. Akkor társam kiabálását hallottam meg.

- Vigyázz! Nehogy odamenj! Lõjed!

Lõttem is, de ugyanabban a pillanatban eltûnt a mögötte levõ sûrûségben, vonszolva hátsórészét, és már hallatszott is, ahogy a sûrûségben csörtetve csúszva-zuhanva vergõdik lefelé az árokba.

Puskámat lövésre készen tartva, óvatosan, magamat nyugtatva - már amennyire ilyen idegállapotban lehet nyugalomról még csak beszélni is -, követtem.

Majdnem az árok alján, egy bokor tövében megakadva, bal oldalán feküdt, de fejét felemelve iszonyúan vicsorított, és hatalmasakat fújt. A maradék töltényt, a kegyelemlövést füle mögé engedtem.

A 12-es gyöngygolyó csúnya lyukat ütve mozdulatlanná vágta életem elsõ sertevadját.

Úgy, ahogyan az a bizonyos nagykönyvben írva vagyon.

Nem ám a dagonyán, nem is szórón, nem is fentrõl, a lesbõl. Nem. Úgy igazian. Hajtásban. Futtában.

És nem valami kis süldõ, még csak nem is koca. Kan. Olyan öt év körüli.

Ha nem is valami hatalmas, de szép.

Õ maga is, meg az agyarak is.

Kisebbik leányom, aki a betûvetés rejtelmeivel akkortájt ismerkedett, mindig megkérdezte tõlem, amikor hazaértem a vadászatokról, hogy - Na, mi volt? Mesélj, apa!

Õt minden érdekelte, ami kapcsolatos volt a vadászattal. Kalapomban sétált a városban, sáros gumicsizmáimba beleállva boldogan totyogott a szobában, a hatástalanított puskáim közül le-levett egyet-egyet az állványról.

Be is számoltam neki mindig. Most is.

Elõadtam, hogy hol, hogyan láttam meg a disznót, hogyan esett a lövés, hol találtam meg.

Óriásira kerekedett, fényes barna szemeivel rámtekintve kérdezte:

- És hol van most ez a disznó?

Elmagyaráztam, hogy leadtam a vadátvevõ helyen, és megmutattam neki a felvásárló jegyet. Soroltam az adatokat: minõség, súly, érték, stb.

- Na de hogyan nézhetem én meg a disznót? - szólt, s láthatóan nem érdekelte a gyûrött papír, amit én olyan büszkén próbáltam mutogatni neki.

Ránéztem várakozással teli kis arcára, és megkérdeztem:

- Biztos, hogy akarod látni?

- Aha! Nagyon - mondta õ.

Kiautóztunk a hûtõházba, s megkértem a vadátvevõt, engedje meg, hogy kislányom láthassa édesapja elsõ vaddisznóját.

Kedves volt és megértõ.

Kinyitotta a nagy ajtót, ami mögött most csak az én disznóm feküdt.

- Ugye, milyen nagy? - kérdeztem büszkén.

Lányom, kis száját elhúzva csak ennyit mondott:

- És milyen véres ott a hasa.

Nem nagyon bántam én, hogy mit is mond, mert bizony én örültem legjobban annak, hogy még egyszer láthatom a "disznómat".

Kicsi lányom meleg kezét szorongatva boldogan ballagtunk vissza az autóhoz.

Pirosbetûs szép ünnepként maradt meg ez a nap számomra, s fényét az eltelt évek sem tompították.

Sõt!

Egyre inkább csillog.

Illusztráció: Fridél Lajos tusrajzai

Murawski Magdolna:

Lények tánca

Ó, nézd a lényeket! Csodájuk oly finom!

Bár olykor tiszta szóval elsorolhatom

nevük s a lényegük, nincs annyi égi szép,

mely elmondhatná lényük furcsa lényegét.

A mozgásuk kecses. Egy égi rend szerint

keringenek s tolonganak le- s fel megint.

Eloszlanak, szétporlanak, majd összeáll

a rend, a lényük, s megy tovább e furcsa bál.

Taszítanak vagy vonzanak, a lényeg egy.

ez árnyvilágban úgyis minden egyre megy.

Az árny s a fény külön sosem választható.

Az életünk imbolygó, lágy papírhajó.

Finom selyem vagy durva posztó elborít,

s e furcsa lét megtántorít vagy mámorít.

Formai tökély

A lenge-szép virágszirom tökéletes.

Csodája földi-égi forma, izgató.

A titka hol van? Mely rész benne szín-adó?

Mitõl lesz léte oly nagyon különleges?

Mitõl e libbenõ vonal? Festõkezek

rajzolták szép ívét? Titkát nem tudhatod.

A szél, ha fújja, kedves árnya meglobog.

A lényeg mégis rejtve, meg nem értheted.

Levél s a szár, virág hajlékony íve egy.

De láthatatlanul kapaszkodik gyökér.

A földi szándék sóhajként egekre ér.

A helyválasztás furcsa, mégis égi kegy.

Az égi fény-fürdette földi lény remeg.

Kiteljesednek benne újabb életek.

Bassola Zoltán:

Kölcsey Ferenc Reálgimnázium

A szót - ha jelen volt - mindig Szemkõ Aladár bácsi vitte. Kifogyhatatlan volt a régi irodalmi élcek, adomák mesélésében. Sokszor rá-rákezdett valami régi, rigmusokba foglalt irodalomtörténet idézésébe is, ilyenkor a hallgatóság lassanként az utolsó szálig elpárolgott mellõle. Ez a körülmény õt egyáltalán nem zavarta, legfeljebb a körfûrész sivítására emlékeztetõ érdes hangját - hogy távolabbról is jól hallják - még ércesebb csengésûre kapcsolta. Rendkívül nagy tudású ember volt, aki azonban koránál, fogyatkozásánál fogva - alig látott már - az osztályteremben hamar türelmét veszítette. A becsületes puritánságot róla lehetett volna megmintázni.

Vele egykorú öreg tanár volt még Endrey Gerzson bácsi, a rabbiból lett klasszika-filológus, meg Kiss Pali bácsi, akinek latin és magyar volt a szakja, akárcsak Szemkõ Aladáré. Gerzson bácsi lompos, ápolatlan külsejû, zömök ember volt, piros arccal, húsos ajkakkal és olyan egyenetlen angol bajusszal, amit idõnként mintha nem is nyírt volna, hanem csak úgy tépdesett volna rövidebbre. Homérosz nyújtotta számára az idézetek kifogyhatatlan tárházát. Kiss Pali bácsi a sovány, majdnem vézna öregemberke gondosan öltözködött, s szerette magát választékosan, körülményesen, szinte cikornyásan kifejezni. Erdélybõl származott, s szülõföldje kedves ízt, zamatot kölcsönzött beszédének. Szaktudása, mûveltsége nagyon vékonyka rétegûnek mutatkozott.

Egyik beszélgetésüket, melynek során majdnem összekaptak, azon frissiben lejegyeztem. Olyan jellegzetesnek tûnt ugyanis, hogy meg akartam menteni az utókor számára.

Színtér: a tanári szoba. Pali bácsi dolgozatokat javít, Gerzson bácsi szokása szerint ide-oda járkál, közben hol magának beszél, hol ezzel vagy azzal vált egy-két szót. Egyszer csak megáll Pali bácsi széke mellett:

- Te, Pali! Nagyon rossz a te osztályod! Szólj már nekik, hogy tisztességesebben viselkedjenek az óráimon!

- Azután mit csinálnak azok a gyerekek? Neveket mondj, majd megbüntetem õket!

- Hát általában rossz az egész osztály, fecsegnek, hangoskodnak! Mindig zajonganak. Az egyiknek azt mondtam is már: "elõre fogsz ülni, haszontalan kölök, hogy a szemem elõtt légy!"

Pali bácsi felüti a fejét a dolgozatjavításból:

- Mit mondtál, elõre fogod ültetni?

- Elõre hát, hogy a szemem elõtt legyen a bitang. Az a haszontalan Schwarz, tudod, aki az utolsó padban ül...

- Elõre ültetni? Ahhoz pedig nincs jogod, Gerzson, nem avatkozhatsz az osztályfõnök dolgába.

- Már hogyne volna jogom, a kölök hátul mindig beszélget, most elõre ültetem. Az én órámon azt teszek, amit akarok.

- Hát pedig nem teszed azt, amit akarsz. Azt a gyereket éppen én ültettem oda büntetésbõl. Itt elöl mindig zajongott, most hátraültettem, ott nem látja senki. Büntetéspadban van!

- "Büntetéspadban?" Olyan már 50 éve nincs is.

- Dehogynincs, bizony van! Énnálam is van. Hát azt hagyd csak te szépen ott a padban. Nem szabad dezavuálni az osztályfõnöki tekintélyt!

- Dezavuálja a fene! De az én órámon azt teszek, amit én akarok!

- Nincs igazad, ebbõl én nem engedek. Ez elvi kérdés, nem hagyom annyiban! Menjünk az igazgató úrhoz, ha nem hiszel nekem.

- Menjünk a fenébe, ilyen kis dologgal! Ugyanis nekem van igazam! Kérdezz meg akár száz tanárt, mind igazat ad nekem: az én órámon azt teszek, amit én akarok!

- Márpedig mégsem azt teszel. Nincs jogod elültetni a helyérõl! Ebbõl én nem engedek! Menjünk az igazgatóhoz, vagy ha ez nem elég, a fõigazgatóhoz, a miniszterhez! Ha aztán neked adnak igazat, akkor ültesd, ahová akarod, de addig nincs jogod hozzá.

Gerzson bácsi nekivörösödik, ordít:

- Hát ha mindjárt az igazgató vagy a fõigazgató vagy a miniszter tiltja is, az én órámon akkor is azt teszek, amit én akarok!

Azután lehiggadva folytatja:

- Különben mit veszekszünk ilyen szamárságon? Sokkal nagyobb bajom van nekem - majdnem sírva fakad -, nekem meghalt a feleségem, elég baj az nekem!

- Hát akárhogy is van a dolog, elvi kérdés, egyéb nem tartozik hozzá! Nézzük meg a Rendtartást!

- Sz... én a Rendtartásra, sz... a gyerekekre. Elég szomorú, hogy ennyi szót kell ilyen szamárságon vesztegetni! Különben is, maradjon ott az a kölök a fenében, ahol van. Veled meg a pedagógiáról többé nem tárgyalok!

Szünet. Pali bácsi tovább javítja a dolgozatokat, Gerzson bácsi mérgesen föl- s alá jár, félig-meddig csak magának motyogva mondja:

- Felmegyek most már az osztályba, megmondom, minden marad a régiben.

Kis idõ múlva visszajön.

