Az idő sodrában

Eltelt egy ezredév és most egy új kort jelentő újabb ezredévbe léptünk. Vannak, akik ezt elvitatják tőlünk, mi mégis ünnepeljük a millenniumot, ezt a többszörösen is korfordulónak tekintett évet: a kereszténység kétezer éves fennállását, a magyar állam megszületésének ezer éves évfordulóját, egy újabb, 2-es számmal kezdődő évezred első századát, valamint az Új Hevesi Napló tizedik születésnapját.

S hogy miért tekintjük ezt a dátumot az új évezred kezdetének, ahhoz hadd szolgáljon segítségül néhány történeti-művészettörténeti adat. Ha valaki a Cinquecentóra gondol, természetesen nem hiszi, nem hiheti azt, hogy ennek a korszaknak a megjelölése kizárja magából az 1500-as évet. Ha a Seicentóról beszélünk, akkor se tesszük hozzá: kivéve 1600-at. Az egész korszak, úgy, ahogy van, mindenestül befogadó és kiteljesítő jellegű, nem pedig kirekesztő. Elődeink 1900-ban ünnepelték a századfordulót, és mi nem látunk rá semmiféle okot, hogy ezt a hagyományt éppen most, amikor alig várjuk, hogy ez a háborúkkal terhelt XX. század elmúljon, megtörjük, valamiféle üzleti, vagy matematikai okoskodás miatt.

A 2-es szám számmisztikai szempontból a Hold, tehát a változás jegyét viseli magán. Vele összhangban áll a Vénusz, azaz a művészetek, a szépség, és annak kultusza, de legelsősorban az asszonyi őserő, melyet keresztény hitvilágunkban Isten anyja, a Szűzanya testesít meg. Ez reménységgel tölti el mindazokat, akik hisznek benne. S hogy ez a sorsfordító év milyen mágikus erővel bír, ahhoz elég visszagondolnunk saját történelmünkre, Szent István király halálára, amikor is a Magyarok Nagyasszonyának kegyébe ajánlotta árván maradó országát. Első királyunk államalapítása és a 2-es szám jegyében Szűz Máriának ajánlott év egybeesésén azoknak is el kell gondolkodniuk, akik ebben nem hisznek, netán semmiben sem hisznek. A sorsfordító események akkor is bekövetkeznek, ha a hitetlenek ehhez kórusban fujjogatnak. Magunkat szembehelyezni a változásokkal pedig gyermekes, éretlen dolog. A történelmi szelek úgyis könnyedén odébbfújják azokat, akik az útjukba állnak.

Az elmúlt évvel lezárult egy évtized Magyarország történetében is. A rendszerváltozás első évtizede véget ért. Az új évtizednek valódi változásokat kell hozna, és ezek nem a hatalomba visszakapaszkodók, a saját karrierjükön alattomban a háttérben dolgozók érdekében kell hogy történjenek. A túlélés művészei úgyis gondoskodnak magukról busásan. Az elmúlt évtizedben a magyarság ékes bizonyítékát adta annak, hogy nem a háborúskodásban, egymás legyilkolásában látja a megoldást, mint déli vagy keleti szomszédaink, hanem a békés átmenetben, mely keserves kínok közepette született meg ugyan, de kétségtelenül a honi magyarság érdeme.

Ez év karácsonyán fogjuk ünnepelni Istenfia születésének kétezredik évfordulóját. Hogy ez mekkora ünnep a számunkra, azt szavakkal ecsetelni nehéz volna, még annak is, akinek, író lévén, mestersége anyaga a szó, mert hiszen hitünket, vallásunkat nem elsősorban a tudatunkkal, hanem lélekben éljük át. Hódolatot és imádatot fejezünk ki az iránt, aki ezzel az érzéssel megajándékozott bennünket.

A Hevesi Napló alapítója, Dr. Farkas András már nem lehet körünkben, amikor szeretett lapja fennállásának tizedik évfordulóját ünnepeljük, de lélekben most is velünk van, és segíti olykor botladozó lépteinket. Rá is emlékezünk, és bármilyen nehéz éveket tudunk is magunk mögött, mindmáig kötelez az a vele kötött véd- és dacszövetség, melyet imádott városunk és a magyar kultúra érdekében kötöttünk egymással.

Boldog millenniumot minden kedves velünk ünneplőnek!