Töredék a hazáért

Bükkaljai ösvényeken

XVI.

Lengedezõ, langyos szellõ, hóvirágok, itt-ott már ibolya.

Friss vaddisznótúrások, hullajtott agancsok.

Nyújtózkodva ébredezõ erdõ, duzzadó rügyecskék, mámoros madárfütty.

Hûvös alkonyok, zörgõ falevél, fényes vacsoracsillag.

Fegyverolajillat, tizes sörét.

Cvikkek, korrogások, duplázások, ecsettollak.

Felejthetetlen, varázslatos élmények.

Féltve õrzött, boldog emlékek.

Bizakodó, nagyreményû tervek.

Szalonkalesek.

Hat órára vártuk a húzást. Ráérõsen, kényelmesen a friss levegõbõl nagyokat szippantva ballagtunk a hegyoldalban vezetõ, száraz avarral borított, kanyargós ösvényen.

Az erdõ sarkán álltam le, barátom továbbment, követve a völgy vonalát, feljebb, oda, ahol egy tisztás volt, meg a "tó".

A múlt század végén még szenet bányásztak itt. Egy nagy mélyedésbe gyûjtötték össze a bányából felszivattyúzott vizet. A vízimadarak meg belehordták a halikrákat. Egy évtizede még a gyerekek nyaranta rengeteg kárászt meg keszeget fogdostak itt össze.

Sajnos már végleg kiszáradt. Csak a neve maradt meg. Tó. Meg hogy a "tavas tisztás".

Nos, errõl a tisztásról indultak a szalonkák, végigrepülve a völgyet, majd az erdõ szélét követve jobbra vagy balra csapódva libbentek tova.

Általában.

De most csak egy kuvik lavírozott el elõttem, s ahogy hirtelen megvillant, nagyot dobbant a szívem, mert vitorlázó, furcsa röpte igen hasonlított a szalonka kiszámíthatatlan, érdekes röpüléséhez. Mindössze néhány másodpercig tartott csak az izgalom. Madárdaltól zengett az erdõ. Gyönyörû kora tavaszi este volt.

Ám szalonkát nem láttunk, nem is hallottunk.

Ha területünkön voltak is már, azok még valahol a délebbi részeken, valahol a püspökszállási-bozai részeken lehettek.

Na. Holnap majd ott próbálkozunk.

**

Egész nap havazott. Hol sûrûn esett, hol meg csak úgy szállingózott, mindenesetre a március idusai szép tavasznak nyoma sem volt.

Ahogy meg-megállva bandukoltunk a bozai helyünk felé, Béla barátunk egyik régi vadászemlékét kezdte el mesélni.

- Emitt meg -e koma! - mutat egy sûrûn bokros völgy végébe - mé' fiatal vadász koromban, bizony hogy abban, mert 'iszen 'mé golyós puskám se vót, a komámmal jöttünk ki, úgy jó hajnalban. Ahogy szétválunk, oszt leülök, rögtön ottan terem elõttem egy nagy koca, vagy tíz malacval. Gyorsan betõtök egy gyöngyöt, meg egy olyan kilencszemes mindenest, oszt odadurrantok a sûrejibe. Egy mindjárt fel is fordult. A többi me' szanaszét, de nem vótak tûlem vagy csak huszonöt méterre, hát én a másikval is odazummantok. Visít az is. Na, mondom, te is me' vagy má'. De ahogy szétnyitom a puskát, oszt kikörmölöm az üres hüvelyeket, te jóságos Úristen, csak ott van elõttem a nagy koca, de mint egy bivaly, olyan nagy. Farka meg az égnek meresztve, oszt csak úgy jár ide-oda. Oszt vicsorít ám rám kegyetlenül.

Én meg kapkodok, nem lelem a patronyt. Fa meg sehol egy darab se.

Nagyot dobbantok a gumicsizmával, oszt reája kiabálok: kuss, te!

De csak vicsorít tovább.

Valahogy osztán csak találok egy patronyt, bedugom, oszt ahogy összecsukom a puskát, hát a csattanástúl csak elszalad. Arra a komám felé ni.

Én meg odakiáltok a komámnak. Hogy aszondom: Ne bándd má' azt a nagy kocát te, ha má' így meghagyta az életemet!

Nem is lõtte meg.

Hát így jártam. Megijedtem, hogy végem lesz, de azután megvót a két malac, így oszt megnyugodtam.

**

Végigálltuk a völgyet. Apró szemû hódara pergett-kopogott a kabátomon. Tõlem balra esett az a völgy, ahonnan várható volt a húzás.

Messzirõl két halk lövés hallatszott.

Erõsen alkonyodott már, de az erdõ sötét foltjától az égbolt sûrûn felhõs világosabb szürkesége még jól elvált.

Ekkor hallottam meg a korrogást, majd rögtön utána tisztán a cippegõ szalonkahangot is.

De máris mögöttem volt. Béla fölött cikázott villámgyorsan.

Dörrent a tizenkettes, s tompán puffant az idény elsõ hosszúcsõrû szép madara.

Örültünk mindannyian. A gyülekezõkor a kocsinál a kis laposüveg is körbejárt.

- Errõl meg az jut az eszembe - kezd újra mesélni Béla -, hogy volt nekünk régen egy vadõrünk. Igencsak kedvelte a pálinkát.

Egyszer meglõttem egy szép nagy kant. Erre má' oszt inni kéne, szólalt meg a vadõr. De nálam meg nem volt semmi. Aszongya az öreg: Bélus, te! Ha ottan a bokor alatt kapirgászol egy kicsinyt, biztos lelsz valamit. Na! Csak ereggy!

Hát én menek, kaparászok a sok korhadt level alatt, eccer csak találok egy üveg pálinkát. Nagyon elcsodálkoztam, de megittuk.

Kérdezem oszt tûle utána: Hát ez meg hogy lett ott, öreg?

Elmesélte hát, hogy tavaly éppen úgy, mint mindig is a pálinkafõzés után, huszonkét félliteres üvegben dugdosott el a területen mindenfelé, hogy ha arra jár, hát tudjon mindig huzogatnyi.

Így aztán az asszonya sem szidalmazta otthon, mikor reggelenként a tarisznyát készítette, merthogy nem tett bele ugye pálinkát.