- Megmondtam: "Kölök, ott maradsz, komisz, ahová az osztályfõnök úr ültetett, amíg a büntetésed le nem telt!"

- Hát még nem ültetted elõre?

- Nem hát, csak akartam.

- Akkor jól van, köszönöm. Ne is tedd, Gerzson, mert nem hagyom magam dezavuálni. Lejáratnád a tekintélyemet, hogy én büntetésbõl hátraültetem, te meg elõrehozod.

- Hát most csak maradjon ott, ahová tetted!

- Akkor jól van. Ne haragudj, Gerzson, nem személyed ellen irányult a protestálásom. Hidd el, akármelyik kollégának ellene szegültem volna, mert elvi dolgokban nem engedek.

- Én ugyan most sem adok igazat neked, mert az én órámon azt teszek, amit akarok, de kár volt amiatt az ideges, bolond gyerek miatt annyi szót vesztegetni. Majdnem összevesztünk. Pedig én soha senkit sem bántottam meg.

- Hiszen tudom, hogy nem volt dolus [ártó, rossz szándék] a dologban.

- Persze, hogy nem volt! De olyan pokol meleg is van itt mindig ebben a büdös tanáriban, hogy az ember fejébe száll a vér, aztán azért veszekszik.

Gerzson bácsi nyitogatja az ajtókat, szellõztet.

Pali bácsi szótlanul javítja tovább a dolgozatokat...

(Részlet a szerzõ Ki voltam? címû, nemrégiben megjelent kötetébõl. Egy kis ízelítõ a hajdani pedagógus-morálból és kollegialitásból - pedagógusnap alkalmából. A Szerk.)

Gál Péter:

Holnap

Hogy lesz-e holnap? Ez gyötör

Sós íze van a gondnak

Lábam elé folyik a csönd

Ostobán Hanyatt Makogva

a himlõhelyes világban

Lábam alatt maroknyi hamva

felégetett hidaknak

Számban utolsó tegnapok karcos íze

Elrákosodott vágyak Hályogos szavak

Az éjjel

bársonyfekete Lehasad, lebben

a tegnapi arc és felfakad

mint gennyes góc a lázas testben

A vereség békessége tölt el

Álomcsend Rendíthetetlen

mint a tenger

Ha ott és akkor... Mielõtt eltörtek a hangok

A lélek sikátorában

a döntés néma pengevillanása

Ha ott és akkor... Homokóraörömök

lepergõ cikkanása Mind, mind...

A holnap

az örökkévalóságba dermedt némaságba

feszül A hajnalok

kósza, elúszó halrajok

s a nappalok

kutyától lopott kenyérdarabok

Tányérunk alján megülepedett

a kovásztalan idõ

Nem birkózunk Már nem is kérdezünk

és szerelmünkkel sem kérkedünk

Egyedülvaló vagy A fényben

rádborul Isten fátyla

s lezuhansz a határtalanba

ahogy a nappal bukik az éjszakába

Simek Valéria:

Az idõ foglalatában

Mint pacsirta a májusi

vetés felett úgy dalolok.

Odaköszönök egy

madárijesztõ-kabátnak.

A repülõ az égen is értem

forgolódik, hassal az ég

felé, majd ereszkedik,

és felfelé hasítja szét

a felhõk függönyét.

Csodálkozó szemem

ismeretlen lábnyom

után ered. A rét,

mint egy felém nyúló

kéz, mutatja boglya-

bütykeit. Az idõ

foglalatában a táj.

Elviszem. Csak én vagyok

belõle mulandó.

Kezdet

Mikor azt mondtad, hogy

ezt is befejezted,

igazán csak akkor

kezdted el.

A sikertelenségek

lepréselõdtek, új

bódulattal indultál

a kezdet széttárt

kapuja felé.

Az égen

A csillagos égbolton

a kivilágított repülõgép

hozzáért egy csillaghoz.

Azt hittem, mindkettõ

lezuhan, de csak szívem

katapultált itt a földön.

Cseh Károly:

Fehérorgonák

Keleti motívumok

Orgonafürtökkel: ágon ringó sok kicsi holddal,

smaragdló májusban virrasztasz velem,

arcunkon idõtlen illatú fény remeg.

Mióta vagy, tudjad: nincsen dolgom a múlandóval.

Tüzes nyelven

Pünkösdi rózsák

nyílnak. Gyönyörû vérpad

hajnali kertünk.

Molnár István Géza: Cigánytánc

Renn Oszkár:

A határsértõ gimnazista

A két tizenhároméves unokatestvér hallgatagon hasalt az útszéli bokrok között, lesve az Ipoly partja felé. Várták az idõszerû csehszlovák õrjáratot, mely félóránként vonult el a partmenti gyalogúton.

Reggeli után indultak biciklivel Kéméndrõl, a Garam-parti faluból, ahol a váci unokaöcs egy hónapot nagynénjénél nyaralt, mint azt tette már sok év óta minden nyáron. Közben ugyan Vác és Kéménd között egy országhatár keletkezett 1945-ben, amikor is "visszaállt" a trianoni rend, s egy "hajózható folyam", az Ipoly alkotta a természetes határt.

Idefelé 1946 júliusában, nagyobbik unokatestvérével szökött át az Ipolyon a váci kisdiák. A bátyó illegálisan tanult az esztergomi ferences gimnáziumban és gyakorlott határsértõ volt. Most viszont a nyaralónak egyedül kellett visszaszöknie, mert "útiokmányai" nem léteztek. Vállalkozott, miután a kéméndi ház udvarán a homokba rajzolt térképrõl tökéletesen megismerte a cseh és magyar õrjáratok útvonalát, a folyó kanyarulatait és az "átgázolási technikát". A kerékpárút nem volt hosszú, áthaladtak a Garam-hídfõ elõtti, a háború alatt többször is gazdát cserélt hatalmas harcmezõn, ahol még százszámra hevertek a kilõtt tankok, ágyúk, aknavetõk, gépkocsik és katyusák. Majd átkerekeztek a felrobbantott híd helyett ácsolt fahídon. Maguk között hagyva a Garam völgyét, felkapaszkodtak a vízválasztó hegyre, s már gurultak is Szalka felé, az Ipoly völgyébe. Az egykorú unokatestvér már ismerte azt a figyelõállást, melyet el kellett foglalniuk. A bicikliket a magas fûbe fektették és vártak türelemmel.

A szalkai templom delet harangozott, amikor a két srác megpillantotta a lassan bandukoló két fegyveres csehszlovák határõrt, akik egymás mögött lépkedtek, szemben a folyással, észak felé. Tudták, hogy most lesz egy õrtelen félóra a szökésre.

A szökevény felvette a kis hátizsákot, melybe a gondos nagynéni némi elemózsiát csomagolt, mindketten leosontak a vízpartra. A hamarosan kétszeres határsértõ levetette cipõjét, rövidnadrágját és berakta a hátizsákba. Megtalálták a kiválasztott "S"-kanyart, ahol a folyó a szlovák oldalra rakta a hordalékot. Ott kellett vízbe lépni és bemenni a folyó közepére. Megpuszilták egymást és a kéméndi gyerek már lépett is vissza a bokrok mögé, onnan figyelte társát, ahogy az lépked a folyás irányában, figyelve a víz fodrosságát és minden lépésnél ellenõrizve a víz mélységét. Combközépnél mélyebb nem volt a víz. Addig kellett mennie középen, míg elérte azt a helyet, ahol a folyó a magyar oldalra nem rakodott. Megtalálta a kigázolás helyét, alig 30-40 métert kellett középen gázolni. Visszaintett a leselkedõnek és már el is tûnt a homokos part fûzfabokros rengetegében. Csendben hajtogatta szét az ágakat, hamarosan az utolsó bokorhoz ért, és éppen a partmenti erdõsáv elsõ fái közé lépett volna, amikor egy pillanat alatt mozdulatlanná dermedt. Még a lélegzetét is visszafojtotta a homokba gyökerezett mezítlábas gyerek, tágra nyílt szemében nem indokolatlan ijedtséggel bámult az elõtte lévõ fa tövében ülõ, magyar határõrre, aki mellett a fûben hevert az egyensapka és a puska. A katona nem mozdult... Aludt.

A kislegény gyorsan visszanyerte lelkierejét és nagy-nagy figyelemmel, a vadmacskák nesztelenségével, lábujjhegyen kerülte ki a szuszogó katonát, még ötven méter után is csendben osont, igyekezett minél távolabb kerülni a zárkába-vetés veszedelmétõl.

Szíve gyors dobogása csak Letkést elhagyva, Szob felé menet mérséklõdött, fõként akkor, amikor egy árnyas fa tövében megette a két rántott csirkecombot és a négy darab emberes buktát, melyet a hátizsákban talált.

Büszke, egyéni határsértõ lett.

Rántotta verébtojásból

A két gyerek, unokatestvérek, az udvarház tornácának lépcsõjén ültek és lelkesen kanalazgatták a cserépköcsögbõl a kútban hûtött aludttejet, idõnként nagyokat harapva a másik kezükben tartott hatalmas karéj friss kenyérbõl. Közben oda-odapillantottak a gazdasági udvar közepén folyó küzdelemre, mely a tanya urának legidõsebb, tizenhatéves fia és a rakoncátlankodó, tüzes, törzskönyvezett kanca, a Gyöngyi között zajlott. Az erõs fiú végül is megfogta és keményen tartotta a pompás állatot. A városi gyerek elismerõen pillantott a bátyját biztató unokatestvérére a siker után. Ekkor szólalt meg mögöttük a jelenet harmadik tanúja, a két fiú apukája, a gazdaság ura és a lovak szerelmese:

- No, legények! Aztán akartok-e olyan erõsek lenni, mint a Vendi?

- Akaruuunk! - harsogták egyszerre mindketten.

- Háát! Akkor sok tojásrántottát kell ennetek, de verébtojásból! - mondta a bajsza alatt mosolyogva a lovaglócsizmás gazda, és barackot nyomva a gyerekek nyári-kopasz fejére, elindult az udvaron át a lóistálló felé, szeretett paripáihoz.

A két srác villámgyorsan döntött: szereznek verébtojást. Megkeresték a nagy létrát, odacipelték az emeletnyi magas szénapajtához. A pajta cserépteteje és a hatalmas, bonyolult tetõácsolat gerendái között egy felhõnyi verébsereg fészkelt, kis, szénából összefûzött fészkecskékben, s éppen a tojás idõszaka volt. A két legényke majomügyességgel közelítette meg az elérhetõ fészkeket a magasban, és sapkájukba gyûjtötték az apró verébtojásokat. Vagy két-háromórás akrobatika után, alaposan kifáradva, de sugárzó sikerélménnyel az arcukon, jelentkeztek a konyhában, hogy nekik vacsorára verébtojásból süssenek rántottát.

