Új
Hevesi Napló


Az idő sodrában

Március van, a tavaszkezdet és a forradalmak hónapja. A kivénhedt tél zsarnoki uralmát és sanyargatásait kisöpri még az emlékezetünkből is az ifjúi hév és a megújulás jelképe, az üde tavasz. Az egész föld ünnepre készül, és állatot, növényt, embert egyaránt kellemes érzésekkel tölt el annak tudata, hogy most valami megváltozik. A madarak tavaszi énekbe fognak, és a naposabb helyeken már sarjad, zöldül az idei fű. A piacon korai virágok enyhe illata és színes látványa fogadja a napsütésben előmerészkedő, szellőzködő embereket, és a tél már akkor is csak egy rossz emlék, ha néha úgy érezzük, még mindig a sarkunkban van. Megdiderget fagyos leheletével, utánunk kergeti sötét felhőit, de lelkünk mélyén mi már akkor is szabadnak érezzük magunkat. Csak egy pillantás hátra, és amint ismét előre fordultunk, magával ragad és sodró lendülettel visz tovább a hetyke, csípős, olykor komisz, de mégis csak vidám fickó, a tavaszi szél.

A megújulásnak nem lehet útját állni. A régi rend hívei görcsösen kapaszkodnak ránk és rángatnának vissza - a maguk szintjére. De a visszahúzó erők mindig is önmagukba hulltak vissza, hosszú távon nem lehet behúzott fékkel haladni. Egy mozdulat, és recsegve- ropogva omlik össze minden ósdi rend, és annak minden elmaradott képviselője… Nem az csinálja ma a forradalmakat, aki lázítani, hergelni próbálja az embereket. Az sem, aki - mivel nincs semmi értelmes célja - leszólít másokat az utcán, és a kormány ellen uszítani próbál. Az sem, aki a gabonaégetés és az úttorlaszok híve, vagyis nem tiszteli az életet és annak rendjét. A környezetszennyezők és a mások ivóvizét elszennyezők sem, hiszen hogyan is csinálhatna forradalmat az, aki még az orránál se lát tovább, azaz nem tudja, hogy a Tisza a Dunába folyik, vagyis a kiöntött, másoknak szánt méreg visszaszármazik oda, ahonnan küldték…? A sztrájkolók, mások nevében nyilatkozó felelőtlenek is rá kell ébredjenek: bár másoknak akartak ártani, mégis maguknak okozták a legtöbb kárt. Hiszen ki szimpatizál azokkal, akik még mindig a tanulatlan embert akarják jobban megfizettetni, miközben a tanult ember munkabére továbbra is elszomorítóan alacsony?! Mindebből egy dolog világos, de az egyértelmű: a régi rend hívei, azaz elvtársai ma is szeretnének forradalmat csinálni, így állva bosszút vélt vagy valós sérelmeikért, de már nem tudják, hogyan kell. A magukat munkásmozgalminak valló, egypártrendszer- hívők talán soha nem is tudták, hiszen mindössze jól fizetett ügynökei, bürokratái, bértollnokai vagy besúgói voltak egy embertelen rendszernek, mely bármit, csak nem a munkásokat és azok érdekeit szolgálta.

Aki ma valóban megújulásra vágyik és maga mögött akarja tudni a régi átkost, az munkája minőségével és a maga becsületével kíván helytállni, vagyis pozitív célokat tűz ki maga elé az oktalan-esztelen rombolás helyett, melyről minden értelmes ember tudja, hogy zsákutcába viszi mindazokat, akiket hálójába von. Aki kevésnek, rossznak, nem jó minőségűnek tartja mindazokat a változásokat, melyeket manapság a magyar társadalom megél, az nyugodtan konkurálhat vele - ha tud. A jónál szabad felmutatni még jobbat. Az értékesnél még értékesebbet. Az igaznál még igazabbat. Ismétlem: akkor, ha tud. De a másokat rosszindulatúan bírálók, a mások eredményeit mindenáron eltüntetni, megmásítani akarók útja nem ez szokott lenni. A rombolás nem azonos értékű az építéssel. A romboló szándékú, tehát rossz szándékú ember sem azonos szinten mozog a jó és építő szándékúval. Történelmi ismereteink, hajdani nagyjaink arra tanítanak: a valódi forradalmak először a lélekben hoznak változást. Ezeket nem szervezi, nem mozgósítja és főként nem uszítja senki. Népakaratból születnek, s ha nem születnek meg az elégedetlenek és sértődöttek hiú bosszúvágyából, azért nem, mert nincs, aki igenelné őket. '48 emléke más. Nem ilyen.


Előző Tartalom Következő
Vers, próza Apor Elemér
Kiáltsd világgá

Csókold meg a rügyek bőrét
csókold meg a csecsemők bőrét
csókold meg
a fiatal déli szél
útját a levegőben
és kiáltsd világgá
          március
mintha senkise hallott
volna róla,
mintha senkise tudná
mert kedved van kiáltani
és torkod is bőven akad.


Előző Tartalom Következő