Sok bokor alját turkáltam én fel azután mindenfelé, de csak egy üvegvel leltem. Jó pályinka vót. Azóta sem tudja, hogy én ittam me', pedig õ mindegyiknek tudta a helyit.

Elképzelhetitek hát, hogy mennyire ismerhette õ a területünket. Jó vadõr vót, az már biztos. Azóta sincs ahhoz fogható.

De ennek is már sok éve van.

**

Amikor fölkapaszkodtunk a tisztásra, a horizonton már megcikkant az elsõ villám. Délután otthon komoly zivatar volt, de kinn a területen semmi. Azt hittem, megússzuk az estét esõ nélkül. De nem így történt.

Halkan susogott az erdõ, mikor helyünkre elálltunk, majd egyre hangosabban zúgott. Fenn a dombok gerincén hajladozva bólogattak a fák, s az égen tömör, fekete fellegek nyargaltak felénk. Abban bíztam még, hogy az erõs szél tán elviszi az esõfelhõket, ám a tovaszaladó sötét gomolyagok nyomában újabbak és újabbak érkeztek. És egyre félelmetesebbek. Majd eleredt az esõ.

Épp kabátom csuklyáját igyekeztem fejemre húzni, amikor fölöttem igen kedvezõ távolságban egy magányos szalonka húzott el. Kapkodtam, de lemaradtam róla. Laci irányába repült, s már szólt is a Merkel. Majd Jóska duplázott, de a gyors röptû madárka a szelek szárnyán vidáman vitorlázott tova.

Fenn a bércen cikázott, szinte sistergett a fehér istennyila, és csattanva zengett az ég. Most távolabb, az alsó tisztás irányából Náci barátunk puskájának puha dörrenései hallatszottak, s rögtön utána újra Jóska lõtt kétszer.

A szomszéd társaság területén is lõtték a szalonkát.

Az esõ zuhogott, dörgött-villámlott.

Még a puskacsõbe vág - gondoltam aggódva, s leengedtem a csõ végét a föld felé. A csõsín vékony árkaiban fürgén csergedezni kezdett a hideg, márciusi esõvíz.

Az elmúlt két hétben vadásztunk már kellemesen langyos tavaszi estén, szeles csillagos ég alatt, decemberi hangulatú, komoly hóesésben, s most igazi nyárias zivatarban ácsorogtunk itt megszeppenve csuromvizesen.

Jóska jelzésére indultunk vissza. Õ meglõtt egy madarat, fel is vette. Nekizuhant a domboldalnak, de az irányát tudta, és meg is találta.

Az elmúlt félórában alaposan felázott minden. Lassan, csúszkálva haladtunk csak az egyébként jól ismert erdei úton. Lacika alól egyszer csak kiszaladt a lába, s szegény alaposan megdagonyázott, még finom, gravírozott puskáját is megforgatta a friss iszapban.

Nagy szerencsével elakadás nélkül értünk ki az autókkal az országútra. Búcsúzáskor Béla utalva arra, hogy ebben az idõben is hallottunk távolabbról is lövést, megjegyezte:

- He! Koma! Azé' más is vót ilyen hülye, mint mi!

Jó húzás volt. Madarat is lõttünk, nem bántuk hát ezt a kis esõt. Pláne így utólag. Szárazon.

**

Jóskával vártuk, hogy kezdõdjön a húzás. Épp hogy csak kifújtuk magunkat az enyhén, de állandóan emelkedõ erdei út után. Kabátjainkat már felvettük, de a puskák még megtörve lógtak vállunkon. Csendben lesekedtünk, halkan beszélgettünk. Mögöttünk, tõlünk vagy tíz méterre az út kiszélesedõ, a tisztásra kifutó végénél ekkor valaki elkiabálta magát.

- Tegyék le a fegyvereket!

Riadalmunk csak addig tartott, amíg odakaptuk a fejünket. Béla barátunk cserkelt be minket óvatosan, s most fülig érõ szájjal mulatott tréfáján.

- Aggyon Isten! Tele szaladt-e a gatya? - szólt vidáman, és üdvözlésre nyújtotta tenyerét. Így ma este hármasban bizakodtunk szerencsénkben. Béla látott egy madarat, de lemaradt a lövésrõl. Jóskától messze, lõtávolon kívül villant át egy hármas cvikk. Én nem is láttam ma szalonkát. Lassan lefut a szezon, lejár a szalonkázások ideje. Továbbvonulnak, itt hagynak minket e kedves kis madarak.

Vadászat után Jóskánál ültünk le egy italra. Jó két órányit beszélgettünk, természetesen vadászatról. Pontosabban õk meséltek, én meg hallgattam. Mindketten jó húsz éve vadásznak. Együtt kezdték, és még ma is legtöbbször együtt járják a vadászösvényeket. Szenvedélyes, igen eredményes vadászok. Jóskának apósa volt vadász, Bélának az édesapja. Nemcsak vadászeszközeiket, fegyvereiket örökölték tõlük, de a tapasztalatokat, a szokásokat, a hagyományokat is volt kitõl átvenniük. No meg az etikát. A sok-sok íratlan, de annál fontosabb szabályt, a tiszta igaz vadászerkölcsöt. Rengeteg közös, izgalmas, és felejthetetlen vadászkalandjuk volt.

Ma este néhányat végighallgattam közülük. Felváltva, egymást segítve, a régi eseményeket újra átélve, hihetetlen élményszerûséggel adták elõ történeteiket.

Láthattam a fotókat, a nyolcdarabos vaddisznóterítékrõl, no meg a nagy kanról, amivel Jóska birkózott.

Hát nem sok hiányzott akkor ahhoz, hogy ne Jóska gyõzzön. A nyomait ma is viseli. A következõképpen történt.

A medvesi gödörnél egy vendégvadász megsebzett egy disznót. Véleménye szerint egy kb. harminc kilós süldõt. Ám elment és bevette magát egy sûrû bozótos akácosba. Körülállták azt a részt, és üzentek Jóskának, hogy jöjjön a kutyájával. Így is történt.