- Süsd meg nekik, Katus! - mondta az éppen belépõ gazda testvérének, a városi csemete édesanyjának. - Ettõl erõsödnek - s közben hamiskásan kacsintott.

A család részére tojásos (tyúktojásos!) lecsó készült egy nagy serpenyõben.

- És mennyi tojásból kéritek a rántottát? - kérdezte az anyuka.

- Mind a 379-bõl - felelt azonnal a verébszakértõ Bandi.

Senki sem csodálkozott a konyhában, hanem azonnal elõkerült egy tányér, amibe a konyhalány egyenként, nagyon óvatosan megvizsgálva, hogy nem költés alatti példányok-e, beleütötte a kis tojásokat. Alig néhány darab volt csak hibás. Ezután szakszerûen elkészítették a rántottát és a nagy családi asztalnál, miután mindenki kiszedte tányérjára a tetemes adag tojásos lecsóját, a két gyereknek is odatették a 375 verébtojásból készült rántottát. Mindkettejüknek jutott belõle két-két evõkanálnyi.

Csalódottan nézett egymásra a két csemete. - Ez lesz a vacsorájuk, ettõl lesznek erõsek? - kérdezték magukat. Azért csendben hozzáláttak és pillanatok alatt eltûnt a bravúrral gyûjtött zsákmány. Farkaséhségük persze nem csillapodott. De jött a segítség!

- A verébtojás-rántotta csak akkor erõsít igazán, ha utána sok túróslepényt esztek! - hangzott a pótszabály a családfõtõl, a többiek kaján vigyorgásától kísérve.

A két kislegény ezzel mit sem törõdve, teljes lendülettel hozzálátott az eléjük tett, kemencében sütött, friss, kapros túróslepényhez, végleg feledve a verébtojás-rántotta- ügyet.

Lelkes Miklós:

Erdei út

Harkályhang perdül, gyorsul, bereked.

Elsurrannak sötét faemberek.

Erdei kútban gyíkkirály ragyog:

zöld tûz ölel kigyúlt pillanatot.

Lent barna szemek és fent égfehér.

Ösvény-életünk kék semmibe ér,

s kiálthatunk kút-alagúton át:

visszhangtalan a visszhangos világ.

Újra a harkály. Rekedt hangjele

perdül s az erdõ megperdül vele,

s vele örvénylik ösvény-életünk:

szûkült szemekbõl semmibe megyünk.

Várjatok, én is semmibe megyek,

elsurranó sötét faemberek!

Az én ruhám is kifosztott idõ.

Az én kezem is fáradt, remegõ.

Harkályhang perdül, gyorsul, bereked.

Várjatok meg, sötét faemberek!

Pergõ harkályhang, égfehér s a kék

körülfogja az elkésett mesét.

Mesét, mely bennem eddig hallgatott:

õrzött egy láthatatlan csillagot.

S habár ruhám most kifosztott idõ:

ez a csillag szívemben egyre nõ.

Cs. Varga István

A Central Park nem a Margitsziget

New York

1997 szeptember közepén a vénasszonyok nyarából igazi amerikai indiánnyárba érkeztünk. Kis családommal együtt 12 napot tölthettem az Egyesült Államokban. Láthattam New Yorkot, a Niagarát, Dallast, San Franciscót, Kalifornia jórészét... A 28 ezer kilométeres utazásból 25 ezret repülõn, 3 ezret bérelt kocsival tettünk meg.

New York látképe messzirõl fenséges, közelrõl a hatalmas épületek, hidak lenyûgözõek. A Manhattan-félsziget hatalmas gazdasági, kereskedelmi és kulturális központjában az Empire State Building, a World Trade Center, Chrysler Building, Rockefeller Center stb., a modern architektúra rendkívüli vívmányai. A megapolisz lokálpatriótái szerint Washington az USA fõvárosa, New York pedig a világ központja. Itt minden üzlet, mindennek megvan a számunkra rendszerint igen borsos ára. A World Trade Center tetején lévõ kilátó teraszra 10 dollár a belépõ. Fizetni kell a kivételes látványért. A tetõrõl impozáns panoráma nyílik New York-ra és környékére. (Tiszta idõben még a Föld hajlatát is látni lehet.)

A dúsgazdag amerikai családok általában vidéken laknak, de a Rockefellerek régtõl New York-ban élnek, és mindig sokat áldoztak a városra. Fõképpen az olajiparból, olajszállításból hatalmas vagyont gyûjtöttek össze, ennek bizonyos részét különbözõ intézményeknek adományozták. Olyan bõkezû mecénásoknak tartják õket, mint a reneszánsz korban a milánói Sforzákat és firenzei Medicieket.

Szédületes a sosem alvó világváros forgataga. (Naponta egyszerre legalább 100 millió autó van úton az USA-ban, a nagyvilágban pedig a gépkocsik száma elérte a 600 milliót.) Köztudott, hogy New York városképét, elrendezését jól megtervezték, közlekedését kitûnõen megszervezték. A New York-i metró külön világ. Más tudni róla és megint más látni, közelrõl megtapasztalni ezt a metropolisz életét, közlekedését biztosító-segítõ fontos eszközt. Néhány megállóját kivéve valóban csúnya. A metrókocsikat korábban mindig kipingálták a graffiti-készítõk a nálunk is használatos festékszórókkal. A különbözõ felületekre festett firkák, rajzok sok gondot okoztak. Most már olyan bevonattal készítik a kocsikat, amelyek lemoshatók, újabban nem is igen fújkálják le õket. Mindenféle rongálást, szabálysértést szigorúan büntetnek, a szankcionálás szigorú. A szemetelésért 250, a kutyapiszokért 500, a zebránál a jelzõsávon belül történõ megállásért 500 dollár a büntetés.

Újdonság, látnivaló bõven akad: a Broadway a színházak, mozik, galériák gyûjtõhelye. A háromdimenzós mozi – 6 emelet magas a vászon - döbbenetes élményt ad... Egészen más kép tárul elénk Manhattan központjában vagy a kizárólag feketék által lakott Harlemben, és megint más, ha átsétálunk a hatalmas Brooklyn-hídon a Long Island nyugati részén lévõ Brooklyn kerületbe. A Staten Island-re ingyenes a hajóút. A Szabadság-szobor elõtt halad el a komphajó. A fõképpen csak ÆMary"-nek becézett hatalmas nõalak fejében kilátó van, ahova szûk csigalépcsõn jutnak fel a turisták. A szobor stilizált képe egész USA-szerte megtalálható, város- és ország-embléma. Rengeteg pólón is láthatók a jelképek és olvashatók a ÆSzeretlek New York" feliratok.

Coney Island óceáni akváriuma impozáns, talán még a csodálatos monacói óceonográfiai múzeumnál is emberközelibb. (Pedig annak a monacói herceg megbízásából Cousteau kapitány volt az igazgatója. A gyerekek nagy örömére, egy külön medencében, felügyelet mellett meg is lehet fogni a halakat, teknõcöket, egyéb állatokat. Az amerikaiak mindenbõl látványosságot és üzletet csinálnak, de egyúttal céltudatosan tanítani és nevelni is akarnak. (Az egyenruhás kis nebulók szorgalmasan jegyzetelték a kísérõ tanárok szavait.) Például a rájával kapcsolatosan tudatják a feliratok: az ókori görögök életmentésre is használták, elektromos erejével sokkolták, keltették életre a megállt szívet. (A rája görögül narke, belõle származik a narkó elnevezés.)

A hazai ÆVágd zsebre Amerikát!" – cigarettareklám jutott eszembe. Nagy blöff. Egészen más képet mutat. Valóságos hadjárat indult a dohányzás ellen. Egyesek szerint szinte üldözik a cigarettázókat. Naponta ismétlõdõ látvány: Manhattan központjában délidõben hivatalnokok serege özönlik az utcára. Az elegáns, öltönyös-nyakkendõs urak sietve elszívnak egy-egy cigarettát és indulnak vissza a toronyépületekbe. (Amerikában sokkal kevesebb a cigarettareklám, mint nálunk. Igaz, majdnem ugyanazok, mint idehaza.)

Egy példaértékû, alulról jövõ lokálpatrióta kezdeményezésre bukkantunk az East Village városrészben. Ebbõl a századfordulós lakónegyedbõl tizenöt évvel ezelõtt még menekültek az emberek. 8-10 évvel ezelõtt a lakók elkezdték az üres telkek parkosítását. A lebontott házak helyét fákkal, bokrokkal ültették be. Úgynevezett Æzöld helyeket" (green places) létesítettek, amelyek közül némelyik nyilvános pódiummal, nyomtatott havi mûsorral is rendelkezik. A lakók vállalják a gondozásukat, vigyáznak rájuk. Mindenütt ki van írva, hogy kik alakították ki ezeket a kerteket, kik gondozzák õket és vállalják megõrzésüket.

A zöld területek egyike-másika olyan, mint egy miniatûr botanikus kert. A gondozott növényzet, fák és virágok, kis szökõkutak, mini-források, vízesések teszik õket széppé. A kerületben megállt az elköltözés. Emelkedtek a lakás- és a telekárak, megnõtt a lakónegyed vonzása. (Új gond: a városgazdálkodás jó pénzért el akarja adni ezeket a telkeket, a lakók pedig nem engedik beépíteni mini-parkjaikat, kertjeiket.) A különféle templomok is mutatják, sok és sokféle nép lakik ebben az városrészben. Az egyik katolikus templom elõtt II. János Pál pápa szobra áll. Angol és lengyel nyelvû felirata azt bizonyítja: a lengyelek itt is megõrizték és vállalják nemzeti és vallási hovatartozásukat.

Az 1870-ben alapított Metropolitan-ben, az amerikai földrész legnagyobb múzeumában, az egész világ mûvészete pazar bõséggel van képviselve. (Mint a londoni British Múzeumban, itt is édeskevés, ami valóban amerikai.) Milliónál nagyobb a szoborállománya. Rodin számos remekmûvét is itt csodálhatjuk meg: Calais-i polgárok, Örök tavasz, Isten ujja stb. A 3 ezernél több festmény közül legalább 300 ritka mestermû. Külön épületben helyezték el a középkori európai mûvészeti anyagot. A Metropolitan 1964-ben épült könyvtára a világ egyik legnagyobb könyvállományával rendelkezik.

A Central Parkban a Három medvebocsnál mindig sokan fényképezkednek. Az Alice csodaországban szoborcsoport valóban bájos a szépen kialakított környezetben. Lépten-nyomon sétáló, pihenõ, tornázó, kocogó emberek, görkorcsolyázó fiatalok tûnnek fel. Márai Sándor jut eszembe. Az író 1948-ban elhagyta Magyarországot. Azt vallotta: ahol zsarnokság van, ott nem lehet igazi haza. Tragikus tévedése volt: azt hitte, magyar íróként Nyugaton, Amerikában a határtalan szabadságban új hazára, igazi otthonra lelhet. Sorsérzését 1961-es keltezésû, Nosztalgia címû verse így érzékelteti:

Ülök a padon, nézem az eget.

A Central Park nem a Margitsziget.

Itt minden szép, kapok amit kérek,

Milyen furcsa íze van a kenyérnek.

Micsoda házak, és milyen utak!

Hogy hívják otthon a Károly-körutat?

Nagyszerû nép, az iramot bírják –

Ki ápolja most szegény Emma sírját?

A levegõ izzik, a nap ragyog –

Szent Isten, hol vagyok?

Tûnik a káprázat, ocsúdik a lélek: New York-ban nem disszidensek, nem is emigránsok, csupán idelátogató turisták vagyunk. Hisszük, tapasztalataink és élményeink nem válnak nosztalgiává, csupán tanulságos, oktatásban, kutatásban, az emberré nevelésben hasznos inspirációkká, pozitív impulzusokká.

(Folytatjuk)

Szabó Endre:

Híd alatt

Egy villanás! Egy pillanat!

Õt láttam ott, a híd alatt!...

Sunyítva jött a szürkület,

sirályok nézték tükrüket

- mit lángra gyújtott a lámpafény - :

hullámként öntött el a remény...

Hídon dübörgõ villamost

nézve, gondoltam: Jaj, ha most

Õ lenne - tényleg! - Õ, maga!

lenne-e hozzám még szava?

... s mint sirályszárny a vízen,

hullámzott öröm - a szíven...

híd alól surran barna ár,

sikoltva száll a sok madár...

Rebbenve röppen a remény...

félve, félszegen fut a fény...

... egy csobbanás, egy pillanat?

csak én állok a híd alatt...

ÉLET ÉS TUDOMÁNY

Lõkös István:

Megkésett emléksorok dr. vitéz Somlay (Scheffler) Mihály tanár úr századik születési évfordulójára

Elõttem megkopott, régimódi pepita táblájú iskolai füzet, rajta egykori tulajdonosának neve: Dr. Somlay Mihály, s egy évszám: 1947. Olvasónapló. Benne a magyar és a világirodalom remekeibõl vett idézetek. Ebben a formában kortörténeti reflexiók. Móricz Zsigmond befejezetlenül maradt Rózsa Sándor-trilógiájának elsõ kötetébõl például ez a néhány mondat: "... a forradalom a salakot veti fel. A parafa úszik a víz tetején. Elveket, eszméket az elvtelenek és eszmétlenek (sic!) tömegével emel törvénnyé a revolutió." Aztán R. Martin du Gard-tól az alábbi szöveg: "Semmiféle igazi haladást nem lehet hitvány eszközökkel megvalósítani." A Szekfû Gyulától vett idézet döbbenetes jóslatként hat, kimásolója mintha elõre látta volna: halála után negyvenöt évvel is idõszerû lesz az, amiért e sorokat lemásolni érdemesnek tartotta: "Hiszen arról van szó, hogy Magyarország legyen boldog, ehhez pedig az kell, hogy az új viszonyok közt is magyarok maradjunk. Nem mintha ezt bárki is el akarná venni, inkább arról lehet szó, hogy magunktól megfeledkezünk azon tulajdonságainkról, amelyek mindig biztosították magyarságunkat. Az egyik a vallásunk, a másik a történelmünk, hagyományos mûveltségünk." Gogol textusa is üzenet értékû: "Az a világrend, amely gyermeket anyjától, testvért testvértõl, rokont rokontól a szuronyok jogával választ el, a halál rendje." Tolsztoj alábbi sorai pedig a megpróbáltatások elviselésének, a túlélés, az állhatatosság kulcsát kínálják: "A hit az emberi élet értelmének felismerése, ezért nem keresi az ember a megsemmisülést, hanem az életet. A hit az élet ereje. Ha élünk, akkor hiszünk is valamiben. Ha nem hinné az ember, hogy valamiért élnie kell, akkor nem is élne. Ha a véges életnek az illúzióit nem látja, és nem érti meg, akkor ebben a véges életben hisz; ha pedig a véges élet illúzióját megérti, akkor az örökkévalóságban kell hinnie. Hit nélkül élni nem lehet."

Mint sokunknak e hazában, akiket az egri Érseki Felsõkereskedelmi Iskolába (késõbb lett neve Közgazdasági Gimnázium, majd Technikum) irányított a sors vagy a szülõi akarat, az olvasónapló tulajdonosa: Miska Bácsi, dr. vitéz Somlay (Scheffler) Mihály nekem is osztályfõnököm volt és magyar tanárom. Magam utolsó tanítványai egyike voltam. Ma is eleven emlékem egy Vörösmarty-órája. Tárgya: a Gondolatok a könyvtárban c. vers. 1952-t írunk, s õ - tanulságképpen - a költemény befejezõ sorait olvasta fel. Méltósággal, a példaadás fenségével, érces, zengõ hangon recitálta azokat:

Elõttünk egy nemzetnek sorsa áll.

Ha azt kivívtuk a mély süllyedésbõl

S a szellemharcok tiszta sugaránál

Olyan magasra tettük, mint lehet:

Mondhatjuk térve õseink porához:

Köszönjük, élet, áldomásidat

Ez jó mulatság, férfimunka volt.

Közel félszázad távlatából érzem igazán, milyen óriása volt, klasszikusa a tanári hivatásnak, Magister és Eruditus, a görög drámák heroikus alakjainak morálját és méltóságát idézõ személyiség. Mi, akkori tanítványai nem sejtettük, milyen belsõ terhek súlyát cipeli lelkében, mennyi aggódás, feszültség, gyötrelem, s bizonyára rettegés is lappang a külsõre nyugodt, kiegyensúlyozott magatartás mögött. Bátyja, dr. Scheffler János, a Szatmári Egyházmegye püspöke már rég román börtönök szenvedõje volt, s épp az évben, 1952. december 5-én meg is halt. Nem emlékszem már, de lehet, hogy épp azon a napon volt az az emlékezetes Vörösmarty-óra...

Miska Bácsi születési évfordulóját ünneplendõ készültek e sorok, s mert tíz éve, a kilencvenedik évforduló alkalmával is idéztem emlékét, ide kell írnom egyet s mást az akkori arcképvázlatból is, úgy találván: az ott leírtak ma is érvényesek.

Ahogy írtam: utolsó végzõs osztálya voltunk a nehéz, 1949-1953 közötti években. Nézem a ballagásunkon készült felvételt. (Ballagás?! Dehogy volt az ballagás, a népkerti szovjet katonaszobrot kellett megkoszorúzni mozgalmi dalokat énekelve). Szóval nézem a ballagásunkon készült felvételt. Miska Bácsi kezében virágcsokor, arcán a jól ismert mosoly. Mert bár igen szigorú tanár volt, mosolyogni is tudott. Lám, akkor is, amikor szíve a testvér elvesztése miatti fájdalomtól sajgott, s a külsõ világ is körülöttünk inkább szomorúságra, semmint mosolyra adott okot.

Nézem a képet, s nem akarom elhinni, hogy már negyvenöt éve halott. Tûnõdve hajdani kapcsolatunkról, azt hiszem, nem is múlt el még az a közel félszázad, s épp most fogok vele találkozni, véletlenül, miként egyszer egy kora nyári napon, Pesten, a Múzeum körúton, az antikvárium elõtt. A Harsányi-Gulyás-féle Csokonai-kiadás négy kötetét vettem meg, talán harminc forintért akkor, amit õ igen jó vásárnak tartott. Büszke is voltam dicséretére, jobban örültem elismerõ szavainak, mint egy jeles osztályzatnak. Hányszor szerettem volna azóta véleményét hallani egy-egy ilyen szerencsés zsákmányról, s fõként a magam elkövette fölöttébb gyarló munkákról. Miként már évtizedek óta halott barátom, aki sajnálkozva mondogatta: szörnyû, hogy nem mehetek oda hozzá jelenteni: tanár úr, elolvastam ezt a könyvet, ez a véleményem, hogyan tetszik vélekedni róla?

Mindnyájan tudtuk, s ma méginkább tudjuk, micsoda tudás birtokosa volt. "Magyar-német-francia szakos okleveles középiskolai tanár, az államtudományok doktora" - olvassuk a hivatalos papírokon, s elámulunk, hisz a mai diák két ilyen szaktárgyi képesítés megszerzését is igen nagy erõpróbának tartja. Pedig mai fogalmak szerint hátrányos helyzetû diákként indult az értelmiségi pályához vezetõ úton: szülei zsellérek voltak az ecsedi láp szélén meghúzódó kis szatmári faluban, Kálmándon, Nagykároly mellett. A négy fiú: János, Ferenc, Mihály és Antal saját erejébõl, kitartó szorgalommal lett tandíjmentes eminens diák. A két idõsebb egyházi pályára lépett, a fiatalabbak tanárok lettek. A legidõsebb fiútestvér, Scheffler János, az egyházjog, a történettudomány, s a teológia tudora volt, fontos szaktudományi munkák szerzõje, s szatmári püspök 1952-ben bekövetkezett haláláig. Mihály, a harmadik fiú, 1908 õszén iratkozott be a szatmárnémeti fõgimnázium elsõ B osztályába, s 1916-ban tett érettségi vizsgálatot ugyanott, színjelesen. Még ama nemzedék egyikéhez tartozott, amely nemzedékek tagjai a gimnázium nyolc esztendeje alatt három nyelvet tanulhattak meg kifogástalanul. Õ is jelesen érett latinból és görögbõl éppúgy, mint a német nyelvbõl. Franciául késõbb tanult meg, mégis ez lett legkedvesebb nyelve: az egri jogakadémián éveken át volt a francia nyelv elõadója. Csoda-e hát, ha beérkezett tanárként az önmûvelés olyan igényét tudta magáénak, amelyrõl ma, rohanó, idõnket ezerfelé forgácsoló és egyre felszínesebb világunkban legfeljebb csak álmodunk és ábrándozunk. Õ német fordításban olvasta Tolsztoj, Dosztojevszkij és Shakespeare mûveit, franciául Molière-t, La Fontaine-t, Balzacot, Victor Hugót és Pascalt, de még Kempis Tamást is, és Shakespeare Othellójának német fordításában azt is ellenõrizte, pontosan gördülnek-e a drámai jambusok. S mindemellett kitûnõen ismerte, a szaktudomány fejlõdésével lépést tartva, a magyar irodalmat, no meg Puskint, Gogolt, Csernisevszkijt, Szaltikov-Scsedrint, Gorkijt, Bernard Shaw-t, Démoszthenészt, s olvasta a modern pszichológia klasszikusát, Carl Gustav Jungot, a filozófus Kant mûveit, s a neveléstudomány mesterét, Pestalozzit. Értekezett a tér és idõ fogalmáról, máskor a magyar nyelvrõl, amelynek tanításában maga is klasszikus mester volt. Alábbi sorai mutatják: mennyi szakmai tudással, következetes, de rugalmasságot sem nélkülözõ szemlélettel tanította: "A nyelv élõ... organizmus. Az élet változás. Ez azonban nem minden esetben elõnyös, sokszor káros. Éppen ezért nem szabad tétlenül megvárnunk, míg egy-egy hiba nyelvténnyé válik. Mindig a nyelv vallja kárát, ha nyakára hagyjuk nõni a henye nyelvszokásokat, ha nem tiltakozunk, amíg nem késõ, amíg nem színtelenedik el, nem szikkad ki legdrágább kincsünk. Miként a kertészkedõ ember megtisztítja a nemes növényt a parazitáktól, úgy kell nekünk is irtanunk a nyelv parazitáit." Ennek mikéntjérõl is megszívlelendõ ajánlásai voltak: "Védelmezzük, de ne legyünk túlontúl követelõk. Az önvédelem szívós ostromot kényszerít a nyelvi hibák ellen, de harci jelszavunk csak a türelem és megértés legyen. Nem ellenséggel hadakozunk. Az ellenfél ezen a területen szívesen gyõzeti le magát. Tegyük kívánatossá az egészséges, szép magyar beszédet, s a célt elérjük vele."