Jóska három lõszert tett a puskájába, majd óvatosan - de abban a tudatban, hogy egy erõsen sebzett kis süldõ után keres - bebújt a sûrûségbe. Mindjárt meg is hallotta a kutyájának a hangját, ahogy az állta a disznót. Néhány métert még kúszott elõre, amikor meglátta a disznó foltját, a bokrok között sûrû takarásban. A kutya ugatta, körbeugrálta.

Abban a pillanatban, amikor a kutya nem takart, belelõtt a foltba, anélkül, hogy meglátta volna a disznót teljes nagyságában. Az továbbugrott, a kutya utána. Na meg Jóska is. Csak õ lassabban. Újra hallotta a kutya jellegzetes hangját. Ugyanaz játszódott le, ami az elõbb. Folt, indult a golyó. Ekkor már az akácos szélén voltak, s mivel a disznó nem mozdult, Jóska kibújt a sûrûségbõl. Épp az utolsó töltényt csúsztatta a csõbe, amikor zörgést hallott. Hátranézett. Hát csak szétnyílt a bokor két méterre tõle, és egy hatalmas, fekete, vicsorgó disznó rohant felé. A puskát anélkül, hogy vállához emelhette volna, rásütötte az állatra. Bele a szájába. Fröccsentek a fogak, az állkapocs csontszilánkjai. De a disznó a következõ pillanatban kiütötte a fegyvert Jóska kezébõl, s már emelkedett, ugrott is rá. Jóska segítségért üvöltött, közben ösztönösen két kézzel belekapott az állat véres, nyálhabos kitátott pofájába. A lendülettõl és a nagy súlytól hátrahanyatlott. A talaj is arra lejtett. Zuhantak hátra, közben két kézzel tolta el magától a hatalmas jószágot. Jóska hanyatt esett, a disznó átrepült rajta.

Mikorra Jóska nagy nehezen feltápászkodott, a döbbenten bámuló társak közül valaki agyonlõtte a disznót. Jóska tetõtõl talpig csurom vér volt. De szerencsésen megúszta. Csak a jobb kezén a hüvelykujj alatti vastag izom volt széthasítva. A többi vér az akkor már négy lövedéktõl megszaggatott szerencsétlen állat vére volt.

Zsigerelve százhetvenöt kilogrammot nyomott.

A fotón a hatalmas, fekete disznó szájában már frissen zöld törettel, mellette térdel felszabadult, boldog mosollyal a szerencsés vadász, vaskos, fehér kötésével jobb kezén.

- Hát koma, az csúcs volt, ahogy birkóztunk. Már így utólag. Mert bizony én akkor csak szepegtem a rémülettõl. Meg úgy üvöltöttem - hogy segítsetek már -, ahogy csak bírtam. De megúsztam. Ez a nagy, csúnya heg meg itt maradt a kezemen azóta is. És mutatja a sok varrattal összehúzott vaddisznóharapás nyomát.

- Így volt éppen! Pontosan így, ahogy Jóska komám elmondta- hagyta helyben a hallottakat Béla barátom is.

**

Reggelenként a pocsolyákon vékony jégfátyol ragyog. Talán a hétvégére már várható némi felmelegedés. Legalábbis a meteorológia ezt ígéri.

Elszórtan ugyan már mozog a szalonka, de a sokat tapasztalt, régi vadászcimboráim azt mondják, ez még nem az igazi. Még nincs itt a dömping, amit igazán komolyabb szalonkahúzásnak lehetne nevezni.

Hát remélem, hogy még lesz.

Mert ugye az is elõfordulhat, hogy kisebb csoportokban - anélkül, hogy látványos, nagy létszámú repülések lennének - csendben lezajlik a vonulás, úgy, hogy szinte észre sem vesszük.

Ez a változatos, kiszámíthatatlan, szeles, havas márciusvég nem éppen optimális ahhoz, hogy sokáig itt idõzzenek a vonuló madarak.

De ki tudja.

Mert ahány kutatásokon alapuló, vagy csak megfigyeléseket általánosító ismeretterjesztõ cikket, tanulmányt olvastam a szalonkáról, szinte annyiféle vélemény van arról, hogy mikor is jönnek, hogy milyen idõjárási viszonyokat kedvelnek a leginkább, hogy milyen párás, csepegõs, nedves esték a legalkalmasabbak ahhoz, hogy bizton láthassunk korrogva-cippegõ, kergetõzõ cvikkeket, vagy esetleg csak szólóban vitorlázva libegõ madarakat. Rejtelmesek, kiismerhetetlenek, titokzatosak.

És ezért is olyan gyönyörûségesek.

Ezért is van az, hogy a tíz-tizenöt percnyi húzási idõért erõnket, idõnket nem kímélve autózunk, gyalogolunk, kapaszkodunk sárban, gazban, fel a legjobbnak vélt erdõszélig, a legígéretesebb ligetes cseresekig.

Ezért is van az, hogy még csepegõ esõben is puskánkat tûzkész állapotban tartva figyeljük, kutatjuk az eget, hogy fülünket hegyezzük, hátha meghallanánk azt a madárhangot, amely szívünk dobbanásait oly könnyen képes felgyorsítani.

Ezért vagyunk itt majd' minden este.

Még akkor is, ha õk talán el sem jönnek.

Várunk, izgulunk, reménykedünk.

**

Március volt. Szalonkázni mentünk.

A falu nyugati végén tértünk le a mûútról. A kocsi meg-megcsusszanva, lassan haladt a nedves, felázott földúton. A galagonya- és csipkebokrok száraz ágai élesen karcolták az oldalát.

A szálerdõn mély földút vezetett át. Évszázados erõk, esõ, szél, szekerek kereke mélyítette ki annyira, hogy most több méter magas falak között kuffogott gumicsizmánk, ahogy szótlanul, szuszogva, egyre jobban kimelegedve kaptattunk fel szokásos helyünkre.

Hirtelen véget ért az út. Elõttünk a nagy tisztás hívogatóan, sokat ígérõen tárult fel. A túloldali tarvágta hegyoldalból szarvasok ugrottak meg.

Még mindig zihálva, mohón szívtuk tüdõnkbe a friss, tavaszi levegõt.