Irodalomóráinak fényét egy-egy mû elemzése jelentette. A Hortobágyon át utazzak bár vasúton, avagy autóval, télen, nyáron, õsszel és tavasszal, mindig eszembe jutnak A puszta télen c. Petõfi-verset elemzõ órájának mozzanatai. S persze azok az órák is, amidõn Csokonai, Kölcsey, Vörösmarty, Jókai és Arany János mûveit interpretálta. Ma is csak bámulattal gondolok vissza - egykori, 1951-53-ban használt tankönyveinket lapozva -, milyen magabiztosan szûrte ki a valódi értékeket számunkra. A "zsdanovi irodalomszemlélet" ballasztjaival terhes könyv lapjairól az õ kalauzolásával elsõsorban Csokonai és Fazekas, Kölcsey és Vörösmarty, Petõfi és Arany János, Vajda és Madách, Ady Endre és József Attila, a világirodalom jelesei közül Puskin, Gogol és Tolsztoj szólott hozzánk, s megtalálta a módját annak is, hogy az akkoriban nemigen divatos, ám valódi esztétikai értékeket hordozó mûvekre irányítsa figyelmünket. Márai Sándor és Gulácsy Irén irodalomtörténeti helyét és jelentõségét sejthettük meg egy-egy mellékesnek szánt megjegyzése nyomán, s persze az erdélyiekét is Tamási Árontól, Makkai Sándorig, Nyírõ Józsefen át Áprily Lajosig és Kuncz Aladárig.

A régi önképzõköri gyakorlat ugyan rég nem virágzott már, de õ egyszer mégis megteremtette ennek atmoszféráját. Azóta fiatalon elhunyt tanítványa, az ifjúsági regényei révén ismert Vitányi János látogatta meg az iskolát, s délután már ott szorongtunk a földszinti osztálytermek egyikében, hogy meghallgassuk Fazekas Mihályról szóló regényének néhány részletét...

1953 õszén, közel négy hónapi távollét után, elsõéves egyetemi hallgatóként karácsony este érkeztem haza. Azt reméltem, az ünnep utáni napokban meglátogathatom s beszámolhatok egyetemi stúdiumaim elsõ szemeszterérõl. Nem így történt. Az ünnepek utáni napok egyikén már csak a temetésére mehettem el. Kemény hideg volt, amikor temették. Az eget szürke hófelhõk takarták, a fák ágait zúzmara borította, a Hatvani temetõ ravatalozója körül mégis százak tolongtak. Fiatal és öregdiákok, tisztelõk és barátok jöttek el százával végsõ búcsút venni.

Lapozom az olvasónaplót. Halála elõtt két nappal, karácsony estéjén írta bele az utolsó sorokat. Elõbb franciául, majd magyarul Giovanni Papini szavait: "Et celui qui tend les bras vers toi les tend vers la paix toi qui es la seule paix oú puissent reposer les coeurs. = És az, aki feléd tárja karját, az a béke felé nyúl, aki magad vagy a béke, ahol megnyugszik a szív." Két nap múlva az övé örökre megnyugodott...

***

Tanévek követik egymást a múló idõben, s június táján, generációk lépnek évrõl-évre az élet színpadára. Csak a mesterek maradnak az alma mater falai között, újabb és újabb nemzedékekre várva. De egyszer õk is búcsúzni készülõdnek. A pálya aktív szakaszának végén, három vagy négy évtizednyi, eseményekben gazdag szolgálat után elballagnak õk is. Ám alakjukat, gesztusaikat, munkájuk mindennapjait õrzi a diákemlékezet. Szerencsés esetben ötven vagy hatvan éven át. Egyszer aztán - az élet rendje szerint - megszakad ez is. Az életbõl távozó öregdiákok magukkal viszik a hajdan volt órák izgalmas perceinek emlékét, s a legendák övezte, nagyszerû tanár létérõl, munkájáról már csak a sárguló lapok vallanak. Egy-egy aláírás a bizonyítványukban, jobb esetben egy-egy értekezés a nyomtatott iskolai értesítõben - már ameddig volt ilyen. Ritka eset, hogy egy-egy iskolatörténeti munka, vagy valamilyen szépívû pályát befutott tanítványról szóló könyv szerzõje révén - igaz: már csak közvetett módon - újra elevenné lesz a régi tanárok emlékezete - az adott iskolaváros kultúrhistóriájának nagy hasznára. Ha e sorok hozzájárulhattak egy nagy formátumú tanáregyéniség szellemének ébresztéséhez, akit dr. vitéz Somlay (Scheffler) Mihálynak ismertek diákok százai, munkánk nem volt hiábavaló...

Formák Ünneplõben

Molnár István Géza fotói

Misóczki Lajos:

A Heves megyei turizmus újraélesztése 1945-48-ban

A II. világháború frontja 1944. november 17- december 27. között zúdult végig Heves megyén, amely után ez a térség is romokban hevert.

Egerben a Nemzeti Bizottság (ENB) 1944. december 18-án, Gyöngyösön 1945. január 2-án alakult meg (GYNB), amelyek újjáépítõ és szervezõ munkája már a télen észlelhetõ volt. Azonban akkoriban a turizmus újjáélesztésére még nem is gondolhattak. Hiszen annak alapfeltételei, az utak, közlekedési eszközök használhatatlanok voltak - a szállóhelyek, turista menedékházak üresen, kifosztva tátongtak - a vendéglátást az élelmiszerhiány bénította. Az embereket még a háború szörnyû emlékei sokkolták, és ha valamely csoda folytán kedvük kerekedett volna is, hogy legalább gyalog valamely kirándulóhelyre menjenek, nem tehették a szovjet katonai szervek kijárási tilalma miatt. De amint megindult a romok eltakarítása és az újjáépítés, egyúttal a turizmus alap és tárgyi feltételei is helyreálltak. Hidakat építettek, és járhatóvá tették a közutakat, amely munka a Mátravidéken, Eger és Bélapátfalva között olykor-olykor elaknásított útszakaszon folyt. Még dúlt a háború a Dunántúlon, amikor február 19-én elindult az elsõ személyvonat Hatvanból Budapestre. Március 10-én a (Miskolc)- Füzesabony - Budapest, június 15-én a Gyöngyös - Vámosgyörk közötti vonalon is megindult a vasúti személyszállítás. (A Mátra idegenforgalmában jelentõs szerepet játszó Mátravasút a polgári személyszállítást 1947. április 16-án kezdte el.) Szeptember 1-én a MÁVAUT gyöngyösi megbízottja Gyöngyös-Galyatetõ, szeptember 20-án a MÁVAUT fõvárosi központja Gyöngyös - Budapest között indította meg az autóbuszjáratát.

A turizmus újraélesztésében az elsõ lépéseket a turisztika hívei tették. Viszonylag korán, az ENB 1944. december 30-i és a GYNB 1945. január 22-i tanácskozásán elõkerült, igaz, áttételesen, a szállodák és panziók, valamint a turista menedékházak "állagmegóvásának" ügye. A GYNB a fosztogatást úgy akarta megállítani, hogy 1945. február 26-án a Mátra erdõinek és ásványkincseinek "népi tulajdonba vételérõl, jövõjérõl" döntött, és a gyöngyösi, továbbá a mátrai üdülõhelyi építményeket, turista létesítményeket köztulajdonná nyilvánította. Bár a földreformról szóló 1945: VI. tc. megsemmisítette a GYNB intézkedését, a Magyar Turista Egyesület Mátra Egylete (MTE ME) tagjai hozzáfogtak a mátrai turistautak és túrajelzések helyreállításához. Kitakarították a menedékházakat és bebútorozták. 1945. május 1-én öt mátrai menedékház fogadhatta a háború után újjáéledt természetjárás elsõ "fecskéit".

Elõbb az MTE Egri Bükk Egylete (EBE), vagy ahogyan néhány évig nevezték, a Természetbarátok Turista Egyesületének Egri Csoportja, aztán december 1-én az ME is "hivatalosan" újjáalakult. Mindkét egylet az idegenforgalom újraindítását és felvirágoztatását tûzte célul a turisztika segítségével.

Az egriek tömegturisztikai kezdeményezése augusztus 14-én a város mûemlékeinek megtekintésével, másnap a vasúti várállomástól indított bükki kirándulásukkal kiválóan sikerült; 60 egri és négy környékbeli község 80 természetrajongója vett részt a túrán.

Az ME az egyre gyakrabban hangoztatott, a demokratikus pártok jelszavaként szajkózott kifejezéseket is átvette, hogy akadálytalanul mûködhessen: "Turisztikánk ezentúl a dolgozó nép érdekeit szolgálja, az idegenforgalmunkat szándékozik patronálni, és harcosan kitaszítja soraiból a népi demokráciára káros elemeket." Az eredményes szervezésnek köszönhetõen taglétszámát 1946 júniusáig 208 fõre növelte. A forint bevezetésének tiszteletére augusztus 15-én "A Mátra turista értékeiért!" jelszóval területi tájékozódási versenyt rendezett a Mátrában. Az elnökség október 8-án elkészítette és beterjesztette a városházára A mátrai turisztika fejlesztésének és idegenforgalmi hasznának lehetõségei címû, 1950-ig szóló tervezetét, amelyet a polgármester, dr. Barna Sándor jóvá is hagyott.

A nemzeti bizottságok is cselekedtek a turizmus tárgyi feltételeinek megteremtéséért. A GYNB még az 1945. február 28-i tanácskozásán felhívta a pártvezetõk figyelmét a Hungária Nagyszálló mielõbbi megnyitására. A pártvezetõk közös plakátokon kérték Gyöngyös és a környék lakosságát a széthurcolt felszerelések, eszközök visszaszolgáltatására. Bár ez kevés eredménnyel járt, április 15-én a nagyszálló 12 szobával ismét megnyílhatott állami, párt és országos vezetõk és családtagjaik elõtt. Július 7-én az egri Korona Nagyszálló minisztereket és politikusokat fogadott.

Az EBE jól határozott, amikor már 1945. április 15-én egy elõterjesztéssel a nagy múltú fürdõ- és gyógyturizmus mielõbbi beindítását sürgette Eger idegenforgalmi hírnevének visszaszerzéséhez az ENB-nél: "Eger gyönyörû fekvése, ózondús levegõje, természetes és meleg, gyógyhatású vize az üdülni vágyók tízezreit van hivatva befogadni." Ennek az igénynek a megvalósítását az ENB, a polgármesteri hivatal és Milassin Kornél fõispán hivatala is támogatta, bár a város vendéglátói és szállodai feltételei elégtelenek voltak a tömeges idegenforgalom fogadásához.

Az idegenforgalmat támogató turisztika lendületének a belügyminiszter 1947. március 20-i, 91633/47. B. M. számú, a gyöngyösi polgármesterhez írt levele vetett véget azzal, hogy az ME-t feloszlatta. Ehhez a gyöngyösi és mátrai szervezett turista élet megszûnt. Azokat, akik tovább is járták a Mátrát, "kispolgári ellenségeknek", "reakciósoknak" nyilvánították. (A feloszlatás okát máig csak találgathatjuk.) Az EBE a gyöngyösiek helyzetét látva április 4-én ideiglenesen megszüntette a tevékenységét.

Ezekkel egyidõben a "hivatalos" idegenforgalom éppenséggel megerõsödött. 1946. augusztus 21-én Idegenforgalmi Nap volt Mátraházán, ahol Rónai Sándor kereskedelemügyi miniszter és Tardi Nándor országos idegenforgalmi igazgató egybehangzóan kijelentette: "... (A) hangsúly a... belsõ idegenforgalmon van... A Mátra vonzerõvel bíró, ideális idegenforgalmi hely, amely a Balatonnal együtt rövidesen fõpillére lesz a meginduló idegenforgalomnak..." Ez a biztatás is hozzájárult az augusztus 25-én megrendezett, a háború utáni elsõ gyöngyösi szüreti felvonulás sikeréhez, amelyre nógrádi, borsodi, Szolnok és Pest megyei vigadni vágyók is eljöttek. Dr. Barna polgármester jó érzékkel, Gyöngyös és Mátra idegenforgalmi céljait is megfogalmazva készítette el Gyöngyös újjáépítési tervezete címû (3 éves terv) megyei beadványát 1947. február 1-én, amelyben csupán a Kékes Szálloda újbóli megnyitásához 4 millió forintnyi költségvetést állított be. Tény, a gyöngyösi-mátrai turizmus ügye országos érdekké vált. Ezt a Magyar Városok Országos Szövetségének 1947. november 27-i budapesti idegenforgalmi értekezlete is tükrözte, amelyen dr. Barna megbízottját, Benei Sándor városi idegenforgalmi elõadót felkérték a Mátravidék turizmus-ügyeinek intézésére.

Az egri idegenforgalom is fejlõdött. 1946. október 19-én angol vendégek jártak Egerben, ahol a Lyceum könyvtárában "nem gyõztek" betelni a gyönyörû, kézírásos kódexek látásával". Az Igazság nevû lap október 27-én az Egri múzeumügy címmel írt riportot, amelyben az idegenforgalom egyik vonzerejének, az egri múzeumnak mielõbbi megnyitását sürgette. Az Eger és az idegenforgalom címû november 2-i újságcikk kiadta a turizmus új jelszavát: "Reklám, reklám és reklám!"

A Heves megyei pezsdülõ idegenforgalomra a szomszédok is felfigyeltek. 1947. február 28-án Miskolcon az Országos Magyar Idegenforgalmi Hivatal (OMIH) jóváhagyásával Miskolc-Sátoraljaújhely-Eger-Gyöngyös létrehozta a Mátra-Bükk (Idegenforgalmi) Szövetséget (MBSZ).

A lendületes idegenforgalmi élet 1948. április 28-29-30-án fordulathoz érkezett. Gyöngyösön tanácskozásra gyûlt össze az MBSZ Heves megyei, immár a pásztói, hatvani, füzesabonyi és tiszafüredi idegenforgalmi képviselõkkel is bõvült csoportja. Ezúttal dr. Fülöp Tibor gyöngyösi polgármester elemezte a megye és a Mátra idegenforgalmi eredményeit, majd a Teendõink napirendi pont megvitatásához a következõket kérte: "Nem akarjuk a kiváltságolt prímet vinni a megye idegenforgalmában, hanem a tapasztalatainkkal segíteni szándékozunk." Dr. Fülöp presztízs ügyet csinált a megyei, illetve a mátrai idegenforgalomból. Ugyanis éppen az elõtte való napon, 27-én vette át a polgármesteri széket, és látványos tettel akart színre lépni. Szándéka sikerült. Az újjáépítés gyöngyösi és mátrai eredményeit a helyi várossétán és a mátrai kirándulásokon kézzel foghatóan tapasztalhatták a vendégek. A látottak alapján az IBUSZ központ évi 12 turista autóbusz különjáratra szerzõdött a gyöngyösiekkel. A háromnapos tanácskozás egyik eredménye az lett, hogy a polgármester kézbe vette az ME újraszervezésének ügyét. A másik, egy terjedelmes, megyei idegenforgalmi tervezet, amely a háború után elsõként fogta át Heves valamennyi akkori térségének (Mátra, Bükk, Tisza) teendõit. Feltûnõ, bár a két munkáspárt egyesítése egy héttel korábban, április 20-án zajlott le, pártjelszavak, mondvacsinált frázis megfogalmazások nem kerültek be a kereken 100 oldalnyi tervezetbe. Ma úgy jellemezhetnénk, hogy kizáróan szakmai célokat összesített.

Annak ellenére, hogy 1949-tõl a vidéki települések már nem vették figyelembe a tervezetet, és Eger is csak némely vonatkozását vitte tovább, Gyöngyös még a különféle idegenforgalmi megszorítások ellenére is kitartott az 1950-es évek elején is irányt mutató célok mellett. Ezért is emlékezünk mindezekre ötven év távlatából.

(OTKA T-25246)

Molnár István Géza: Idõszeletek

Kaló Béla:

"Elhagyatva állunk a föld szívén..."

Egy vers értelmezési határai

Ismeretes, hogy a hermetizmus mint költészeti irányzat a két világháború közötti Olaszországban vált irodalmi mozgalommá: követõi (Ungaretti, Montale, Quasimodo) a szó képi elemmé válását tartották primer lírikusi attitûdnek; egyfajta féltve õrzött belsõ világ akárcsak töredékes és töredezett hangulati visszaadására törekedtek.

Az ermetismo valósággal a pointillista festõk módszerét transzformálja át a nyelvre, látszólag egymástól független asszociációk, sõt kifejezések állnak össze tömör és zárt egységgé, verssé.

Képes Géza, jeles költõnk és hajdinás soknyelvû mûfordítónk 1976-ban megjelent Az idõ körvonalai címû tanulmánykötetében közli a Nobel-díjas Salvatore Quasimodo "legrövidebb versét", az Ed é subito sera-t, illetve annak mûfordítását.

Tehát:

Ed é subito sera

Ognuno sta solo sul cuor della terra

trafitto da un raggio di sole:

ed é subito sera.

Képes Géza tolmácsolásában:

S hirtelen itt az este

Mindenki úgy áll magányba veszve

a föld szívén, mit átdöfött a napsugár,

s hirtelen itt az este.

Olasztudás nélkül is sejti az ember, hogy itt valami nem stimmel. A föld szívét átdöfött napsugár ugyanis bizarr kép, s egyben lehetetlen metafora. Mint kiderült, nem is errõl van szó, olasz - magyarul jól tudó - literátus ismerõsöm mondta el, hogy az emberen, a corpuson, sõt a Corpuson, az Isten bárányán átdöfött napsugárról van itt szó, s a Homo áll a Föld szívén, melyre egy vágással, egy hirtelen mozdulattal rázuhan az est, a halál, az elmúlás.

Ezt nemrég közöltem Cseh Károly költõ-mûfordító barátommal, aki az idegen versek helyes interpretálását talán még fontosabbnak tartja az eredeti költeményeknél, hiszen újraalkotásról van itt szó "hozott anyagból".

Nézzük a változatokat, az értelmezés variánsait s határait:

Hirtelen est

Nap sugarától átdöfve a test,

elhagyatva állunk a Föld szívén,

s hirtelen hull le (ránk) az est.

Formálódik, alakulgat a dolog, de még nem az igazi. Aztán tout a coup:

Hirtelen az est csöndje

Napsugár lándzsájától átdöfve,

elhagyatva állunk a Föld szívén:

s hirtelen az est csöndje.

Itt már magyaráz is magánlevelében a fordító, szabadabb - írja - ez a variáns, de jobban asszociál Krisztusra (lándzsa, elhagyatottság, kiszolgáltatottság), a beálló halál "est-sötét" csöndjére.

Vagy máshogy:

Hirtelen az est csöndje

Mindnyájan, napsugártól átdöfve,

s elhagyatva állunk a föld szívén,

s hirtelen az est csöndje.

Ez a változat tartalmilag talán zaklatottabb (s emiatt idegenszerûbb, magyartalanabb), s a "kisbetûs föld is köznapibb" - ahogy az átültetõ közli. A hirtelen itt az esté-t "határozószó helyett (itt) döndülõbb, és névszói-statikusabb, "igétlen csönddel érzékelteti a vers magyarítója.