A tisztás jobb oldalán egy fiatal cseres szélén álltunk le. A levelek nagy része még a fákon volt. Ez az, amiért a csererdõk talaja ilyenkor nedvesebb, mint a másfajta fák által borított területek. Az ilyen nyirkos, nedves helyeket kedvelik a szalonkák. Itt majd' mindig találnak egy-két zamatos gilisztát, férget, melyet hosszú, ügyes csõrükkel egykönnyen elcsípnek.

Barátom megtöltötte karcsú, húszas Merkeljét. A várható húzásig már nem sok idõnk volt. A domb éléhez közeledõ, fáradt fényû Nap elé, most vörösen-szürkés, vastag felhõ kúszott. Metszõn hûvös szellõ zörgette végig a száraz leveleket, gallyakat. Hirtelen finom, apró szemû hózápor suhant át a tisztáson. Oly hihetetlenül megkapó és tüneményes volt, mint valamely gyermekkorombeli, színes mesefilm.

Csak pár percig tartott a késõ tél e gyenge próbálkozása. Senki sem vette komolyan. Még lengedezett néhány elkésett hópihe, de a szerelemtõl boldog, vidám madárdal már újra zengett az erdõ minden irányából.

Ekkor hallottuk meg azt a pisszegõ-korrogó mennyei muzsikát, melyet oly sokszor emlegettünk a téli esték tervezgetése, álmodozása alkalmával. A szeptember végi bõgõ szarvasbika közeli hangja lódítja meg az igazi vadász vérét így, mint a tavasz várva-várt szárnyas, kicsi vándorának, a szalonkának finom pisszegése.

De csak hallottuk.

Látni nem volt szerencsénk.

Bár közel hozzánk, de takarásban húztak.

Így csak elképzelni tudtuk, ahogyan egymást kergetve, cikkcakkban, oly jellegzetesen "szalonkásan" gyorsan repültek tova.

A dombon túlról szólt a puska. Egy duplázás, majd két egyes lövés hallatszott. Öblös, mély dörrenések.

Tizenkettesek lehettek.

A párás alkony ekkor már összemosta a cseres nemrég még jól látható törzseit. A tarvágta oldal kékesszürke folttá változott. Több szalonka nem jött. Gyorsan sötétedett.

Indulni készültünk.

Ekkor a szemközti hegyoldal felõl igen érdekes, halk füttyszó ért el hozzánk. Egyre tisztábban hallottuk. Nem madár volt. Csendben várakoztunk. Nemsokára, bár nem könnyen, de ráismertünk az "Isten véled, édes Piroskám" kezdetû, régi slágert fütyülte valaki, de olyan falsul, hogy annál csak a ritmusa volt még iszonyatosabb. Ideges, gyors, szinte induló ritmusban fújta valaki.

- Mi a fene ez? - kérdeztem a barátomtól.

- Rõzseszedõ igyekszik hazafelé - jött a válasz.

- Na de miért mulatozik ilyen csúnyán? - tudakoltam.

- Azért fütyül a szerencsétlen, nehogy valaki vadnak higgye és odadurrantson neki. Idegességében fújja ilyen rettenetesen - magyarázta társam.

Látni már nem láttuk, de a hang alapján követhettük, ahogyan a domb oldalán szaporázó léptekkel igyekszik a falu felé. Épp végzett egy strófával, amikor úgy vélhette, hogy túljutott a sörétveszélyes zónán. Elhallgatott.

Barátom szûkszavú, zord természetû ember volt, de mindig kész a viccre, a tréfára. Évtizedek alatt számtalan történet, vidám sztori fûzõdött személyéhez. Nem ok nélkül.

- Indulhatnánk - javasoltam.

Pillanatnyi csend után megszólalt:

- Mindjárt megyünk, de én még lövök egy nótát.

Nem értettem a szándékát, de mire újra megszólalhattam volna, a Merkel égnek emelt mindkét csövébõl gyors egymásutánban eldörrent a lövés.

És ugyanabban a pillanatban megérkezett a válasz is.

Éktelen, fülsértõ hangon ijedtében azonnal rákezdett a füttyös, és fújta-fújta rettenetesen a már ismert nótát.

- Na! Ez már kitart neki hazáig - nyugtázta elégedetten, huncutul somolyogva a barátom.

Tavasz táján, a szalonkalesek végén induláskor manapság is gyakran emlegetjük ezt az azóta már szállóigévé vált mondást: mindjárt, csak még lövök egy nótát.

Fridél Lajos tusrajza

Porcelánhold

Csak óvd,

hogy össze ne törjön,

csak melengesd,

hogy ki sose hûljön,

csak védd,

hogy meg ne sérüljön,

csak babusgasd,

hogy fényre derüljön,

csak féltsd,

hogy el ne merüljön,

csak vigyázzad,

hogy miránk ne dûljön,

csak õrizd,

hogy örökre el ne tûnjön

mert ez az élet

mert ez a szerelem

porcelánhold

Virág az ember

hóvirág - fehér születésû

gyöngyvirág - finom lelkületû

tûzvirág - izzó lendületû

vasvirág - töretlen erejû

virág az ember

napfényre, vízre szomjazó

melegre, szívre áhító

mimóza - érzékeny lélek

le ne szakítsanak - félek

Egy mindmáig kiadatlan, régi budapesti naplót juttattak el szerkesztõségünkbe. Egy hajdan élt, fiatal értelmiségi jegyzeteit tartalmazzák az évek során vaskossá nõtt kötetek. Egy korszak legbeszédesebb dokumentumai mindig azok az elfogulatlan (vagy elfogult) jegyzetek, melyeket önmagunk számára készítünk. Utólag minden kor szebbnek, gondtalanabbnak tûnik, mint jelenkorunk nehéz napjai. S hogy vajon valóban az volt-e, azt mindenki maga gondolja hozzá. Egy fiatalember több hetes külföldi utakat engedhetett meg magának akkoriban. Trianon és az I. világháború hozzá képest még csak tegnap-tegnapelõtt történt, a következményei viszont jelen idõben sújtották a kortársakat. A fasizmus ekkor még jövõ idõ, a békés hangulatú leírásokból szinte következtetni se lehetne rá. Múltunkba pillantva mindig önmagunkkal szembesülünk. Jelenkorunk hordaléka viszont jövõnk alapjait építi. Minél szilárdabb, annál komolyabb lesz a végeredmény. A bódult jelen viszont csupán szétesõ jövõt hozhat mindenkinek... Az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum a közeljövõben jelenteti meg Bassola Zoltán emlékiratait. A most közölt részlet ebben nem szerepel.

(A szerk.)

Külföldi útjaim

Franciaország (I.)

A Bartalékkal autón megtett ausztriai út s a közvetlenül utána következõ berlini ösztöndíjas idõszak soha ki nem elégíthetõ vágyakat oltott szívembe idegen országok, tájak, népek megismerése után. Az alatt a rövid idõ alatt is, amíg Teleki Géza mellett nevelõsködtem, találtam lehetõséget néhány napos bécsi kiruccanásra. A "nagy" utazásokra azonban csak most, az egyik tanévet a másiktól elválasztó nyári vakációk alatt került sor.

Elsõ utam 1930 nyarán Párizsba, s onnan Bretagne-ba vezetett. Útiprogramomat Szegõ (Gyergyai) Berci segítségével állítottam össze. Megállapodtunk, hogy Párizsban az õ hoteljébe szállok, s onnan utazom néhány nap múlva St. Brieuc-be, Bretagne székhelyére, ahol a gimnázium h. igazgatójához Carrére-tõl, az Eötvös Collegium francia tanárától ajánlólevelet kaptam.

Még javában tartottak az év végi összefoglalók, s én már teregettem magam elé a térképeket. Édes izgalom fogott el, ahogy ujjamat követve tekintetem végigsiklott azon az útvonalon, amely Ausztrián, Svájcon keresztül Párizsba, majd onnan a breton tengerpartra vezetett. Amikor meg már - zsebemben az utam végcéljáig megváltott jegyfüzettel - a vonatra ültem, a felszabadultságnak, a tömény életörömnek érzése járta át meg át minden porcikámat.

Salzburgban megálltam néhány napra. Mici néni, Maxi bácsi s Gretl úgy fogadott, ahogy a legközelebbi szeretett hozzátartozóját szokta az ember viszontlátni. Kóborlás a városnak hol a Salzachon inneni, hol túlsó részében, esténként sörözés valamelyik Bräustübli-ben, aztán újból megmásszuk a Gaisberget s fentrõl gyönyörködünk a tájképpé kicsinyedett, finom ködfátyollal fedett Salzach-völgyben - amíg el nem repül az a pár nap, aminek tovairamlását talán a mi fiatal lelkünk szárnyverésének szele is gyorsabbá tette.

Innsbruckig ismert volt a táj s ahogy az Inn völgyében expresszem tovarohant, hol itt, hol ott üdvözöltem ismerõsként valamely útszakaszt, házcsoportot, ahol néhány évvel elõbb Bartalékkal keresztülhajtottunk. Amikor azonban Voralbergben a tájék összeszûkült s a vonat sínpárja a magas hegyek világába vezetett, ismeretlen területre érkeztem s alig gyõztem hol a jobboldali, hol a baloldali ablaktáblákon kikémlelve "felfedezõ" utakat tenni.

A Bodeni tó mellett Svájcba átérve a kitûnõ pályatesten szinte tovaúsztunk, s mire Baselnél átléptük a francia határt, a szelíd észak-svájci síkságot s a vele összefolyó francia tájat be is borította az éjszaka.

Szédítõ iramba fogott most mozdonyunk. Egy-két villanás, a kerekek õrült kattogása a váltók felett, ez jelezte, hogy átszáguldunk egy-egy állomáson. A lassúbb svájci franciát meg a zwitscher ditsch-et a nagyobb helyeken felszálló franciák gyorsiramú beszéde váltotta fel. Dehogy aludtam el, egy izgalomban voltam, mennyit értek meg a franciák szapora szavából! Pirkadt, mire Párizs külvárosain át a Gare de l'Est-re értünk.

"Hotel Bisson, Boulevard des Grands Augustines!" - adtam meg a címet a taxisofõrnek, aki - mintha csak stafétabotot vett volna át a mozdonyvezetõtõl - budapesti fogalmakhoz mérten ijesztõ tempóban haladt rozoga kocsijával az akkor ébredezõ nagyváros utcáin át.

A Szajna partján álltunk meg egy szerénynek tûnõ kétemeletes épület elõtt. Utcai szobát kaptam az elsõ emeleten. Amikor az ablakul szolgáló üvegezett ajtót, amelyet az utca felé balkonkorlát-szerû vasrács határolt, kinyitottam, a Szajna túlsó partján ott terült el elõttem Párizs. Ahogy tekintetemet jobbfelé fordítottam, néhány száz méterre a Notre-Dame székesegyház képekrõl már annyira ismert kettõs tornyú homlokzatát pillantottam meg.

Dehogy tudtam szobámban maradni! Eszembe se jutott, hogy néhány órára lefeküdjem! Sietve megmosakodtam s futottam le Párizst nézni.

A Boulevard des Grands Augustins csak egy házsorból áll, a túlsó sor helyén már a Szajna piszkos vize csillog. A kapun kilépve s az úttesten áthaladva egyenest a korláthoz léptem s nekitámaszkodva, tekintetemmel felfelé is, lefelé is végigpásztáztam a folyó mentét. A nap alig emelkedett a látóhatár fölé, finom ködpára lebegett a tengernyi háztetõ fölött, belõle csak itt-ott emelkedett ki nagyobb épület vagy egy-egy torony. S jobboldalt ott állt méltóságteljesen, szilárdan a Notre-Dame, aminek innen már a Szajna felõli támpillérekkel kiszélesedett egész tömegét átfoghattam tekintetemmel. Az ébredezõ város elsõ lassú mozdulatainak egymástól alig szételemezhetõ zaja ott hangzott a ködtakaró alatt. "A Nap, a fény városa" - suttogtam magamban s indultam el jobb kéz felé, hogy közelebbrõl szemügyre vehessem a székesegyházat.