Valóban, szinte tonnás súllyal, tragikusan zuhan alá itt az est (mint a koporsóra a rög, vagy magasból a kõ), s a csönd még visszhangot is ver. Ez a magyarázat azonban már nagyon közép-európai, s alig mediterrán, de hát így válhat "magyar" verssé Quasimodo itáliai, sõt délvidéki, szicíliai, már-már afrikaias manírja.

Egyetlen esetben is számtalan értelmezési lehetõség adódik, s csak egyetlen költõ fordítás-variációiban is. Érdemes, s kell a megfelelõ hangot keresni átültetéseknél kivált -, hiszen tõlünk talán nem is olyan távol esõ költészeti kincsek így válhatnak valódi értékké, közös kánonná.

Murawski Magdolna:

A zárt világ - mint zárt magány

Salvatore Quasimodo valóban sikeres hermetistának bizonyult: úgy elrejtette szavai mélyére zárva végtelen magánytól zengõ életérzését, hogy ember legyen a talpán, aki sikeresen visszaadja úgy ritmusában, mint szavai zenéjében, filozófiai mélységében mindazt, amit a költõ három sorban foglalt össze.

Érzésem szerint eddig ez senkinek sem sikerült.

Jómagam is kísérletezgettem - évekkel ezelõtt -, hogy átmentsek valamit a jelenkornak Quasimodo titkából, de minden variációt sikertelennek, torzóban maradtnak találok.

A napsugártól átdöfött embert én ugyan sokkal tágabb értelemben vehetõnek érzem, mint az olasz értelmezõ, aki szerint egyértelmûen Krisztusról van szó. Jóllehet a legnagyobb áldozatot Õ hozta az emberiségért, ember-léte neki lehetett a legnagyobb teher, mégis az ognuno (mindenki, minden egyes ember) szó arra utal, hogy mindnyájan fogolynak érezzük magunkat, akik a földön élünk. Így, kis f-fel, mert ez is az olasz költõ általánosító szándékát fejezi ki, akár az eredeti változatban (terra). A föld törvényei mindnyájunkra érvényesek. Az a tény, hogy a fény foglyai vagyunk, egyúttal kifejezi azt is, hogy mindnyájunk élete végzetesen függ az éltetõ napsugaraktól. Fény nélkül nincsen élet. Abban a pillanatban, mikor ezt megvonják tõlünk, mindnyájan halottak leszünk. S hogy miért száll le olyan hirtelen az éj? Mert életünk olyan percnyi illúzió, végesre szabott kis semmiség, hogy egyetlen pillanat mûve, amíg véget ér.

Elõbb azonban hadd mutassam be saját, elsõ, tökéletlenre sikeredett Quasimodo-fordításomat:

Hirtelen leszáll az éj

Minden ember úgy él a föld színén,

hogy napsugár döf át húsán-szívén:

majd hirtelen leszáll az éj.

S hogy mitõl érzem olyan tökéletlennek? Legelõször is adott a ritmus: mindvégig jambikus. Kissé szabadon értelmezve a ritmizálás szabályait, természetesen. XX. századi költõrõl lévén szó, ebben semmi különös nincsen. Sikerült ugyan átmenteni az ognuno-t minden ember-ré, de a föld szíve helyett föld színé-t írtam. A napsugár átdöfi az emberi testet, méghozzá a szívén, de kimaradt belõle a sta solo: egyedül áll, azaz magányos. Miben is? Életben és halálban. Mindkét út gyötrelmeit egyedül szenvedjük végig. A földre érkezését és a végsõ eltávozásét is. Ez a fajta magány is benne rejlik Quasimodo hermetikus világában.

Fordításomból egyúttal hiányzik a föld szívé-nek azon utalása is, mely arra enged asszociálni, hogy az ember mindig valami lényeges helyen valónak érzi önmagát, s ha úgy vesszük, ott is vagyunk mindig a Mindenség szívében.

A hirtelen beköszöntõ éj pedig nemcsak a váratlanul érkezõ, tragikus véget jelenti. Ha megfigyeljük, milyen lágy a lejtése az utolsó sornak:

ÈÈ ¾/ÈÈ ¾/È

ed é subito sera.

Ezzel szemben az én soraim pattogó jambusai semmit nem fejeznek ki abból a lágy hullámzásból, mely a déli tengerek sajátja, és amely Quasimodo sorain át lüktet, hogy valósággal érezzük a hullámok parthoz csapódását is belõlük.

A következõ kísérletem sem volt sikeresebb:

A föld szívén mindenki csak magányos,

átdöfve tartja egy szál napsugár:

és már le is szállt némán az éj.

Itt már megtalálható a föld szíve is, a mindenki általánosító utalása, némileg egyezik a napsugár által fogva tartott ember tragédiája is, de az utolsó sornak sem a szótagszáma, sem a lüktetése nem stimmel, sõt belecsempésztem a némán szót, mely ugyan nem áll távol az éjszaka csöndjétõl, de Quasimodo nem említette. Vagyis locsogtam egy kicsit az eredeti mondanivalóhoz képest.

Az elsõ változatban még egy rím is felcsendül, de ez sem követi az eredeti vers csengését, melyben a terra és a sera szavak igen enyhén hangzanak egybe. Quasimodo ezt nyilván nem rímnek szánta, mert hiszen ilyen értelemben ez túl gyenge volna. A második fordításom már rímtelen, és azt az igyekezetet fejezi ki, hogy a vers filozófiai mondanivalójának minden lényeges momentumát szerettem volna "átmenteni" a magyar olvasó számára is.

A harmadik változatra sem vagyok büszkébb:

Mindenki magányos a föld színén,

egy napsugár döf át fáradt szívén:

rohanó robogással az éj jön.

Itt ismét visszakerült az elsõ változat színén - szívén rímpárja, belemagyaráztam a szívbe a fáradtságot - talán a sajátomat? az emberiség fásult és passzív ernyedtségét, ahogyan a sorsát manapság viselni látszik? - , továbbá megpróbáltam visszaadni valamit Quasimodo lendületes anapesztusainak zenéjébõl, de mivel 7 helyett 10-re sikeredett a szótagszám, már ez is szószátyárnak tûnik a szerzõ eredeti, fantasztikusan sûrített mondanivalójához képest.

Még egyszer kísérleteztem a verssel:

Mindenki magában áll a föld szívén,

átszúrva egy szál napsugártól:

de az éjszaka hirtelen itt van.

Minél jobban a formai sajátságokra koncentráltam, annál jobban sikkadt el az eredeti mondanivaló, ráadásul a szabadvers slamposságától sem mentesen, rímtelenül, és egyre kevésbé egyezõ ritmussal. Az utolsó sor ismét csak követi Quasimodo gondolatának ritmusát, de megint hosszabbra nyújtva a lezárás lakonikus közlését.

Félretettem hát ezt a verset, és egyelõre nem kísérletezem vele. Minden változatomból kimaradt az a remek gondolati kettõsség, melyet egyetlen fordító sem fedezett fel eddig, t.i. hogy a rabságból való szabadulás voltaképpen a szabad életet - a szabad lélek formájában való továbbélést -, annak kezdetét jelenti. A földi fény rabságából szabaduló lélek az Égi Fények Birodalmába jut. És ki állítja, hogy az tökéletlenebb volna ennél a földi purgatóriumbeli létformánál...?

Salvatore Quasimodo zsenialitása épp abban mutatkozik meg, hogy mondanivalóját ennyire tömören tudta megfogalmazni. Vannak olyan költõk, akiknek mûvei ha nem is könnyûszerrel, de könnyedebben fordíthatók, ha hasonló lelkialkatú vagy hasonlóképpen zseniális költõ veszi kézbe õket. És vannak persze az olyan fenséges különállásban létezõ, magányos, megismételhetetlen és szinte lefordíthatatlan nagyságok, mint Ady, Madách vagy Katona József. Még nyersfordítást is alig lehet készíteni mûveikbõl, annyira komplex a mondanivalójuk.

A hirtelen leszálló éjhez és Quasimodo filozófiájához pedig hadd elevenítsünk fel egy antik gondolatot: A filozófia felkészülés a halálra. Tehát felkészülés az életre.

Nos, a mi, napsugaraktól agyondöfködött Homónk vagy homunculusunk tipródhat még egy darabig: vajon életnek vagy halálnak tekinti mindezt, s hogy ami utána következik, azt valóban el tudja-e fogadni örök életként...

Szokolay Károly:

Stetka Éva költészetérõl

Amikor 1948-ban Szegeden, a Tiszatáj szerkesztõségében elõször olvastam az akkor még csak 17 éves Stetka Éva verseit, amellett az érzés mellett, amely akkor jelentkezik bennünk, amikor igazán nagy tehetséggel találkozunk, egy sokrétû, mindenre érzékenyen reagáló, a Nyugat nagyjain nevelkedett, de már egyéni mondanivalóval rendelkezõ költõt véltem magamnak felfedezni. Ilyen versszakokkal találkoztam:

A csillagok, mint ugráló koboldok

a földre vágnak kicsi vasbaltával.

És megdermednek, meghalnak a dolgok,

mint záporban az elvált testû lombok,

mint orgonák az elsõ hervadással.

És aztán ilyenekkel:

Az én szememben nincsen összefüggés,

S ha van, az beteg, szétzilált, laza.

Mert benne sûrûn telített a könny és

A sötét kristály - amorf-logika.

Az akkor és nem sokkal késõbb olvasott versek közül néhány a költõ második és harmadik kötetében látott napvilágot - hosszú évek múlva (Dal, Még rózsaszín, Példázat az életrõl, Az alchimista, stb.) Hogy így kerültek az egységes költõi képbe, a késõbbi Stetka Éva szerint is legnagyobb költõi élményeit adó modern franciák, elsõsorban Apollinaire és Éluard hatásának jelentkezése után, értékükbõl nem von le, sõt létjogosultságuk érdekes módon annál inkább megmarad, hogy a költõ keletkezésük idejét nem jelölte meg.

Ez a megállapítás azt látszik igazolni, hogy Stetka már ekkor olyan egyéni hangon szólalt meg, amely egy szuverén világot tudott feltárni s ez a hangja nem vált túlhaladottá, nem került ellentétbe késõbbi sokrétû - groteszktõl a testnélküli terekig és idõ nélküli érzésekig terjedõ világával, hanem abba inkább szervesen beleilleszkedett. Az olvasó vagy a kritikus a fenti adatok ismerete nélkül is a maguk egységében érzi a versek szuverén világát, s ha talál náluk gyengébbeket, azok egyáltalán nem biztos, hogy csak a 15-16 évvel azelõtt írottak közül kerülnek ki. A fejlõdés viszont - aminek bizonyítása éppen fõcélom lesz - több vonatkozásban is vitán felüli és nagyon érdekes jegyeket mutat, mint azt majd látni fogjuk.