Ahogy sarkomon megfordultam s hotelem felé tekintettem - talán öntudatlanul is, azzal a szándékkal, milyen ismertetõjelet találok rajta, ha visszafelé jövök -, toprongyos alakot látok kapuja elõtt, amint hátáról zsákot vesz le s a kitett szemetes bádogtartályba vállig bele-belenyúlva, kenyérdarabokat, ételmaradékokat húz elõ. Alig tett néhány lépést tovább, már jött helyére egy másik. Szememmel sorra veszem a kapukat, látom, mindenütt ugyanaz a kép: öreg, bozontos szakállú, torzonborz, meg fiatal, sápadt borostás arcú koldusok, de se vége, se hossza a szemétbe nyúlkáló, zsákot hordó nyomorultaknak. Mindegyik abban reménykedik, hátha még maradt benne valami az õ számára is. "A Nap, a fény városa!" - suttogtam újból magam elé, s keserû volt a szám íze.

Így mutatkozott be nekem Párizs azon a napsugaras, szép reggelen, ami - úgy hittem, amikor a kapun kiléptem-, mindenki számára egyformán mosolyt, örömet rejteget magában, ahogyan én vártam tõle.

Az Eiffel-torony volt elsõ utam célja. Amikor a lift - kétszeri átszállással - felrepített a 300 méteres építmény körbenjárójára, elbûvölt az alattam elterülõ látvány. Kirajzolódott az óriási város, csak a térképet kellett magam elé kiterítenem, s betájolhattam rajta magam. A Szajna, az Étoile, az Arc de Triomph, a Champs Elysées, az Obeliszk, a Notre-Dame, a Sacré Coeur, stb., stb. - olvasmányokból, útleírásokból mind megannyi ismerõs -, õk voltak azok a kiinduló pontok, amelyek az eligazodást megkönnyítették. Persze nem került erre sor mindjárt az elsõ percekben! Jó idõbe telt, amíg a nagyszerû látvány lélegzetelállító varázsa felengedett. A korlátnak támaszkodva bámultam a nyílegyenes sugárutakon mozgó jármûveket - a magasból pirinyó játékszereknek tûntek -, amint beleömlöttek az Étoile-on át a Champs Élysées-be, vagy ahogy megkerülve az Obeliszket, a Madelaine, vagy a Szajna valamelyik hídja felé fordultak. Sokáig, nagyon sokáig tartott, amíg hol az egyik, hol a másik égtáj felé fordulva beteltem az utcák által felszabdalt háztetõ-rengeteg, a terek, parkok zöld lombja alatti élet szemlélésével, melynek zaja csak dongás, zümmögés formájában ért fel a magasba. Ekkor kézbe vettem a térképet, hogy a még fel nem ismert nagyobb épületeket rajta azonosítsam.

Így szívtam magamba Párizs képét, a maga teljességében, hogy most, 32 év után , amikor az emlékezet rakétáján odarepülve, újból ott fent, a torony tetején képzelem magam, megint kirajzolódjék elém mérhetetlen arányaiban, lenyûgözõ szépségében.

Hét-tíz napot töltöttem Párizsban. Nehéz lenne megállapítanom, mi fogott meg legjobban benne. A csodálatosan szép arányú épületek-e, mint amilyen a nyomasztó méretû Notre-Dame, vagy az ó-görög templom külsejû, oszlopsorokkal körülvett Madelaine, vagy a játékosan könnyed emeletes kis templomocska, a Sainte Chapelle (ennek párját 1960-ban az ún. Zápolya-kápolnában fedeztük fel a Felvidéken)? Vagy a múzeumok csodálatosan gazdag anyaga, a Louvre fenségesen szép, méltóságteljes Aphrodité-ja, az istennõ, amint nyugodtan és megközelíthetetlenül néz el a világ felett, vagy Leonardo da Vinci Mona Lisá-ja, ez a talányos mosolyú, modern nõ, aki titkokat sejtet és tiltott örömet ígér? Vagy a restaurant-ok, a bistró-k, a kávéházak Párizsa, az a tipikus francia élet, ami bennük megnyilvánul? Nem tudom. Csak annyit tudok, észre sem vettem s tovarepült az idõ.

Napjaim programja nagyjából azonos volt. A délelõttök múzeumlátogatással teltek el. 12-kor kezdõdött az ebéd. Tudatosan használtam ezt a kifejezést - "kezdõdött" -, mert bármilyen egyszerû kis helyre mentem is - márpedig nekem csak ilyenre tellett -, a franciáknak ez a szent étkezése pontosan 12-kor kezdõdött és egy-másfél óráig tartott. Ha az ember kicsit is késett, bizony éhen maradt. A Qurartier Latin olcsó restaurant-jaiban a mi menürendszerünkhöz hasonlóan akkoriban ún. "prix fixe"-es ebédeket adtak 6-8 franc egységárért. A francia ízlésnek megfelelõen ezeknek az öt-hat jelentéktelen fogásból álló ebédeknek még a negyedliter vörösbor is természetszerû velejárója volt. Különösen azt élveztem bennük, hogy sohasem tudtam, mit sejtetnek az étlap hangzatos elnevezései. Így azután rendszerint nem azt kaptam, amit vártam, hanem vagy ezt, vagy azt, kis olajbogyós kolbász-mütyürkéket, salátás hidegfelvágottat, vagy valami sült tengeri szörnyeteget. Legjobban egy ropogósra sült halfélének, a "sole frite"-nek örültem s a "crevette" nevû, egészen apró tengeri ráknak. Ha az ember megtanulta ezeknek a pirinyó kis héjas állatoknak törékeny páncélzatukból való kibontását, bõ kárpótlást talált a mogyorótisztítás-szerû babramunkáért a bennük rejlõ ízes falatokban.

Ebéd után, míg a nap legerõteljesebben sütött, szállodai szobámban újságot olvastam. Az ismeretlen szavakat, kifejezéseket gondosan kiírtam s azon nyomban meg is tanultam. Nagy örömömre szolgált, hogy napról-napra többet értettem meg a párizsiak hadaró beszédébõl.

Estefelé vagy városnézés következett, barangolás hol ebben, hol abban a városrészben, vagy kiültem valamelyik kis kávéháznak járdára kitelepített utcai részére s élveztem az utca változatos, színes képét. Szinte egyenletes idõközökben arab utcai árusok zavartak meg abban az édes, passzív élvezetemben, hogy igenis én most Párizsban vagyok, ennek a városnak levegõjét szívom, életét élem, amint vállukra vetett népi szõtteseiket vagy prémjeiket kínálgatták.

Esténként legtöbbször színházba mentünk Szegõ (Gyergyai) Bercivel.