Stetka négy kötetének olvasásakor valahogy a valósággal való sajátosan kötetlen kapcsolatot érzünk, amelyre az egyes kötetek kritikusai eddig rá is mutattak, s a versek keletkezésének idejére nem is terelõdik figyelmünk.

Hogy a késõbbi hatások ellenére az alig 17 éves Stetka Éva verseiben megvoltak az "Egyenlõtlen lépés" és a "Fehértõl feketéig" költõjének alapmotívumai, hadd igazolják itt az általam Szabó Lõrinctõl 1949-ben kapott sorok:

"Debreceni költõnõd igazán tehetséges! És csak 18 esztendõs! Verseit kissé késõbb kellene kiadásra benyújtani ide-oda, akkor, amikor majd tartalmilag is egységesen érett lesz. A szelleme, amit ez a három darab elárul, s a te közlésed kiegészít számomra, igen jóravaló, mindenfelé nyitott lelkû, érzékelésre és intellektuális élményekre egyformán gazdagon képes emberre mutat. Csakugyan pompás ígéretnek látszik s a jó formaérzék mellett még elsõrangúan játékosnak is, ami megóvhatja a nehézkes laposságoktól... A három cserép rezedának (kötetben megjelent címe: Példázat az életrõl - Szokolay) kitûnõ a hangfogása.

Ami a levélben említett "kiegészítést" illeti, az szintén levelekre épült, Stetka Éva leveleire. Lényege az volt, hogy felfogása szerint a költészet nem az értelem dolga, hanem a végtelenbe nyúló érzéseké, "amelyek megmaradnak ugyan az Ész kategóriáiban, de túl is indulnak azon, körülsuhogják a Formaiság külsõ-belsõ kereteit, rá és beléje tapadnak, de magukkal sodorják, kényszerítik, hogy legyen átszüremlõ..."

A késõbbi években Szabó Lõrinc nála jártomban többször szóba hozta "Évikét, debreceni honfitársát" - ahogy nevezte, sajnos azonban újabb hírekkel és fõleg versekkel nem szolgálhattam. Szabó Lõrinc gyakorlott versolvasó-érzékével már három vers alapján rátapintott Stetka Éva verseinek néhány vonására. Elsõsorban a játékosságra kell itt gondolnunk, mely már elsõ kötetében (Az ébredés partjáig, 1958) egész a groteszkségig terjed. Ilyenfajta verseit itt még elvegyítette a költõ más hangvételû költeményei közé, második kötetében viszont (Az egyenlõtlen lépés, 1963). Groteszk címszó alatt külön ciklusba foglalta, míg a harmadikban (Fehértõl feketéig, 1966) ez a hangja teljesen elnémul, hogy súlyosabb mondanivalónak adhasson hangot szinte valamennyi versében.

Nyilvánvalónak látszik, hogy Weöres Sándorhoz hasonlóan Stetka Évának is a groteszk versek adtak lehetõséget a már Szabó Lõrinc által észrevett jó formaérzék továbbfejlesztéséhez, új dallamok kipróbáláshoz s már ilyen vonatkozásban is nagyon gazdag magyar lírában. Legsikerültebb darabok ezek közül az Ébredés partjáig versei között a Piano, a Clown, a Mutatavány, a második kötetben pedig a Rontás és a Mese.

A groteszk hanggal párhuzamosan egy belsõ egyensúlyveszítettség, s ugyanakkor harmóniára való törekvés is jelentkezik Rimbaud-tól, Valérytõl, Apollinaire-tõl, Éluard-tól tanult magas igényû költõi nyelven, szürrealista képzuhatagokban, automatikus lelki folyamatok érdekes, egyéni ábrázolásában, ahol a sokszor esetlegesnek, véletlenül odavetettnek tûnõ képsorok után megjelenik a gondolat - sokszor a zárósorban, hogy visszavilágítson a többi képre, sorra, s igazolja létjogosultságukat , s hogy esetlegesbõl egyedülivé tegye õket. Erre a fajta szerkesztési módjára maga a költõ is felhívja figyelmünket az Alföld 1965/ 10. számának belsõ borítólapján róla szóló ismertetésben. Ilyen szerkesztésû verse a Zalaréti pázsit, ahol a harmóniát, szinte derût árasztó képsorok után ilyen sorok következnek:

Az Értelem, a Szépség oly magányos

mint fátylaikban õk.

S aztán a képek magukra veszik a mondanivalót:

A százszorszépek szirmán messzekúszik

a pusztuló Idõ.

Persze ez a gondolat még a mestereké is, igazán egyéni mondanivalóval, amely sajátosan Stetka Éva-formában jelentkezik, itt még alig-alig találkozunk. Viszont nagyon jellemzõ már rá egy versének címe és a vers mondanivalója közötti kontraszt. A cím: Mosoly, a vers pedig a természet közönyérõl szól, ahol mindenki csak magára gondol, ahol

Testem majd elrohad

Közönyösen mint amilyen közönyösen ver ez a szív most

Míg búcsút intek neked élet

Az Egyenlõtlen lépésben már sokkal több fajta érzés, törekvés, a belsõ Énnek sok arculatú megjelenítése, ugyanakkor a belõle való kijutás vágya tûnik ki õszinte vívódásokban, emberséghez, társadalomhoz való közeledésben.

Egyik szép versében így vall errõl:

Bocsássatok meg, kik szerettek,

Hisz sose voltam idegen.

Talán csak az emlékezetnek

Rózsáit téptem hevesen.

S magányában önmagával feleselget, amikor szinte eszelõsen ismételgeti egy hosszabb lélegzetû költeményében - Nem vagy magad. S közben - igaz, emlékek ködös árnyain át, de életének konkrét élményei jelennek meg egy-egy villanásnyira.

Anyám anyám megszültél fölneveltél

Hazám szülõanyám

Anyám térdeden ringatva sose vertél

Úgy fáj az emlék

Miért hagytál el hahogyha nem szerettél

Betegség, magányának víziói azonban egy léten túli költõi világ akaratlan megteremtõjévé teszik, s talán fáj kimondani, de szembe kell néznünk a valósággal: anélkül, hogy bárkinek is a követõje lenne már, egy Edgar Poe vagy Hölderlin-féle költõegyéniség vált belõle, de az effajta költészet legtisztább csúcsaira jutott el a Fehértõl feketéig sok versében. Ha erre nem döbbenünk rá, hibás szemszögbõl közeledünk a költõ harmadik, már érett korszakát mutató kötetéhez, s olyasmit kívánhatunk tõle, amit most sehogyan sem adhat meg nekünk. Bármennyire is szerettük volna, ha egyéniségének fátylain jobban áthatolnak a külsõ világ fényei és a valósággal kötöttebb kapcsolat alakul ki, s talán egyszer a közéleti líráig is eljut, most így kell elfogadnunk, ahogy van, a maga önkéntelenségében, költõi alkatában. Mert született költõegyéniség, aki azonkívül, hogy a nyelvi, formai, képteremtõ eszközök közül a legmodernebbeket vette át nagy elõdeitõl Éluardtól és Lorcától Weöres Sándorig, és számára a modernség stíluseszköz, mert mögötte egy fájdalmas lélek vergõdéseit és megnyugvásait érezzük szüntelenül. Tehát nem a Paul Valéry-féle hideg tisztaság, poesy pure ez: egy nyugtalan szív reménytelen fájdalmai dobognak a fegyelmezett költõ soraiban. S második kötete után egyre ismertebb formákban, fordulatokban, mondatszerkesztésekben, melyek csak õrá jellemzõek, anélkül, hogy önmagát ismételgetné.

Végtelen magányát egy mindent átfogó szeretet menti meg a hidegségtõl: a lélek legbensõbb kapcsolatainak keresése, ha már nem is a szó közönségesen vett értelmében,

Idõtlen idõben élnek az érzései, mintha egy örökös álom rabja lenne. Nem is jó szó itt a "rabja": a gyermeke, akit álmában maguk az álmok gyógyítanak. Ehhez a Fehértõl feketéig verseiben már klasszikus egyszerûség, a formák tisztasága, antik hangvétel és hölderlini nyugtalanság járul. Az érettségnek, tömörségnek, plaszticitásnak olyan megnyilvánulásaira gondolok itt, mint a Reggeli ének, a Lángol a homály, a Vasárnap reggelén, a Rakd a tüzed vagy az Ex voto.

Maga a költõ is jól érzi ezt, hiszen éppen az Ex voto-ban vall így:

Ritkábban jön a Múzsa, de megjelenései szebbek,

Nem hord cifra ruhát s színpadias koszorúkat.

Meztelenül jön egészen s testtelenül, de a formák

Mértani rajzain át látom tiszta szemét.

Az érett Radnótit juttatja eszünkbe, akit maga is láthatóan szeret és megidéz egyik versében.

A harmadik kötet legtöbb verse érett alkotás. Talán csak az elsõ oldalakon található néhány gyengébb erejû, mint a Képmás, a Gyermekdal, a Fehér jérce vagy az Ezt a kort. Viszont a Neked-nyílott virágommal olyan áriák szólalnak meg, melyeket feltétlenül a kötet legszebb darabjainak kell tekintenünk. Ezekben, úgy érzem, egyik legnagyobb élõ költõnk, Hajnal Anna mellé került az érzés mélységével, kifejezésének könnyedségével és tisztaságával. Nehéz ezek közül a versek közül kiragadni egy versszakot, hogy általános folyamukat ne bolygassuk meg, mégis szeretnék itt állításomhoz ilyen rövid bizonyítékot találni. Talán legyen ez a strófa:

Vártalak egész éjjel,

Várlak mindennapon.

Csillag ragyog az égen,

Te vagy a csillagom.

Ha felragyog a hold, nap,

Én leszek majd a holdad,

Kibõl csak fény omolhat,

Drágaköves vagyon.

Külön beszélni egy-egy olyan borzongatóan szép versérõl, mint a Mély a széna, ahol áriák, himnuszok hangján zeng a költõ, s ahonnan mottóul két sort lehetett volna talán kiválasztani legtömörebb jellemzésül:

Összetört a Semmi héja,

Sodra lett a dal, a dal.

Mai költészetünk sokhangú nagyzenekarában ritka hangszeren szól Stetka Éva, a lélek olyan szféráit tárva fel dallamaival, melyek hol a hullámzó tenger végtelenségét idézik, hol egy évszakon túli õsz fájdalmát, ahol nagyon messze járunk a világtól, mégis a lelkünk mélyén vagyunk. Áhítat kell verseinek átéléséhez, s akkor világának polgárjogot nyert lakóivá válhatunk.