A Comédie Française már a nézõtérre való bemenetelnél is meglepetéssel szolgált. A színházi alkalmazott ugyanis, amikor helyünkhöz vezetett, markát tartotta. Ott ezért a szolgáltatásért is borravaló járt. Az elõadás kezdetét sem gongütés jelezte, hanem a padozatnak bottal való háromszori megkopogtatása. Amikor a függöny szétnyílt s Corneille, Racine vagy valamilyen más francia klasszikus darabjában a szereplõk megszólaltak, nem gyõztem betelni az élvezettel, hogy ilyen gyönyörûen, dallamosan lehet a franciát beszélni. Nem zavart örömömben a színészek patetikus deklarálása, csak a zenét élveztem, mely beszédjükbõl áradt. A szünetekben önfeledten néztem a társalgó-terem Voltaire-szobrát, ahogyan arca, összeszûkített szeme, márványba merevítetten is csak úgy sugározza a fanyar, csipkelõdõ francia szellemet.

Egyszer a Place Pigalle egyik jellegzetes kabaréhelyére, a Lapin Agile-ba is elmentünk. A belépõdíj fejében ki-ki kis borospohárban 10-15 rumos meggyet kapott. Amíg a füsttõl megfeketedett falú kis pincehelyiségben az ember a mûsort hallgatta, annak magjait köpdöste szanaszét a padlón, hogy csak úgy ropogott a lába alatt, amikor a talpát arrébb csúsztatta. A csipkelõdõ, tréfás számokra, amelyekben nem egyszer az elsõ sorokban ülõ személyeket is megfricskázták, már nem emlékszem. Emlékezetemben maradt azonban egy hosszú ében-hajú, fiatal nõ fekete bársonyba öltözött, karcsú alakja, akinek gyönyörû hárfajátéka alatt az ember még egy idõre a magokat is visszatartotta a szájában, csak meg ne zavarja az élvezetet.

Párizsi tartózkodásom alatt Szegõ (Gyergyai) Berci gyámkodott felettem, fanyar mosolyával, amirõl sohasem tudtam, mennyi megvetést takar tudatlanságom, járatlanságom felett s mennyi félszegséget palástol. Amikor szállodai szobámban összeírta mosásba kerülõ fehérnemûmet s a cédulára szép sorjában egymás alá kerülõ "chemise"-ek meg "calaçon"-ok (ingek, alsónadrágok) számát összeadta, hogy azután ne legyen hiba, amikor a mosóasszony a holmit átveszi, volt ebben a segítésben szinte családtagszerû gondoskodás a nyelvben és viszonyokban járatlanabb pártfogolttal szemben, ugyanakkor azonban bántó kelletlenkedés is kiütközött belõle. Ezt a kettõsséget éreztem késõbb is, egész életem folyamán, valahányszor Bercivel együtt voltam: nyájas kedveskedés mosolyába takart fanyar kelletlenséget.

Egyik nap Versailles-ba rándultam ki Remport Elekkel, akivel a Párizst látogató volt kollégisták közül összetalálkoztam. Tûnõdve jártuk végig a palota fényes termeit s az ún. kis Trianon épületét, ahol az emberi rövidlátás az elsõ világháború után létrehozta azokat a "békeszerzõdéseket", amelyek gúzsba kötötték a legyûrt ellenfelet s - akkor még nem tudtuk - azt a még szörnyûbb második világháború felé indították el a történelem szekerét. Az óriási park vízmedencéivel, szökõkútjaival, nyírt fa- és bokorcsoportjaival kevéssé fogott meg bennünket. Egyre csak azon keseregtünk, nem tudunk szert tenni olyan francia ismerõsre, akivel nyelvtudásunkat tökéletesíthetnõk. Így untuk is Lexivel egymást, meg örültünk is neki, hogy legalább van ki elõtt kiönthessük - édes anyanyelvünkön - szívünk szomorúságát.

Bár Párizs ezer már ismert meg rejtett szállal tartogatott vissza, mégis eldöntöttem: utazom Bretagne-ba, hogy a vidéki környezetben a nyelvet jobban gyakorolhassam.

(Folytatjuk)

Kiss Zoltán László: 1848-as honvédek

Zárószavak egy végrendelethez

Egyszerû poharamba már nem tölt

Több bort az Alkotó keze.

A lélek kihullt az életembõl,

Fülemben itt zúg a halál nesze.

Üres vagyok és üres maradok,

Még akkor is, ha újra töltenek:

Üres tér, idõtlen órák-napok,

Miért nyitottam rátok szememet?

Vagy, ha már megjött furcsa csillagom,

Miért csak egy percig áll az égen,

Vagy ha a szennyes földet is lakom,

Miért úszom kétségek tengerében?

Nehéz órák ólommadarai

Szállnak vijjogva a háztetõmre.

Átkos vihar szellõjét hallani,

Jön, jön, hogy mindenemet összetörje.

Egymásra hág a felhõknek orma,

A mélyben örvények morajlanak,

Mintha Isten szívemig kotorna

Két kezével - a szavam elakad.

Érdemes volt élni? Szép és jó volt

Felmerülni a semmibõl - és lettem

Az alvilági barlanglakóból

Költõ és színész - ennyi lehettem.

Nem volt érdemes születni? Mennyi

Mulandóság közt halt el a lényeg;

Kár volt írni, kár volt énekelni -

Értékét már nem is érteném meg.

Mit is feleljek? Igent vagy nemet?

Ez dönti el a sorsomat talán?

Adjátok vissza régi eszemet,

E végsõ feladat még vár reám!

Hadd vegyem egyszer fontolóra még,

Hogyan is állok magammal.

Ha szólnom lehetne, mit mondanék,

Kivel mennék: szellemmel, anyaggal?

Egyedül megyek, magam mindenütt.

Út nincs, irány nincsen lábam elõtt,

Idõ sincsen, még az óra se üt,

Hold nem mutat éjfélt, nap delelõt.

Közbe vihar jön fel-felüvöltve,

Üres testem rángatja, cibálja!

Hegytetõre dob, majd lágy öbölbe -

Szertelen, kínzó, merész a pálya.

Mégis megnyugszom. Életem ellen

Nem emelek vádat, fojtott panaszt.

Voltam anyag is, de voltam szellem.

Õszbeborultam, de voltam tavasz.

Mint a viaszgyertya, csendben, lassan,

Világoskodva égtem el tövig.

Nyomomban részvét hangja se harsan,

A meghalót örökre elfödik.

De van egy, aki engem nem feled,

Aki erõt ad, hogy nagy szárnyain

Járhassak veszélyes vizek felett -

Akinek bennem sok-sok álma ring.

Isten Õ. Csak Õ lehet,

Mit bánom én, hol fekszem ravatalon!

Õ magához húzza fejemet

S kigyúl az égen az én csillagom...

Szent éj

A világ négy sarkán egyszerre szól

A mámoros, örvendõ éji dal.

A kutyák is alszanak derûsen,

Az utca csendes, vértelen, kihalt.

Csak egy rongyos ruhájú vén suhanc

Áll a sarkon: családtalan betyár.

A költõ érzi, hogy testvér, rokon.

Köszönti halkan és - melléje áll.

1944

Gál Péter:

Végítélet

Ha majd megállsz porom felett

és rajta megteszed jeled,

õrizd rajtam kegyelmedet,

hadd lehessek ott is veled!

Alszom majd lenn álmatlanul,

testemben már féreg se túr,

csak száraz csont hever alul,

de Te leszel rajta az Úr.

Harsonaszó ha majd riaszt,

kérlek, hogy hozz nekem vigaszt,

add rám viaszpóláimat.

Amiben hiszek, add meg azt.

Akkor majd eléd járulok,

szívemet átvilágítod.

Látva, hogy gyermeked vagyok,

helyem jobbodra mutatod.

Egy nagy mûvészhez

Füst Milán emlékére

Költõavatás

Mikor költõ a költõ, ha fiatal korában nem az? KOVÁCS JÁNOS nemzetközi sikere, lírai teljesítménye erre a kérdésre válaszol. Õ a Miskolci Bölcsész Egyesület hallgatója, aki régóta ír verseket szellemiségének gazdagodó és teremtõ folyamatáról. "The Fool", melyet fordíthatunk bolondnak, bohócnak, együgyûnek, - 1996. május 24-én írt költeményét beküldte a SALVATORE QUASIMODO költõi versenyre, Balatonfüred önkormányzata ezzel emlékezik a Nobel-díjas alkotóra, aki 1961-ben hársfát ültetett a Rabindranath Tagore sétányon. A magyar-olasz zsûri, - közte Franco Cajani elnök és Dr. Szalay László aláírásával fémjelzett elismerõ oklevelet adott át Kovács Jánosnak 1997. szeptember 27-én. 716 mûbõl válogatta ki a legjobb alkotásokat, - 12 verset, köztük Kovács Jánosét, melyet olaszra is lefordítanak. Gratulálunk!

L.M.

Kovács János:

The Fool

Fölülmúlhatatlan a fény lebegése,

mint kecses nõi lábak holdsugár szoknyája

hömpölyög a lüktetõ tanga õsbája körül,

a fölgyúlt szüzesség szõtte lehelettõl,

míg a nemzés poros országútján szatír stoppol,

hogy ne dolgavégezetlenül roskadjon sírjába.

Angyal hímezte ki az élet és halál mezsgyéjét,

szárnycsapásai boldogan süppedtek a talajba,

s a vas testbõl virágkönnyek fakadtak.

Cifra árnyak csikorognak a maroknyi létben,

hol hemzseg a hozsanna, odalenn a bélben,

a gyár olajködjén disznóként megy lépre a lét.

Egy kõ alól kinyúló holttest ujjperce rezeg,

s mellette gyerekek fújnak szappanbuborékot

a lángnyelvû zöld óriás pénisznek...

Dicsõséges hagyaték a múlttól a jövõnek,

kutyák hamvai alkonyán a varrógép is leállt,

kihûlt kráterét a lány agg kéjenceknek vetette.

Rémiszt az anyag, a boldog nyughatatlan,

a magány újraszül forró higannyal teli tálba

és a bûn az orvosom, kire nem vártam sokat,

mint Bar-Kochbára, ki nem jött máig el.

De lépteket hallok, hallom jön valaki,

(jámbor és vidám) a disznók jövendölõje.

- Üdvözlégy, újhaza! Révedni mindörökre. -

A harmatos levegõben ezüst héja repül,

mint tiszta méhû özvegy bujdosó betyárja

a felhõkig tornyosult kemény cigarettafüstben.

Hozsanna néked világ gondtalan ügyésze!

Életünk eltitkolt faji komédia.

Koromtól habzó jégmetropoliszok lakói vagyunk,

a muszáj forradalmak bölcs parázna népe,

melybõl a vajúdás kiölte az etelközi árját,

s a petyhüdt udvari dísz Csalóközt teremtett.

Azt hitted, hogy az igazság kapujába ájulsz,

hol a véres ájtatosság Krisztusa lehetsz?

Itt még a hórihorgas csontváz is maga vitte

hatalmas keresztjét a szürke sír felé.

Bosch és Brueghel kikelt világát láthatod,

melybõl a siralomház édes vize csorog

az izmos nyomorra, (Tán ez a mámor?)

s pocsolyák néznek vissza fancsalogva.

A csillagokhoz tejfehér márványkõ lépcsõ

vezet, s utolsó fokán Mabuse Danaéja ücsörög.

Tudom, hogy a föld nagy vándora vagy,

mégha bolond is, ám félig koronánk ura,

meglátjuk szemgödröd varázsgömbjében

a hon gyilkosát, ha szívünkbe parazsat teszel.

Nagy a kín, kevés a pénz, kevés az étel,

gyilkos kezekben bosszút áll az éter s a kés.

Sok a verés, hol a haza csókja kéne.

Ám a megfakult vidék utolsó nyarán

a hegyeken túlról, a messzi Ázsiából

eljött a végtelen utak vándora.

Csipkekendõs foszladékként gomolyog az idõ,

már csak Juditra várunk, ki Székely Ulrikján

ékes díszben táncol majd nekünk kosárral,

s megtekinthetem a részeges miniszter

vérröggé fagyott kocsonyás fejét

Artemisia Gentileschi alakjával.

"Nézd meg és menj tovább"